Sarokcsap gombja
(csere lett belőle)

Egy időben csak ennyi nyom látszott a fürdőszobában, és ez is csak időnként,
mondhatni teljesen rapszodikusan. Kezdetben a bojlert gyanúsítottam,
mondván biztosan annak rozsdásodik az oldala, természetesen
valahol hátul, a fal felőli oldalon, ahol ugye nem látom.

 

 

Később - miután már teljesen átrohadt - kiderült, hogy a sarokcsap forgatógombja
a ludas. Valamint természetesen én, hiszen ki más is lett volna, aki cseszett alulról
is lefesteni. Na jó, legyen, elmondom. Vakítónak ugyan nem lehet nevezni, de ha
Apám élne, akkor egészen biztosan panaszkodna rá, hogy túlságosan steril, már
úgy értem, hogy kórház fehér lett a fürdőszoba. Ez engem mondjuk egyáltalán
nem zavar, az azonban igen, hogy a szinte folyamatosan magas páratartalom
miatt nekiesett a rozsda a fürdőszoba fém részeinek. Még ha csak erről az
egy szem gombról lenne szó, azt nem érezném kihívásnak, csakhogy a többi
rozsdásodó bigyóval együtt már simán ki fognak tenni egy újabb cikket, aminek
az lesz a neve, hogy sárgára festős. Mondjuk annak, hogy ennek neki tudjak állni,
van egy csomó előfeltétele. Ezek természetesen mindenféle más egyéb, még csak
nagyban (vagy épp kicsiben) tervezett projekteket jelentenek. Az egyik ilyen
project a fáspincébe építendő asztal, melynek - mivel ott ilyesmi nem fér el -
összecsukhatónak kell lennie. Erre az alkalmatosságra olyankor lenne szükség,
mikor mondjuk félbe szeretnék hagyni valamit, amit ugye jelen pillanatban nincs
hol. Épp egy ilyen dolog lenne az említett sárgára festős projectem is, amit ugye
ott kellene tudjak hagyni valahol, míg csak meg nem szárad a bigyókon
a festék. Visszatérve a mai témára, eláruljam, hogy mitől féltem?
Már úgy értem, hogy ezzel a rohadt gombbal kapcsolatban.

 

 

Nos ettől! Szerencsére most nem volt éles helyzet, de egy elszabadult cső,
vagy kilyukadt bojler esetén, mikor az ember rémülten zárná el a vizet...

 

 

Mikor is az a k*rva gomb a kezében marad...

 

 

A helyén pedig csak ez a magfoghatatlan csonk marad...

 

 

A korábbi és ez a kép között mindössze annyi a különbség, hogy ráment úgy
jó húsz percem, mire minden újra tiszta, akarom mondani ha az azért
talán nem is, de legalább lehullott rozsdamaradvány mentes lett.

 

 

A 25 a megmaradt tárcsa átmérőjét jelenti, míg a 8 a tengelyét. Ezekre az adatokra
azért van szükségem, hogy legyen mi alapján legyártanom, vagy ha szerencsém
van, akkor csak előtúrnom a lehúzót. Mert ugye a csap tengelye réz, a gomb
pedig vas, de az a k*rva gomb annyira azért nem rohadt szét, hogy lejöjjön,
hanem éppen ellenkezőleg. Még csak meg sem moccan! Erőltetni pedig egy
rossz emlék miatt nem merem. Egyszer, még valamikor nagyon régen, simán
letörtem a kád csapjáról a gombot, mégpedig tőből, a réz csapbetétből kilógó
tengellyel együtt. Azt mondjuk könnyű volt cserélni. Mondjuk valószínűleg
a sarokcsapot sem lenne nehéz (egy szem menet ki, majd az új betét be),
csakhogy ehhez el kellene zárni a pincében a vizet. Az meg ugye nem
megy, mert már rég összerohadt a strangelzáró. De akár még ez is
megkerülhető, ha lemászok a ház előtti aknába a vízórához, és az egész
házban elzárom a vizet. Na ez az amit már nem tennék meg. Pláne úgy,
hogy ugye nem vagyok egy vízszerelő típus. Nincs rutinom, bármiben
elakadhatok, aztán csak állnék a fürdőszobában a lyukas cső mellett.

 

 

Nyitásképp lejöttem a pincébe, majd egyből neki is álltam sarazni. Ez nálam egy
szokásos minden tavaszi elfoglaltság. A régi földet széttúrom, kiszórom
a kertbe, majd újjal töltöm fel a ládákat, hogy legyen mibe
átültetni a paprika és paradicsom palántákat.

 

 

Ahogy itt álltam (ezt nagyon tudom csinálni), egyszer csak elmerengtem. (na ez is
nagyon megy) No persze nem azon törtem a fejem, hogy mégis mi a csudát keres
az elektromos szerszám letevős polcon a bádogos pákáról lebontott villásdugó,
vagy épp az LCD tévé (a csehszlovák pillanatpáka speciel jó helyen van),
hanem azon, hogy az utóbbi idők nem kevés munkájának köszönhetően
mekkora lett már itt a fejlődés? Hatalmas! Nem hiszed? Megmutassam?

 

 

Tessék! Néhány éve még így nézett ki a helyszín, csak azóta már lett ide két fiókos,
lefektettem a laminált padlót, kerekeket kapott a szerszámos láda, készítettem
a csavaroknak egy polcot, aztán még egy polcot, majd egy harmadikat
is, melyre végül szétválogatásra kerültek a rengeteg csavarok.

 

 

Ez itt az a hely, ahol a téli tüzelőt szoktam aprítani.

 

 

Ez is az, csak már feltakarítottam a favágás nyomait. Hogy ennek mégis mi köze van
a csap gombjához? Elismerem, hogy semmi. Hogy akkor miért kerültek ide ezek a
képek? Ez egy jó kérdés! Na most az utóbbi időben az volt, hogy - megjegyzem
teljesen érthetetlen módon - arra hivatkozva, hogy "majd ha anyám kimegy a
telekre", úgy, de úgy elhanyagoltam a dolgaimat, hogy mikor tényleg kiment,
azt sem tudtam hova kapjak! Nem állítanám, hogy mind, de a télire betervezett
projectek zöme elmaradt. Innen például hiányzik a linóleum. Na jó. Mondjuk erre
tudok magyarázatot, hiszen eddig itt volt a tűzifa, ami csak mostanra fogyott el
ennyire, de a többi elmaradást már nem tudom ilyen könnyen megindokolni.
Most jönne az, hogy nekiállok és pakolászok egy kicsit. Mert ugye ami
a képen jobb felé látható, na az bizony mind útban van a linóleum
leterítése (nem, nem vadásztrófea lesz) felé vezető rögös úton.

 

 

Mire fel nekiálltam és kitakarítottam ezt a polcok alatti részt is. Ezeket mondjuk
jobb lett volna nem áthozni ide, csak ugye egyrészt kellett a hely (mármint
a polc amire pakolni tudok), másrészt szerettem volna kiüríteni Ilonka
néni pincéjét. Ez utóbbi mondjuk még mind a mai napig nem sikerült,
mert időnként - bár tudom, hogy erősen ellenjavalt - úgy bepakolok oda,
hogy még magam is meglepődök az okozott rumlin. Vissza meg ugye nehéz.

 

 

Épp mint ahogy nekiállni lehúzót gyártani az adott feladatra. Ahogy ebbe
belegondoltam, mindjárt neki is álltam teleszórni az egyik palántázót
büdöske maggal. Ugyan meg nem számoltam, de minden egyes
rekeszbe került vagy úgy 250 mag. Ha így sem kell ki
egy sem, akkor nem ültetek több büdöskét.

 

 

Visszatérve a fősodorhoz, ez itt Ilonka néni pincéje, ahová egyrészt betettem
a múltkor felboncolt fűtőtestek maradványait, a kertből egy virágot (hátha
túlélte, hogy késő őszig kint maradt), valamint a szomszédasszony ura után
megmaradt vödörnyi csavart. Utóbbit azért, mert a súlya miatt félő volt, hogy
ha beleborítom a kukába, akkor annak vagy kiszakad az alja, vagy nem viszik el.
Most persze jól jött, hogy eltettem, hiszen épp ott virít a tetején a keresett gomb.
No ez a "keresés" nem igaz, ugyanis a letörött régi gomb egyszerű eszközökkel
lehúzhatatlannak bizonyult csonkja miatt annyira nekiszomorodtam, hogy az
egészen idáig még csak eszembe sem jutott, hogy kell rá egy új. Ide például
csak azért jöttem, hogy megszemléljem a helyzetet. Sajnos sem a sámlikat
(balra fent) nem pofozta ki még senki, sem a növény nem élte túl a telet,
 és még csak a fénymásológép sem szedődött szét. Szörnyű egy helyzet...

 

 

Ez az amúgy véletlenül elém került gomb viszont remélem stimmelni fog a csapra.

 

 

Nekiálltam megkeresni azt a vödröt, amibe csavarválogatáskor a már sehová sem
illő vackaimat szórtam. A virágkarónak való rudak mögött látható. Mondjuk olyan
nagyon azért nem, épp ezért is kerestem. Meg persze azért, mert emlékeim szerint
ebben van egy olyan henger, ami úgy nagyjából megfelelne a célnak. Mármint
annak, hogy lehúzót készítsek belőle a tengelyre rohadt nyomorult gombhoz.

 

 

Természetesen nem találtam meg amit kerestem. A vödör tartalmával
ellentétben, én nem borultam ki, hanem mentem tovább. Már
úgy értem, hogy turkálni valami alkalmas eszköz után.

 

 

A korábban látott zöld pillanatpákát vissza kell vinnem a helyére, ami
a másik pincében van, hiszen itt is akad belőle egy, csak ez fekete.
A körfűrészhez való korongot átteszem a számára kinevezett
fiókba. A szovjet fúrógépet pedig már bemutattam.

 

 

Ez egy másik szerszámos fiók, ami természetesen semmi olyat sem tartalmaz,
amivel biztonsággal le lehetne cibálni a tengely végéről a rárohadt gombot.
Bár léteznek mindenféle direkt erre a célra gyártott szerszámok, mégpedig
lendkerék, vagy épp csapágylehúzó néven, csak mivel ilyesmire még sosem
szorultam, ezért nem tartok belőle. Mivel a szerszámok ezen a módon, vagyis
egyben nem átláthatók, már készül egy újabb fiókos, amit a polcba fogok dugni.

 

 

Itt meg a rend készül, aminek éppúgy semmi nyoma sem látható, mint ahogy
az előbb említett fiókosnak sem. Már annyiszor ugrottam neki, tettem
rendet, csak ugye a rumli az olyan, hogy folyton elharapódzik.
Na most ha valahol nem kéne ilyesmit elkövetnem, akkor
ezen az asztalon nem. Mert ugye így nincs hova letennem
azt a dobozt, melynek meg szeretném tekinteni a tartalmát.

 

 

A kijárat felé nézve egy olyan doboz látható, melyet direkt azért tettem ide,
hogy mikor bármiért lejövök, na olyankor ebből válasszak ki valamit.
Hiába terveztem el, hogy majd tavaszra biztosan kiürül, emlékeim
szerint mindössze a hajcsavarókat fűtő készülék hiányzik belőle.

 

 

Ez a lomos pince látképe befelé. Se a székre nem lehet leülni, se a fiókosból kihúzni
a fiókokat nem lehet, és még csak az anyagok szétpakolásával sem vagyok kész.
Utóbbi pedig nagyon kéne, mert most jönne az, illetve már majdnem ott tartok
a monitor célú erősítőm építésével, hogy a dobozához szükséges anyagokat
lesném hozzá össze. Már ha láthatnék belőlük bármit is ebben a kupiban.

 

 

Behordtam a sarokba az utóbbi időkben szétszedett lomokat, úgymint
Orivohm, Oripons, nagyfater rám hagyta villanyborotva, szovjet
kéziműszer, Camping rádió, HT videó kamera, és a taxióra.

 

 

Az asztalon ottmaradtak a távirányítók, melyekkel kapcsolatban egyből felmerült
bennem a kérdés, hogy ha egyszer van olyan feliratú dobozom, hogy távirányítók,
akkor ezek ugyan miért nem abban vannak? Nos azért, mert ebben a távirányítós
dobozban jórészt számológépek vannak. Bár rezgett a léc, hogy most azonnal
nyitok nekik egy saját dobozt, és valószínűleg fogok is, csak nem most!
Mert ugye még az kéne nekem! Már úgy értem, hogy egy újabb
doboz, melyet hely híján nem tudok hová betenni.

 

 

A két kisebb doboz kezdetben még üres volt, csak aztán átdobáltam beléjük
a dolgokat a nagyobból. Ami akár csak egy kicsit is úgy nézett ki,
mint ami alkalmas a feladatra, azt persze külön tettem.

 

 

Végül annyi dobozba néztem bele, hogy felszabadult a szekrény előtti tér,
így a szekrénybe is bele tudtam nézni. Sajnos sem a "nagyvas", sem
a "kerek" feliratú fiókom nem lett meg, pedig jó esélyt látok rá,
hogy azokban végre lesz valami olyan, mint amit épp keresek.

 

 

Ez a "nagyvas" feliratú fiók. Mivel amit keresek, az persze nincs benne,
így már tettem is félre. Előtte persze elgondolkodtam rajta, hogy
vajon kiadja-e a bekapcsolni tilos tábla a háttérben készülő
monitor erősítő előlapját. Természetesen nem adja ki.

 

 

Ez itt már a "kerek" feliratú fiók. Ezek valaha mind a lakásban voltak,
bár így utólag visszagondolva el nem tudom képzelni, hogy hol.

 

 

A turkálás közben előkerült dolgok balra láthatók, míg a jobbra látható két doboz
tartalma úgymond nem célzott keresés eredménye, hanem épp csak átdobáltam
beléjük a feltűnően kezembe akadó számlálókat és fogaskerekeket. A balra
látható műszerfogantyúk és a valamit rögzítő bilincs a szomszéd pincébe
való, mert ott már van számukra feliratozott doboz. Mondjuk nemcsak
nekik, hanem nekem is át kellene mennem, hogy összeállítsam végre
a valamikből azt a k*rva lehúzót. Csak ugye közbeszólt a lustaság.

 

 

Mivel semmi kedvem sem volt dolgozni, vagy legalábbis fűrészelni és menetet vágni
nem, így nekiálltam és kerestem helyette magamnak valami más feladatot. Ez persze
nem volt valami megerőltető. Mármint maga a keresés. Mindössze annyit kellett
tennem, hogy elfordultam jobbra, és már ott is volt előttem. Már évek óta
mondogatom, de csak erre a pillanatra sikerült magamat valóban
meggyőznöm róla, hogy át kellene rendeznem
a dobozok sorrendjét.

 

 

Nyitásképp áttettem az útban lévő cuccokat a hátam mögé. Mondjuk nem mindet,
hiszen akkor úgy kb. az egész pince tartalmát ide kellett volna rámolnom.

 

 

Aztán fogtam és lebontottam, pontosabban szólva átpakoltam ide a doboztornyot.

 

 

Na ezért volt az egész. Mert ugye nehogy már valami baja
legyen ennek a doboznak, illetve annak ami benne van.

 

 

Márpedig ebben az van, mint ami rá van írva!

 

 

Ez olyan vadonat új, hogy ezt szerintem rajtam kívül még csak látni sem nagyon
látta senki. Valamikor a 90-es években kaptuk, a rádió és tévé közvetítő vonalak
mérésére. Mivel ember nem akadt a cégnél, akinek akár csak lövése lett volna a
használatáról, így soha senki sem merte piszkálni. Pláne nem mert hozzányúlni
senki, mivel a raktári karton szerinti értéke egymillió forint felett volt. Mikor
ezt a cikket írtam, ránéztem az ebay-re, és épp volt belőle egy eladó példány,
mégpedig nem akármi 4.500 dollárért! Én meg a pincében tartottam legalul.
Mára mindössze annyi híja van, hogy valamelyik portáslelkű kollégám azért
csak lenyúlta a dobozból a gyári mérőkábeleket. Azok a foltok a gombok
körül, azok szerintem nem kopásnyomok, hanem csak
az előlapi védőfólia elváltozásai.

 

 

Első bekapcsolásra működött, minden gombjára reagált. Természetesen
ez is kapni fog egy saját szétszedtem cikket, csak nem most, mert
most épp annak is örülök, hogy végre kikerült alulról a doboz.

 

 

Az a doboz került legalulra, melyben az üres CD lemez tokokat őrizgetem.
Ne kérdezd meg minek, mert nem tudok rá válaszolni. A következő
dobozban azok a családi és céges eseményeket megörökítő
videokazetták vannak, melyeket már rég digitalizáltam.

 

 

Részemről nagyon merem remélni, hogy mire ez a cikk megjelenik, na addigra már
nemcsak megemlítem az Orion 449-es rádiót, de a linkjét is be tudom szúrni.
Ha idén nem is (a valós időben most épp 2018 tavasza van), de jövőre
mindenképp neki kell állnom feltölteni a már jó előre elkészült
szétszedtem cikkek között hagyott hézagokat. Már úgy
értem, hogy rádiós, valamint magnós cikkekkel.

 

 

Hogy ezt a semmi kis feladatot miért kellett évekig halogatni...

 

 

Jutalmul, hogy végre átrendeztem a dobozok sorrendjét, ezt valamit kaptam
a sorstól ajándékba. Ez szó szerint így történt! Egyszerűen csak hevert
az asztalon a többi szerszám között. Na most így hirtelen
meg nem tudnám mondani, hogy mi ez.

 

 

Azonban ezt a részét levéve a másikról, épp egy lehúzót kapok eredményül.

 

 

Már úgy értem, hogy így lehet kettévenni.

 

 

Valahogy egyáltalán nem érzem felesleges időpocsékolásnak, hogy
előtúrtam ezeket a bigyókat, hanem egyszerűen csak örülök
(mégpedig nagyon), hogy nem kell velük foglalkoznom.

 

 

Minden plusz segédeszköz nélkül, úgy ahogy volt, épp odaillett.

 

 

Mindössze annyi volt a dolgom, hogy egy csavarhúzót használva hajtókarnak,
lehúztam vele a tengelyről ezt a maradványt. Ugyan mondtam neki, mikor
lejött, hogy rohadj meg, de belátom, hogy ez a felszólítás teljesen
felesleges volt, hiszen ezt korábban már kérés
nélkül is megtette.

 

 

Most azért vagyok a pincében, mert a gomb természetesen nem stimmelt
a tengelyvégre. A kettőt összeilleszteni persze már nincs akkora feladat,
ami akár csak egy kicsit is képes lenne belerondítani a boldogságomba.

 

 

Valószínűleg soha többé nem lesz rá szükségem, de attól még,
míg csak élek, nagy becsben fogom tartani ezt az izét.

 

 

Mindeközben fut a hátérben a palántázós project, melynek keretében
- mikor épp nem felejtem el - a pincéből feljövetelkor felhozok
magammal egy-egy friss földdel teli virágládát is.

 

 

Ha már lúd, akkor legyen kövér alapon, közben mosok is. Most épp a pléd szárad
a székekre terítve. Ebben az a furcsa, hogy míg anyám itthon volt, addig sem
akadályozott semmiben, most mégis úgy begyorsultam, hogy csak nézek!
Mondjuk mosni már amúgy is én szoktam, de a többi dolog érthetetlen.

 

 

Természetesen nemcsak belefúrnom kellett, hanem még egy kicsit reszelnem is,
ugyanis a tengely vége nem négyszögletes, hanem csak két oldalról lapított.

 

 

Túrtam hozzá egy gyönyörű anyát.

 

 

Majd felszereltem a helyére. Ez persze nem jelenti azt, hogy kikerült
volna a sárgára festős projectemből, hanem csak azt jelenti,
hogy kapott némi haladékot. Na jó, akkor én kaptam...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.