Bádogos páka
(durva szerszám)

Ezt a bádogos pákát a pincéből hoztam fel. No nem mintha idefent már annyira
elfogytak volna a lomjaim, hogy a pincei készlet dézsmálására szorulnék, csak
egyrészt ugye fogyjon lentről is, másrészt a minap bemutatott HP kéziműszer
okán most már talán lesz számára egy normálisnak mondható hely. Ez azért
lenne fontos, mert eddig egyszerűen csak be volt dobva a többi, leginkább
elektromos szerszám közé, ahonnan a mindenbe beleakadó zsinórjánál
fogva könnyű volt kirántani. No persze az is közrejátszik, hogy ez
a szerszám nagyon ritkán kell, de olyankor viszont nagyon!

Emlékeim szerint eddigi életem folyamán mindössze kétszer használtam bádogos
pákát. Az első esetben valóban bádogot, konkrétan esőcsatornát forrasztottam
vele, de ezt már meséltem. A második esetben egy autó hűtőjét kellett vele
megreparálni. Míg az első esetben apukám pákáját használtam, addig
a másodikban Poór Pista bácsi kinyitotta a szomszéd garázst, és onnan
adta kölcsön Rátonyi bácsi pákáját. Na ez ami a képen van, ez viszont már
az enyém! Hogy honnan van? Természetesen a piacról, mindössze 500-ért. Bár
volt rá esély, hogy nem fog működni, de működik. Hogy minek vettem meg, mikor
eddig csak kétszer kellett, és akkor sem nekem? Nos azért, mert a múltkor, mikor a
pincében leterítettem egy darabka linóleumot, amihez nyitásképp természetesen
mindent ki kellett rámolnom az előtérből, na akkor megtaláltam a bádoglemez
gyűjteményem, melyet arra a nemes célra tettem félre, ha majd dobozt kell
forrasztanom valamiből. Csak ugye mivel? Hogy tán még sosem
kellett bádogdobozt forrasztanom? Most mond már...

Ez a három gomb a pincei forgatógombos dobozból jött velem. Bevallom őszintén,
hogy emlékeimben úgy élt, mintha tele lenne az a doboz. Na most ehhez képest
maradt benne vagy úgy még három gomb. Cserébe a lakásban található
gombos fiókban valósággal hemzsegtek a műszergombok!

Mielőtt nekiugrottam volna a páka boncolásának, még megtekintettem a sarokba
rejtett CB24-es telefont. Ezt azért csinálom folyton, mert ettől a valamitől mindig
úgy megijedek, hogy azonnal csinálok a bemutatása helyett inkább valami mást.

Pedig jó lenne letudni azt a telefont, mert akkor a szkennerrel együtt eltehetném.
Mondjuk ha elteszem, akkor meg előkerülnek azok a kacatok, melyeket eddig,
fogalmazzunk úgy, hogy jótékonyan eltakart. Mondjuk ha végre átesek az
elemi darabjaira bontott lapozós órás rádión, az MK-27-es magnón,
meg a jelfogó meghúzási időmérőn, akkor végre újra kiürül
ez a sarok. Erről már olyan régóta álmodozom...

Azért tettem be a kezem a képbe, hogy érzékelhető legyen a páka mérete. Terveim
szerint lecserélem rajta a hálózati kábelt, miközben természetesen belenézünk, de
mivel nem igazán van rajta mit szétszedni, ezért nem nagyon. Mindössze néhány
kép lesz, és már térhetek is át a következő felboncolandó témára. Na most az,
hogy ez végül nem így lett, az szerintem már csak ebből az elképzelésemet
az olvasóközönség elé táró egyetlen zavaros mondatomból is sejthető.

Ebben a bumszli valamiben lakik a fűtőbetét.

A páka nyele mellé, mondhatni ellenpontként került az órás csavarhúzó.
Mondjuk eddig sem állította senki, hogy a bádogos páka finom szerszám...
Már csak azért sem, mert ugye ki látott már olyat, hogy valaki megkóstolta?

Ez a rettenetes csavar tartja a helyén a pákahegyet.

Maga a pákahegy mutatóujj vastagságú. Egy manapság szokásos miniatűr
elektronikát mindössze egyetlen döféssel lehetne vele sz*rrá olvasztani!

Meg mernék rá esküdni, hogy apám azonos formájú pákája 500 wattos.
Ezt szerintem már sosem fogjuk megtudni, mert azt a pákát - mivel
neki nem kellett - anyám már rég elajándékozta a telki sufniból.

A páka hálózati kábelét emiatt a nyom miatt kell lecserélni.

Meg emiatt.

Meg emiatt.

Arra azért kíváncsi leszek, hogy a páka fém részei valóban földeltek-e.

Valóban.

Ez a páka hegye. Ezt melegíti fel a fűtőbetét, mire fel a másik végén megfolyik
az ón. Szerintem ha tudta volna az eladó, hogy ez a valami tömör
rézből van, akkor biztos nem kaptam volna meg 500-ért.

Ez egy igen különös kombináció, melyet azért voltam kénytelen összeállítani, mert
a páka minden igyekezetem ellenére egyben maradt. Két csavart ugyan
sikerült belőle kitekernem, de ott aztán meg is állt a tudományom.

Végül úgy sikerült kinyitnom a páka nyelét, hogy befogtam ezt az amúgy
jelfogók érintkezőinek hajlítgatására szolgáló szerszámot a satuba.

Majd a páka nyelének végén található lyukba, a kábel mellett betolva, beakasztottam
a végét a jelen képen már majdnem ki is húzott fadarab belső peremébe,
majd fogtam egy kalapácsot, és leütöttem róla a nyelet.

Ez itt a fűtőbetét és a hálózati kábel közötti kötés. Nincs rajta mit tagadni, ezt bizony
én tettem tönkre, mikor erőből tologattam a pákán a nyelet, hol erre, hol meg arra.

Na most ahhoz képest, hogy első ránézésre úgy gondoltam, hogy nem sok
minden van benne, azért csak kikerült belőle ez a rakás bizbasz.

Valahol itt tartottam, mikor is hirtelen felmerült bennem a kérdés, miszerint:
Mi lenne, ha fognám és egyszerűen kivágnám a kukába? Mert ugye eddig
még saját célokra sosem kellett. Ráadásul még a relatív veszteségem is
csak fele akkora lenne, mint a múltkor boncolt LCD tévé esetében.

Míg az előző dilemmán törtem a fejem, oda sem figyelve nekiálltam
és kettéválasztottam a morzsalékokat. A balra látható kupac
a szemét, míg a tálacskába a még használható
alkatrészek kerültek.

Arról a kép felső szélén átvonuló barna rúdról (magyarul fogas) kellene
lógnia egy hálózati kábelnek. Ki csinált itt már megint rendet?

Szerencsére nem került messzire a fogastól. Mikor a múltkor nekiugrottam
a lakásban található apróságok kiigazításának - a kábeles fiók
lecserélésével együtt - ez is a helyére került.

Mivel a fellelt kábel végéről nem leszerelhető a dugó, így a legfontosabb munkafázis
a kábelre kerülő minden egyes alkatrész megfelelő sorrendben történő
felfűzése. Mert ugye utólag már késő bánat...

Mivel az eredeti piros törésmentesítőt szétvágtam, no meg amúgy sem tetszett a
színe, kénytelen vagyok túrni helyette egy másikat. Pláne kénytelen vagyok
azért, mert az új kábel az eredetinél sokkalta vékonyabb, ezért egészen
egyszerűen nem szorulna meg a lyukban a régi alkatrészekkel.
Még tiszta szerencse, hogy műanyag csövecskéből
is rendesen el vagyok eresztve.

Végül ezt a kombinációt sikerült összehoznom. Az a fekete valami szerintem
a múltkor boncolt 5x4-es falikábel burkolata. Mivel csak úgy magában
nem volt elég, ezért bedupláztam. Mivel saját magára rátolni nem
lehet, ezért felvágtam belőle egy darabkát, majd azt húztam rá,
az átmérő növekedése okozta hiányt természetesen szintén
a saját anyagával kipótolva. Mivel majdnem megszorul,
így nincs hiba az agyafúrt kombinációban. Remélem...

Mielőtt még lyukra futnék, gondoltam rámérek a fűtőbetétre. Elsőre
- pusztán csak azért, hogy az ütő megálljon bennem - szakadást
mutatott, ami 200 ohmos méréshatárban teljesen érthető.

Ha nem törtem volna ketté, akkor most nem kellene belőle gyártanom egy újat.

Szerencsére bakelit és nyáklap darabkából is meglehetős készlettel rendelkezem.

Úgy nézem, hogy fénykorában ez egy balun trafó lehetett.
A jobb szélén már neki is álltam lereszelni róla a rezet.
Mert ugye kell a fenének az a nyomorult rövidzár...

Rendeztem egy seregszemlét a páka összeszereléséhez szükséges alkatrészek
szíves közreműködésével. Mivel nem láttam semmi különösebb
hibát, így folyattam a megkezdett munkát.

Ami egy kicsit hátrébb lépve a témától, valahogy így nézett ki.

Ez itt már az új lapocska. A drótvégeket természetesen majd még levágom.

Fagyűrű beüt, fekete kábelköpeny beletol, rézlemez betol, csavar beteker.

Újra olyan, mint néhány perce volt, csak már nincs szétégetve a kábele.

Ezek a részletek a kukában végezték.

Épp mint ahogy az eredeti hálózati kábel is, amit azért daraboltam fel, hogy
ne legyen vele gond, mikor majd ki akarom üríteni az apró szemetest.

Na még egy utolsó ellenőrzés! Nem szakadt a fűtőbetét,
ép a földvezeték, és még csak nem is lett zárlatos.

Na innentől kezdve mintegy öt perces összevissza szaladgálás következett, melynek
az volt a célja, hogy ugyan találjak már valamit, amit a páka legmelegebb része
és az asztal lapja közé biztonsággal odatehetek. Mivel ez nem sikerült, mert
nem tartok a lakásban téglát, sem valódi cserepet (k*rva műanyag világ),
így a főpróba, vagyis a bármit megforrasztás a pákával ezennel elmaradt.

Mérgemben ilyen csúnyán sikerült rátekernem a kábelt.

Ezt persze néhány perc elteltével (mikorra sikerült lenyugodnom), ilyen szépségesre
módosítottam. Na most nem tudom, hogy mi lenne a jobb. Ha így ahogy látod
rohadna rám, innentől fogva örökre használatlanul, vagy ha akadna
egyszer valami, amit meg kellene vele forrasztanom...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.