Fűrészgép

Nézegettem a felhalmozott készletet, mégpedig abból az aspektusból vizsgálva, hogy
vajon mit van kedvem közülük szétszedni. Bár több van a képen, de a szokásos
tömegcsökkentés okán három lehetséges szereplő között vacilláltam. Mert
ugye a Sokol 404-es rádióból, és a Harkov villanyborotvából is kettő van.
Végül azért történt, hogy mégis a mini fűrészgép győzött, mert ugye azzal
meg volt mit elvágnom, és akkor az is mindjárt két mínuszt jelent a polcon.

Ezt a mini festőállványt a párom hozta, mégpedig azért, hogy
ugyan fűrészeljek már le a kilógó részeiből néhány centit.

A bal felső asztalfiókom kihúzása után már többször is megmorogtam magam. Mert
ugye mégis hova a f*szba lett onnan az a k*rva sok vonalzó? A fokozottan sokat
nem csak úgy mondom, hanem valóban sok vonalzóm volt. Aztán a múltkor, az
egyik pincei bóklászásom közben, pusztán kíváncsiságból kihúztam egy fiókot,
ami púposra van tömve vonalzókkal! Legalább egyetlen egyet fel kéne hoznom
közülük, ami nem olyan hosszú, hogy hadonászás közben mindent leverek vele.

A párom szerint azért kell levágni az állványból, mert nem ér le róla a nyúl lába.
Ennek kapcsán elmondhatom, hogy szellemileg kiegyenlített család vagyunk.

Mivel a fűrészgép nem egyen, és még csak nem is váltó, hanem csak szűretlen
egyenfeszültségről hajlandó működni, gondoltam túrok hozzá egy méretes
diódahidat, ami végül nem innen, hanem egy másik dobozból került elő.

Nem állítanám, hogy szép (bár jól mutat együtt a piros és a fekete), de
egy próba erejéig ez a hevenyészett összeállítás is bőven megteszi.

Na most az úgy volt, hogy indításképp a tápegységem váltóáramú pákakimenetéből
vettem a feszültséget, csak aztán, mivel azt soknak éreztem (túl gyorsan forgott
a fűrészben a motor), átváltottam az Apukám által készített pákatrafóra.
Mikor bele szerettem volna dugni a banándugót, meglepve vettem
tudomásul, hogy mennyire hiányos. Na most az igaz, hogy
ez egy kínai termék, és már több mint két hete kaptam.

De attól még nem lenne szabad ötödik használatra
beleszakadnia a banándugójának a hüvelybe!

   Mikor ezt a fűrészgépet még valamikor a 90-es évek elején megvettem, majd bekapcsoltam és láttam mozogni a fűrészlapot, akkor még úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon jó vétel volt. Na ez az az érzés, ami épp mint a piros pisztolypáka esetében, sajnos csak nagyon rövid ideig tartott.
   Ahhoz képest meg pláne rövid volt, hogy mit össze nem tébláboltam a boltban, mire ezt a gépet végül megvettem. No nem elsőre, hanem sokadikra. A szocialista kereskedelem összeomlása után, a volt Lottó áruházban rengeteg apró bolt nyílt. Akkoriban a városban kószálásaim során sokszor benéztem a néhai Lottó áruház Dohány utcai végében nyílt modellboltba, mivel itt nemcsak hajók, repülők, meg mindenféle más egyéb összeszerelhető dolgok voltak, hanem egészen csodálatos, errefelé keleten eddig még sosem látott aprócska szerszámok is.
   Mivel Miniplex fúróm már volt, és az nagyszerűen bevált, gondoltam meglepem magam egy mini dekopír fűrészel is. Szóval az úgy volt, az első fűrészgép úgy érkezett hozzánk, hogy mivel Zoli barátom folyton el szeretett volna velem vágatni valamit, egy idő után nálam tartotta a fűrészgépét. Mikor aztán egyszer elvitte, akkor nagyon hiányzott, mert ugye hozzászoktam, hogy van.
   Ekkor kapott tőlem Apukám szülinapra egy B&D márkájú fűrészgépet, amit természetesen én is használhattam. Mikor egyszer csak lett áram a telken, akkor apám mindjárt ki is vitte a gépet, hiszen ott lehetett vele csak igazán dolgozni, mert ott mindig volt számára valami feladat.
   Mivel ettől egy kissé elszomorodtam, menten kaptam is a legközelebbi alkalomra egy szovjet mintájú fűrészgépet. Mikor már nemcsak ez, de még a két utána vásárolt másik is tönkrement, na akkor vettem azt, amiről a szétszedtem project második cikke szól. Azóta persze már van egy annál is újabb, de ez most mindegy.
   A lényeg az, hogy ha egyszer valaki átszokik az amerikánerről a villanyfúróra, akkor az az ember onnantól nagyon fogja hiányolni az elektromos rásegítést. Hogy mire kellett nekem egy mini fűrészgép? Nos alapvetően nyomtatott áramköri lapokat, valamint vékony műanyag lemezeket vágni.
   Egy előlapba vágandó nagy szögletes lyuk esetében természetesen az is egy járható út, hogy körbefúrom, majd összeszakítom a lyukakat, a maradék sorját pedig lereszelem, de ennél annyival elegánsabb lenne, hogy fúrok négy lyukat a sarkokba, aztán csak áttolom köztük a fűrészt, hogy idővel, ha sokadik látásra is, de megvettem hozzá a gépet. Mint az még aznap kiderült, kár volt.

Mint azt már annyiszor mutattam, az egyszerűség jegyében, illetve a porszívózást
elkerülendő, az asztalból kihúzott középső fiókba szemetelek. Amennyit én
manapság barkácsolok, jó ha ötévente felgyűlik benne annyi
por, hogy neki kelljen állnom kitakarítani.

Ez egy nagyon puha anyagú fa, és még abból is csak 1x1 centiméteres.
Na most egy ilyen kis semmi feladatért, még ha száz ilyet is
kell vágnom, biztos nem vettem volna fűrészgépet.

Emlékeim szerint, mikor a fűrészt megvettem, elsőnek egy ilyesmi fadarabnak
estem vele neki, amit épp mint ahogy ezt is, esze ágában sem állt elvágnia!

   Gondoltam addig tolom neki az apró fűrészt, míg csak el nem vágja az anyagot. Épp mint ahogy eddigi életem folyamán annyi mást, úgy ezt is rosszul gondoltam. Ez a tévképzetem amúgy 5.000 forint körüli összegbe fájt, ami a 90-es évek elején még egy igencsak komoly összegnek számított.
   Na most ha valami már a puhafát sem képes elvágni, akkor az a masina az üvegszálas nyáklappal pláne nem fog boldogulni! Ez elsőre annyira elszomorított, annyira magam alatt voltam a hibás döntésem okán, hogy napokig rá sem néztem a fűrészgépre. Idővel persze nekiálltam kideríteni, hogy vajon mitől nem vág.
   Logikai hiba nincs benne. Szépen mozgatja a pengét, bár automatikus előtolása nincs. Vagyis csak annyira halad, mint amennyire tolom, valamint nekem kell biztosítanom azt az erőt, amivel a penge az anyagnak feszül.
   Mikor a sokadik megtekintés után rájöttem, hogy a gyári penge egy kissé hátrafelé hajlik, minek okán mikor behúzza a gép, akkor nem belekap az anyagba, hanem tulajdonképpen elhúzódik tőle, na akkor azt hittem, hogy megvan a hiba.
   Befogtam a pengét a satuba, majd kapott néhány óvatos kalapácsütést, hogy egy picit előre felé álljon a vége, ebben a módosított állásban ugyanis a penge felfelé mozdulásakor beleakadnak a fogak az anyagba.
   A fát mintha egy kissé már jobban vágta volna, azonban a nyáklapban elakadt, majd kisvártatva el is kopott a fűrészlap. Ekkor berágtam és vágtam bele egy új lapot, mégpedig egy teljesen szokványos vashoz való fűrészlapból.
   Mi az, hogy mivel? Lombfűrésszel! Apukám ugyanis hozott hozzá egy ujjnyi köteg olyan pengét, hogy azokkal aztán bármit, de tényleg bármit elvághattam. Iszonyú kemény anyagból voltak! Ebből sajnos már nem tudok mutatni, mert azóta mind elfogyott.
   Hogy miért? Nos azért, mert mint megannyi más tökéletes dolognak, úgy ennek is volt egy apró, azonban sajnos végzetes hibája. Olyan vékony volt, hogy teljesen szögletes 90 fokos lyukat lehetett vele fűrészelni az anyagokba.
   A vékonyságát nem úgy kell érteni, hogy keskeny, hanem úgy, hogy a fűrészlap fogai mögött szinte nem volt semmi anyag. Mivel könnyen elpattanó, szó szerint hajlíthatatlan rugószerű anyagból volt, így sajnos nagyon fogyott. Azóta is ahányszor csak láttam a piacon, mindig megnéztem, de még sosem láttam még csak hasonló fazonú fűrészlapot sem.
   Miután befogtam a fűrészgépbe az általam szabott pengét, igen komoly várakozással tekintettem a tudására. Miután kiderült, hogy ezzel a pengével sem lehet vágni, mert vagy elakad (leáll a gép), vagy csak zizeg, majd végül lekopnak a pengéről a fogak, újfent nekiszomorodtam.
   Ekkor elkezdtem összehasonlítgatni a nagy és a kicsi gépet. A nagy több, míg ez a kicsi csak 100 wattos. A nagy gép úgy szalad át a colos pozdorján, hogy arányaiban nézve ennek a kicsinek is vinnie kéne mondjuk a farostlemezt, csak ugye - megjegyzem őszinte sajnálatomra - nem teszi.

Az anyag keménységéről annyit, hogy az apró benyomódást a fogaimmal
hagytam rajta. A fogaimról meg annyit, hogy épp bent sem voltak a számban!
Szóval azt a nyomot úgy haraptam oda, hogy a másik oldalról csak az ínyem volt.

Tehát ez a videó pusztán azért készült, hogy megmutassam,
mennyivel gyorsabban végzek a lombfűrésszel. Sokkal!

Miután gyanús lett, hogy a megszokott sebességemhez képest mégiscsak mennyire
lassan, megtologattam a fűrészt az ujjamon. Nem tudom mit vágtam vele legutóbb,
de az biztos, hogy teljesen kihozta az élét, mert még csak nyomot sem hagyott a
bőrömön. Gondoltam teszek egy újabb próbát, de immáron friss fűrészlappal.

Gondolom nem szükséges ecsetelnem a kopott és az új
fűrészlap munkájának sebessége közötti különbséget.

Egy kissé ugyan szűkös volt a hely, de azért
sikerült levágnom ezt az utolsó darabkát is.

Ez mondjuk egy érdekes beállása a nyúlnak, de a szőrös állatok már csak ilyenek.

Mikor épp olyan kedve van (vagy az asszony a képek készülte
között vidáman igazgatja), olyankor ilyen kunsztot is tud.

Épp mint ahogy a gazdája ezen masina megvásárlása kapcsán a pofára esésben.
Pedig milyen szép kis gép... Volt mellette a boltban mindenféle más is,
de mivel ez nem vált be, nemhogy nem vettem belőlük, de többé
még csak a közelébe sem mentem annak a nyomorult boltnak!

   Na most ami egy kissé gyanús, az a gép matricájának félrenyomottsága. Már ha nem direkt lett ilyen. Akkoriban errefelé keleten még nem nagyon hallottunk a hamisított termékekről.
   Nálunk ha valaki megvett a boltban valami sz*rt, akkor az nem azért volt sz*r, mert nem volt eredeti, hanem az bizony akkoriban még a saját jogán volt sz*r! Lásd Verhovina moped, BRG kazettás magnó, Videoton hangfal. Hogy miért ezt a hármat említettem? Na jó... Legyen... Elmesélem...
   Zoli barátom, miután összespórolta rá a pénzt, vett egy Verhovinát a Thököly úti kismotorboltban. A lánckerék csavarjai be voltak esve a fékdobba, ezért Zoli a motort álló hátsó kerékkel tolta haza.
   A BRG kazettás magnók megjelenése után, mondhatni közvetlenül, már indult is a Rádiótechnika újságban egy olyan témájú cikksorozat, melyben a Gelka szakemberei az általánosan (vagyis igen sűrűn) előforduló hibákat, illetve azok elhárítását írták le.
   Aztán volt az a korabeli vicc, melyen mi akkoriban ha tudtunk is nevetni, de közben valahogy nem igazán volt őszinte a mosolyunk. Ez így hangzott:

Két hangfal megy a sivatagban.
- Az egyik megszólal.
- A másik Videoton...

   Mikor a Videoton DC2016-os dobozaimat megvettem, ez szóról szóra így történt! Az egyik dobozban ugyanis nem szólt csak a mélynyomó. A hiba valódi okát máig nem tudom, mert a középhangú sugárzót kiszedve, annak drótját meghúzva, örökre elmúlt a jelenség.
   Vettünk egy Videoton Jupiter tévét. Egy hét múlva bedöglött. Kijött a szerelő, megtekintette a tévét, majd sajnálkozva azt mondta, hogy ezt "már" nem lehet megjavítani, ezért kaptunk helyette egy másikat.
   Apám vett egy Réka szekrénysort. Mivel úgy volt olcsóbb, ezért lapraszerelten, melynek összerakásakor biztos ráment vagy fél órám pusztán arra, hogy melyik ajtajára melyik, amúgy teljesen egyformának tűnő gombot tudom úgy felcsavarozni, hogy ne álljon ferdén.
   A kicsit később a szekrénysorhoz vett mélyszekrény zárjának javítása mondjuk több mint 20 évet halasztódott, de végül ezt a problémát is megoldottam.
   Vettem egy nagyon szép fekete cipőt, aminek már az első berúgásra átment a talpán a motorom berúgó karja. Mivel még csak egy napos volt, ezért másnap visszavittem. Igaz ami igaz, szó nélkül visszavették, de az is igaz, hogy a helyette választott másik fazonúnak egy héten belül leszakadt a komplett oldala.

Erre a matricára az van írva, hogy elektronikus sebességszabályzás. Azt azért
mondjuk megnézném, hogy hogyan lehetne ezt a dolgot mechanikusan
megvalósítani. Sebváltóval mondjuk menne, az azonban
nem szabályzás, hanem ugye váltás.

Ezt az apró gombot meg mondjuk oda tekerem, ahova csak akarom. Bár a motor
sebességét rendben szabályozza, azonban nincs benne semmiféle visszacsatolás,
ezért a beállított tempó azonnal lassul, amint nekinyomom az anyagnak a gépet.

Olyan szép lenne, ha igaz lenne...
Mondjuk az értékek azok valószínűleg stimmelnek, csak ugye a használhatóság...

Bár kezelésileg a bekapcsolás a kisujjra esik, de ez a használatkor (már ha lehetne
vele vágni) semmiféle problémát sem jelent, mint inkább csak egy kissé fura.

Már majdnem sikerült kihúznom a gépből ezt
a dugót, mikor rájöttem, hogy ez nem az.

Olyan kis bájos és kézreálló, hogy már csak ezért is fáj a használhatatlansága.

Ez a penge egy harmadikféle változat. Próbáltam én ebbe beleszabni mindent, csak
kezdjen már el valamivel vágni. Mint az látható, ez a fűrészlap is csak annyira volt
képes, hogy elkopott. A kép közepétől kissé balra, a nem különösebben komplikált
pengebefogó rendszer látszik, ami egy gyűrűbe tekert puszta csavar. Ezzel a résszel
mondjuk nincs semmiféle probléma. No persze az is lehet, hogy mivel a géppel
fűrészelni nem lehet, esetleg csak nem jutottam el odáig, hogy gond legyen.

Ezt a képet azért tettem ide, hogy megmutathassam azt a korabeli próbát, ami arról
szólt, hogy a satuba fogott gyári fűrészlap (nem ez, hanem amit a géphez adtak)
egyáltalán vág-e. Vágott. Mármint satuba fogva, rajta tologatva az anyagot.

Az teljesen lényegtelen, hogy ezt én faragtam, mert a gyári is kb. így nézett ki,
csak persze fele ilyen keskeny volt, hogy jobban lehessen vele fordulni.

Felül az egyik eredeti penge, lekopott fogakkal, míg alul az egyik általam gyártott.
Amit még nem próbáltam ki, illetve bele a gépbe, az a nagy géphez való fűrészlap.
Ez persze egy az egyben nem menne bele, de ha előtte méltóztatnék megreszelni...

Az előbbi képen az anyag végén látható lyukba ez az apró pöcök megy bele. Ennyi.
Kiegyensúlyozásról szó sincs! Mondjuk nincs olyan nagy a gép, sem a lökete, hogy
szétrázzon egy embert, de arról sincs szó, hogy simán járna. Már úgy értem, hogy
idegesítően zizeg az ember kezében, illetve pattogtatja magát a munkadarabon.
Ha meg ráfogom? Ami vékony anyagot ezzel a géppel el lehet vágni, na az
akkor eltörik! Mert ugye a balsafára, vagy a mindössze két milliméter
vastag farostlemezre, azokra aztán nem tanácsos rátehénkedni.
Mondjuk az említett anyagokhoz még fűrész sem kell,
mert viszi őket az olló, meg a tapétakés...

Ennél jobban nem bontom meg, mert nincs értelme kiszedni a helyéről a motort,
ami látványra (ha csak jobban szét nem szedem) egy puszta fémhenger.

Az adatlapja alapján a BT151 egy 12 amperes tirisztor. Ez a szabályzó
a fázishasítás elvén működik, vagyis a kitöltési tényezőt manipulálja.

Hiába élte túl a szét és összeszerelést, ha egyszer ezzel semmit sem változtattam
a működésén, akarom mondani az én céljaimra való használhatatlanságán.

Bedobtam a pengéket a törött fúrókat tartalmazó dobozba.
Ennek most még semmiféle jelentősége sincs, azonban
mindjárt lenne, ha egyszer mégiscsak keresném őket.

Ne kérd, mert úgysem adom oda... Ez számomra egy amolyan mementó, ami már
csak a puszta létével is folyamatosan arra emlékeztet, hogy nem szabad mindenféle
szerszámot összevásárolnom, pláne kipróbálás nélkül, csak úgy egyszerűen a magam
feje után, miközben azt sem tudom róluk, hogy valójában mire valók. Az interneten
az újabb modelleket nézegetve, azokon már előtolás is van, ami mondjuk nem
hiszem, hogy akár csak egy kicsit is segítene azon a kardinális problémán,
hogy ez a fűrészgép az üvegszálas nyáklapot egyáltalán nem viszi...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.