Camping Record táskarádió
(Videoton BR1013)

Ez de bonyolult... Szóval ez a rádió úgy került ide, hogy felhoztam a pincéből, mikor
az odalenti turkálásaim közepette feltűnt a léte. Ezt úgy kell érteni, hogy meglepve
vettem tudomásul az egyáltalán létezését, valamint azt a tényt is, hogy keresztben
van a polcon a többiek előtt. Az mondjuk igaz, hogy már több helyen is szerepel
a táblázataimban, mint majd egyszer bemutatandó rádió, de ettől eltekintve
emlékeimben úgy élt, hogy nincs belőle felboncolható példány. Illetve
ha látok a piacon, és olcsó, és épp nincs csömöröm a rádióktól,
akkor vegyek egyet. Erre fel tessék! Ott ült a polc szélén.

Előtte meg itt, még a Telekomnál, az irodámban az ablakpárkányon. Az mondjuk
igaz, hogy ez a kép még 2004-ben készült, szóval volt időm felejteni, de akkor
is különös érzés megtapasztalni az emlékezetem kopásának bekövetkezését.
A fogason lógó fekete dzseki is megvan még, azonban a szekrényben
őrizgetett, évtizedek alatt felgyűlt mindenféle távközlési
témájú fejtágító anyagokat itt hagytam.

Valaha volt a konyhánkban egy Orionton rádió, amiből idővel Camping lett. Később
jött egy Sonata, mindezek előtt pedig egy Sokol szolgáltatta a főzéshez a háttérzajt.
Az öregem cserélgette őket. Már úgy értem, hogy mikor épp ellopták a telekről,
olyankor az itthoni konyhából lett pótolva a telki rádió. Kicsivel később,
mikor itthon is hiányozni kezdett a zaj, mindig került valahonnan
egy újabb készülék. Legutóbb már egy hálózati rádió volt a
konyhaszekrény tetején, csak miután évek óta nem járt
benne az áram, az oka fogyottságából kifolyólag levittem
a pincébe. Úgy nézett ki, hogy már megint valami zavar van
a fejemben, ugyanis emlékeimben úgy szerepelt, hogy a mi Camping
rádiónknak ezüst színű hangszórórácsa volt. Ez amúgy valószínűleg igaz is,
hiszen az idők folyamán ezt a készüléket több különböző dobozzal is gyártották.

Amire engem ez a mostani változat emlékeztet, az a polcra épp visszatett (vagy
levett) SANYO rádió, csak míg a Camping famintázatú bordái vízszintesen
állnak, addig a távol-keleti társáé függőlegesen. Amúgy a táblázatom
egyik cellájában is így van megemlítve. Mármint úgy, hogy a
SANYO-hoz hasonlító előlapú magyar táskarádió.

Volt ebből a készülékből simán csak Camping, de Luxe, és még Super változat is.

Ez a leírás azoknak szól, akiket érdekelnek az elődök.

Több mint húsz éve ki lettek benne cserélve az elemek, ami egyrészt azt jelenti,
hogy akkoriban még használatban volt, valamint természetesen egyben azt is,
hogy 1996-ban ez a rádió még működött. Amúgy fogalmam sincs róla, hogy
honnan került az ablakpárkányra, pedig azóta (mióta ezt a cikket még 2018
februárjában megírtam) már többször megpróbáltam megálmodni a választ.

Most épp a fülén áll. Épp ennyi látszott belőle ha beépítettük az autóba. Már
úgy értem, hogy volt hozzá egy beépítő keret, amibe bele lehetett dugni.

URH, rövid és közép, míg a negyedik gomb autó üzemmódra vált.
Ezen utóbbi gomb benyomásának hatására átkapcsol a rádió a
botantennájáról a fenekén található antenna csatlakozóra.

A mára már hiányzó gomb a hangerőé volt, ami alatt az AFC kapcsolója található.
A jobbra lévő két ép gomb közül az egyik a hangszínszabályzó, míg a másik
a sávnyújtó. Utóbbi (már ha jól fejtettem vissza a kapcsolási rajzot)
a rövidhullámú oszcillátort hangolja, mégpedig egy varicap
diódának használt OA1180-as diódán keresztül.

Az antenna végi gomb még megvan, mint ahogy a skálavilágítást bekapcsoló apró
fehér gombocska is. Utóbbi megbordázásának talán az lehetett az értelme,
hogy idővel az összes ember DNS mintája rákerül, aki csak piszkálta.

Mondhatni különös tény, hogy a büszke Videoton felirat
valami érthetetlen okból kifolyólag a hátlapra került.

A füle természetesen nem ilyen csálé, hiszen ez csak a látószög torzítása.

Erre az oldalra került a szabványosnak tűnő tápcsatlakozó.

Míg a másik oldalon a hangfal és a magnó / lemezjátszó csatlakozó kapott helyet.

Bár mondhatnánk, hogy az alján nincs semmi érdekes, csakhogy van!

Mégpedig ez a valami.

Amiből ezt a csatlakozót lehet kihúzni.

Majd az immáron előkerült csatlakozóhoz kapcsolódik az autóba szerelt beépítő
keret. Ezeken az érintkezőkön keresztül kapja a rádió a kocsi akkuja irányából
érkező tápfeszültséget, illetve az antennajelet is. Utóbbi részére (számomra
érthetetlen okból) egy szabványos csatlakozó is található a rádió alján.

A teleptartó (az előlapi felirat ellenére) szerencsére üres.

Illetve benne volt a lyukban ez az egyben kivehető valami.

Ami így kettéemelve természetesen már maga a teleptartó.

Az előző képen látható dobozkát ez a két darab lemez tartja össze. Mondjuk ahogy
próbálgattam, ezt csak akkor tudja megtenni, ha épp benne vannak a góliát elemek
a tartóban, mert különben nem feszülnek meg. Aztán persze lehet, hogy csak nem
elég feszesek, azonban nem mertem nekiállni szorosabbra görbíteni őket,
mert még el talál nekem törni a több évtizedes műanyag.

Ha már adódott ez a nagyszerű lehetőség, akkor a teleptartó lyukán keresztül menten
be is lestem a rádióba. Mindjárt két dolgot is sikerült megállapítanom. Az egyik az,
hogy le vannak szakadva a teleptartóról a vezetékek (vagyis mégsem érintkezős,
mint azt elsőre gondoltam), míg a másik megállapításom a hangszóró megléte.

Gondoltam kipróbálom, mielőtt még tönkre találnám tenni. Bár működik, de azért
vannak hibái. A Kossuth adó például be sem jön, mivel arrafelé tekerve zárlatos
a forgókondi. Ha meg ráállok egy állomásra, majd elengedem a forgatógombot?
Na akkor egy idő után egyszerűn odébb hangolódik a rádió. Ez egy számomra
annyira szokatlan tünet volt, hogy míg csak meg nem találtam a jelenséget
valószínűleg kiváltó okot, na addig nem is nagyon tudtam hova tenni.

Ezek itt a rádió műszaki adatai.

Ez egy térkép a kapcsolókhoz és a paneleken elhelyezkedő
hangoló elemekhez, valamint a skálahúrozáshoz.

A készülék kapcsolási rajza már-már olyan szinten zavaros, hogy részemről meg
mernék rá esküdni, hogy aki ezt rajzolta, az valahol a szovjetunióban tanulta
a zavarkeltést, akarom mondani a kapcsolási rajzok érthetetlenné tételét.

Kitekertem a rádiót összetartó hat csavart, valamint lehúzogattam a rádióról
a gombokat. Az antennát mondjuk nem állt szándékomban tőből kitépni.

A skálára nem csak a nagymosás, de még egy ragasztás is ráférne.

Balra egy kettős tengelyű potenciométert látunk, míg a jobbra látható képződmény
komolyan feladta a leckét. Amúgy ez is egy potméter, csak letekeredett róla az
az anya, ami valami módon össze lett kombinálva az AFC kapcsolójával.
A szoknyának mondjuk nem tudom mi értelme volt, hiszen az csak
egy nagydarab műanyag alátét. Miután lehúztam a helyéről,
mindjárt rájöttem, hogy ő tartotta össze a piros rátétet.

Úgy néz ki, mintha ferdén állna benne a forgó. Na ez amúgy pontosan így is van!
Ráadásul nem csak úgy egyszerűen ferde, hanem úgy ferde, hogy mozgatható
a gumírozott felfüggesztésén, s ha ez még nem lenne elég a bizonytalan
működéséhez, akkor még ki is vannak lazulva a tartócsavarjai.
Miután meghúztam a csavarokat, menten abba is maradt
a forgatógomb elengedése utáni állomás elmászás.

A hangszóró az előlapra lett felcsavarozva, míg az elő és a hátlap
a rádiót körbeölelő lemezkeretre. Ügyes konstrukció, hiszen
egyrészt masszív, másrészt pedig könnyedén szerelhető.

Ez itt a már korábban említett külön antenna csatlakozó, aminek nem sikerült
megtalálnom a funkcióját. Na most az addig oké, hogy ebbe való az autó
antennájának kábelvégi dugója. No de mi végre? Már úgy értem, hogy
annak tükrében, hogy a rádió alsó csatlakozósávján szintén ott az antenna
csatlakoztatási lehetőség. Az mondjuk igaz, hogyha nincs se beépítő keret, se
spéci csatlakozó a rádióhoz, akkor ide még mindig be tudjuk dugni az antennát.
Hogy tartani mi fogja a rádiót, meg tápot honnan kap (ha csak
nem az elemekből), az mondjuk jó kérdés.

Már épp kezdtem volna okot keresni rá, hogy miért szerelték be a skála alá
a ferritrudat ferdén, mikor megláttam, hogy csak ki van esve a helyéről.

A fekete színű 68 ohmos huzalellenállás a skálaizzó felé viszi az áramot, miközben
a sárgás színű kondenzátor és ellenállás szintén csak úgy egyszerűen a hosszú
lábain billeg. Ez a szerelési technológia, pláne egy autóba is szerelhető
rádió esetében, na ez aztán mondhatni tényleg erősen ellenjavalt.

Na most a múltkor nagyon letolt egy (sőt több) olvasó, hogy milyen alapon merem
én kritizálni a korabeli magyar ipar remekbe szabott termékeit. Nos szerintem
azon az alapon, hogy nosztalgia ide vagy oda, ennek bizony egészen
egyszerűen tákolmány feelingje van. Nem?

Dehogynem!

Ez itt a hangfrekvenciás erősítőt hordozó panel.

Ebben már nincsenek trafók, mert ez már AC187/188K komplementer tranzisztor
párossal dolgozik. Amúgy most, hogy ezeket a sorokat róttam, most ugrott be,
hogy a konyhánkban valaha szolgálatot teljesítő Camping rádiónak végfok
baja volt. Emlékeim szerint abban a változatban egy olyan végfok volt,
ami úgy bele volt szerelve egy a rádión belüli plusz vasdobozba, hogy fél
napom ráment, mire ki tudtam belőle annyira építeni, hogy javítható legyen.

A forgókondenzátor alatti puttonyban az URH tuner lakik.

A panel fóliás oldalát elnézve, ezek a kékek valószínűleg gyári alkatrészek. Már úgy
értem, hogy annak ellenére azok, hogy japán gyártmányok. Mondjuk a háttérben
a végfok kimeneti kondiján azért még nagyban virítanak a cirill betűk. A kép
alsó széle közepétől egy kicsit jobbra, az a felismerhetetlen formájú alkatrész,
az valószínűleg a rádiófrekvenciás részek tápfeszültségét stabilizáló zéner dióda.

A szénréteg ellenállások és a roggyant lábú tranyó mind-mind azt sugallják, hogy
nem kell nekem ebből a rádióból semmi. Ez annyiban jelent jót, hogy nincs
benne semmi olyan alkatrész, amiért érdemesnek találnám szétszedni.

A nyomtatott áramköri lapok mintázata engem valamiért a Orionton rádióra
emlékeztet, ami amúgy Terta, vagyis telefongyári fejlesztés volt. Arról már
nem is beszélve, hogy Orionton mintára külön panelen van a HF erősítő.
Ez amúgy egy nagyszerű ötlet, mert így szabadabban lehet variálni az
egyes részegységeket. Én meg persze igény esetén akár ki is vehetem
a rádióból a HF panelt, majd felhasználhatom valami egészen más célra.
Részemről ilyenkor a soha el nem készülő monitor célú erősítőmet szoktam
volt megemlíteni. Már olyan sokszor nekifutottam a megépítésének, persze eddig
még mindig csak fejben, hogyha az eddigi elképzeléseimet mind megvalósítanám,
akkor be sem férnék a lakásba az erősítőktől. Ha meg úgy lenne, hogy egyetlen
dobozba zsúfolnám be az eddig felmerült összes ötletemet, akkor meg
ugyan hogy nézne már ki az a fél négyzetméteres előlap?

Egyszerűen nem bírtam megállni, s végül mégiscsak levettem az URH tunerről
a fedelét. Azt a kérdést talán most hagyjuk, hogy ez megérte-e a fáradtságot.

Gondoltam a hangszórója legalább jó. Erre fel a membrán két szélénél történő
szimmetrikus nyomkodásra egy olyat recsegett, ami kis híján azt
eredményezte, hogy kiszedem és ebbe is belenézünk.

Egészen eddig úgy voltam vele, hogy a rádióról lebontott mindenféle koszos részeket
felpakolásztam a pultra, mondván összeszerelés előtt ki fogom őket mosni. Na most
nem állítanám, hogy ez a nagy fehér (valamint koszos) lap innen kiszerelhetetlen,
azt viszont bátran megígérem, hogy még csak meg sem fogok vele próbálkozni!

Balra fent a nyáklap csíkja zöldül, középen a gombok piszkoskodnak, míg jobbra
lent a mutató hagyta el magát. Ezek persze magukban mind-mind javítható
részletek, azonban az összkép van olyan csúnya, hogy tisztára elment
a kedvem a rádió kipofozásától. Mondjuk szó se róla, eddig még
semmi ilyesmi irányú tervemet sem említettem, csak ugye
ez a kipofozósdi nálam mindig benne van a pakliban.

Nyáklap, bakelit alátét, majd egy süllyesztett fejű csavar.
Szeretnék benne hinni, hogy ez nem gyárilag ilyen.

A skála megvilágítására szolgáló izzó rendben működik.

Ellentétben az AFC kapcsolójával, melynek
mára már rég elkeveredtek a mozgó részei.

Annyira nem kell innen semmi, annyira nem mozgatta meg
a fantáziámat ez a rádió, hogy nekiálltam összeszerelni.

A zárás nyitásaképp először az előlapját helyeztem rá vissza.

Hogy az amúgy műanyagból készült dobozon a famintázatú rácsozat valóban fából
van, az engem annyira meglepett, hogy erre aztán már nem is mondok semmit.

Miközben a rádióból kiszóródott szivacspor kupacokat szemléltem,
menten eszembe jutott, hogy pontosan miért is halogatom az
előszobában lógó BEAG mikrofonos füles bemutatását.

Azt ott ni, aminek kilóg a rugózós kábele az esernyők közül. No persze egyszer
mindennek eljön az ideje. Ez egészen biztos, hiszen a szatyorban megbúvó
Orivohm műszereken is sikerült végre túljutnom. Az előszobai bútor
tetejére és az oldalára szerelt kiegészítésekről már nem is beszélve!
No de most már elég legyen a szertelen dicsekvésből. Illetve igazán
nekiállhatnék helyette a szatyorban bujkáló taxióra szétszedésének.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.