Előkészületek a kábelek szétpakolásához
(pince hűvösében)

Erről lenne szó. Mármint arról, hogy nekiállok, vagy ha épp annyira lusta vagyok,
akkor akár neki is ülhetek a kábeleim elrendezésének. Na most vannak olyan
feladatok, melyeknek nekiesek, s mire észbe kaptam, már végeztem is!
Na ez a feladat, ez nem olyan! Ezt a kábelrendezést, ezt annyira
kerülgetem, hogy eredetileg ez a mai cikk sem az előkészületekről
szólt volna, hanem már magáról a kábelrendezésről, csak mire észbe
kaptam, addigra annyira elhúzódott, hogy végül épp csak a lényeg
maradt ki. Ekkor - természetesen a kábelek szétrendezésének
elhalasztása mellett - szégyenszemre kénytelen
voltam átnevezni a cikket.

Bár szinte felismerhetetlen, de ez a kép ugyanazt mutatja, mint amit az előbb láttunk,
csak most a pincéből kifelé nézve. Szóval az nem csak úgy van, hogy odakuporodok
a zsákok mellé, aztán hajigálom széjjel a kábeleket típusuk szerint, mert nemhogy
szétdobálni nincs őket hova, de már eleve az odaülés is komoly problémákba
ütközne. Na most az, hogy a kábelrendezés előtt egy kicsit még pakolnom
is kell, az csak úgy egyszerűen magában állva még nem lenne probléma,
csakhogy nincs hova! Mert ugye mit csinál a hülyegyerek? (mármint én)

A másik oldali, szétpakolásra egyáltalán használható sarkot is elbarikádozza. És nem
ám csak úgy ímmel-ámmal, hanem úgy, hogy majd felér a kacatok sora a plafonig!
Ráadásul ezek itt nem csak úgy egyszerűen lomok, melyeket mondjuk pikk-pakk
bepakolhatnék a polcokba, hanem ezek egy másik, konkrétan az anyagrendezős
project részei. Vagyis ezekben a dobozokban lapok, lemezek, rudak és görgők,
no meg tengelyek, dobozkák, zsanérok, fogaskerekek, meg ki tudja még mennyi
minden lakik. Mondjuk én tudom, hiszen ezek nem is olyan rég kerültek elő. Egy
részük az alkatrészek szétválogatása elnevezésű project részeként, a másik felük meg
a csavarválogatáskor. Aztán ott volt még forrásnak, hogy kiürítettem a biciklis polcot
(itt volt ezekből a kincsekből a legtöbb), illetve a mellette található fadarabos polcról
is sikerült végre elhoznom az oda semmiképp sem való ládákat. Na most amit eddig
elmondtam, annak nagyon leegyszerűsítve az a lényege, hogy mindkét rámolási
területként felhasználható sarkot sikerült teljesen eltorlaszolnom, ráadásul
két különböző szétválogatós projecttel, minek okán jelen pillanatban
egyszerűen képtelen vagyok megmozdulni a saját hülyeségemtől.

Ezt a két trafókkal zsúfolt polcot nemcsak azért mutattam meg, hogy elmondhassam,
hogy ha megérem, akkor lesz egy trafókat bemutató felsorolós cikk is, hanem azért,
hogy megemlíthessek két újabb jövőbeli farigcsálós cikket. Az egyik célja szerint
idevarázsolok néhány polcot, de csak belülre, hogy be lehessen tőlük látni, míg
a másik a trafók elé szerelendő ajtókról szólna. Ha a két polc megmutatására
ez kevés lett volna oknak, akkor álljon itt indoklásnak a következő kép.

Ez itt az asztalom, csak nem nagyon látszik. Amitől a jobb széle nem, azok ott mind
valamiféle trafók. Na most ahhoz, hogy ezeket el tudjam innen rakni, ahhoz kellene
az előbb látott Salgó polcok mélyére szánt két plusz polc. Vagy ha nem? Akkor meg
el kellene végre pakolnom az útból a kábeleimet, hogy ki tudjam mögülük cibálni
a dugasztápos dobozt. Persze nem az a baj, hogy ezek a projectek egymásba
érnek, hanem az, hogy körbe! Mert mikor a kígyó a saját farkába harap,
akkor nincs neki se eleje, se vége, aminél fogva meg lehetne kezdeni
a felgöngyölítését. Már ha szoktak ilyet csinálni egy kígyóval...

Mivel a kialakulni látszó rend (még ezt a túlzást) ellenére sem találtam itthon
nemhogy négy egyforma, de igazándiból semmiféle zsanérokat se, így
vettem belőlük két készletre valót a Lidl-ben. Ezek amúgy - ha valaki
esetleg nem  jött volna rá magától - a trafós polcok ajtajához kellenek.

Azt találtam ki, hogy az asztalról nyitásképp a két legnagyobb dolgot rámolom el.
Felkaptam a bordó kistévét, meg a VEF rádiót, majd beléptem velük a sarokba.
Ez egyrészt nehezen ment, másrészt pedig sehogy. Mondjuk a belépés még
csak-csak, de az innentől befelé található polcokon sejtett hely oly
csalókának bizonyult, hogy végül egyik készüléket
 sem sikerült belül elhelyeznem.

Miután a tévé és a rádió elhelyezésére tett lépéseim teljes kudarcba fulladtak, azt
találtam ki, hogy a lehetetlen küldetés helyett inkább valami olyat kellene
választanom, ami ad némi sikerélményt. Például ha körbevenném
magam ezekkel az üres fiókokkal, akkor ezekbe dobálhatnám
szét a kábeleket. Na ez egy jó ötlet volt! Szerintem ugyan több
a kábel, mint amennyi beléjük fér, illetve később biztosan nem
ezekben lesznek, de kezdetnek, illetve egy miből mennyi van
típusú felméréshez, ettől azért még megteszik. Csak én nem.
Már úgy értem, hogy csak keringek, de munka az semmi.

Mert ugye hiába a szép elgondolás, ha egyszer kisvártatva rájöttem, hogy az előbb
teljesen feleslegesen tettem be a sarokba a két immáron üres Dlink modemes
dobozt. Mert ugye ezekbe nagyon jól bele lehetne dobálni a kábeleket.
Már úgy értem, hogy azokat, melyekből láthatólag több lesz,
mit amennyi egy fiókból nem buggyanna ki

Ezek a trafók annyira nem ebbe a fiókba valók, hogy komolyan mondom, pakolás
közben sikerült magamat elszégyellnem, pedig nem vagyok az a pirulós típus.

A BRG MK-29-est az előbb el is felejtettem megemlíteni. Ez valószínűleg azért
eshetett meg, mert valahol tudat alatt nyomaszt, hogy ez is itt van, meg a párja
is a cserépkályha tetején. Legalább tenném őket egymásra! Amúgy valahova
eltettem. Már úgy értem, hogy ezt innen. Ez a művelet olyan jól sikerült,
hogy azóta sem tudom, hogy merre lehet. Nem mintha hiányozna...

Ami viszont hiányzik, az ennek a doboznak az üressége. Mert ugye ebbe
is milyen jó lenne pakolni. Mondjuk ha lenne egy üres polc, akkor oda
kirámolhatnám a szétszedésre váró apróságokat, de sajnos nincs...

Csak a rumli van, bár most már némileg felszabadítva. Szóval ennek akár már neki
is eshetnék. Már ha lenne hozzá kedvem. Na most hiába nincs, mert ha marad
a kánikula, akkor kénytelen leszek lejönni hűsölni a pincébe. Ha nem ezeket
a kábeleket rendezem el, és nem is az anyagokat, akkor kénytelen leszek
nekiállni a pince belépőjének linóleumozásába. Na most ezen utóbbi
projecthez előbb még pakolni kell, aztán aljzatot kiegyenlíteni,
majd még festeni is. És ez még mindig kevés hozzá,
hogy nekiugorjak végre a kábeleknek!

Pedig már az asztal is tiszta üres lett. Ezt úgy kell érteni, hogy egyrészt üres, hiszen
elpakoltam róla a kacatokat, másrészt tiszta, mert alaposan átdörgöltem denszesszel.
Na most ez a denszesz, ez nem a manapság megszokott alig büdös verzió, hanem
ez még a békebeli! Ennek olyan durva szaga van, hogy nincs az a masszív
alkoholista, aki bele merne inni! Bár nem vagyok kényes, de ez
tényleg olyan büdös, hogy inkább elmenekültem.

Persze másnapra újra vissza evett a fene, mert
idelent mégiscsak 6 fokkal hűvösebb van.

Mivel a tényleges feladatra továbbra sem voltam képes még csak ránézni se, ezért
másfelé kezdtem el nézelődni. Mivel még élénken emlékszem rá, hogy korábban
is voltak kábeles dobozaim, gondoltam nekiállok és előkeresem őket.
Az ott belül például a hálózati zsinóros doboz.

Mondjuk ha egy kissé hátrébbról nézem, akkor kiderül, hogy mind
a négy sarokba tömött dobozban valamiféle kábelek vannak.

Aztán találtam hozzájuk még kettőt. Ezeken felül nem is oly rég hoztam létre egy
olyan dobozt, amire az vagyon írva, hogy számítógépes kábelek. Körbenéztem,
hogy vajon megtalálom-e. Igen, még itt látom a hátam mögött, de azt nem
látom, hogy hogyan lesz ebből a rémes kuplerájból valamiféle rend.

Ha már úgyis elől volt a hálózati zsinóros doboz, előtúrtam belőle ezt az amerikai
típusú dugóval ellátott kábelt. Hogy mivégre? Nos van hozzá odafent
az asztalon egy kapcsolós aljzat, annak a bemutatásához kell.

Hogy mit keres egy pincei polcon az amúgy döglött fürdőszobamérleg, az legalább
annyira indokolhatatlan, mint a könyvek és a mérleg közé suvasztott kábelköteg.
Mondjuk az is egy jó kérdés, hogy ha a tőlük balra látható SONY Hi-Fi
kompaktot pusztán a gombjaiért vettem meg, akkor ugyan
miért nem dobtam már ki a többit részét?

Szerintem nem csak az Orivohm műszerbe, de az ISDN terminál adapterbe is bele
fogunk nézni. Nekem viszont kár volt benéznem ide, merthogy ebben a sarokban
is el van rejtve két karika kábel. Mondjuk ezek nem jelentenek semmiféle
problémát, akarom mondani plusz feladatot, hiszen ezeken nincs mit
szétválogatni. Legfeljebb annyit kellene velük megtennem,
hogy összekoncentrálom őket egyetlen polcra.

Megígértem magamnak, hogy hat előtt nem megyek fel. No de hol van még
hat óra? Kellene találnom valami legalább addig kitartó apró feladatot...

Ilyen apróság, hogy beteszem innen a villanymotorokat a dobozukba.
Mióta csináltam nekik, azóta ugyanis már van saját dobozuk!
Mondjuk előtte is volt, csak akkor még papírból és kicsi.

Ez itt egy olyan fiók, ami a múltkori rendezkedéskor került elő, csak már későn.
Már úgy értem, hogy mire kihúztam a helyéről, addigra már rég el volt
menve a munkakedvem. Az én munkakedvem ugyanis olyan,
hogy annak egyenesen utazási láza van! Ez annyira így
van, hogy mostanában sajnos már szinte nem is látom!

Elmondjam, mi a hiba a képen?
Úgysem úszod meg...

Nos a hiba a fiók hiányzó füle körül van.

Ráadásul nemcsak az előbb mutatott példányon, de ezeken a fiókokon sincs fül.
Mikor erre rájöttem, megjegyzem meglehetősen szokatlan módon, kifejezettem
megörültem a pince homályából (ja, díszkivilágítás van) előbukkanó aprócska
feladatnak. Kisvártatva már azon törtem a fejem, hogy az hogyan lehet,
hogy míg ezek a fiókok rövidek, úgy a számukra készített
szekrényből hosszúak hiányoznak.

Már úgy értem, hogy ilyen két papírdoboznyi hosszúak. Na itt már megint valami
fennforgás van kialakulóban! Mondjuk nem most, de valamikor később egészen
biztosan neki fogok állni visszacserélgetni a fiókokat a helyükre. A meglehetős
rendetlenséggel járó fiókcserékkel ellentétben, a hiányzó fülek felcsavarozása
nem látszott akkora feladatnak. Gondolom akár már csak ennyiből is sejthető,
hogy melyik irányba indultam el. A célirány konkrétan a másik pince volt,
ugyanis ott láttam az egyik polcon a fiókra való füleket. Ezekből még
valamikor rengeteg évvel ezelőtt készítettem egy csomót.
Mármint azért, hogy többé ne kelljen.

Mint az ebből az egyetlen fellelt példányból sejthető, többet kellett volna.

Fiókból átvinni a másik pincébe viszont eggyel kevesebbet. Mert ugye
azt meg mégis minek kellett, amelyiknek már van füle? Mindegy...
Majd azt mondom, hogy megsétáltattam, ami mondjuk igaz is.

Mikor valami project nagyon nem akar beindulni, akkor szoktam olyat játszani, hogy
megtekintek egy valaha hozzá hasonlóan lassan induló, de azóta már elkészült másik
munkát. Ez jelen esetben a képen látható linóleum fektetése volt. Na most ha ez
megvolt, előtér kirámolással, szekrényépítéssel, meg a virágállvány lábának
megkupakolásával, akkor mégis mi a fenét vagyok képes
húzódozni egy kis kábeldobálástól?

Az a tény viszont mondhatni felvillanyozott, hogy a múltkor létrehozott
fadarabos polcon sikerült megtalálnom azt a fadarabot (illetve egy
éppen olyat), mint amiből több mint két évtizede a már
meglévő fiókfüleket elkészítettem.

Ahogy a múltkor, úgy most sem számoltam meg, hogy hány darabra van szükség.
Ha elfogy (bár ennyi mára már biztosan elég lesz), akkor csinálok belőlük még.

Mikor betettem erre a polcocskára a fadarabot, megelégedéssel vettem tudomásul,
hogy a csavarválogatásnak köszönhetően, immáron nincs ott semmi. Itt ugyanis
hosszú éveken át meglehetősen vegyes tartalmú csavaros dobozokat tároltam.

Keresztbe hosszába áttologattam a fadarabon a motoros fűrészt, majd elsimítottam
az oldalakat és az éleket a csiszolópadba fogott szalagcsiszolóval. Komolyan
mondom, hogy így, hogy már van mivel, nem menekülök a farigcsálás
elől. Mondjuk ez ha rám annyira talán azért nem is, de hogy
a környezetemre ráfért, na az egészen biztos!

Szegény fiókokról már nagyon pereg a műanyagozás. Mikor valamelyik végképp
feladja, vagyis szétesik, olyankor azt szoktam csinálni, hogy kap a sarkaiba apró
stafnikat. Ez ugyan belülről nézve csúnya, de legalább összetartja az oldalakat.

Ezeket a plusz példányokat így, vagyis csavarostul teszem el. Ez (mármint az eltétel)
olyan jól sikerült, hogy már közvetlenül másnap sem sikerült őket megtalálnom.

Na erről beszéltem az előbb. Kellett nekem az ördögöt a falra festeni...

Na most azokat a fiókokat, melyeken nem volt fül, de volt bennük valami,
azokat nem vittem át, hanem áthoztam inkább hozzájuk a fúrógépet.

Lásd példának ezt a piros hasábbal töltött fiókot. Hogy hasáb helyett miért
lett kocka a felirat? Ezt ne kérdezd, mert nem tudok róla számot adni.

Ugyan a kábelválogatáshoz semmi szükség sincs rá, hogy fülek legyenek a fiókokon,
de most már ha akarnám, akkor se sikerülne rájuk fognom, hogy miattuk vagyok
kénytelen halogatni a kábelválogatást. Ez persze nem azt jelenti, hogy akkor
most fogom magam és neki is állok a munkának, hanem csak azt, hogy
ennek hiányában holnapra valami más akadályt kell kitalálnom.

Valamikor másnap reggel, a székemben mélán ücsörögve, miközben a kávémat
hörpöltem, egyszer csak leesett, hogy mi is az pontosan amivel már percek óta
szemezek. Hát nem ott van a polcon egy hosszú fiók? Azt mondjuk már régóta
tudom, hogy egyszer majd készülni fog helyette egy másik, méretre szabva,
hogy ne lógjon ki a polcból, de hogy ennek a projectnek az is támogató
oka, hogy a hosszú fiók kell a pincébe, arra még csak most jöttem rá.

Kisvártatva beugrott, hogy a hátam mögött is van belőlük három. A negyedik nem
jó, mert az magasabb, mint a pincei szekrényben a fiókoknak kiszabott hely.

Na most, akarom mondani néhány nap múlva, azért jöttem le, hogy legalább annyit
megtegyek, hogy felcsavarozom a piros kocka fiók fülét. Erre fel nem ott volt?
Na most érdemes? Így készüljön rá az ember egy feladatra? Napokat? Bah...

Csak állok itt a nyártól szottyadtan, miközben még magam sem
hiszem el a mondókám, miszerint nem és nem, ennek
valamiért még mindig nem szabad nekiállnom.

Bár meglepő, de ezzel a képpel egyáltalán nem azt szerettem volna mutatni, hogy
a háttérben aljasul megbúvó dobozokon tápkábelek, kábelek és tápok a felirat,
hanem mikor ez a kép készült, akkor én arra a négy darab előttük elhelyezett
husángra gondoltam, hogy majd azokból lesz annak a kerti madáritatónak a
lába, amiben (mármint az általam történő elkészítésében) Ilonka nénivel
egyeztem meg. Erre fel ahogy nézegettem a képeket, természetesen
már idefent a lakásban, mit látok... Ezt szerintem direkt
művelik velem ezek a k*rva kábelek!

Ezt a képet elnézve nem értem, hogy a szerszámosláda kerekesítésekor miért
gondoltam, hogy nem férek oda a sarokba a fiókoshoz. Mert ugye abban
vannak a kulcsok, meg persze a lakatpántok is. Mondjuk lakatpánt egy
darab nem sok, annyi se volt, de ezt szerintem most inkább hagyjuk...

Ezt viszont lehet, hogy nem kellett volna hagyni. Mondjuk ha mindent szétszedtem
volna, amit az utóbbi időben ebbe a dobozba csak bedobáltam, akkor valószínűleg
nem most, hanem csak úgy jó három hónap múlva állnék itt. Cserébe viszont
lenne egy szép nagy, de még ennél is lényegesebb, hogy üres dobozom.
Ahogy ezek a kacatok újfent elvették a munkakedvem (azt vajon
honnan szedhettem, hogy egyáltalán volt) menten át is
szaladtam a másik pincébe körülnézni.

Az volt a terv, hogy ha ideát lenne annyi hely, ahová kiférnek az imént
látott papírdobozból a kacatok, akkor áthoznám őket ide. Erre fel
itt is mi fogad? Például egy ilyen a minap szétesve hagyott fiók.

Valamint ez a különös szögben álló, nyomásmérő órájától megfosztott
lábpumpa. Gondoltam kész! Elég volt! Felmegyek és vetek egy
pillantást a beteg műszerre, hogy legalább azzal meglegyek.

Na most ahogy megindultam a fürdőszoba felé, egyszer csak kiszúrtam
ezt a hálózati kábelt, ami az ajtóra csavarozott fogasról lóg. Évek óta!

Meg ezt a másikat is, amit épp a minap hoztam fel. Na most őszintén!
Kell ennél több, hogy nekiálljak végre a kábelrendezésnek?
Normális embernek mondjuk valószínűleg nem...

Persze normális ember nem is halmozza a szemetet az asztalára. Van itt
Harkov villanyborotva, mini szúrófűrész, régiféle kerekded kapcsolók,
hatalmas kávéfőzőből kiszerelt szivattyú, 220 / 110 voltos átalakító.
A többit (a Zsiguliba való orosz óra kivételével) már említettem.

Mikor elfordítottam a fejem, mert ugye ki lenne képes egész nap nézni ezt a k*rva
rumlit, újabb hálózati kábelekbe botlottam. Amennyiben ennyi sem lenne elég...

Akkor van itthon belőlük még egy egész fiókkal!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.