Fúrógép

Miközben nem itt, hanem a másik pincében kéne eltakarítanom a földre, meg persze
egymásra halmozott lomokat, merthogy erre a hónapra ez volt betervezve, de én
azért belekapok hol ide, hol oda. Most épp ide, a szerszámos polcba evett be
a fene. Mióta valamely egészen más project kapcsán, csak úgy mellesleg
levágtam a fúrógép állványának rögzítő lécéből a felesleges centiket
(melyektől persze se kivenni, se betenni nem lehetett rendesen),
azóta mondhatni sokkal elégedettebb vagyok a szerszámaim
elhelyezésével. Azt gondoltam ki, hogy mivel valami nagy dolgot
megcselekedni a mai napon sajnos egyáltalán nincs kedvem, rendbe
teszek helyette egy a fúrógépállvány be nem férésének problémájához
hasonló bonyolultságú, vagyis egyáltalán nem megterhelő, de már
szintén évek óta húzódó apróságot. Ezen gondolatmenetet
követve esett a választásom a Makita fúrógépre.

Mivel az elektromos kéziszerszámok hálózati kábelének hossza valami érthetetlen
célú (ha csak nem a hosszabbító gyártók lobbizták ki) összeesküvés alapján úgy
lett meghatározva, hogy legalább öt centivel rövidebb legyen a kelleténél,
a probléma megkerülésére, illetve komoly kényelmi szempontokat is
figyelembe véve került ide az ajtó mellé ezt a hármas elosztó.

Na most van amikor ez sem segít, hiszen a Makita fúrógép kábele mindössze az
előtér közepéig ér. No persze van itt egy rahedli hosszabbítóm. No de milyen
kényelmetlen már azokat kitekergetni? Ugyan megoldás lenne a problémára
egy 6 méteres hosszabbító rendszeresítése, kitekerve, kultúráltan begyűrve
az elosztó alatti sarokba, de én inkább a fúrógép rövidke hálózati
kábelének hosszabbra történő cseréjét választottam.

Ezt a három hálózati kábelt a minap piszkálódtam ki a tömegből, majd bevágtam a
csapban álló ultrás vízbe, melyben a számtárcsa vizsgáló műszer házát sikáltam.
Gondoltam ne csak a helyet foglalják, hanem tessék szépen újrahasznosulni!
Mert ha nem? Akkor felmerül a kérdés, melyet amúgy természetesen már
rengetegszer feltettem magamnak: Hát ez a rakás sz*r meg minek van?
Mivel a fehér kábel a leghosszabb, s a mai esetben épp a hosszúság
a lényeg, ezért a Makita fúrógép táplálásáért folytatott
heves küzdelmet ő nyerte meg.

Ezt a fúrógépet én vettem magamnak, bár a cég állta a számlát. Na most ahhoz
képest, hogy az előző gépért mit kellett könyörögni, ezt pikk-pakk megszereztem.
Mikor az elődje tönkrement, s rákérdeztem, hogy akkor most mi legyen, a gazdasági
osztály azonnal rávágta, hogy vegyek helyette egy másikat. Olyat amilyet szeretnék,
ahol akarom, csak ne legyen több 15.000-nél, merthogy annyi a házi kassza limitje.
Én meg kisétáltam a legközelebbi szerszámboltba, ami emlékeim szerint az Üllői
út és a Mihálkovics utca sarkán található pincében volt. Mintha kis vakond
lett volna a bolt neve, de erre már nem mernék megesküdni. Miután
elmondtam az eladónak, hogy mire kell a gép, elém tette ezt a különös
színű masinát. Most, hogy ezt a cikket írom, direkt megnéztem a színét
beltéri LED-es megvilágításban, majd természetesen napfényben is.
Egyértelműen kék, miközben egy kissé azért zöldbe is hajlik.

Na most ahányszor csak beletettem vagy kivettem belőle a fúrószárat, annyiszor
nyomtam keresztül a tokmánykulcsot az őt elkeveredés és elvesztés ellen
rögzítő, amúgy műanyagból készült lapocskán. Na most ez az anyag,
illetve a belőle készült alkatrész, még ha kissé poros is, de olyan
mint újkorában! Szóval nem arról van szó, hogy a műanyagból
készült világ szar, hanem csak arról, hogy szar műanyagból készül
a szar világ. No de mint a mellékelt példa mutatja, létezik jó műanyag is!

Na most első ránézésre ez a forgásirányt váltó kapcsoló elég lehetetlen helyre
került, azonban az előző géppel átélt kalandok alapján bátran ki merem
jelenteni, hogy ez mégiscsak itt van jó helyen. Meséljek? Na jó...

   Egy kiváló képességű ipari tanulóm még az előző gépen átbillentette a nyomógomb fölé szerelt irányváltó kapcsolót, minek okán a fúrógép természetesen nulla hatásfokkal kezdett dolgozni. Konkrétan szemernyit sem haladt előre a fúró a fában. Illetve annyit azért igen, amennyi anyagot a súrlódással sikerült maga előtt elégetnie.
   Az eset egy körfolyosós bérház földszintjén történt. Mikor elmentem odavarázsolni az elosztóba a vonalat, akkor még úgy nézet ki, mint bármelyik másik belülről aládúcolt ház a József körúton.
   Mire visszaértem (ez lehetett vagy úgy öt tíz perc), tisztára olyan volt, mint valami horrorfilm forgatásának helyszíne, ahol a rémület fokozásának érdekében térdmagasságig töltötték a teret füsttel.
   A sarokban a tanulóm és az ügyfél közös erővel tolták az ablaktoknak a fúrót. Én meg odamentem, meghallgattam a panaszt, miszerint ez a fa, ez egyszerűen átfúrhatatlan, majd a gépet kézbe véve, a gép bekapcsoló gombja mellett elhelyezett irányváltó karocskát szinte automatikusan átbillentve, zümm! Egyetlen másodperc alatt áttoltam a fúrót a szokatlanul alaposan előmelegített ablaktokon.
   Ebben az évben volt, hogy olyan idióta ipari tanulókat kaptunk, ráadásul zsinórban, hogy nem győztük róluk délutánonként előadni a hülyébbnél hülyébb, ha nem velünk történik, mesének minősíthető történeteket.
   Gyurka kollégám, aki fogalmazzunk úgy, hogy nem a gyorsaságáról volt híres, kapott egy annyira lassú gyereket, hogy folyton be kellett várni. Na most ha valakit még Gyuri is elhagy, akkor az az emberke, az már szinte áll!
   Miután ezt a gyereket teljes alkalmatlanságra hivatkozva sikerült valahova lepasszolni (gondolom a TMK-ba, mert ott aztán állhatott egyhelyben naphosszat), Gyurka kapott helyette egy vakot.
   Ekkoriban érdemes volt délutánonként bevárni a kollégákat az öltözőben, mert minden napra jutott egy sírva röhögős történet. A vak emberke hol beesett valahova, esetleg nekiment egy álló autónak, máskor meg felkenődött a SOTE Nagyvárad téri épületének üvegajtajára.
   Jani bácsinak olyan tanuló jutott, aki képes volt beszállni a páternoszterbe, kezében egy 8 fokos létrával, mely a fellépő erők hatására pillanatok alatt aprófává forgácsolódott. A srác meg elszaladt és azt mondta, hogy nem ő volt.

Ezt a nyomógomb szélére helyezett, amúgy a maximális fordulatszámot beállító
tekerentyűt, ezt mondjuk meglehetősen kényelmetlen kezelni, mert egyszerűen
nem fér oda az ember ujja. De ezt csak azért írtam, hogy legyen
már a gépről valami negatívum is.

Ide vagy egy karabiner jön, vagy ennél fogva
lehet rátűzni mondjuk egy munkásövre.

Természetesen ütve is tud fúrni, azonban a működést váltó kapcsolója már évek
óta rossz. Ugyan mindkét módban rendben működik, és az apró gombocska
is könnyedén forgatható, csakhogy nem marad meg egyik pozíciójában
sem. Magyarul időnként átfordul, a frászt hozva rám a kerepelésével.

Ide akkor jutott be utoljára napfény, mikor a gyári helyett belekötöttem a most
lecserélni szándékozott fehér kábelt. Bevallom őszintén, hogy ez nem tudom,
hogy miért történt. Emlékeim szerint ezen a gépen egy ennél jóval hosszabb
kábel volt. Mivel telefonszerelés közben szinte mindig olyan helyen kellett
fúrni, ahol nem volt a közelben konnektor, ezért egy jó 10 méteres kábelt
kötöttem a gépbe, ami a napi gyakorlatban bebizonyította, hogy mindenhova
odaér. Ráadásul - mivel bele volt kötve - így el sem lehetett hagyni a hosszabbítót!
A következő gépem egy Bosch volt, melybe biztosan nem kötöttem át a hosszabb
kábelt, mert abban még most is az eredeti van. Amúgy mindkét gépet selejtezés
alkalmával sikerült megkaparintanom. Ehelyett - hogy nehogy már ezt a kis
szépséget vigyék el a szemétbe - egy rozzant B&D gépet adtam le.
A kép szélén felül, az az apró fekete csík, a gépből esett ki.

Ha olyan nagyon sok nem is, de ezen a kommutátoron azért már látszik némi
kopásnyom. Ez mondjuk nem is csoda, hiszen ez a gép nemcsak annyit futott,
amennyit barkácsoltam vele, hanem ez napi használatban volt a melóhelyen.
Például volt hozzá egy olyan "fúró" melyet valami olajkályhából kiszerelt
alkatrészből kalapáltam. Gyakorlatilag egy rúd volt, spirálkezdeménnyel
az elején. Na ezt is sikerült a lüke tanulómnak belesütnie egy ajtótokba!
Egyszerűen nem is értettük, hogyhogy nem látta, hogy amit befogott
a gépbe, az nem fúrószár, hanem csak egy kihegyezett végű rúd.
Később hoztam Bécsből a vasrúd helyett, egy jó félméteres,
vídiabetétes 14-es fúrószárat. Azt is simán tekerte ez
a gép! Szeretem az ilyen stramm masinákat...

Ezen az áttételen semmiféle kopás sem látható! Épp csak fényesebb egy
kicsit ahol összeér a két fogaskerék. Ugyanez a részlet a kettővel
ezelőtti szúrófűrészemben annyira nem így néz ki, hogy ott
szinte eltűntek a fogak a motor tengelyének végéről.

Maszatoltam rajta egy kicsit a porecsetemmel, de fogalmazzunk
úgy, hogy jelen esetben nem vittem túlzásba a takarítást.

Mondjuk ha már itt voltam, kentem egy kis zsírt a csapágyakba, meg persze
a fogaskerékre is. Ha már itt vagyok, gondoltam elmesélem, hogyan nyírta ki
a tanulóm az előző fúrógépem. A forgórész tengelyére szerelt lapát huzata hűti
a fúrógép motorját. Persze csak addig, míg megvan. Az épp aktuális tanulómnak
az volt a legnagyobb baja, hogy egyszerűen nem hallgatott rám. Hiába mondtam
neki, hogy mit hova pakoljon, hogy lesz kényelmes és gyors, mintha a falnak
beszéltem volna. A kéziszerszámok az ember keze ügyébe valók, nem a
táskába, hogy minden egyes alkalommal oda kelljen értük menni.
Az "u" szeg is a zsebbe való, a beveréséhez szükséges kalapáccsal
együtt. Na ez a hülyegyerek, ez folyton beszórta a zsebéből a szegeket
a táskába. Hiába mondtam neki, hogy ne tegye, egyszerűen nem hallgatott
rám. Idővel persze sikerült úgy beszórnia a szöget a táskába, hogy az egyikük
a fúrógép hűtőrésében landolt. Na most hiába volt szegény Skil fúrógép kemény
fából faragva (amúgy természetesen, mint ahogy a többi fúrógép, úgy jórészt ez is
műanyagból volt), a vasból készült szög erősebbnek bizonyult a műanyagból készült
ventilátornál. Volt is nagy meglepetés, mikor egyszer csak szörnyű sivítást hallatva,
milliónyi apró darabban repült ki a műanyagforgács a hűtőrácsokon. Na ekkorra
sokalltam be, s azt találtam mondani a főnökömnek, hogy ha nem fizettetik ki
a gyerekkel a mondhatni szándékosan tönkretett gépet, akkor kérek helyette
egy másikat. No nem a fúrógépből szerettem volna újat, mert az nagyszerűen
működött tovább a némileg csonkolt lapátjaival (no persze csak addig, míg egy
panellakásban végképp le nem égettük), hanem tanulóból! Ekkor került mellém
az a srác, aki miközben jött mellettem az utcán - őszinte bánatomra - énekelve
olvasta fel a kirakatok és reklámtáblák feliratait, illetve az autók rendszámait.

Na most ezt így konkrétan nem akartam kivenni a helyéről, hanem
ez azért jött ki, mert véletlenül a tokmányánál fogva tettem,
illetve csak szerettem volna odébb tenni a fúrógépet.

Újabb probléma megoldva! Na most ha nem is egetverő a fejlődés, de az utóbbi
időben igenis, hogy elég látványosan belehúztam az apró hibák kiigazításába.
A kábel ráadásul nemcsak hosszabb lett, hanem a vékonyabb szárú, illetve
földeletlen dugó okán sokkal könnyebb is kihúzni a konnektorból. (ez előző
krumpli dugó ugyanis mindig beszorult) De ez még mind semmi! Megtaláltam,
illetve egyszerűen csak kiesett a gépből az az apró pöcök (rugólemez), ami valaha
az ütöm / nem ütöm gombocskát reteszelte. Mivel rájöttem, hogy hová kell
visszatenni, így újra működik ez a funkció. Egyszer minden elkészül!

Például ezt a fürdőszoba ajtajára szerelt akasztósort is sikerült végre kényelmesen
elérhető magasságba süllyesztenem. No persze nem azért áll itt ez a kép, hogy
ezt elmondhassam, hanem azért, hogy megmutathassam milyen ügyesen
sikerült a fúrógép kábelét elhelyeznem. Ez egyrészt épp itt van jó helyen,
hogy mikor majd legközelebb mosogatok valamit, akkor ugyan mossam már
le a kábelről is a múltkoriban rákerült festéket. Másrészt hülye helyen is van,
hiszen a kábel végén lógicáló villásdugó becsukás után poénból akkorát csap az
ajtóra, hogy mindig a kitör tőle a frász. Hogy mit fogok legközelebb elmosogatni?

Valószínűleg ezt a két darab ventilátort, melyek már napokkal ezelőtt ide lettek
készítve az előszobába. Menten kérdezték is a macit, hogy te mióta ülsz itt?
Talán úgy tíz éve. Szóval teljesen érthető, hogy miért lógatják a fejüket.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.