Paneles fiók

Éppen skáladobot kerestem az Orionton rádióhoz, mikor is megláttam ezt a fiókot.
Persze nincs ebben számomra semmi újdonság, én tettem ide, én töltöttem tele.
Gondoltam, ha már itt ülök a szoba közepén, hát belefotózok a lomtengerbe.

Ebben a fiókban vannak a "jó lesz ez még valamire" státuszú paneljaim.
Ezek használható dolgok, szóval nem a "csak még nem szedtem szét"
kategória. Például ha hirtelen kell valami, na jó, akkor legyen úgy,
hogy régebben ha hirtelen kellett valami, akkor csak benyúltam
ebbe a fiókba, és már ott is volt előttem egy erősítő modul,
vagy egy fél 12 voltos tápegység, vagy valami más.

Anyám kezébe nyomtam a gépet, kattintson már rám párat, amint
ülök a szoba közepén. És még ez a kép lett a legjobb!

A fotózáshoz használt tárgyasztal s egyben barna háttér az eddig még fel nem boncolt
Uwertura orsós magnó. Ezt nagyon régen vettem a piacon egy ezresért. Gondoltam
majd jól megnézem, de nem kapkodtam el. Az utóbbit azt nem gondoltam, az
kérem tény! Szegény egyre sérültebb, mert hiába van a sarokba állítva,
időnként csak sikerül kirúgni a szoba közepére. A plexitetőből
szerintem mára már csak apró morzsák maradtak.

Ez egy autóba való, szovjet gyártmányú radarérzékelő. (traffipax előjelző készülék)
Azért vettem meg, mert egyrészt olcsó volt, másrészt pedig érdekes. Bár mint
azt az összetekert, soha ki nem bontott tápzsinór mutatja, annyira azért
nem érdekelt a dolog, hogy legalább próbából beszereljem a kocsiba.
Mondjuk nincs autóm, de céges kocsi azért még akad. Szerintem
ezt a dobozt majd később még felboncolom, de előbb
mindenképp a rádióimmal szeretnék végezni.

Ez egy általam barkácsolt (marózott) két műveleti erősítő befogadására
alkalmas próbapanel. Gyakorlatilag ezen a panelen készült,
illetve lett kifejlesztve a legutóbbi HF generátorom.

Ez egy autórádióból kiszerelt sztereó erősítő. Hídvégfok, tehát jó hangos.
Amúgy valamiért kijár a panelből a bal oldali TDA2005-ös IC.

Ez az ébresztőórám panelja. Valahol az óra is megvan a pincében, láttam.
A kijelzőt leszedtem róla, és áttettem a jelenleg használt órásrádiómba.
A panelt nem volt szívem kidobni, hiszen tulajdonképpen egy jó óra.

Ez itt négy Dual Gate MOS-FET egy panelen, sorba kötve.
Ha ez így nem gerjed be magától...

Ez volt az első CB rádióm tápegysége, illetve ez csak a stabilizátor rész.

   Egy 7812-es "talpa" meg lett emelve a sárga LED által, valamint a stabkocka meg van fejelve egy BD245A teljesítmény tranzisztorral. A trafó az M531-es magnóból származott. Ezek ketten egy aranyos kis hangfalba voltak beszerelve. Ez a hűtőborda meg a hangfal hátából lógott ki. Vagyis ez egy külső hangszóró plusz tápegység kombó volt. A hangfalnak külön története van, de azt most nem mesélem el. Jó, akkor mégis elmesélem...
   Minap olvashattuk az Orionton rádió boncolása kapcsán az első hangosabbnak mondható erősítőm születésének regényét. Valahol ott lett vége a történek, hogy lett egy jó magnóm (Tesla B4), lett egy nagyobbacska hangfalam, csak nem volt a kettő közé erősítőm.
   Apukám hozott a gyárból egy fél dobozt, illetve még annyi sem volt, hiszen csak egy palást volt. Csak egy darab lemez, aminek a két széle le volt hajtva. Maradt a hangfal barkácsolásból fatapéta, azzal beburkoltam. Kerestem a pincében egy alkalmas méretű deszkát, ezt beszabtam a palást alá, ez lett az erősítő alapja. Vagyis ez egy igazi deszkamodell volt.
   Az előlap műanyag lemezből készült, a hátlap alumíniumból, de ne szaladjunk ennyire előre. Vagy talán mégis? Szóval ülök a félkész doboz előtt, ami egy darab deszka, alján vécé gumilábakkal, felül a fatapéta burkolatú lemez. Egy nagy üres lyuk volt az egész. Hol kezd bele a hülyegyerek az erősítő építésbe? Az előlapnál!
   Műszergombok lettek a tekerők, melyek lomtalanított tévékből bontott potméterekben folytatódtak. A bekapcsoló gomb egy BRG M8 pillanat állj gombja lett, ami hosszúkás volt, valamint látványosan piros színű.
   Az előlap műanyagból készült (a sok kifúrandó lyuk miatt), a hátlap pedig alumínium lemezből, hiszen arra csak két csatlakozó kellett, meg persze egy lyuk a tápkábelnek. Ez így szinte egy óra alatt összeállt, csak a dobozban még nem volt semmi, de egy erősítőnek sosem a belseje a bonyolult, legalábbis ha az ember szeret pákázni, ellenben nem szeret reszelni.
   Fogtam egy könyvet és kilestem belőle egy Csehszlovák lemezjátszó erősítő kapcsolási rajzát, ami olyan 1-2 wattos ha lehetett. Tehát semmi értelme sem volt megépíteni, hiszen ennél a Tesla magnóm már eleve hangosabb volt. Persze azért felszórtam az alkatrészeket egy próbapanelre, majd mint a múltkor, elkezdtem emelni a tápfeszültséget.
   Az AC187-188K tranyók nem sokáig bírták a kiképzést. 24 volt tápfesz mellett, kicsit megbőgetve, pillanatok alatt vége lett mindkét garnitúrának. Komplementer végtranzisztor párt megvenni, mikor az legalább egy százas, bukott tanulónak (anyagismeret) járó ösztöndíjból, az kérem teljesen esélytelen volt.
   Nálam minden abból készült, ami volt otthon a polcon, hiszen erre nevelt az Ezermester újság. A PNP tranzisztor egyértelműen egy germánium alapú ASZ1017 lett, mert csak ez volt itthon. Az NPN tranzisztor pedig egy barátomtól kapott, valami autós elektronikából kitermelt japán 2SC valami. Hűtőbordának amit apukám hozott a seregből.
   Na ezzel a tranzisztorkészlettel már nem szállt el az erősítő, csak a meghajtó tranzisztort kellett ismét cserélni egy BFY33-asra. Persze nem 14 voltról járattam mint eredetileg, hanem azon melegébe tekercseltem bele egy hálózati trafót.
   Apukám hozott nekem iskolai selejtezésből egy BRG magnót, ami menthetetlen állapotban volt, mert már túl sok minden hiányzott belőle. Ennek a magnónak a hálózati trafóját szedtem ki. Szétszedtem, letekertem róla a szekunder tekercseket, a primer maradt. Megtekercseltem 24 voltra, mert az erősítő próbából eddig a pákatrafó 24 voltos részéről üzemelt.
   A trafót belecsavaroztam a dobozba, ami nem egy különösebb feladat, ha a doboz alja fenyődeszkából van. Az eredeti hangszínszabályzó (ami a rajzon szerepel), csak a magas és a mély hangok vágására szolgál, ezért felépítettem az előlapra szerelt potméterek lábaira hátulról egy lepke típusú hangszínszabályzót.
   Az erősítőhöz nem készítettem saját nyomtatott áramköri lapot, hanem ahogy volt, beszereltem a dobozba a próbapanelt. Pár szál drót, néhány dióda, meg szűrő kondi a tápba, és már lehetett is becsukni a dobozt. Mérési eredményekre nem emlékszem, de szólt olyan hangosan mint az előző művem. De nem is erről az erősítőről akartam szót ejteni, hanem a hozzá készült hangfalról.
   Az úgy volt, hogy ellopták a biciklim. Szép zöld orosz női kerékpár volt. Tóth Viki megsajnált, hogy nincs min karikáznom, és nekem adta az ő kiszolgált Camping bicaját. Guszti barátom utálta felvinni az emeletre (második) az orosz Fecske nevű versenygépet, meg a lakásban is útban volt, meg elég roggyant is volt szegény bicaj, így egy az egyben elcseréltük a két gépet. Ez így jó is lett volna, de Viki valamiért úgy érezte, hogy milyen dolog már, hogy elcseréltem a tőle kapott bicajt, ezért visszakérte.
   Guszti ekkoriban vett egy Verhovina mopedet, ami valóságos pénznyelő volt alkatrész utánpótlás okából kifolyólag. Vagyis pénz kellett Gusztinak, a Camping meg már nem. Nekem meg nem volt pénzem, de kellett a Camping. Vájjer Józsi osztálytársamnak meg kellett az erősítőm.
   Először még úgy volt, hogy visszacseréljük a két bicajt, de közbejött egy apróbb malőr, miszerint a Fecske váza kettétört alattam. Először egy furcsa érzés kerített hatalmába, mintha egyre lejjebb és lejjebb lenne az ülés, aztán egy erős recsegő hangot hallottam, amint az első lánckerék leért a földre.
   Mondjuk tudtam (hiszen látszott), hogy meg van roggyanva a váz a váltókar alatt. Ez attól volt, hogy Guszti annyira örült, hogy végre hazaért a telkükről, hogy a legrövidebb utat választotta a kapujuk felé. Ezen legrövidebb út egy pad két betonpillére között vezetett. Mondanom sem kell, hogy a pilléreken ott volt maga a pad is. Hogy hogy nem lehet észrevenni a zöld fűben egy pirosra festett deszkát, azt most ne firtassuk...
   Visszatérve a felállásra, minden együtt volt egy alapos cseréhez, és némi pénzmag vándoroltatáshoz. Vájjer Józsi megvette az erősítőm 500 forintért, ráadásnak kaptam a pénz mellé egy Fecske vázat, amit amúgy is ki akart dobni, mert ő is éppen akkor állt át a Verhovina kismotorok nyúzására.
   Az 500 forintért cserébe Guszti visszaadta a Camping bicajt. Guszti az 500 forintot azonnal beleölte a mopedbe. Én sűrű elnézések és köszönöm szépenek közepette visszaadtam Vikinek a bicajt. Lementem a pincébe, leszedtem a Fecskémről mindent, majd átszereltem az összes alkatrészt az új vázra.
   Így kerek a világ. Illetve így volna az, csakhogy már megint nem volt erősítőm, valamint lógtam egy hangfallal Józsinak, mint az erősítő tartozéka, ezért fogtam egy Tesla lemezjátszó hangszóróját, ovális, kék, 4 ohmos, és igen masszív darabok voltak ezek. Kellett a hangszórónak egy doboz. Ekkoriban készítette apukám az íróasztalra az első pultot egy könyvespolcból.
   A leeső darabokból egyrészt nekem készült egy háromutas hangfal, a maradék deszkával meg körbevettem a kis Tesla hangszórót. Hátlap farostlemez, zsinórnak jó hosszú telefonzsinór, hogy ki lehessen vinni a hangfalat a kertbe. A hangfalat Józsi megkapta, minden szép kerek, mindenki örül, csak erősítőm nincs, de ezt most hagyjuk... De hogy került vissza hozzám a kishangfal?
   Józsinak valamiért feleslegessé vált, és egyszerűen visszaadta. Épp ott jártam nála, akkor már én is Verhovinával forgattam a földet a talpam, akarom mondani a kerekeim alatt. A pici hangfalat rátettem a csomagtartóra, majd a hosszú kábellel odakötöztem.
   Jöttem lefelé a Péterke utcán. Egy szakadék ennél az utcánál alig meredekebb. Száguld lefelé a Verhovina (vagy szabadesik), csakhogy az utca végén meg is kell ám állni, ezért nem mertem elengedni a féket.
   Ahogy ott gurultam lefelé, valami furcsa érzés vett rajtam erőt. Hátrafordultam megnézni, hogy megvan-e még a hangfal. Mikor menetiránynak visszafordítottam a fejem, éppen akkor rohantam bele a járdába.
   Ha az ember hosszanti irányban nekifut motorral a járdaszegélynek, akkor a motor kiesik alóla, mielőtt még bármi okos az eszébe jutna. Mivel már rutinos motoros voltam, meg alapjaiban véve inkább ökörködésre használtam a motort, mint normális közlekedésre, ezért nem lepődtem meg.
   Átléptem az alólam kieső motoron, rutinosan belecsapódtam a drótkerítésbe, majd a járda és a kerítés közötti poros földcsíkon futottam olyan 60-65 kilométer / órás sebességgel. Ettől a művelettől kb. annyira lettem poros, mintha a nyakamnál fogva húztak volna pár barázdányit valami száraz szántásban.
   A motor megállt, de még pöfögött, és akinek volt Verhovinája az tudja, hogy mindennél fontosabb volt, hogy a motor ne álljon le! Mert ha egyszer leállt, sosem lehettünk benne biztosak, hogy hajlandó lesz-e még azon a héten újra elindulni.
   Felkaptam a gépet, felpattantam rá, és már fordultam is rá a Szlovák útra. Persze a sietséghez az is erősen közrejátszott, hogy a sarkon egy kocsma volt, és az összes kerthelyiségben ülő részeg arc végignézte a mutatványom. Gondoltam röhögjenek valaki máson...
   Repesztek a Szlovákon, mikor is újra hatalmába kerít az érzés, miszerint nekem meg kell róla győződnöm, hogy a hangfal még ott van a csomagtartón. Nem volt ott. Ahogy hátranéztem azt láttam, hogy az út szélén ál egy ember, az egyik kezében a kishangfal, a másikkal meg hevesen integet. Vagyis mehettem vissza egészen a kocsmáig a hangfalért. Na de most már mindent tudtok...

A lyukakban eredetileg tekercsek voltak, tehát ez egy hangolt erősítő volt.
Nem dereng, hogy bármibe is bele lett volna építve.
Gondolom valami kísérlethez kellett.

Ezt a panelt nem én csináltam, hanem LEDKY. Fogalmam sincs, hogy ő kicsoda,
ami persze nem is csoda, hiszen LEDKY nem valaki, hanem LED-ek csehül.

Ez egy LED sort vezérlő áramkör. Szerintem sosem használtam semmire.
Igazából mára már azt sem tudom, hogy honnan van.

Ez a panel megint az én művem.
Szabadkézi rajz alkoholos filctollal, és esetleg alkoholos befolyásoltság alatt.

De hogy mi lehet ez, és miért van egymáson két KC149-es tranyó? Valami olyan
kísérlet dereng, hogy automata indító a magnóhoz. Vagyis mikor az ember
megszólal, a mikrofon veszi a hangját, meg ez a panel is kap jelet, akkor
ez a kis áramkör bekapcsolja a magnó motorját. A Tesla magnó pillanat
állj gombjához volt hozzádrótozva, de használhatatlan volt, mert igencsak
csattogott a behúzó relé. Mert ugye az orsós magnóban nem
a motort állítja le a pillanat állj gombja.

Ez viszont egy rádió, illetve egy autórádióból megmaradt URH hangoló egység.

Csak (csak?) össze kell drótozni a rádió többi részével, és már működik is.
Régen sokat játszottam ilyesmivel, de mióta számítógép van, már nem.

Ez egy TR1667B asztali multiméterbe való transzverter panel. Mivel ez egy asztali
multiméter, van benne hálózati trafó. A trafónak nemcsak 220 voltos bemenete
van, hanem két kisebb feszültségű is, azokhoz csatlakozott ez a panel.
Így lehetett (például terepen) akkuról is használni a műszert.

Ez azért nem egy bóvli rádió. Minden szépen egyenesen áll benne. Jó lesz ez a panel
például akkor, ha valaha rám tör az az ellenállhatatlan érzés, hogy
márpedig nekem mindenáron rádiót kell építenem!

Az előbb látott rádiópanelen nincs erősítő, de minek is az, mikor itt van ez a panel.

Ez így ahogy látod, egy komplett rádió. Csak táp, antenna, hangerő gomb, és egy
állomáskereső gomb kell hozzá. Vagyis ebből is lehet rádiót készíteni,
némi deszka, vagy valami műanyag lemezek felhasználásával.

Ebben az a furcsa, hogy épp a minap gondolkodtam rajta, hogy csinálni kéne egy
ilyet. Bár dobozt is képzeltem hozzá, meg úgy gondoltam, hogy a zsinórnak ezen
a végén lesz az elektronika. Ez egy előerősítő a frekvenciamérőmhöz. No nem
a mostanihoz, hanem ahhoz, amit az ionizátor dobozába építettem be, és
valahol a pincében van a polc tetején. Kilőttem a bemeneti IC-t, de
vettem helyette másikat, hogy majd kicserélem. Ennek megvan
már vagy húsz éve. Az már biztos, hogy nagyon megfontolt
vagyok, és egyáltalán nem kapkodom el a dolgokat...

Kövér ónpacák... Talán mondanom sem kell, hogy ezt is én követtem el.
Ez a panel egy erősítőmből származik.

Nem a végfokozatról hajtottam meg a fejhallgató kimenetet, hanem erről a külön
erősítőről. És milyen jól jött ez, mikor az erősítő leégett! Ez egy komplementer
emitterkövető. Gyakorlatban feszültséget nem erősít, csak áramot. Az egyik
vonalkimenetről járt. Mikor a dobozban a végfok panel kiégett (ami sajnos
igen sűrűn előfordult), olyankor erről a mini erősítőről jártak a hangfalak.
Persze erő nem volt benne, de sztereó volt, és nem volt csend a szobában.

Ezt mondjuk nem tudom minek tettem el. Ez egy telefonból kiszedett panel.
A gomb gondolom a földelő gomb, a tolóka meg a csengő hangerő szabályozója.

Ez egy komplett erősítő. Minden van rajta, csak egy trafó kell hozzá és a csatlakozók.
Egyszer egy ilyenből, és egy hangfalból összeraktam az előbb vázolt erősítőt,
ami tulajdonképpen egy aktív hangfal lett. Nem tudom mi baja volt, de
nagyon zúgott. Nem volt kedvem kiigazítani, ezért félretettem. Most
is ott hever szegényke a pincében, félretéve, betegen a polc szélén.

Ez órás rádióba való kijelző. Gondolom azért tettem félre, mert "csak" annyi volna
vele a dolgom, hogy összedrótozom az előbb látott órapanellel. Bedobozolom,
gombok... De ez annyira értelmetlen, mikor térdig járok a rádiós órákban.

Ez a panel akkor jön jól, ha valami kis tekercs jelét kell felerősíteni, vagy akár
két kis tekercs jelét, hiszen ez egy magnófejhez való sztereó előerősítő.

Ha az a vágyam támadna, hogy építek egy erősítőt, melyben egy Csehszlovák
lemezjátszó potméter sorát használom fel, akkor csak benyúlok
a dobozba, és még tartólemezt sem kell reszelnem!

Ez van benne. Ne törd a fejed, inkább elárulom. Ez egy balanszmodulátor.
Még mikor a wobler készült, ez volt a kísérletekhez az egyik modul.

Próbapanel. A piacon vettem (csak mert olcsó volt), de aztán sosem használtam.

Ez is integrált áramkörökhöz való próbapanel, csak egy kicsit régebbi mint az előző.
Ezt sem én követtem el, ez is piaci. Mikor abbahagytam a pákázást, még jó
darabig vitt tovább a lendület. (és még most is visz) Ha valami olcsó
volt, és úgy ítéltem meg, hogy majd kelleni fog, hát megvettem.

Mikrofonerősítő a CB rádiós korszakból. Ide jártak a haverok, hogy tegyek
nekik erősítőt a CB mikrofonjába. Tulajdonképpen teljesen
felesleges, de ha egyszer ez volt a kívánságuk...

Ez egy magnófejhez való erősítő. Olyan mint a korábban mutatott, csak ez mono.

Ez szintén CB mikrofonhoz készült erősítő panel. Hogy a nyakamon maradt?
Vagy félresikerült? Vagy a CB korszak után visszakerült hozzám?
Ki tudja ezt már ennyi idő távlatából megmondani...

Valahol a Rádiótechnika újság mélyén volt egy olyan kapcsolási rajzocska, ami arra
szolgált, illetve azt tudta, hogy elektronikus úton szimulált egy kondenzátort.
A virtuális kondenzátor kapacitását egy potméterrel lehetett állítani. Én
meg kipróbáltam, milyen is valójában egy szimulált kondenzátor.
Nem vált be, de azért a próbapanel a potméterrel megmaradt.

Ez egy Texas zsebszámológép belső tápegysége. Ezt és a döglött ceruzaakkukat
kiszedve, ezentúl 9 voltos elemről lehetett használni a számológépet.

Ez is mikrofonerősítő, csak ez a változatosság
kedvéért nem tranzisztoros, hanem IC-s.

Ez egy áramgenerátor. Arra szolgál, hogy bármekkora is a feszültség, ezt sorba kötve
egy vagy több világító diódával, azok egyrészt ne égjenek ki, másrészt pedig
azonos fényerővel világítsanak, ha néhányat rövidre is zárok közülük.

Ez egy infra vevőmodul. Azt terveztem, hogy beépítem valami készülő műszerbe,
illetve csak úgy mellékesen a műszer sarkába, és akkor lesz egy infravörös
távirányító ellenőrző eszközöm, de mióta tudom, hogy a digitális
fotómasina is látja a távirányítók LED-jének fényét,
azóta letettem erről a tervemről.

Ez egy érpár, illetve vezetékazonosító vevője. Az adó szirénázik mint a veszedelem,
amit rákötünk a drótok egyik végére, ezzel pedig meg tudjuk keresni a rengetegben
a drót másik végét. Persze eredetileg van neki doboza is, és be is fogom mutatni
mind szétszedve, mind működés közben. Már persze ha egyszer odaérek...

Ez egy EVA66 nevű NDK (keletnémet) főnök titkári telefonközpont hálózati
tápegységének zavarszűrő doboza. (illetve már csak volt) Tetszett ez a doboz.
Pont ilyen kellett, hát kiszereltem egyet. Jobban mondva kettőt, hiszen
ilyen dobozba van beépítve a wobler előerősítője is.

Ennek a doboznak a tartalmát én magam készítettem. Az alkatrészkészlet persze
szedett-vedett. Ami akadt a lomosban. A panel kétoldalas. Ami fóliacsík nem
fért a másik oldalra, vagy keresztben lett volna, azt elvezettem itt.
Nem vittem túlzásba a lehetőségek kiaknázását...

No de mi is ez kérem? Ez egy automata zajzár. Ha nincs bemeneti jel, akkor
megszünteti a kimeneti jelet. Vagyis a műsorszámok között teljes lesz a csend.
Eltünteti az FM rádió sustorgását, és az AM vétel moduláció nélküli pillanataiban
a vartyogást. Hatásosan működik, de annyira utáltam a hangját, illetve saját hangja
nincs, hanem azt a fuldoklás szerű jelenséget amit zenei műsorszünetben vagy
beszédnél a mondatok közé tesz, hogy végül kidrótoztam a magnómból.

Ismét egy szétberhelt autórádió panelját látjuk. Persze nem szedtem szét mindet.
Van a pincében két polc hosszban egy elég komoly döglött autórádió gyűjteményem.

Ez a panel vagy sztereó, vagy csak hídvégfokos.
Persze mindegy, hiszen ahogy magamat ismerem, úgy sem lesz belőle semmi...

Ez egy daloló levelezőlap, vagy valami hasonló hangot adó marhaság belseje.
Nem tudom megideologizálni, hogy minek nekem egy ilyen, de ahogy
apukám mondta volt mindig a lomokra: Nem kér kenyeret!

Már csak ez maradt a fiókban. Ez egy bécsi mini hifi belseje.
Tulajdonképpen értéktelen, csak azért tettem el, mert...

Mert infra távirányítós. Most már legalább tudom, hogy mihez tartozott a polc
szélén az a buta arcú távirányító, amit a múltkoriban vágtam ki a szemétbe.

Mindent szépen visszapakoltam a paneles fiókba. Persze nem ez az egyetlen ilyen
fiókom, hanem van egy másik is a pincében, de azt most talán hanyagoljuk...
Majd ha nyár lesz, meleg lesz, kedvem is lesz lemenni hűsölni, akkor
majd szépen levonulok a fényképezőgéppel. Vagy nem...

Olyan kicsi a hely, hogy még a mélyládám is csak úgy fért el, hogy kettőbe vettem
a szekrényt. Ha nem a paneles fiókot mutattam volna be, akkor most nem lenne
ott a barna vászonba burkolt UWERTURA magnó. Lenne végre egy kis hely.
Tehetnék a magnó helyére mondjuk, mondjuk, mondjuk egy másik magnót.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.