Amiért a pincébe lejöttem, az nem annyira a ma bemutatásra kerülő mérleg, mint inkább egyszerűen csak bármi, amit szétszedek, s mindjárt eggyel kevesebb lomom lesz. Hogy ez nem így lett, azt most inkább hagyjuk...
   A mérleg amúgy a kép alsó széle közepén látható, csak ugye nem nagyon, mert élére van állítva, a sárga doboz és a szeméthalom közé. Amúgy a sárga dobozban is egy bemutatandó tárgy van, mégpedig egy erősítős szobaantenna. A sárga doboz mögött lévő sámli mögötti dobozokban is elbontandó kacatokat rejtegetek. Ebben az lenne az okosság (mármint a minden egyes felesleges kacat elbontásában), hogy így talán keletkezne némi hely. Amúgy most épp ezt az apró projectet futtatom. Mármint az ilyen mindenhol fellelhető apróságok (már amelyik az) sorsának rendezését. Hogy milyen hatásfokkal? Nos ezt szintén hagyjuk...

   A mérleg első nekifutásra például csak odáig, akarom mondani idáig jutott. Nem azért maradt itt, mintha valami mást választottam volna, mint inkább azért, mert sikerült annyira eltévelyednem, hogy az adott napon ide már vissza sem találtam.
   Hogy mi vitt félre? Nos az, hogy elkezdtem egy kicsit odébb rugdosni a földre pakolt mindenféléket, aminek az lett a vége, hogy rájöttem valamire. Hogy mégis mire jöttem rá? Nos arra, hogy az a rengeteg minden, ami le lett rakva a földre, az kérlek nagyrészt üres doboz, fiók, esetleg láda. Vagyis ha ezeket egyszerűen csak fognám és eltenném innen, akkor mindjárt lenne hely. Hej! Ha lenne őket hova áttennem...
   Na erre meg azt találtam ki, hogy míg csak konkrét szükségem nem támad rájuk, addig átvihetném őket az útszóró sósnak újólag kinevezett pincébe. Már ha lenne ott hely. Az ugyan igaz, hogy elkészült a szekrény az útszóró sónak, majd bele is pakoltam, és még a kerti cuccos szekrény is bekerült közvetlenül mögé, csakhogy a bútorlapok még nem lettek összerendezve. Ha azok elférnének a polcos és a fal között, kivéve persze azokat, melyekből a fadarab tároló szekrénykék készülnének, akkor a bútorlapokkal szembeni falnak csak a rúdanyagok lennének támasztva, azokból pedig azért nincs olyan sok, hogy oda ne férnének melléjük ebből a másik pincéből az üres dobozok. Persze mindezt csak ideiglenesen, míg neki nem állok az anyagok szétrendezésének.
   Szerintem egy ilyen kacifántos gondolatmenet felvázolása után nem igazán kell magyaráznom, hogy miért feledkeztem meg a mérlegről. És akkor az olyan apróbb dolgokat még csak meg sem említettem, hogy miután szétszedtem a Fujitsu és a Epson nyomtatót, újra került belőle egy. Mármint nagydarab nyomtatóból. (lásd a fiókoknak támasztva)

   Ez a mérleg (emlékeim szerint legalábbis) a kukából származik, ahonnan akkor vettem ki, mikor beleszórtam a kertből összeszedett szemetet. A biztos pusztulástól azzal a mindkettőnknek tett ígérettel mentettem meg, hogy amennyiben hibás, minden különösebb szívfájdalom nélkül elbontom. Ráadásul nemcsak ezt az egyet, hanem az összes többi működésképtelen mérleget is. Már úgy értem, hogy ami kettő a lakásban van, azok is betegesek.

   Attól, hogy sosem hallottam róla, attól még lehet jó márka a Villeroy & Boch. Ebben amúgy komolyan reménykedem, mert egyáltalán nem ártana, ha legalább egy jól működő mérlegünk maradna.

   Ebben a feliratban nem az a lényeg, hogy a mérleg felbontása 10 dekás, és még csak nem is az, hogy kínai gyártmány, hanem az, hogy a másik két mérleg 2032-es eleme helyett, ebbe három darab AAA méretű való, amiről valószínűleg tovább húzza az elektronika.

   Miután tettem bele elemeket, azonnal elárulta, hogy 81 kiló vagyok. A többihez képest egy kissé furán működik, mert erre nem lehet (illetve nem szabad) elsőre ráállni, hanem csak meg kell rúgni, hogy beinduljon, majd miután lefutott az öntesztje, csak onnantól mér rendesen. Ha nem így teszek, hanem egyből ráállok, akkor a ránehezedő súlyommal együtt nullázza magát, és csak akkor mondja meg a súlyom, mikor leszállok róla, mely metódusról nem hinném, hogy ezt a mérleget így kellene használni.

   Ha megmondanám neki, hogy milyen magas vagyok, meg persze azt is, hogy hány éves, akkor (gondolom) elárulná, hogy szerinte kövér vagyok-e. Nos igen, a magasságomhoz képest - az úszógumimat elnézve - biztosan kövér vagyok.

   A mérleget a lehető leghülyébb helyre támasztottam le. Mert ugye miután benyomtam ebédre két tányér csirkepörköltet nokedlival (plusz az uborkasaláta), majd beborultam az ágyba, a mérleg az éjjeliszekrénynek támasztott laptop tartó első óvatlan meglökésekor kizuhant a szoba közepére. Ez persze nem akadályozott meg benne, hogy édesdeden tovább aludjak.

   Miután felébredtem, visszatámasztottam a helyére a felborult mérleget, majd előhúztam az ágy alól a két másik társát. Ezeknek azért van ilyen fura színük, mert vastagon porosak. Ezen mondjuk nincs mit csodálkozni, mert ugyan ki porszívózik az ágy alatt? Pláne ha még meg is van nehezítve a terep két ekkora mérleggel.

   Először ezek ketten lettek tiszták (már amennyire), majd úgy nagyjából az egész környék, mert ugye ha már idehúztam a gépet, akkor összeporszívóztam vele amit csak értem.

   Második rálépésre azonban már nem, majd ehhez a hülyeséghez egészen addig ragaszkodik, míg csak nem kap az elemtartón keresztül egy power resetet. Na ezért lesz ez a mérleg ezennel apróra elbontva!

   Miután ráuntam a mérlegről történő fel le lépdelésre, ha csak ideiglenesen is, de betoltam a virágállvány alá. Már úgy értem, ezt majd csak akkor bontom el, mikor rájön a dilihopp, ami esetében annyit jelent, hogy egyszer csak elkezd bekapcsolás után nem nulláról indulni, amin szintén csak a power reset segít. Azért nem most szedem szét, mert most épp nem csinálja, mire fel egészen a következő bolondozásáig adtam neki egy újabb esélyt.

   Na jó, ebbe a vegyes dobozba beférnek, csak ugye innen még nem tudom őket közvetlenül a helyükre tenni. Persze ha megérem, egyszer rend lesz. Hogy aztán akkorra marad-e még bennem valami az erősen fogyatkozó barkácsolási vágyból, az majd idővel kiderül.

   Ezt a vastag üveget csak azért nem dobtam ki, mert a minap kivágtam egy csomót. Mármint üvegtáblát a pincéből a szemétbe, mert folyton csak útban voltak, kelleni viszont soha nem kellett közülük egy darabkányi se.

   Hogy lehetőleg mielőbb előjöjjön a mérleg hülyesége, kihúztam a virágállvány alól, majd kiadtam anyámnak az utasítást, hogy ahányszor csak erre jár (márpedig itt szokott az ablakban rejtvényt fejteni), mindig lépjen rá. Kíváncsi leszek, hogy meddig fogja bírni a strapát. Mármint a szokásos meghülyülése nélkül.

   Úgy egy jó egy hónapra volt hozzá szüksége, hogy újra elkezdje a bolondozást. Most épp azzal szórakoztat, hogy átvált magától egy másik mértékegységre. Én meg a frászt kapom a látott számtól, mert ugye ennyit azért nem zabáltam!

   Ezt a mérleget a Lidl-ben vettem, mely áruházlánc viszonylag normális műszaki termékeket árul. Azt mondják, hogy az Aldi is ilyen, de ott én már vettem szó szerint sprőd digitális tolómérőt, valamint néhány derékszögű vonalzót, ami sem pontos nem volt, sem derékszögű, és még lötyögtek is az alkatrészei.

   Gyanúként felmerült bennem, hogy miközben ráálltam a mérlegre, annak lábai annyira belenyomódtak a szőnyegbe, hogy közben ez az apró méréshatárváltó gomb is megnyomódott, de mivel ezt a gombot nem olyan könnyű megnyomni, hogy a szőnyeg szőrei megtegyék, így ezt a lehetőséget elvetettem.

   Mivel ez a cikk még valamikor 2020 elején íródott, akkor még öt éves sem volt a mérleg. Ebben nem az az érdekes, hogy bedöglött, mint inkább az, hogy a másik kettő is. Mindezt úgy, hogy ez a példány például még sosem járt a fürdőszobában, vagyis nem kapott gőzt. A másik két mérleg előéletéről nem tudok nyilatkozni. Mondjuk a Sencor márkájúban nem látszott belül semmi hiba, a másikat pedig még ki sem nyitottam, amit természetesen majd mindjárt bepótolok.

   Ha nem szedem le róla a burkolatot, akkor esélyem sincs megjavítani. Mondjuk ha leszedem, akkor se sok. Maximum annyit tehetek, hogy elhárítok egy látványos kontakthibát, vagy messzebb húzok egymástól két összeérni látszó vezetéket.

   Következő lépésként beletoltam a műanyag doboz oldalán feszített résbe egy csavarhúzót, majd mellé egy kisebbet, amit aztán elkezdtem húzni a mérleg sarka felé. Megmutassam, hogy ez az óvatlan akcióm milyen eredménnyel járt?

   Direkt az ilyen esetekre rámoltam ki a középső asztalfiókból a sebtapaszokat egy olyan átlátszó műanyag dobozba, amivel épp nem tudtam mit kezdeni. Ez így azért jó (mármint lesz, ha egyszer megszokom a sebtapaszok új helyét), mert így mondhatni mindig elől vannak. Ezt úgy értem, hogy már előfordult, hogy olyankor kellett volna a kötés, mikor épp fel volt fogatva a középső asztalfiók elé a satu.

   Közben persze összekarcolódik az üveg mögötti minta. A szétszedést végül nem ezért nem folytattam, hanem azért, mert az üveg a feszegetése közben olyan hangokat hallatott, hogy nem mertem tovább erőltetni. Persze ha odatettem volna mondjuk egy vékony műanyag lapot, akkor azt nyomta volna a csavarhúzó, nem a törékeny üveget. Na jó, beismerem. Nekem mára egy sérülés is elég volt. Mert ugye ha eltöröm az üveglapot, akkor olyan nincs, hogy az valamimet le ne vágja!

   Ha csak azzal szórakoztat, hogy időnként vissza kell kapcsolni kilogrammra, azzal még megleszek, de ha azzal a másik őrületével is, miszerint nem nulláról indul, és még csak nem is nullázható (legfeljebb power resettel), akkor idővel mégiscsak szét fogom feszegetni.

   Mármint azért nem, mert ha az állólámpához való szovjet fényerőszabályzóban nem jó a DIAC, vagyis nem tudom áttenni csereként a sárga fényerőszabályzóba (amelyikben rossz), akkor úgyis kénytelen leszek elkarikázni egy másik DIAC-ért a Lomexbe, ahonnan majd hozok egy kettős elemtartót is. Na jó, beismerem, hogy ez azért még tőlem is egy meglehetősen kacifántos kifogás volt, de most csak ez jutott eszembe.

   Meg persze az is, hogy ezt a másik mérleget még meg sem néztem belülről. Bár elsőre jónak tűnt, de a használati próbái alatt különös módon viselkedett. Tegyük fel elővettem, megrúgtam (hogy feléledjen), majd ráálltam, s mikor a kapott eredményt bámulva elbambultam, vagyis nem szálltam le a mérlegről, akkor egyszer csak kikapcsolt, majd percekig nem tért magához. Ezt folyamatosan tudta, vagyis nem az elektronika egy véletlen tévedése volt. Persze ha nem ácsorgok rajta, akkor nem csinálja, szóval lehet, hogy ez csak valami önvédelmi funkció, mondjuk arra az esetre, ha valaki rátett valamit a mérlegre, aztán rajta is hagyta.

   Lehet benne például olyan hiba, hogy a nem különösebben szépen elrendezett vezetékeket a műanya pöckök összenyomták, elszakították, vagy épp rövidzárlatot okoztak. Mondjuk jelen esetben nem, de a zöld vezeték szigetelése azért már egy kissé roncsolt.

   Viszont ha rajta állok, akkor egy idő után továbbra is kikapcsol, majd ebből az állapotából - a róla történő lelépést követően - csak percek múlva tér magához. Míg ezt a mérleget a páromra sóztam rá, addig a bordó a szobába került. Szóval bár csak egy mérleget szedtem szét, de végül mégiscsak kettővel lett kevesebb.
   Most annak kellene következnie, hogy amit a lomos pincében a mérleg környékén, vagyis közvetlenül az ajtóban láttunk, na azokat a bigyókat szép sorjában mindet szétszedem. Ami megmarad, az idővel bekerül a pince mélyére, ami meg nem, azt egyszerűen elbontom, esetleg ahogy van, kidobom a francba. Amennyiben tartom magam ehhez az elképzelésemhez, akkor idővel legalább a bejárat közelében rend lesz. Ha csak botor módon újra oda nem pakolok...