Miközben a piros kisautó még mindig a polcon hever (most már legalább valahol a szobában), addig a sárga doboz tartalmára, épp mint ahogy a számológépre, már nem is emlékszem, aminek egyértelmű oka az időközben eltelt több mint egy év. Mármint az elmúlt több mint egy évben még arra sem voltam képes, hogy legalább a felvezető képekhez megírjam ezt a néhány sort. Ebben az a fura, hogy a múltkor egyszer már (amúgy persze már többször is) nekiálltam, és az összes megkezdett szétszedéshez megírtam a felvezetést, hogy legalább azokkal meglegyek, ami ugye nagyban elősegíti az esetleges folyatásukat.

   Már sem a listára nem emlékszem, sem a piros kisautó beszerzésének körülményeire. Utóbbi szerintem nagyon régi lehet, mert tisztára olyan érzésem van, mintha mindig is láttam volna valahol, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy az idők folyamán már rengeteg helyre oda volt téve.

   Mikor ezeket a videókat még összefűzetlenül megláttam, mindjárt megértettem, hogy ez a cikk miért maradt ki a rendezésből. Végül fogtam és összefűztem őket, majd egyben tettem fel a YouTube-ra. Ha más nem is, de annyi azért kiderül belőlük, hogy az autó még a beteges akkukkal is egy valóságos méregzsák! Mármint ahhoz képest, amit gyermekkorom elemes motoros járművei produkáltak. A játékautó állagáról annyit, hogy az egyik tengelye üt, valami pedig időnként egy hatalmasat kattan a mechanikájában.

   Mielőtt nekiálltam volna felderíteni a hibák okát, a piros kisautót a szobában is alaposan megjárattam. Már csak a még átkárpitozatlan székből is kiderül (lásd jobbra), hogy ez az eset még valóban úgy egy évvel ezelőtt történhetett.

   Mikor reggel odaálltam az asztal elé, azzal a szent elhatározással, hogy leveszek valamint a munkalapról, amit aztán egyből szét is szedek, mindjárt megéreztem, hogy előbb még a tegnap este széthagyott külső DVD írót kell összeraknom, amit amúgy persze csak száradni hagytam itt.

   A jelen kép címe nemcsak azért lett "hoppá", mert nincs itt a piros kisautó, hanem azért is, mert időközben eltelt a nap. Mármint beesteledett. Persze nem a DVD összeszerelésével múlattam az időt, hiszen az még 5 percembe sem került, hanem egyrészt piacoztam, másrészt a pincében rendetlenkedtem.

   Ahogy az a kiálló alkatrészekkel felszerelt gyermekjátékoknál megszokott, ami csak letörhet róla, az mára már mind hiányzik. Ilyen hiányzó alkatrész a szélvédő, a két rendőr, valamint még két valami, amik a karosszéria lyukaiból álltak ki.

   Ami szintén hiányzik, az a jobb első sárvédő egyik darabja. Cserébe a power speed és a 4x4WD police feliratok még megvannak. A 4x4WD amúgy igaz, hiszen ez a játék valóban négy kerék meghajtású. Valamint a power speed is igaz, mert nemcsak erős, de egyben gyors is.
   Bár erről a kísérletről sem fotó, sem videó nem készült, de attól még a minap pusztán játszásiból kipróbáltam a jeep mászó képességét, ami meglepően jónak bizonyult. Mármint a gyermekkoromban a tankjaimmal folytatott kísérletekhez képest. Azokkal az amúgy lánctalpas és duplamotoros járművekkel azt játszottam (mármint volt egy gyári és egy makettként összerakható tank is), hogy az ágyam alól előszedett rétegelt lemezt (gombfocipálya) az egyik oldalán könyvekkel alátámasztva, rájuk eresztettem a tankokat. Az eredmény a valami rettenetesen leáttételezett meghajtás ellenére igencsak siralmas volt. Mármint azok a játékok nemhogy nem mentek gyorsan, de kifejezetten lassan vánszorogtak, és még könnyen el is akadtak bármiféle akadályon vagy emelkedőn. Ez a kis piros jeep viszont mint valami igazi méregzsák, úgy szalad fel bármire, amin nem veti magát hanyatt. Mármint ha nagyon meredek az emelkedő, akkor sem áll meg, hanem egyszerűen csak fejre áll, ami nem hiba, hanem valószínűleg direkt van így, csak ma már (gondolom a kaszniról hiányzó felfelé kiálló valamik okán) már nem tud a kerekére visszafordulni.

   Szemből nézve nemcsak az látszik, hogy még megvan a rendszámnak tűnő NO:136 felirat, hanem az is, hogy a kerekei túlnyúlnak a lökhárítón, így mikor valaminek nekimegy, akkor azonnal elkezd rá felmászni. Ami még ezeken felül is látszik (mármint a mindenhonnan kiálló sorjákból), az a szerszámkészítő által végzett meglehetősen trehány munka.

   Alulról nézve mindjárt egyértelművé válik, hogy a rövid tengelytáv miatt borul fel annyira könnyen. Ez persze nem hiba, hiszen a cél valószínűleg az volt, hogy mikor a jeep nekimegy valaminek, akkor ne álljon meg, hanem egyből vesse magát hanyatt, majd valószínűleg az antennáján átfordulva azonnal haladjon tovább.

   Az egyik a kasznit az alvázhoz rögzítő csavart csak úgy sikerült kitekernem, hogy ráfogtam a maradványra egy kombinált fogóval. Ennek a mutatványnak persze nem sok értelme volt. Mármint azért nem, mert a letörött alkatrészt végül nem ragasztottam vissza.

   Ebben a látványban az a meglepő, hogy bár a motor lábai felül vannak, az egyik vezeték mégis a motor alá fut be. Mármint ez így mégis hogy a csudába működött? Az mondjuk lehet, hogy mikor a kasznit az alvázról levettem, akkor a fekete vezeték leszakadt, de hogy a motor alá nem én dugtam be, és magától sem igen tehette meg, az biztos!

   Hogy a hajtómű fogaskerekein a rengeteg zsír gyári eredetű, arra nem mernék megesküdni. Bár rezgett a léc, hogy kimosom az áttételt, de ezt a tervemet végül feladtam. Mivel a hajtómű házát összetartó két csavar kissé kitekert állapotának nem láttam okát, ezért alaposan meghúztam őket, mely tettem a fogaskerekek között nem okozott semmiféle szorulást.

   A hajtómű rögzítésével viszont kezdenem kellett valamit. A motor két oldaláról hiányzó csavarok behajtási pontjai az alvázból sajnos olyan látványosan szakadtak ki, hogy átlátni rajtuk a háttérként használt fehér papírig. Mivel ebből az irányból nem lehet csavarfej, mert az útban lenne az egyik elemnek, valami más megoldást kellett kitalálnom. Végül úgy döntöttem, hogy a hajtómű ezentúl nem alulról, hanem oldalról lesz az alvázhoz hozzáfogatva.

   Amúgy a teleptartó lábán sem látszott ónozás nyoma, amire az a magyarázat, hogy a korábban az alvázról letépett lemezdarab ahhoz egyszerűen csak hozzáért. Hogy aztán ezek közül melyik okozta, hogy az autó időnként megállt, az most már olyan mindegy, pláne kideríthetetlen is.

   Mikor az autó nekiszalad a falnak, a meghajtott első kerekei okán egyből fel is fut rá, majd hanyatt vágja magát, majd újra átfordul, de ekkor már akkorát zökken, hogy a mára már ajtó nélküli teleptartóból kiesik az egyik elem. (lásd a képen) Ha ezt nem tenné, akkor addig forogna egyhelyben, míg csak ki nem merül benne az elem. Mivel annyi munkát már nem ért meg, a teleptartó fedelét és az antennát már nem pótoltam.

   Miután a piros kisautó a polcra visszakerült, majd zárásképp lefényképeztem, s mikor már épp kezdtem volna némi megelégedettséget érezni, hogy a minap elbontott sárga kutya után egy újabb feldolgozandó tétellel kevesebb, és még épp csak elmúlt este nyolc, akkor hirtelen beugrott, hogy ennek a tárgynak a pincében a helye, mire fel felkaptam és lesétáltam vele, nehogy még örökre itt maradjon.
   Mikor aztán a lomos pincében az asztal előtt megálltam vele, majd sem arra, sem semelyik másik polcra, sem a magnós szekrény a múltkor direkt ebből a célból felszabadított egyik polcára nem tudtam letenni (utóbbira azért nem, mert annak a szekrénynek már eleve ki sem tudtam nyitni az ajtaját), akkor nem sok hiányzott hozzá, hogy szegény kisautót kidobjam. Végül valamiért mégis megkegyelmeztem neki, de egyből rájöttem, hogy kár volt.
   Mármint azért volt kár, mert mikor egy épp hozzáférhető kosárba betettem, akkor egyből kiderült, hogy abban vegyesen vannak már bemutatott, és még be nem mutatott kacatok, amiket még csak szét sem tudtam válogatni! Mármint azért nem, mert közülük néhány tárgyat már annyiszor láttam, hogy puszta ránézés alapján már képtelen voltam róluk eldönteni, hogy melyik csoportba tartoznak. Márpedig a kosár tartalmának feldolgozása előfeltétele, hogy végre nekiállhassak az asztal felszabadításának. Ez persze csak azért van így, mert a múltkor, egy mára természetesen már rég elfeledett okból, valamiért így határoztam.
   Hogy ezt ne a legközelebbi találkozásunkkor kelljen, most meg hirtelen úgy, hogy miközben a piros kisautó a kosárba került, abból egy apró fekete doboz ki, amit aztán egyből fel is hoztam, nehogy még a kupi szintjének a lakásban bármiféle esélye legyen megváltoznia.