A fejhallgató ellen szólt, hogy az éppen száradó maszkok egy kissé (de azért elég látványosan nem) útban lettek volna, mikor ide szerettem volna tenni a fejhallgató elmosogatott alkatrészeit.

   Ma, vagyis még valamikor 2020-06-13-án megjött a nyár. Azt mondjuk nem mondanám, hogy végre, mert nekem aztán nagyon nem hiányzott! Mármint azért nem, mert nyaralni nem járván, engem a meleg csak akadályoz.
   Ezt a 26 fokot, ezt most úgy kell nézni, hogy már késő délután van, vagyis már rég nem süt ide a nap. Reggel (na jó, akkor már úgy erősen dél felé) annyira meleg volt, hogy komolyan megbántam, hogy a hűvös, de inkább zavaros időjárás miatt a tegnap még nagyon is kellő hosszú ujjú ingben mentem ki a piacra.
   A meleg amúgy azért nem jött jól, mert már nagyon közel jártam hozzá, hogy végre újra üres legyen az asztal pultjára tett munkalap. Mármint ezt az állapotot szerettem volna elérni, lehetőleg még a forróság beköszönése előtt, mert ugye 26 fokban már nem igazán lehet normálisan dolgozni. Én persze itthon nyugodtan ücsöröghetek kisgatyában, valamint az éppen aktuális valami lerombolása közben annyiszor zuhanyozok le, ahányszor csak eszembe jut, de attól még úgy van, hogy mikor az összeérő testrészek egyből össze is izzadnak, az már nem a munka ideje.

   Ez a HBO dekóder azért lett ilyen nagy, mert ez egy úgymond kísérleti példány, minek okán nem kicsinek kellett lennie, hanem tágasnak, valamint könnyen és gyorsan módosíthatónak.

   Erre a vastag bádoglemezre ugyan emlékszem, azt azonban már nem tudnám megmondani, hogy én adtam, vagy épp ellenkezőleg, vagyis én kaptam. Nekem mondjuk úgy dereng, hogy a mi házunk lapos tetős részének javításakor találtam belőle két kisebb táblával a kertben a gazban. Az biztos, hogy én túl vastagnak találtam (magyarán szólva nehezen megmunkálhatónak), ezért ha kellett, inkább azt a lemezt használtam, (mármint árnyékolásra), amit apukám hozott a konyháról. Mármint nem konyhás volt az öregem, hanem csak bement és kért a szakácstól olyan hatalmas konzervdobozt, amiben mondjuk az ipari méretű barackbefőttet tartják. Azt a bádogot, azt már az én kacska kezeimmel is meg tudtam munkálni.

   Mivel ez a doboz alapvetően a tévé mögött, esetleg mellett van, így nem sűrűn találkozik vele az ember, de attól még egyértelmű, hogy az ilyen sarokkiképzés nem barátja a bőrnek.

   A műszerfal komolyabb a szokásosnál, mert egy átlagos amatőr készítésű HBO dekóderen sem ilyen szép tekerőgomb (legfeljebb csak csavarhúzóval állítható), sem kapcsoló nem szokott lenni.

   Mármint azért, mert ezektől a behajtott lemezcsíkoktól nem lehet a fedeleket a dobozra teljesen rátolni, ami végül azt eredményezi, hogy a már amúgy sem kicsi dobozból akár ki is lóghatnak az alkatrészek, még mindig belül lesznek a dobozon. A lényeg persze az, hogy az alkatrészek lehetőleg távol legyenek a doboz levehető részeitől, hogy a fedelek a kapacitásukkal ne okozzanak elhangolódást.

   Már úgy értem az alkatrészek kilógását, hogy akár felém, akár a túloldalra, úgy jó egy-egy centit kijjebb állhatnak az alkatrészek a doboz közepét alkotó keret szélénél. No nem mintha ne lenne számukra a dobozban már amúgy is bőven elég hely...

   Amit alul látunk, ez egy helikális trimmer potenciométer, míg a jobb felső sarokban nem egy UFO pók tojása díszeleg, hanem egy a stabilitás miatt műgyantába ágyazott tekercs.

   Francba... Mordult fel a szerző, és már indult is az előszoba irányába, ahol a dekóder még ott várakozott a VEF222-es rádión. Mármint arra vártak (de talán inkább én), hogy levigyem őket a pincébe. Ki pedig azért mentem a dekóderért, hogy újra belenézzek. Bár lehetett volna akár úgy is, de nem, nincs a fehér rész alatt más anyagú (réz, alumínium, ferrit) toldás. Vagyis a tekercset hangoló mag maga a hatszögletű távtartó.

   Kíváncsiságomat kielégítendő, kicsit megrángattam, de az anya köszöni szépen, jól tartja magát. Pontosabban szólva ez úgy van, hogy a lemezdobozon kívül is van egy anya, mert egy anyában nagy lett volna a hangolórudat tartó csavar lötyögése.

   Ebben a dobozban nemcsak a koax kábel megfogatása, de úgy egyáltalán minden más is stabil, ami persze kell is, hiszen a 200 MHz közeli frekvencián bármiféle elmozdulás könnyen odébb tudja hangolni a szűrőt alkotó rezgőkört.

   Ezzel a vastag lemezzel csak úgy lehet normálisan dolgozni, ha a megmunkálás folyamatait előre megtervezi az ember, aztán mikor kész, akkor összehajtogatja, megforrasztja. Na ez az ami nekem sosem ment. Mármint a dobozkészítéstől (valamint a többi mechanikai munkától is) valahogy mindig is irtóztam.

   Aztán ahogy itt álltam, s épp nagyban átgondoltam, hogy mit mivel kellene összekábeleznem, ráadásul nem a szokásos kézközelben lógó mérőkábelekkel, hanem olyan koax toldókkal, amiket előtte még elő is kéne ásnom valamelyik kábeles fiókomból, mindjárt feladtam a szűrő leméréséről, pontosabban szólva a wobler ernyőjén a szűrő hatásának megjelenítéséről szövögetett botor terveimet. Már csak azért is, mert míg a wobler csak 186 MHz-ig megy fel, addig a HBO dekóder lehet, hogy ennél magasabb frekvenciára készült.

   Ez kérlek most nem az a lista, amit mostanában szoktam mutogatni, hanem ez már egy másik, ami a már táblázatba beírt, vagyis beszámozott, de szét még nem szedett tételeket tartalmazza. Ez nem tart tovább, csak a látható 74-ig, azonban az is sok, hiszen az idei év végére (terveim szerint legalábbis) le kell mennem 50 alá. Ezek a tételek mondjuk már mind meg lettek kezdve, elkészültek a nyitóképek, és még a felvezető szöveg is (hogy legyen indíttatásom tovább folytatni), szóval már csak a lényeg hiányzik belőlük. Már ha van egyáltalán olyan a cikkeimben...