120 literes Hajdú villanybojler
(igenis vannak dolgok, melyeket nem akarok szétszedni)

Ez a csempe a fürdőszobában található, mégpedig a kád szélén. Sajnos azok
a barna pöttyök, azok nem egyszerűen kosz, hanem az kérem rozsda.

Ez a lyuk a bojler alján található, s mint az éppen látható, csepeg a bojlerből a víz.

Hát nem kiröhög? Majd legközelebb jól nem hozom haza. Már úgy értem, hogy
szellemecskét néhány éve találtam. Pár sarokra innen hevert a járdán. Fele
karja oda, de csak röhög az egészen. Talán ezért is hoztam haza. El kel
itthon a pozitív hozzáállás ugye. Eredetileg az volna benne a poén,
hogy a sötétben is látszik (foszforeszkál). Csak már nem teszi.

Na most vannak olyan dolgok, melyeket szeretek szétszedni. Ilyen dolog például a
rádió, vagy a másik szerelmem a magnó. No de egy villanybojler? Na őt bizony
nem szeretem! Nem mondom, ennek az elődjét én tettem fel, de az az eset
megvolt már vagy húsz éve. Ma már semmiképp sem vállalnám, hogy
feltoljak egy ekkora dögöt a falra. No persze a leszedését se. A vizes
szakma nem az én asztalom. Az én asztalom, ami elfér az asztalon!

Gondoltam azért csak megnézem már, hogy honnan folyik belőle a víz. Addig persze
rendben, hogy a bojlerből, de az már nagyon nem mindegy, hogy melyik részéből!
Már úgy értem, hogyha maga a tartály lyukadt ki, akkor az egészet kell
cserélni, de ha csak a kiszedhető rész, akkor elég csak azt.

Elektromos szempontból nincs benne semmi különös. Drótok és bogyócok, mint
bármely más elektromos gépben. A bekötése se egy kunszt, akár vakon, illetve
rajz nélkül is össze tudnám dugdosni a drótokat. Amit most a kép közepén
látunk, az például egy biztonsági hőrelé. Azért van ott, hogyha felforrna
a bojlerben a víz, akkor lekapcsolja az áramot, mielőtt kipukkan a rendszer.
Egyszer nekünk már bedöglött ez a kapcsoló, és nem csak ez, hanem a tekerős
szabályzó is. Felforrt a víz a bojlerben, amitől akkora lett a nyomás, hogy
az elzárt csapot képes volt kiforgatni a konyhában. Először nem is
értettük a dolgot. Egymásra fogtuk, ki nem zárta el a csapot.

A fehér színű valami, az nem drót, hanem cső. A két fehér cső végén egy-egy puttony
(vastagabb cső) található, ami fel van tolva egy viszonylag vékony csőben a víztérbe.
Ebből a csőből szivárog most a víz. No nem ám most kezdte, hanem csak most bukott
le a bojler, hogy ő pisil a fürdőszobaszőnyegre. Míg ki nem szúrtam, hogy hol csöpög,
nem értettük a jelenséget. A biztonsági szelep túlfolyó kivezető csövét megtoldottam
egy csővel, hogy ne a polcocskákra csepegjen a víz. Ennek a csőnek a vége messze
van a kád szélétől, nem is arra lejt a rendszer, onnan víz nem folyhat a földre.

Mivel a bojler általában éjszaka fűt, mikor már mindenki alszik, ezért egyáltalán nem
tűnt fel, hogy szépen csendben csöpög az alja. A csempére hullott víz szétfreccsen,
túljut a kád szélén, majd eláztatja a kilépőt. Reggelre persze eltűnt a kád széléről
az oda csepegett víz, mert akkorra már rég befolyt a kádba. A víz a bojlerben
befejezte a melegedést, ezért reggelre abbamarad a csepegés. Mindig csak
az érthetetlenül elázott szőnyeg maradt, mint árulkodó jel. Gondolkodtam
raja egy darabig, hogy nekiálljak-e magam. Végül úgy döntöttem, hogy nem
fogok én semmiféle vizes izét barkácsolni. Ha megráz az áram, az még rendben.
No de hogy elázzak? Na azt már nem! Jöjjön aminek jönnie kell! Illetve akinek. Ott a
bojler oldalán a szerviz száma, aki annak idején felszerelte. Telefon. Elmesélem
a problémát. Bediktálom (típusszám) milyen bojlerünk van, mit kell benne
kicserélni. (az egész alját) Megkérdem mikor jön, valamint azt is, hogy
mennyibe fog ez nekünk fájni. Holnap délután jön, és jó sokba lesz.

Hopp! Már holnap délután is van. Siettem haza, mert a korábban általam elvégzett
bojlercsere okán már tudom, hogy miről van szó. Azzal kell indítani, hogy le kell
engedni a bojlerből az összes vizet, mielőtt még levenné az ember az alját. A víz
leengedéséhez persze el kell zárni a képen látható csapot, hogy megszűnjön az
utánpótlás. Persze ha megszűnik a nyomás befelé, akkor a víz csak a súlyánál
fogva jön kifelé. Vagyis igen lassan. Gondoltam rásegítek kicsit az időfaktorra.
Leeresztem a vizet mire ideér a mester a pótalkatrészekkel. Megjött is a mester.
Csóválta a fejét. Járt itt a kolléga? Nem. (elsőre nem is értettem a kérdést) A mester
azt hitte, volt itt tegnap a kollégája, hogy felmérje a helyzetet. Nem, nem volt. Én
diktáltam be a dolgokat. Többek között a bojler pontos típusszámát is. Azt talán
már mondanom sem kell, hogy nem ehhez a bojlerhez való alkatrészek voltak
a mester táskájában. Megbeszéltük a dolgot. Jön holnap egy immáron megfelelő
alkatrészkészlettel. Szóval ma este nem lesz fürdés. Persze minek nekem egy
bojlerhez mester? Szétszedni nélküle is tudok! Bár most már kicsit úgy
vagyok vele, tulajdonképpen menne az összerakás is.
No de haladjunk...

Itt látszik csak igazán, hogy milyen rozsdás lehet belülről a bojler.

Hogy ebben fürdök, az még csak hagyján, de innen veszek vizet teához, kávéhoz,
nokedlihez. Persze mikor folyik a melegvíz a csapból, ebből a színből semmi
sem látszik a hígítás miatt. Ráadásul a kosz a vízben megáll alul,
a melegvíz meg felülről folyik ki a bojlerből.
(belül van egy hosszú cső)

A biztonsági kapcsoló is biztosan cserés, mert belement a víz.
Mikor áram alatt volt a bojler, volt is egy hangja, ahogy a 230 forralta.
Már úgy értem nem a fűtőbetét a bojlerben, hanem maga a 230 a kapcsolóban.

A bojler alja éppen szemmagasságban van. Nekem meg bifokális a szemüvegem.
Ha csak úgy odanézek, ahogy odalátok, nem látom, mert ez ugye közel van.
Ha meg feltartom a fejem, hogy az erősebb dioptriás részen át nézzek,
akkor meg nem látok oda rendesen. Szóval igencsak megijesztett
ez a részlet, de szerencsére ez itt nem kifolyás nyom, hanem
csak az a lyuk, ahol valaha a szigetelőanyagot töltötték be.

Ülök a székemben, s nagyban olvasgatom a leveleim. Ahogy a hátam mögötti
fürdőszobában lassacskán csordogál a víz, egyre fokozódik a vizelési
ingerem. Gondoltam mielőtt bepisilek, játszom kicsit a bojlerrel.

Ha elzárom a biztonsági szelepet, majd újra kinyitom, akkor egészen pokoli hangokat
ad ki magából. Kár, hogy nem készült hosszabb felvétel. Alkalomadtán
jól jött volna. Szomszédoknak válaszul a kutyaugatásra.

Miután abbamaradt a csöpögés, kitekertem az elektromos
részeket tartó csavarokat. Lóg a bele szegénykémnek...

Gondoltam nem hagyom a szétszerelős részt a mesterre, hiszen szétszedni és is tudok.
A képen látható csavarból egy marék tartja helyén a bojler alját.
A képen látható csavar mondjuk éppen nem.

Mégpedig azért nem, mert ez a csavar, ez kérem nincs, és nem is volt meghúzva!
Most mondhatnék mindenfélét, vagy elmesélhetném példának az esetet, mikor
Johns barátom egy egész csapágyat hagyott ki az MZ-ből, de hát ez van.
Előfordul, hogy az ember elfelejt meghúzni egy csavart. Mondjuk
jelen esetben nem én voltam az elkövető, hanem az előző
mester. (szerintem ugyanaz volt, mint a mostani)

Miután körben kitekertem a csavarokat, már folyik a víz mindenhol.
Viszont rossz előjel, ha a csavarok kitekerésétől nem esik ki magától
a bojlerből a fűtőbetétes részlet. Mozgattam, nyomogattam,
húzogattam, és bökdöstem. Egyszer csak kiesett.

Íme.

Konkrétan azért nem jött ki, mert belevízkövesedett, vagy mi ez a trutyma rajta.
Aztán felnyúltam a bojlerbe, majd körbekotortam a lyukban a kezemmel.

Na most ha ezt a mester csinálja, azért csak mondtam volna rá valamit.
Így meg kuss van. Az én fürdőszobám, és én így szeretem!

Vízkővel jó mosakodni, mert a szemöldökráncolástól keletkezett bőrkeményedést
is lehozza, valamint akár még az odaégett zsírt is eltávolítja a hajamról.

Egy kissé szaros lett a fal. Jó, akkor nagyon szaros lett...
A takarítás részleteiről nincsenek fotók, mert nem akartam beáztatni a fotómasinát.
Elég az hozzá, hogy megnyitottam az elzárócsapot, amitől orrba szájba dőlt a víz
mind a takarításra használt tus csövéből, mind a bojler alján található lyukból.

Legalább végre alaposan fel lett mosva.

A vízkövet beraktam a felmosó vödörbe. A fekete karika a tömítés. Az eddig nem
látott csőkígyó a fűtőbetét (csak már egy kicsit levakartam róla a dzsuvát), a vastag
rúd pedig egy un. aktív anód, ami egyszerűen csak keresztben bele volt dobva
a bojlerba. Nem tudom, hogy ez így technikailag rendben volt-e, de így
volt. Majd holnap megkérdem a mester, már persze ha találkozunk.

Ezek itt a bojlerből kiszerelt elektromos alkatrészek. Egyrészt azért vannak itt, mert
hátha kell belőlük holnap valami, másrészt meg azért, mert itt felejtettem őket.
Megszerkesztettem a képeket, megírtam hozzájuk idáig a szöveget, majd
azt gondoltam, hogy még lesz holnap egy zárókép a már
rendbetett fürdőszobáról.

Aztán az jutott eszembe, ha már úgy is ott tátong a borzasztó lyuk a bojler alján,
igazán belenézhetnék. Belenéztem. Nagyon sötét van belül. Itt is, meg ott is.
Azt találtam ki, hogy majd én jól belefényképezek a lyukba. No persze
a fotómasina nem fér bele a bojlerba. Mondjuk nem is
szívesen dugtam volna bele!

Na most az volt, hogy vagy az optika látott bele a bojlerbe, vagy
a vaku villant bele, de normális kép az nem akar összejönni!

Már majdnem elkezdtem sajnálni magam, mikor eszembe jutott, hogy van nekem
a Fujinál kisebb gépem is. Ez a kis Samsung már úgyis a végét járja. Néha már
az őrületbe kerget, annyira nem akar fókuszálni semmire. Na majd most!

Számomra is meglepő módon a gép a sötétben szinte megtáltosodott! Már úgy értem,
hogy ugyan a kijelzőjét azt nem igazán láttam (merthogy bent volt a fényképező
a bojler belsejében), de hallottam a vidám csipogásán, hogy talált magának
a sötétben fókuszálnivalót. Amit a képen látunk (mert ez a látvány azért
nem olyan egyszerűen értelmezhető), az a bojler belső falán felfelé
függőlegesen futó hegesztési varrat. Sajnos már vannak nyomok.

Ez pedig egy vízszintes tájolású kép, amin a hegesztés alsó peremét látjuk.
Azért magyarázom ilyen lelkesen, hogy mi van a képen, mert
ugye az átlagember ritkán lát belülről villanybojlert.

Jó kérdés, mikorra ér majd át a rozsda a tartály falán. Ha sok év telik el, akkor
természetesen megérte a javítási költség. No de ha jövőre kilyukad?
Akkor majd morgok, hogy már tavaly újat kellett volna venni.

Ez az a cső, amibe a két hőérzékelő van feldugva a bojlerbe. (illetve ez a cső vége)
Meg sem lehet állapítani, hogy hol lyukadt ki. Mondjuk annyira nem is érdekelt,
hogy mondjuk levigyem a pincébe, és levakarjam róla ezt a barna trutymát.

Lényeg a lényeg! Mire másnap hazajöttem, már készen is volt a bojler. Mondjuk
25.000 volt. Tíz a kiszállás, plusz az anyag, meg a munkadíj. Tulajdonképpen
reálisnak mondható árú munka volt. Persze ennyi erővel akár én magam is
összeszerelhettem volna. Mindössze néhány csavart kellett betekerni...
No de minden munka ilyen. Talán majd legközelebb méltóztatok.

Persze azért apróságok még hátravannak. Itt van például ez a vízköves csődarab.
Ez a biztonsági szelep kifolyó csöve. Visszatehetném így is, de ha már úgy is...

...lecserélem ezt a csövet is, akkor rendbe rakom a kivezetőt is.

Kicsit forogtam a szobában, végül minden rendetlenség ellenére sikerült
megtalálnom az új csövet. (talán ha két éve várta, hogy beszereljem)

A vízkövet egyszerűen lereszeltem. Ami lejött, azt meg besöpörtem a fiókomba.
Úgy is ráférne a fiókra egy újabb takarítás. Pláne most, hogy tele lett szőrrel.
(ugyanis kicsit megpiszkáltam a szakállnyíróm) Az volt betervezve, hogy
sziloplaszt (népnevén FBS) fogja a szép új csövet a helyén tartani.

Végül maradtam a szigetelőszalagnál. Ha eddig jó volt így, hát jó lesz ezután is.

Szerintem ez így tökéletes! Persze a munka ezzel még nincs
befejezve, hiszen vissza kell hordani a kipakolt kacatokat.

Ezen a képen minden hibádzik! Úgy a beállítás, mint fehéregyensúly, meg horizont.
De így legalább nem steril. Még az is látszik a tükörből, amint erősen hátradőlök,
hogy beférjenek a polcok a képbe. Na! Akkor most van kész! Minden szépen
visszakerült a helyére. Hirdettem ki nagy boldogan. De persze nem...

Például itt maradt ez a vödör, ami nem mutat valami jól az előszobában.
Persze bárhol máshol sem mutatna jól. Gondoltam, ha már
leviszem a kukába, leviszem a melóscipőmet is.

Ezzel az történt, hogy kicsit levált a talpa. Igen fura érzés feljönni benne a lépcsőn,
ugyanis minden lépésnél visszacsap, majd ráver egyet a sarkamra. Nem jó ez így.

Az asszony szerint meg amit csináltam az nem, mert szerinte
(természetesen) összevissza pakoltam vissza a polcokra...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.