Motortester
(autóhoz)
Épp
mint ahogy a többi, a mai nap is úgy kezdődött, hogy a szoba alvás utáni
rendbetételét követően elindultam a konyha, pontosabban szólva a kávékészítés
irányába. Miközben a víz a konyhában melegedett, a szokásos érdeklődéssel
szemléltem az előszoba állapotát. |
Ahol is ez a sokkoló látvány fogadott. Hogy
ezek a nyomorult csótányok miért nem
tudnak a pince padlójának (jó, tudom, ez
linóleum) kellős közepétől kevésbé
feltűnő helyen megdögleni (most volt irtás), azt nem értem. Miután
ezt az óriási bogarat eltávolítottam, majd kinyitottam a
fáspince ajtaját, akkor ért a következő sokk.
No
persze nem a
csavaros polcok elé helyezett apró tárgyaktól ijedtem meg, hanem
attól a hirtelen eszembe ötlő, amúgy csak magamnak tett ígérettől (a minap a szívemre
tettem a kezem, és úgy mondtam ki), hogy míg csak ezeket mind szét nem
szedem, addig nemhogy nem vehetek semmi mást, de még csak ki sem mehetek arra a
k*rva piacra! |
Mert
ugye ezt, vagyis a mai nap bemutatásra kerülő Motortester fantázianevű műszert
már le is emeltem a kupac tetejéről. Hogy miért adtam ki érte 200 forintot? Nos
egyrészt azért, mert ennél még az a csoki is többe kerül, amit a piacozás közben
szoktam elmajszolni. Másrészt láttam én ezt
a valamit a 80-as években az autósboltok kirakataiban, azonban sosem kerültem
vele közelebbi kapcsolatba, pedig igencsak érdekelt, hogy mégis mi a csuda lehet
benne. Mi az, hogy miért? |
Ráadásul
teszi mindezt egyetlen mutatóval! A doboz (ez nincs meg, csak lelestem az
Internetről) eredeti feliratai szerint ellenőrzi a motor helyes beállítását,
elősegíti a gazdaságos vezetést, mutatja a pillanatnyi fogyasztást, valamint
minden négyütemű autóba könnyedén beszerelhető. |
A dobozra rá lehet mondani, hogy formás. A
műszerfal tetejére szerelve,
mondhatni nem ütött el a szocialista ipar gyártotta autók enteriőrjétől.
Az apró doboz hátulján - a kijelzett mindenféle
tükrében meglepő
módon - csak ez az egyetlen csatlakozási lehetőség található.
Ami ráadásul még csak nem is elektromos, hanem
pneumatikus. Ez a gyakorlatban
úgy nézett ki, hogy ment innen egy cső, mégpedig egészen a karburátorig, ahol
is a szívócsőre volt rákötve. Vagyis ez a műszer a motor keltette
vákuumot (jó, akkor légritkítást) mérte.
A rögzítése két hatalmas fejű csavarral lett megoldva.
Ez, illetve ezek alá volt odafogatva egy "u"
alakú bilincs, amit a műszerfalra,
vagy ha épp olyan kedvünk volt, akkor alá kellett (lehetett) csavarozni,
vagy az öntapadós matricájánál fogva éppen csak felragasztani.
Bár jön belőle elektromos kábel, de ez pusztán
a dobozka aljából
kihúzható foglalat, illetve izzó képében a világítást szolgálja.
Azért világít ilyen fonnyadtan, mert 24 voltos.
Hogy aztán gyárilag
tettek-e bele ilyet, vagy vakította a tulajt a 12 voltos izzó, azt
ennyi idő elételtével már igen nehéz lenne megmondani.
Mivel a 24 voltos izzóval is szépen látszanak a műszer feliratai, bármi lehetséges!
Íme a doboz alja. A két egyforma méretű lyukban
találhatók az összetartó
csavarok, míg a nagyobbikba az izzó fejét kell beledugni.
Mikor épp odaértem volna a tulajdonképpeni
lényeghez, egyszer
csak csengettek. No nem a bejárati ajtón, hanem az ebédhez.
Szóval az úgy volt, hogy nem tudtam kimenni a
boltba kenyérért, mert épp nagyban
szakadt az eső, ezért azt találtam ki, hogy megeszem amit a hűtőben találok.
Körben apró szemű újburgonyát látunk, míg középen egy felszeletelt
paradicsomot, ami alatt pácolt húscafatok bújnak meg. Az ablakban
fonnyadozó paprikákból ehetőnek tűnő darabok is a tepsibe kerültek.
Azt kell mondjam, hogy sokkal finomabb lett,
mint ahogy kinéz. Kezdetben még
úgy volt, hogy a tepsi tartalmát átrámolom egy tányérba, csak aztán elkezdtem
belőle csipegetni, aminek az lett a vége, hogy közvetlenül a tepsiből fogyott
el.
A motor szívása keltette vákuumtól összehúzódik a membrán.
Ami aztán egy a képen látható áttételen
keresztül mozgatja a szép piros mutatót.
Most jött az, hogy találnom kellett volna valamit, amivel bemutatom
a műszer működését. Elsőnek a porszívó jutott eszembe.
Míg másodiknak a virágállvány polca alatt megbúvó fiókban rejtegetett fecskendő.
Ez így annyira szép lett volna...
Csakhogy nem stimmelt a fecskendő a vékony
csőre, ezért
kénytelen voltam rátekerni egy réteg szigetelőszalagot.
Na
most az úgy van, illetve most épp nem úgy van, hanem csak úgy szokott lenni,
hogy a videókat a megjelenésük előtt természetesen megszerkesztem. Erre azért
van szükség, mert ugye készítéskor ráhagyok az elejére, meg a végére, a közepe
pedig többféle szögből szokott leforgatódni. |
A világítás vezetékét azért tekertem össze...
...hogy bele tudjam tömszködni a dobozba. Az
apró izzó pedig azért
kapott egy darabka szivacsot, hogy ne zörögjön a dobozban.
Szerintem ezt én most úgy, de úgy eldugom, és
majd csak akkor veszem elő,
ha esetleg valamikor már nem futná kalácsra, és pénzé kellene tennem...
Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.