ITT multiméter
(olyan szép, hogy ezt kifejezetten dísznek vettem)

A Palma ragasztó azért van a polcon, mert kartont szeretnék vele ragasztani,
ugyanis hiányzik két papírdoboz a hátam mögötti polcról. De most nincs
kedvem papírdobozt gyártani, ezért a mai napon inkább ezt
az ITT analóg multimétert fogjuk megtekinteni.

Ez a műszer konkrétan annyira szép, hogy kifejezetten a külalakja miatt vettem meg.
Szinte elolvad az ember a gyönyörűségtől, mikor ránéz! Persze az Univeka is szép,
de ez a műszer egy egészen más kategória. Mondjuk ahhoz, hogy megvegyek egy
műszert, még csak szépnek sem kell lennie. A múltkor vettem is ilyen meg olyan
amatőr műszereket. Ezeket biztosan nem a szépségük, hanem csak az amatőr
gyártmányuk okán vettem meg. Amúgy házilag építettből nemcsak
analógot, de még digitális kijelzőst is kaptam a piacon.

Mindenfélét lehet vele mérni, amit egy átlagos analóg multiméterrel szokás.

Ráadásul márkás is.

Az alapműszere a pontosabb leolvasás érdekében un. tükörskálás. A tükörskála úgy
működik, hogy a mutató alatti tükör segítségével pontosan felülről tudjuk nézni
a mutatót, s így egészen biztosak lehetünk benne, hogy melyik osztásra mutat.

Az üzemmód (illetve méréshatár) váltó kapcsoló gombja, bár könnyen kezelhető,
de nagyon furán néz ki. Nincs rajta semmiféle felirat, mert a "hol áll a kapcsoló"
visszajelzés a műszer melletti skálán található. Jó kép. Épp a skála nem látszik!

Így, hogy mutatom, így persze már érthető.
Ahogy tekerem a gombot, úgy ugrik át feliratról feliratra a fehér pöcök.

Gondoltam - mivel ez egy jóféle műszer - biztosan akad a hátulján egy
mindent elmondó adatlap. Akkor ennyit mára az elképzeléseimről...

A hátlapba karcolt ITV betűk a tulajdonos cég nevére utalnak. A rövidítés konkrétan
az Irodagép Technikai Vállalatot takarja. A csavar melletti láb magából a doboz
anyagából lett kiképezve. Érdekes, mert ehhez képest nem csúszkál el,
illetve nem lehet csak úgy egyszerűen tologatni az asztalon.

Ez azért van, mert ennek a műszernek két lába műanyag, a másik kettő pedig gumi.
Már majdnem rájöttem, hogy mégis mivégre a változatosság, de aztán mégsem.

Egészen idáig fennhangon dicsértem ezt a műszert, itt viszont teljesen elakadtam.
Persze a gyári papírjában biztosan szépen le van írva, hogy mit mikor hova
kell bedugni, de hogy magamtól nem jövök rá a megoldásra,
az szerintem nem csak rám vet rossz fényt.

A műszer belseje kifejezetten ramaty állapotban van. Akkor itt ragadnám meg
az alkalmat, hogy megdicsérjem az Univekában alkalmazott megoldást,
vagyis a műszeres résztől teljes mértékben elválasztott teleptartót.

A méréshatárváltó kapcsolója megúszta az elem okozta befolyásolást.

Ellenben ami az elem közvetlen környezetében volt, azt kivégezte a kifolyó trutyi.

Mikor kivettem a helyéről az elemet, kijött vele a fele elemtartó is.

Eddig még sosem láttam ilyet. Nem egy szokványos méretű elem, az biztos!

Vajon a felirat vége az etalon szóra utal? Szigeti Szabolcs megfejtése szerint nem.
Hanem a latin "et alii" rövidítése, ami magyarul annyit tesz, mint "és mások".
Vagyis a 753090 számú, és még további szabadalmak vonatkoznak rá.
A panelra oda van írva, hogy ez az elem 1,35 voltos . Ez amúgy
egy úgynevezett normál elem, ami nagyon stabilan tarja
a feszültségét. Már nem gyártják, merthogy
mérgező higany volt benne.

Úgy néz ki, mintha ott lenne a levakart zöld alatt a rézfólia,
azonban egy másik műszerrel rámérve, azt tapasztaltam,
hogy több fóliacsík egyáltalán nem vezeti az áramot.

Szokatlanul kedves dolog a gyártótól, hogy odaírta a panelra, hogy a biztosíték
kiégésének esetében, azt milyen vastagságú huzallal kell pótolnunk.

A műszer alkatrészkészlete kifejezetten szép, és teljesen ép. Ha nem most lenne,
hanem mondjuk úgy harminc évvel ezelőtt, akkor már állnék is neki, hogy
újragyártsam a szétmaródott panelt. Ezt persze most is megtehetném.
Csak ugye most már minek? Tele a polc multiméterrel. Ha nem
lenne rogyásig a boltban, a piacon, meg az interneten...

Az árammérő söntjét (angolul shunt) látjuk. Ezen az igen kis értékű ellenálláson
eső feszültséget méri az alapműszer, mikor áramot (több amper) mérünk vele.

Ahogy egyre kisebb áramokat mérünk, úgy növekszik a sönt ellenállások értéke.
Egyre vékonyabb a drót, és egyre több a menet.

A műszer felújítását úgy képzeltem el, hogy lerajzolom, hogy mi hol volt a régiben,
majd minden alkatrészt kiforrasztok a panelből. Leszabok egy új lapot, majd
a régi panel segítségével - azt mint mintát felhasználva - átjelölöm az új
lapra a furatok helyét. Megrajzolom a mintát szabadkézzel, ahogy
szoktam. Persze az elemtartót az egyszerűség végett áttervezném
mondjuk egy kisebb gombelemre, vagy AAA méretre. De akár még
azt is megtehetném, hogy valami teljesen mást mérő műszert építek ebbe
a házba. Lehetne mondjuk kapacitás vagy tekercsmérő, de ezek már vannak.
Akkor lehetne mondjuk egy térerőmérő. Az speciel még nincs. No nem mintha kéne...

1% pontosságú műszerellenállások. Régi rádiótechnikákat olvasgatva, az 50-es 60-as
években sokat cikkeztek arról, hogy milyen nehéz műszerellenállásokat beszerezni.
A szerezni szó itt nemcsak a boltban való megvásárlást jelenti, hanem egyáltalán
nem volt. Példának megtekinthetjük a Wallner Feri kollégám építette műszert.
Ebben a hangfrekvenciás jelgenerátorban az osztók ellenállásai - pontos
értékű alkatrészek hiányában - több darabból lettek összeállítva.

Az alapműszer hátulról nézve, a hatalmas méretű méréshatár és üzemmód váltó
tárcsa társaságában. A forgatógomb a műszerben a méréshatárt visszajelző
fehér mutatót egy skálahúr közbeiktatásával mozgatja. Nem semmi!

Legyen úgy, ahogy eredetileg gondoltam. Vagyis irány a polc széle.
Stílusban talán kicsit elüt a Riga103, meg Cosmos rádióktól,
de egyszer majd úgyis átrendezem az egész szobát...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.