Vízpumpa
(kávéfőzőből)

Miután megvoltak a szokásos reggeli körök, ágyazás, kávé, budi, levelek, lekaptam
a polcról a fényképezőgépet, felemeltem a fejem fölé, majd lőttem vele egy képet
a polcomon található rendetlenségről. Amint a mai napi témaválasztással,
vagyis a vízpumpa tömegből történő kiemelésével megvoltam,
abban a szent pillanatban már csengettek is.

No nem mintha annyira megterhelt volna, hogy a párom új külsőt akar faragni ennek
az órának, minek okán ki kellett belőle szerelnem a tulajdonképpeni órát (mármint
nem Andiból, hanem az órából), de ez az aprócska feladat, meg persze az ebéd
elkészítése okán a vízpumpa szétszedése délutánra halasztódott. Ez annak
a tipikus esete volt, hogy mikor végre nekiállnék valaminek (az utóbbi
napokban ugyanis hatalmasat lazítottam), egyből közbejön valami.

Ezt a szakavatatlan (mert nem vagyok kávéfőzőgép szerelő) szem számára
vízpumpának tűnő alkatrészt egy hatalmas kávéfőzőből szereltem ki.

Direktbe jár a hálózati 230-ról, de csak egy perc működés, egy perc szünet üzemidő
kitöltéssel szabad működtetni. 240 voltos feszültség esetén viszont már másfél
perces szünetet kell hagyni. Ez gondolom azért van így, hogy ne olvadjon
el, illetve ne melegedjen túl a pumpa dugattyúját működtető tekercs.

Miután alátettem a kockás hátteret, azon kezdtem tanakodni, hogy ezt mégis mi a
csudára tudnám használni. Már ha méltóztatnék nem szétverni a szerencsétlent.
Mivel semmi értelmes sem jutott az eszembe (ez amúgy szinte mindig így
szokott lenni), elindultam a vízpumpa elpusztításának rögös útján.

Első áldozatnak ezt a visszacsapó szelepet szemeltem ki. Sejtésem szerint
ez a valami szolgál arra, hogy a víz csak egy irányban tudjon haladni.

Ezt már csak a teljes átlátszósága okán sincs semmi értelme szétszedni.
No de ha egyszer nincs sok (már mint értelmem), akkor ugyan
miért ne? Ahogy ezt így eldöntöttem, már toltam is félre!

Természetesen csakis azért, hogy alaposan meg tudjam szemlélni ezt a sokkalta
keményebb diónak tűnő rögzítést. Mert ugye ez az anyag van vagy három
milliméter vastag, minek okán a lakásban található műszerész
szerszámaimmal nem sok kárt tudok benne tenni.

Mielőtt még elpusztítanám, gondoltam kipróbálom a működését.

Na most attól, hogy tőlem ezt látod, attól még eszedbe ne jusson
műszerzsinórokon vezetgetni a hálózati feszültséget!
Szerintem nem lehet elégszer elmondani,
hogy ez mennyire halálos tud lenni.

Gondolom nem lehet vita tárgya, miszerint ez egyértelműen támadni akar.
No nem mintha amúgy nem szedtem volna szét, de így legalább
már valami okom is van rá, hiszen láthatóan ő kezdte.

Először még úgy volt, hogy ebben a kisebbik dobozban fogom bemutatni a pumpa
víz alatti működését, csak ugye ez tele van bontott alkatrészekkel, mely
állapot így, az alkatrész szétválogatós project bevégzése után,
mondhatni nem igazán nevezhető boldogítónak.

A felső doboz mondjuk éppen üres (miközben az alsóban egy lapozós órásrádió
romjai hevernek), azonban ez a doboz olyan nagy, hogy egyszerűen
nem volt kedvem ennyi vízzel kilibegni a fürdőszobából.

Némi meglehetősen határozatlan toporgás után úgy döntöttem,
hogy a kisebbik doboz tartalmát átszóróm a nagyobbikba,
amit aztán az ágyam előtti futószőnyegen helyezek el.

Na most, illetve dehogy most, hanem már ezer éve van egy olyan tervem, miszerint
gondozásomban készülni fog egy olyan weblap, ami majd arról szól, hogy hogyan
viselkednek az elektromos tárgyak a víz alatt. Ez annyira így van, hogy már van
is a pincében egy dobozom, melyen "vizes project! felirat található. Ez a doboz
a szokásos vízbeeső tárgyakat tartalmazza, úgymint: hajszárító, villanyborotva,
rádiósóra, meg ki tudja mi még, hiszen megvan már annak vagy úgy jó tíz éve,
mikor legutóbb rájuk néztem. Ez a projectem is legalább annyira áll, mint
mondjuk a rádióépítős. Utóbbit mondjuk legalább már elkezdtem.

Szó nincs róla, hogy követendő példa lennék, hiszen rólam köztudomású, hogy nem
vagyok normális. Szóval ha élni szeretnél, akkor ezt inkább ne csináld utánam,
hiszen bár első ránézésre úgy látszik, mintha a csatlakozások kint lennének
a vízből, azonban a vízpumpa oldalán található társaik a vízben vannak.
Elektromos szempontból a víz a belevezett nulla és fázisvezeték mértani
középértékén, vagyis 115 voltos potenciálon van. A vízhez érve, ha közben
máshoz is hozzáérünk, aminek köze van a hálózathoz, mint például bármiféle
olyan dolog, ami földelt, akkor máris rajtunk keresztül záródott az áramkör.
Nálam itt az asztalon a monitorom alól kilógó USB toldó kábel vége az
ami leginkább veszélyesnek látszik. Szóval a vízzel és az árammal
csak óvatosan, mert ezek így ketten halálosak tudnak lenni.

Na most így, vagyis vízből vízbe pumpálva csak az látszik, amint apró
buborékok formájában kitolja magából a beleszorult levegőt.

Abból a célból, hogy a vízpumpa kijárata a víz szintje felett legyen, ezt
a nem különösebben bonyolult kombinációt sikerült kidolgoznom.

Köpködi a vizet. Mondjuk ha nem szedtem volna le róla a visszacsapó szelepet...

Valószínűleg akkor sem nyomta volna szebben, ugyanis ez a része egy kissé törött.

Miután az immáron feleslegessé vált doboznyi vizet - természetesen pusztán
játszásiból - úgy kb. fejmagasságból zúdítottam a kádba, majd ezen idióta
cselekedetemet követően lecseréltem az akciótól elázott öltözékemet, a
vízpumpát a virágállványon helyeztem el. Na most az igaz, hogy már
megint ebéd után vagyok, de még ezt figyelembe véve sem indokolható,
hogy a lényegről, vagyis a vízpumpa szétszedéséről tisztára megfeledkeztem.

Mivel a pumpa még erősen vizes volt, így háttérnek - a szokásos papír helyett -
ezt a néhai ingből porronggyá avanzsált kockás anyagdarabot vetettem be.

Hát ott bent meg ki lakik?

Ez kérem egy klixon. Ez az alkatrész arra szolgál, hogy mikor a vízpumpa
tulajdonképpeni motorja, vagyis a barna akármibe rejtett tekercs
túlmelegszik, akkor még a leégése előtt legyen valami,
ami időben kikapcsolja. No de térjünk
csak vissza a lényegre.

Ha nem is volt egyszerű, de sikerült róla lekínlódnom ezt a rettenetes vasdarabot.
Ez amúgy nemcsak egyszerűen a vízpumpa váza, bár az is, hanem
a dugattyút működtető elektromágneses kör alkatrésze.

Az előző alkatrésszel ellentétben, ennek a másiknak esze ágában sem
volt engedni az óvatos erőszaknak. Na ekkor történt, hogy
a tőlem megszokott rutinnal elővettem a kalapácsot.

Ebben a részben egy tekercs van. Bármilyen meglepő, de ezt most nem verem szét.

Ezt viszont szándékomban állt, hiszen magam is kíváncsi voltam a tartalmára.
Mondjuk sejthetően egy vasból készült dugattyú van benne, amit az imént
leszedett elektromágnes mozgat, csak ezt sajnos nem fogjuk
látni, mert nem engedte magát megmutatni.

Hiába fogtam rá erre a két mélyedésre, ezeknél fogva sem tudtam megtekerni.
Az persze lehet, hogy ez a két bevágás nem is a szétcsavarhatóság nemes
céljából van itt, de tettem okán annyit elmondhatok, hogy legalább
megpróbáltam. Amúgy eltörni is, de még azt sem sikerült.

Gondoltam csak nem hagyom már félbe a dolgot, ezért újra
előkaptam a kalapácsot, amivel aztán akkurátusan
püfölni kezdtem ezt az izét, ahol csak értem.

Végül engedett, bár bevallom őszintén, hogy nem így képzeltem a dolgot.
Azt persze nem vártam tőle, hogy a ráperemezés engedjen el, de attól
még csinálhatta volna valahogy úgy, hogy lássunk is belőle valamit.

Ez a szelep engedékenyebbnek bizonyult, pedig ezt sokkalta
csekélyebb érdeklődéssel álltam neki szétszedni.

Balra a három milliméter vastag vasvázból letört darabka, míg jobbra a klixont
kitámasztó lapocska látható. Ezek amúgy napokig díszítették az asztalomat.

Ez a kettő a pincébe kerül. A vasdarabok az anyagok szétválogatása című
projectet fogják dúsítani, míg a színes vezetékek a kábelszétválogatóst.

A tekercset viszont a vegyes alkatrészes dobozban helyeztem el. Mint azt már
korábban említettem volt, ennek a doboznak az egyáltalán létezése, már
úgy értem, hogy így az alkatrészek szétválogatása után, nem igazán
szívderítő látvány. Mondjuk így, hogy már van hova szétdobnom
a tartalmát, így mindössze néhány perc alatt végezni fogok vele.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.