Nokia 1600 mobiltelefon
(roncs)
Az asztal pultjára helyezett munkalapon tartózkodó mindenfélék látványának hatására hol azt mondom magamnak, hogy már megint milyen szépen alakul a kupi, hol meg azt, hogy már csak néhány nap (ami a valóságban persze mindig hosszú heteket jelent), és már hozhatom is a következő adagot. |
A tömegből ma ezt a roncs mobiltelefont vettem el.
Aminek nemcsak az elejéből, de még a hátuljából is hiányzik egy darab.
Valamint van rajta egy szép nagy ragacsfolt,
ami eddig még
mindenhez hozzáragadt, amire csak a telefont rátettem.
Az apropó, amiért ma ez került sorra, az a benne található akkumulátor, ami vagy jó lesz a füles zeneládába, vagy mondjuk nem. Ezt amúgy azért nem tudom, mert ugye annyi eszem azért nincs, hogy mikor még mindketten ott hevertek a pincében, egymástól talán még egy méterre se, akkor ezt előre kipróbáltam volna. |
Ez szegénykém minden irányból sérült, amin azért nincs mit csodálkozni, mert ezt a telefont találtam. Hogy nem elhagyta, mint inkább undokul eldobta valaki, azt onnan tudom, hogy nincs benne a SIM kártya. |
Hogy van-e élet az akkujában, azt egy töltéssel gondoltam kipróbálni.
Amire a telefon persze semmiféle reakciót sem mutatott. Mármint se fel nem villant a kijelzője, se nem mutatott semmit, de még csak egy rémült csippanó hangot sem hallottam, pedig részemről komolyan beleálltam a gombok őrült nyomogatása című elfoglaltságba. |
Vajon miért nem jutott eszembe az akkumulátor
másik készülékbe
történő belepróbálása, mikor még ott voltak egymás mellett?
Mint azt már említettem volt, nincs benne SIM kártya.
A csatlakozó amúgy még teljesen ép, vagyis ez a készülék nem hányódott heteket az út menti sárban. Már úgy értem, hogy volt itt valahol egy nagyon sáros telefon is, de arról valószínűleg - mert nem találom - nem írtam külön cikket. |
Az akkuban még mindig van feszültség, ami mondhatni reményt keltő.
Mondjuk nem 3,7 volt, mint azt az akkun a felirat mutatja.
Kicsit megtolva a
labortápomról, az akku ugyan
szépen vette
a töltést, a telefon viszont továbbra sem mutatott életjeleket.
Mire fel nekiálltam lerombolni.
Hogy minek nyitottam a torx csavaroknak az
alkatrészes fiókjaim
között egy saját rekeszt, mikor utálom őket, azt meg ne kérdezd!
A kijelzőt nem én téptem ki a helyéről.
Mármint nem én szakítottam el a fólianyákot,
hanem
ezzel a részletfeladattal valaki már megelőzött.
Amit látunk, az nem dekoráció, hanem a fólianyák rajzolata hátulnézetből.
A kijelzőről a szigetelőszalagot feltépve,
előkerült alóla
a szalagkábelként bevetett fólianyák másik fele.
Ez pedig a kijelző kettényitva.
Ezeket az alkatrészeket, pontosabban szólva az
őket hordozó
nyáklapot láttuk az előbb, csak akkor persze még hátulról.
Szerintem úgy járnék a legjobban, ha ezektől
bármiféle
gondolkodás nélkül szabadulnék meg.
Sajnos hiába tudom, mi lenne a helyes
út, mert már tettem
is
oda magam elé a bontott alkatrészeket tartalmazó dobozt.
Mondjuk a másik oldalon is lelöktem a
szemetesről
a tetejét, nehogy még a végén mindent eltegyek.
Elmondjam, hogy ezt a két SMD LED-et hogyan szedtem le a kijelző alatti panelről? Nos úgy, hogy a panelt egy kissé meggörbítve, ezeket csak úgy egyszerűen kicsippentettem. Mármint bármiféle szerszám nélkül, pusztán az ujjaimat használva eszközül. |
A balra látható valami valószínűleg egy electret mikrofon, míg a jobbra látható a csatlakozók tömbje. Hogy ezek sosem fognak kelleni, az egyértelmű, mint ahogy az is, hogy a mindent elnyelő alkatrészes dobozaim mélyéről előkerülni se fognak. |
Mikor nekiálltam kifeszegetni a házából az apró
hangszórót, az inkább szétesett,
de egyben nem adta át magát. No nem mintha szükségem lett volna rá...
Mindjárt vége, mondta a szerző, mely
kijelentést
mind a telefonra, mind a kupira értette.
Miután a frissen megszerzett (no nem mintha eddig nem az enyém lett volna) akkumulátorral a szobában meglehetősen határozatlanul toporogtam, egyszer csak beugrott, hogy a minap (teljesen véletlenül) megtaláltam ezt az akkumulátoros fiókot. Hogy már volt benne egy BL-5C akkumulátor, az valószínűleg azért nem tudatosult, mert már nagyon rég jártam itt. Ez meg azért lehetett, mert ugye hiányzott a fiókról a felirat. Mindezt úgy, hogy idefent azért meglehetős rendet tartok a kacatjaim között. Mondjuk már odalent a pincében is, ami odáig fajult, hogy a múltkor meglepődve találtam meg az általam átépített hétzenés kvarcórát, mégpedig egy olyan dobozban, amin LCD kijelzők felirat díszeleg. |
Ez itt a panel egyik oldala.
Ez pedig a másik.
A békagombos fóliát feltépve, alóla - mint
ellenpár
érintkezők - aranyszín körök kerültek elő.
Csatlakozó, kondenzátor, vibramotor.
A vibramotor konkrétan olyan kicsi, hogy ha nem
ferdén
tettem volna oda, akkor le sem lógna a mutatóujjamról.
Úgy voltam vele, hogy az áramköröket árnyékoló lyukacsos lemezeket biztosan nem lehet csak úgy egyszerűen lepattintani a helyükről, de mint az látható, nagyon is hagyták magukat felfeszegetni. |
Szerintem itt nincs semmi keresnivalóm.
Mondjuk ezt a szép fényes kvarcvezérelt oszcillátort kivehetném.
Ami azért lenne könnyű feladat, mert a pákába
fogott alaphegy egyszerre
lenne képes megolvasztani az apró alkatrész összes lábát tartó ónt.
Balra egy tranzisztor, középen egy LED, míg jobbra egy tekercs látható. Mivel ezek az alkatrészek tényleg olyan kicsik, hogy ezeket aztán tényleg soha többé nem találnám meg, így már eleve ki sem szedtem őket a helyükről... |
Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.