Hiába minden, mert mikor azt hiszem, hogy már majdnem rend van, olyankor elég csak egy kicsit alaposabban körbenéznem, s máris találok valamit, amit még nem mutattam be. Ezen a képen például mindjárt három is akad.
   Míg a mai téma a hétzenés kvarcóra lesz, addig a szürke forgatógombot az apró elmaradások a lakásban 6 című projectem keretében fogom a frekvenciamérőre visszaszerkeszteni. A négy zöld elem pedig a piros kisautó bemutatásához kell.
   A wobler tetején kialakult porréteget mondjuk nem szerettem volna megmutatni, mire fel jelen szavak írását félbehagyva, azonnal megindítottam ellenük egy porrongyos támadást. A többes számot úgy kell érteni, hogy nemcsak a wobler teteje volt poros, hanem úgy általában minden más is.
   Ennek a cikknek amúgy azért álltam neki, mert egyrészt zavart a polcon az apró elmaradás, másrészt valahol a háttérben épp azon a projecten dolgoztam, melynek keretében a barkácsolós cikkek között kihagyott hézagokat töltöm fel mindenféle más egyéb témájú cikkekkel. A harmadik okom pedig az volt, hogy anyám beszólt a konyhából, mondván mindjárt kész az ebéd. Mármint ha nem kezdem meg még az ebéd előtt a fényképezést, akkor simán képes lettem volna ebéd utánra erről a témáról teljesen megfeledkezni. Ez kérlek azért egészen biztos, mert már többször is megesett.

   Maga a hétzenés kvarcóra úgy került képbe (mármint egy lehetséges újabb szétszedtem alanyként), hogy megláttam belőle néhányat a Bosnyák téri piacon. Ezek mondjuk nem onnan származnak, de csak azért nem, mert az eladó valami iszonyú árakat mondott a portékájára. Szerintem az egész árukészlet (vagy úgy 100 darab karóra) nem ért egy árva vasat sem, míg szerinte az óráinak 2.000 forintot ért darabja. Mindezt úgy, hogy az órák között volt egy csomó szétesett, illetve nem volt közöttük ezeknél a képen láthatóknál márkásabb darab. Már ha a Levis és az Iyoka egyáltalán valamiféle márkának tekinthető...

   Ez itt nem a piaci, hanem a pincei órakészlet (mármint az enyém), ami még mindig jobban mutat, mint amivel az eladó kijött a piacra. Nekem amúgy az a jobb szélső kék számlapos automata volt a kedvencem, mert annak nagyon ment a színe a szememhez.

   Bal lentről kezdve, üzemmódváltó, világítás, dátum, AL-TIME, mely utóbbi gombról most így hirtelen meg nem tudnám mondani, hogy mit csinál. (Kormos Imre megfejtése szerint Alarm Time) Egy az óra minőségére utaló szörnyű jel, hogy a TIME felirat "T" betűjének lemaradt a teteje. Mindeközben az órában megfolyt az LCD kijelző.

   Ez a másik óra pontosan ugyanazt tudja, mint az előbbi, csak még ép a kijelzője. A jobb alsó sarokban mondjuk már megkezdődött a romlás, de az az apró paca még nem olyan zavaró.

   A feliratok szerint a tervezés az USA-ban történt. Az anti magnetic feliratnak szerintem nem sok értelme van, hiszen ebben az órában nincsenek fogaskerekek, amit a mágneses tér képes lenne megzavarni. Egy LCD kijelzős kvarcóra esetében a rázásállóság is egyértelmű alaptulajdonság.

   Mostanában annyi mindent hagytam félbe (no nem mintha ez nem egy régi szokásom lenne), hogy valósággal meghatódom, mikor végre befejezek valamit. Illetve ez még nem a befejezés, de az óra hátlapjának levétele azért már komolyan előrevetíti. Balra a hátlapot látjuk belülről, középen a piezo hangszórót, míg jobbra magát az órát.
   Mivel ezen három alkatrész között nincs semmiféle szigetelőanyag, és nagy általánosságban véve - az ilyen bóvli órákban legalábbis - nem is volt, így ez a felépítmény egyáltalán nem vízálló. Ezt nemcsak azért írtam, mert tényleg nem az, hanem egyben azért is, mert ezt is szokás volt ráírni. Mármint azt, hogy vízálló.

   Hogy egyetlen kő sincs benne, az addig tiszta, de az unadjusted feliratot, míg csak utána nem olvastam, eddig még mindig félreértelmeztem. Szóval az nem azt jelenti, hogy nincs beszabályozva, mint inkább azt, hogy nem is lehet, és még ez sem úgy értendő, hogy nincs benne a pontosságot beállító szerv, mint inkább úgy, hogy az nem alkalmazkodik a körülményekhez. (például hőmérséklet) Mindezt azért, mert valami vámszabályok alapján az ilyen órák más kategóriába tartoznak.

   Kisvártatva viszont már azon lepődtem meg, hogy mégis hogy a csudába sikerült az elemet 1,8 voltra feltöltenem. Mert ugye az elem egyrészt (állítólag legalábbis) nem tölthető, másrészt a feszültségét kémiai alaptulajdonságok határozzák meg.

   Bár a kijelző megfolyt, de a megmaradt részei még működnek, mint ahogy maga az óra is, hiszen látszik rajta, hogy az elem betétele óta már eltelt 36 másodperc. Ellenben az óra egyetlen nyomógombja sem működik.

   Mármint ezeket a másik óra keretében még meglévő érintkezőket hiányoltam. Gondoltam átteszem őket a még működő órába, de mint az kiderült, ezek kissé szélesebbek, mint ami a másik óra vázába belefér.

   Ha az én órám lenne (mármint az, amit hordok), akkor talán nekiálltam volna lecsiszolni a széléből. No de így, hogy nincs rá szükségem? Na így már nem volt hozzá kedvem. Akarom mondani, annyira azért csak össze kellene raknom, hogy legalább az óra zenélését be tudjam mutatni.

   Bár nyugodtan besöpörhettem volna az alkatrészeket a szemetesbe, én inkább összeszereltem őket, mondván aprók, s így bőven elférnek a pincei dobozban. Bár ezek az apróságok sok helyet aztán igazán nem foglalnak, de attól még úgy van, hogy ezen gondolatmenet mentén haladva sikerült feltöltenem a lomjaimmal a rendelkezésemre álló összes helyet.

   Mivel képtelen voltam elviselni, hogy nem találom amit épp nagyban keresek, ezért lejöttem a pincébe, hogy idelent is beletúrjak a mindenféle dobozaimba. Mint az látható, a mérőműszeres doboz elérhető közelségben van, hacsak nem számítjuk akadálynak az előbb még nagyban itt állomásozó ventilátort.
   Hogy mégis mit keresek? Nos egy olyan hétzenés kvarcórát, amit tenmagam építettem át, még valamikor évtizedekkel ezelőtt, azt gondolván róla, hogy annak a hangjára majd biztosan felébredek. Ez persze nem így lett, de ez most lényegtelen. Az azonban már egyáltalán nem az, hogy a keresett óra nem volt azon a polcon, ahol a fellelési helyét sejtettem. Mármint direkt miatta jöttem le a pincébe, meg persze ha már itt úgyis vagyok alapon, némi tűzifáért is.

   Amit keresek, az emlékeim szerint egy sokszögletű, átlátszó, borostyánsárga színű óratok, amiben az eredeti mechanika helyett egy panel van, amire egy hétzenés kvarcóra belsejét forrasztottam fel. Ebben a dobozban persze nincs.

   Erre a dobozra az van írva, hogy "mérőműszerek, de nem voltmérők", vagyis akad benne Wartburg kombinált műszer, Zsiguli óra, fogyasztásmérő (a fura négyszögletes műszer mondjuk kakukktojás), a keresett valami azonban nincs.

   Ez itt a pincei modulos fiókom, amit azért nem tudtam átnézni, mert nemhogy kipakolni nem volt hova, de még csak letenni sem! Már úgy értem, hogy még az alatta lévő hely sem szabad, nemhogy a tartalmát lenne hova kirakni. Egy alapos revízió mondjuk már nagyon is ráférne, mert ahogy elnézem, idekeveredett néhány máshová való dolog. Például TV KF modul, meg az a nagy barna panel. Cserébe megtaláltam benne azt a riasztót (lásd balra lent), amit a múltkor egy másik cikk kapcsán hiába kerestem. (mármint a fenti fiókban)

   A kisrádió és a mérőműszer között egy éppen olyanforma óra porosodik, mint amilyet keresek, csak ez ugye még nincs átépítve. Ilyenkor aztán (az utóbbi időben legalábbis) sokszor elbizonytalanodok. Mármint abban a kérdésben, hogy ezt az órát vajon már megmutattam-e. Amúgy nem, mint ahogy a háttérben megbúvó webkamerát sem.

   A másik, vagyis a lakásban található paneles fiókom tartalmát azonban már rég megmutattam. A keresett óra persze ebben sincs. Na itt jött az, hogy egy kiadós fetrengés közben végiggondoltam a további fellelési helyeket.

   Ez itt az úgynevezett kacatos doboz, melyben olyan relikviák találhatók, mint mondjuk az Apukám által alumíniumból öntött repülő, a Halasi Laci barátomtól kapott cserkész riasztósíp, valamint ki tudja (én mondjuk tudom) mennyi más apró csoda, amit valamiért nem volt szívem kidobni.
   Miután ezek alapos megcsodálásával végeztem, egyszer csak eszembe jutott az a hatalmas doboztorony, melyben a már bemutatott apróságokat őrizgetem. Mármint odalent a pincében. Szerencsére van idefent kimutatásom a tartalmukról, ezért nem kellett lemennem áttúrni az egész kupacot, ami a jelenlegi állapotok szerint amúgy is lehetetlen vállalkozás lett volna.
   Gondolom nem árulok el vele titkot, hogy a keresett óra még véletlenül sem szerepel a nyilvántartásban, mire fel mérgemben átnéztem az egyik és a másik paneles fiókról szóló cikket, valamint az apróműszerekről szólót is, ahol végül megtaláltam az épp nagyban keresett órát. Persze nem a valóságban, hanem csak virtuálisan, és még ott is csak a tokja nélkül, mire fel újra lementem a pincébe átnézni a dobozokat. Mármint azért, mert ugye eddig egy sokszögletű nagydarab valamit kerestem, miközben csak egy puszta kerek panelt kellett volna. Már úgy értem, hogy az említett cikkben látszik, hogy az órának már csak a belseje van meg.
   Mit ne mondjak, hiába nyitottam ki az összes elérhető rejtekhelyet, a keresett kerek panel nem került elő. Amennyiben mégiscsak a pincei paneles fiókban lenne, és persze idővel lesz hol áttúrnom a tartalmát, akkor majd újra beletoldok ebbe a cikkbe. Addig viszont itt a vége.

   Még egy fél év sem telt el, s az előkészületek az anyagok szétpakolásához 3 című projektem keretében találtam egy LCD kijelzős dobozkát, amit amúgy egy mérlegből szedtem ki, s mikor azt betettem az LCD kijelzők feliratú dobozba (lásd a háttérben), akkor abban ott volt a mindenütt másutt veszettül keresett óra. Szóval épp csak ott nem néztem, mint ahol logikailag kellett volna. Mármint az LCD kijelzők között. Erre amúgy az szolgál magyarázatul, hogy az LCD kijelzős doboz annyira el volt barikádozva, hogy az a minap is csak azért került elő, mert épp elhúztam előle egy kicsit a kupit.

   A végre megtalált óra a VEF222-es rádióval, a TV tuner kártyával, valamint az immáron felületkezelt létraszár összefogatóval együtt jött fel a pincéből, mely társaság kifejezetten illusztrisnak tekinthető.

   Bár a logikai sorban nem az óra következett volna, én mégis azt választottam, mert sem az ezüstszínű laptophoz, sem a szovjet fényerőszabályzóhoz, de még csak a fóliahegesztőhöz sem volt kedvem. A Nokia telefonról és a HBO dekóderről már nem is beszélve! A legjobb választás amúgy az RJ11-es aljzatokat rejtő rózsaszín doboz lett volna, mert ha azzal végzek, akkor ugye a munkalapról a legnagyobb térfogatú valamit vihettem volna vissza a pincébe.

   Erre fel én ezt az órát vettem el az újra és újra meglehetős tömegből. Ez amúgy azért készült, mert épp megvolt hozzá minden. Munkakedv, tok az órához, egy hétzenés kvarcóra belseje, valamint az indíttatás is, mert mikor ez készült, akkor még durva traumaként éltem meg a reggeli ébredést. Kezdetben anyám ébresztett, később a saját vekkerem, de utóbbi sajnos nem igazán eredményesen, ezért került idővel rákötésre a vekkerre nagyapám Budapest rádiója. Idővel a csöves rádió lecserélésre került egy román Select 722-esre, amit aztán - mivel a rádió hangjára tipikusan nem ébredtem fel - durván átépítettem. Ez úgy nézett ki, hogy a rádió eredeti erősítője maradt (de csak mert az még úgy ahogy működött), a jelforrás azonban egy multivibrátor vezérelte multivibrátor lett, mégpedig megsokszorozva. Ez az áramkör úgy készült, hogy az építése közben próbáltam belőle a lehető legidegesítőbb hangokat előcsalogatni. Mikor erre ráuntam (mármint a reggeli undok zajra), akkor készült ez a képen látható óra.

   Ami az egyszerűség jegyében puszta bádoglemezből készült. Míg a két jobbra látható alkatrész az elemtartó egy-egy lába, addig a balra látható egyszerűen csak megtámasztja az elemet, hogy ne essen ki a helyéről.