Motortester
(autóhoz)

   Épp mint ahogy a többi, a mai nap is úgy kezdődött, hogy a szoba alvás utáni rendbetételét követően elindultam a konyha, pontosabban szólva a kávékészítés irányába. Miközben a víz a konyhában melegedett, a szokásos érdeklődéssel szemléltem az előszoba állapotát.
  
Már épp kezdtem volna hajlani rá, hogy szétszedjem végre a már ki tudja hány éve az esernyőtartóról lógó mikrofonos BEAG fülest, amikor egyszer csak kiszúrtam a papucstartónak támasztott zsáknyi gipszet.
  
Mivel mind a gipsz, mind pedig a bal felső sarokban látható fagyis doboz nem ide, hanem sokkalta inkább a pincébe való, így ha azonnal épp nem is, de idővel azért csak sikerült elindulnom velük a pince irányába.

 

 

Ahol is ez a sokkoló látvány fogadott. Hogy ezek a nyomorult csótányok miért nem
tudnak a pince padlójának (jó, tudom, ez linóleum) kellős közepétől kevésbé
feltűnő helyen megdögleni (most volt irtás), azt nem értem. Miután
ezt az óriási bogarat eltávolítottam, majd kinyitottam a
fáspince ajtaját, akkor ért a következő sokk.

 

 

   No persze nem a csavaros polcok elé helyezett apró tárgyaktól ijedtem meg, hanem attól a hirtelen eszembe ötlő, amúgy csak magamnak tett ígérettől (a minap a szívemre tettem a kezem, és úgy mondtam ki), hogy míg csak ezeket mind szét nem szedem, addig nemhogy nem vehetek semmi mást, de még csak ki sem mehetek arra a k*rva piacra!
  
Ez persze csak négy tárgy, ami ugye ahhoz képest, hogy ma még csak hétfő van, szombatig (ez a piacozós nap) lazán elpusztítható. Csakhogy ez nem négy valami, hanem öt!

 

 

   Mert ugye ezt, vagyis a mai nap bemutatásra kerülő Motortester fantázianevű műszert már le is emeltem a kupac tetejéről. Hogy miért adtam ki érte 200 forintot? Nos egyrészt azért, mert ennél még az a csoki is többe kerül, amit a piacozás közben szoktam elmajszolni. Másrészt láttam én ezt a valamit a 80-as években az autósboltok kirakataiban, azonban sosem kerültem vele közelebbi kapcsolatba, pedig igencsak érdekelt, hogy mégis mi a csuda lehet benne. Mi az, hogy miért?
  
Egyrészt az általános kíváncsiságom hajtott, másrészt pedig az, hogy vajon mivel oldhatták meg ennek a rengeteg mindennek a mérését, illetve kijelzését. Mert ugye valamit mér a porlasztón, a megszakítón, a szelepen, a gyújtáson, s mindeközben még a fogyasztást is mutatja!

 

 

   Ráadásul teszi mindezt egyetlen mutatóval! A doboz (ez nincs meg, csak lelestem az Internetről) eredeti feliratai szerint ellenőrzi a motor helyes beállítását, elősegíti a gazdaságos vezetést, mutatja a pillanatnyi fogyasztást, valamint minden négyütemű autóba könnyedén beszerelhető.
  
Korabeli ára 629 forint. A zárójelben lévő nagy "A" betű azt jelenti, hogy ez a típus az 1200-as és az 1300-as Ladához való. A "B" jelű való az 1500-az és az 1600-as Ladához. A "C" a Skoda 105-ös, míg a "D" a Skoda 120-as típusú autóba való. Az "E" betűt pedig a Dacia kapta meg.
  
Amúgy igen durva ára van, hiszen a cikk írásának idején (2018 nyarán) 5.000 forint feletti áron kelt el belőle egy még gyári dobozos, de már az eredeti bekötőcső nélküli példány.

 

 

A dobozra rá lehet mondani, hogy formás. A műszerfal tetejére szerelve,
mondhatni nem ütött el a szocialista ipar gyártotta autók enteriőrjétől.

 

 

Az apró doboz hátulján - a kijelzett mindenféle tükrében meglepő
módon - csak ez az egyetlen csatlakozási lehetőség található.

 

 

Ami ráadásul még csak nem is elektromos, hanem pneumatikus. Ez a gyakorlatban
úgy nézett ki, hogy ment innen egy cső, mégpedig egészen a karburátorig, ahol
is a szívócsőre volt rákötve. Vagyis ez a műszer a motor keltette
vákuumot (jó, akkor légritkítást) mérte.

 

 

A rögzítése két hatalmas fejű csavarral lett megoldva.

 

 

Ez, illetve ezek alá volt odafogatva egy "u" alakú bilincs, amit a műszerfalra,
vagy ha épp olyan kedvünk volt, akkor alá kellett (lehetett) csavarozni,
vagy az öntapadós matricájánál fogva éppen csak felragasztani.

 

 

Bár jön belőle elektromos kábel, de ez pusztán a dobozka aljából
kihúzható foglalat, illetve izzó képében a világítást szolgálja.

 

 

Azért világít ilyen fonnyadtan, mert 24 voltos. Hogy aztán gyárilag
tettek-e bele ilyet, vagy vakította a tulajt a 12 voltos izzó, azt
ennyi idő elételtével már igen nehéz lenne megmondani.

 

 

Mivel a 24 voltos izzóval is szépen látszanak a műszer feliratai, bármi lehetséges!

 

 

Íme a doboz alja. A két egyforma méretű lyukban találhatók az összetartó
csavarok, míg a nagyobbikba az izzó fejét kell beledugni.

 

 

Mikor épp odaértem volna a tulajdonképpeni lényeghez, egyszer
csak csengettek. No nem a bejárati ajtón, hanem az ebédhez.

 

 

Szóval az úgy volt, hogy nem tudtam kimenni a boltba kenyérért, mert épp nagyban
szakadt az eső, ezért azt találtam ki, hogy megeszem amit a hűtőben találok.
Körben apró szemű újburgonyát látunk, míg középen egy felszeletelt
paradicsomot, ami alatt pácolt húscafatok bújnak meg. Az ablakban
fonnyadozó paprikákból ehetőnek tűnő darabok is a tepsibe kerültek.

 

 

Azt kell mondjam, hogy sokkal finomabb lett, mint ahogy kinéz. Kezdetben még
úgy volt, hogy a tepsi tartalmát átrámolom egy tányérba, csak aztán elkezdtem
belőle csipegetni, aminek az lett a vége, hogy közvetlenül a tepsiből fogyott el.

 

 

A motor szívása keltette vákuumtól összehúzódik a membrán.

 

 

Ami aztán egy a képen látható áttételen keresztül mozgatja a szép piros mutatót.
Most jött az, hogy találnom kellett volna valamit, amivel bemutatom
a műszer működését. Elsőnek a porszívó jutott eszembe.

 

 

Míg másodiknak a virágállvány polca alatt megbúvó fiókban rejtegetett fecskendő.

 

 

Ez így annyira szép lett volna...

 

 

Csakhogy nem stimmelt a fecskendő a vékony csőre, ezért
kénytelen voltam rátekerni egy réteg szigetelőszalagot.

 

 

 

   Na most az úgy van, illetve most épp nem úgy van, hanem csak úgy szokott lenni, hogy a videókat a megjelenésük előtt természetesen megszerkesztem. Erre azért van szükség, mert ugye készítéskor ráhagyok az elejére, meg a végére, a közepe pedig többféle szögből szokott leforgatódni.
  
Vagyis le kell vágnom a felesleget az elejéről, majd kivágnom a közepéből ami nem kell, meg persze a végéből is le kell csippenteni. Ezt a vágott videót elmentem valahova máshova, majd ellenőrzöm. Amennyiben megfelelőnek találtam, felülírom vele az adott cikk video nevű mappájában található eredetit, s majd valamikor később onnan töltöm fel a helyére.
  
Mint az sejthető, jelen esetben a felülírós munkafázis kimaradt, minek okán az eredeti, még szerkesztetlen videót sikerült feltöltenem. Mivel a YouTube még sosem panaszkodott, hogy túl hosszúak lennének a videóim, gondoltam így marad.
  
Mint az a működés leírása, illetve a videó alapján sejthető, ez a műszer csak egyetlen dolgot, mégpedig a szívócsőben uralkodó nyomást méri, amiből mondjuk lehet következtetni a gyújtás és a megszakító állapotára, de ezt én azért egy kissé valahogy túlzásnak érzem.

 

A világítás vezetékét azért tekertem össze...

 

 

...hogy bele tudjam tömszködni a dobozba. Az apró izzó pedig azért
kapott egy darabka szivacsot, hogy ne zörögjön a dobozban.

 

 

Szerintem ezt én most úgy, de úgy eldugom, és majd csak akkor veszem elő,
ha esetleg valamikor már nem futná kalácsra, és pénzé kellene tennem...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.