Műszeres dobozom
(tartalmának megtekintése)

Ezt a két apró műszert mindössze néhány hét eltéréssel vettem a bolhapiacon.
Ebben az az érdekes, hogy sem előtte, sem utána nem találkoztam még csak
hasonlókkal sem! Amúgy azért vettem meg őket, merthogy a vásárláskori
pillanatban még úgy nézett ki, hogy a monitor célú erősítőmnek régies
kinézete lesz. Mivel az említett műszer még most sincs kész, ezért
mondhatni bármi lehetséges. Na most a mai project célja épp
ennek a bárminek - mint lehetőségeknek - a felmérése.

A polcon ücsörgők közül még ez kisebbik táblaműszer is túlméretesnek ítéltetett.

Ez a nagyobbik meg pláne! Ezen műszer előlapjának mérete,
mondhatni összemérhető felületű a természetesen
még csak gondolatban készülő erősítőével.

Na ezért hoztam fel a pincéből ezt az apróbb műszereket tartalmazó dobozt.

Mondhatni kifejezetten örömteli állapot, hogy a doboz színültig
van töltve különböző méretű és formájú műszerekkel.

Ezt egy telefonos műszerből szedtem ki. Mivel ez is nagy, így ez is kiesett a célnak
megfelelő méretű műszerek köréből. Amúgy olyan elképzelésem is volt, hogy
nem. Ez a változat úgy nézett volna ki, hogy nyitásképp szétkapom a
hangfrekvenciás voltmérőmet, majd a fokozatait felhasználva
- azokat kibővítve - jött volna létre a monitor célú erősítő.

Bevallom őszintén, hogy részemről igencsak meg lennék lepődve, ha végül nem ez
a műszer nyerné meg a nemes versenyt. Az egyik fele egyértelműen jelszintet
mérne, míg a másik fele mutatta valami még csak most körvonalazódik.
Ezt nem most, hanem majd inkább az erősítő építésekor mesélem el.

Újabb érv az Unitra M531-es magnóból bontott kettős műszer
mellett, hogy van belőle pótlás. Ráadásul mindjárt kettő is!

Ezek alfanumerikus kijelzők. Akkor gyűjtöttem be őket, mikor még úgy
gondoltam, hogy a készülő előerősítőm ki fogja írni betűvel az éppen
aktuális műsorforrást. Haverokat tuti megette volna a sárga irigység!

Mivel nem fértem tőlük a dobozban, az általam történő felhasználásuk esélye viszont
igen csekélynek ítéltetett, így már többször is megtörtént, hogy postáztam belőlük
a jelentkezőknek egy-egy marékkal. Na most ezek már itt maradnak, szóval ne
kérd őket. Bár a szükségességük erősen vitatható, de attól még nem kellene
őket összetörnöm. Gondoltam beteszem őket egy dobozba, s majd dobozostul
kerülnek vissza a nagyobb dobozba. Itt egy olyan 5 perces keringés következett,
mely idő alatt a szerző bár az összes polcát megszemlélte, de egy árva doboz
nem sok, annyit sem talált! Végül az hozta el a meglepő megoldást, hogy
a kezdődő idegességem hatására kezdett feljönni a gyomorsavam.

Ez meg itt épp egy savlekötő tablettás doboz. Az mondjuk igaz, hogy doboz nélkül
már többször leszóródott a több levélnyi készlet a polcról, no de én tettem
őket hülye helyre. Ezzel valószínűleg éppen így leszek, mikor majd
évek múlva a számkijelző csöveket keresem, de nem találom.

Alakul az asztalon a kupi! Ez mondjuk nem olyan nagy probléma, hiszen amint
lefényképeztem valamit, az akár már mehet is vissza a dobozba. Ezt most speciel
nem így csinálom, de ez mindegy, mert bár sok a műszer, de ettől azért még bőven
elférnek egyszerre az asztalon. Amivel viszont nem fogok tudni így bánni, azok
a potmétereket tartalmazó dobozaim. Már eleve idefent is van belőlük négy,
a pincében meg ki tudja hány. Ezeket majd először össze kell borítanom,
közvetlenül utána pedig szét kell rakosgatnom, mégpedig típusok,
méretek, és vagy használhatóság szerint. Vagy mit tudom én...

Miután rájöttem, hogy az egyenként kifelé szedegetős módszer nem válik be, mert
ugye folyton a kezembe akad egy az előzőhöz hasonló, vagy már valamelyik
lefényképezetthez párosítható műszer, ezért az eddigi képeket félredobva
átálltam az előbb mindent kipakolok szisztémára. Amit a képen látunk,
az a doboz aljából a tetejébe átborított maradék. Természetesen, ha már
épp itt vannak előttem külön, akkor majd ezekkel is kezdenem kell valamit.

Mint az a kipakolás után kiderült, nemhogy három, de egyenesen öt Unitra
műszerem van! Az mondjuk igaz, hogy az Uwertura magnóban is ilyen
formájú műszer volt, s mivel szép, akár vehettem is belőle a piacon.
Valamint addig éljek, míg csak ezeket mind fel nem használom!

Egy ilyet lapozós óramechanikát egyszer már szétszedtem,
illetve akad itt egy másik is, ami épp kipofozás alatt áll.

A balra látható digitális panelmérőt már mutattam, mint ahogy a jobbra látható
társát is. Utóbbit egy Pioneer CT3-as magnóból szedtem ki. Bevallom őszintén,
hogy mára mindkét műszer létezése kiesett a tudatomból. Részben ezért is jó
egy ilyen dobozbemutató. Már úgy értem, hogy mikor majd kell valami,
akkor elég lesz nézelődni, nem kell lemennem a pincébe turkálni.

Az első három műszer azonos stílusú, s mivel az első középállású, így igen nagy
valószínűséggel egy tunerből származnak. Hogy melyik lehetett az, arra viszont
aztán már tényleg nem emlékszem. A sor végi két műszer magnóból származik.
Amennyiben valami okból mégiscsak a minimál koncepciós monitor erősítő
mellett döntök, úgy akár ezen műszerek közül is megfelel valamelyik.

Ezek itt orsós Tesla magnókból kiszerelt műszerek. A két egyforma épebb, pláne
az elektronikájával együtt eltett példány valószínűleg onnan származik, hogy
a múltkor, mondhatni mérgemben, hogy már mennyire nem férek tőlük,
szétcsaptam apró alkatrészeire három darab Tesla B4-es magnót.

A két szélső műszer VEGA rádiós magnóból van, míg a középső egyértelműen
az Orion Hi-Fi torony valamely komponenséből. Mivel utóbbiból csak
a rádió járt nálam, amit ráadásul még csak le sem romboltam,
így ezen műszerek eredete is örök rejtély marad.

Ezek itt kazettás kismagnókból bontott műszerek. Na annyira minimál koncepciós
monitor erősítőt azért nem szeretnék, hogy ilyen legyen benne, bár annak okán,
hogy itt ültem előttük, meg volt is hozzá némi kedvem, nekiálltam elképzelni.

Ezek itt faliórákba való óramechanikák. Ezek egyrészt azért kerültek a műszeres
dobozba, hiszen az óra is egy műszer, csak manapság már annyira általános, hogy
nem is tekintjük annak, másrészt mikor a kincseimet még valamikor évtizedekkel
ezelőtt szétválogattam, nem nyitottam külön órás dobozt. Na majd most! Mert
ugye ott a pincében a polcon az a rengeteg feliratozatlan rózsaszín doboz,
valamint azok is, melyeket még apukám hozott a gyárból, s bár
majdnem a kukában végezték, de a múltkor ismét
visszakerültek a folyosóról a pincébe.

Látjelzőt már láttunk, s ahogy én magamat ismerem,
az akkuőr belsejét is meg fogom mutatni.

A pirossal leragasztott LCD kijelző eredete már a ködbe vész, azonban a másik két
óra története még megvan. A nagy LCD kijelzős valami Tomi barátom rádiós
magnójában volt. Mivel teljesen tropára kopott a magnó mechanikája, a
javítását pedig már semmiféle szerviz sem vállalta, így nálam végezte.
Nyitásképp persze nem alkatrésznek, hanem akkor még úgy volt, hogy
majd én megjavítom, csak aztán kiderült, hogy a magnóban egy se előtte,
se azóta nem látott csoda mechanika volt. Apró színes műanyag bigyókból volt
összenyomkodva az egész. Mivel a ritkasága okán nem volt hozzá pótalkatrész,
se javítási lehetőség, így végül szétszedtem. Az órája persze azóta is arra vár,
hogy beépítsem valamibe. Na most a kép jobb oldalán látható szörnyűséget
magam követtem el. Mint az gondolom sejthető, az ott egy úgynevezett 7
zenés kvarcóra, amit azért forrasztottam fel a kerek panelra, hogy legyen
ami megtartja egy korábban kibelezett vekkeróra tokjában. Elölről volt
rajta üveg, hátulról két ceruzaelem, valamint egy hangszóró, ami a plusz
elemnek és egy plusz tranzisztornak köszönhetően igencsak üvöltött. Mivel
végül nem vált be, nem ébredtem, illetve keltem rá fel, így idővel leváltottam
egy Select 722-es rádióba épített, meglehetősen idegesítő hangú jelgenerátorra.

Ezek itt hőmérőkhöz való külső érzékelők, melyeket azért vágtam le, mert a lakáson
belül egyrészt nem volt rájuk szükség, másrészt útban voltak. A fehér az előszoba
ajtajára ragasztottról, míg a fekete a szobai szekrénysorban ücsörgőről való.

Ami csíkos izét a hátsó sorban látunk, az a szerzőnek egy SWR mérő megépítésére
tett kísérletének maradványa. SWR mérőből akkor építettem egy sajátot, mikor
megláttam a boltban, hogy mennyibe kerül a gyári. A lapos motor gondolom
azért lett félretéve, hogy majd rászerkesszem a lapozós órára. A számláló
nem ide való (majd kap egy saját dobozt), míg a sort záró műszer egy
nagyobb valami, mégpedig egy autó műszerfalának része volt.

A panel egy karóra maradványa, mint ahogy a kicsi sárga izé is óra. A VFD kijelző
egy számológépből származik. Na most ha ezt a kijelzőt nem úgy nézzük, hogy
számok vannak rajta, hanem úgy, hogy hosszú sorokban szegmensek, akkor
lehet belőle építeni kivezérlésjelzőt. Mint az az összeforrasztott lábaiból
sejthető, ezt valaha meg is próbáltam. Mivel több is van belőlük, bár azok
jórészt videókból származnak, így idővel ezeknek is nyitok egy saját dobozt.

Bár rezgett a léc, hogy ezeket kiszóróm, de ez végül mégsem történt meg. A spulni
az egyik rádió építős dobozomba fog bekerülni, a mechanikai bigyók és csavarok
pedig a pákatrafó előtt szokásosan állomásozó vegyes dobozba,
és még az apró óraalkatrészeket is külön tettem.

Ez is műszer, csak ez aztán tényleg nagyon pici. Amúgy egy SONY CB rádióból
származik. Erre akkor támadna szükségem, ha a monitor erősítőt miniatűr
méretűre szeretném megépíteni. Mivel erre semmiféle értelmes,
vagy akár teljesen értelmetlen okot sem találtam, így e
műszer újrahasznosítási esélye is igen csekély.

Amint épp bávatagon ácsorogtam a megszűnőben lévő rumli előtt, azt kellett
megállapítsam, hogy egyrészt tetszik nekem ez a pakolászós bemutatós
elfoglaltság, másrészt több dobozra lesz szükség, mint ahogyan azt
eddig képzeltem. Mert ugye van ott egy motor és egy számláló is.

Mivel a célra akárcsak ideiglenesen is felhasználható apró dobozt már az előbb sem
találtam, elkerülő megoldásként azt találtam ki, hogy a műszerek a dobozukban,
míg az órák és a többi kincsek a doboz tetejében fognak visszajutni a pincébe.

Mivel ezt így egyben vinni a tartalomra nézve veszélyesnek találtam,
ezért úgy döntöttem, hogy inkább hozok nekik dobozt,
minthogy szétszórjam őket a lépcsőházban.

Mivel a pincébe dobozért semmi kedvem sem volt lemenni, de a lendület maradéka
azért még tartott, így ha mást nem is, de annyit azért megtettem, hogy
kinyomtattam a megnyitandó dobozokra ragasztandó címkéket.

Ezeket először betettem a műszeres dobozba, majd mivel megszoktam a látványukat
a polcon, így másnap ki. Mivel ahogy öregszem, egyre kevésbé szeretem ezeket
az apró porfogókat, így azt kell mondjam, hogy ennek nem sok értelme volt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.