Pisztolypáka

Lementem a pincébe rendet rakni. Itt van ez a polcrendszer, amin aztán
tényleg mindenféle szerszámból szét van rakva néhány darab.

Két órán át tologattam a szerszámokat, mire végül ide lyukadtam ki.
Jó, akkor nincs különbség a két kép között...

Pakolás közben persze rengeteg régi emlék kerül elő. Ezt a mozsárhoz való zúzót például a Verhovina motorom ülésében (szerszámos) hordtam. Mikor megmutattam a rendőrnek a folyton számon kért elsősegély csomagot, erre mindig rákérdezett. Én persze már jó előre fel voltam készülve egy frappáns válasszal. Gyújtásvizsgáló stroboszkóp. Megmutassam? Akarom látni, hogy szikrázol vazze! Vertem rá párat a zúzóval a moped hengerfejére...

A minap belenéztünk a Minifor pákába, jöjjön most a sorban következő pisztolypáka.
A sziloplaszt kinyomót meg azért nem találtam meg elsőre, mert
biztosan tudtam, hogy kék, közben meg piros.

Ez egy óriási csipesz. Aminek a megfogásához ekkora csipesz kell, azt már szabadkézzel is meg tudjuk fogni. Szóval az úgy volt, hogy jumpereket kellett odébb tenni a Motorola RLL terminálban. A melós ember ujjai viszont nem erre az apró feladatra vannak kitalálva. Ehhez való szerszám a telefonos ember táskájában nincs. Szóltunk a gazdasági osztálynak, hogy ugyan szerezzenek már be, valami a feladathoz illő csipeszt. Ezt kaptuk. Ezzel a csipesszel az egész eszközt meg lehet lóbálni! A jumper dugdosásához viszont sajnos teljesen alkalmatlan. Akkor ennyit mára a gazdasági osztályról...

Úgy emlékszem, hogy ezt a pákát Ákos barátom hagyta itt valamikor réges-régen,
én meg bevágtam a pincébe. Ezzel forrasztottam a drótokat a motoron ha kellett.

Hogy mit festettem fehérre, és hogy miért nem raktam odébb a pákát?
Ki emlékszik már arra...

A kábel valószínűtlenül koszos, de hát ugye fáspince, motorszerelés, 25 év...

Eredetileg persze nem ilyen a hegye, csak ugye mikor épp kiég, de még nagyon forrasztana vele az ember, olyankor gyorsan összetekeri a drótvégeket egy fogóval. Ez egy túlélő típusú páka, ilyesmi meg sem kottyan neki! A pákahegyet eredetileg 3-as csavarok tartják, ami nem valami jó. Ezeket én ki szoktam venni, felfúrom a lyukakat, majd vágok beléjük négyes menetet. Négyes csavarból van un. nagyfejű, ami alá nem kell alátét, márt magában is jól megfogja a pákahegyet alkotó drótot.

Látszik a gombon, hogy az utóbbi pár évben nem volt megnyomva. Persze mit
forrasztottam volna vele a fáspincében, ha egyszer az MZ már nincs meg.

De persze már nemcsak az MZ nincs meg, hanem a páka elején eredetileg található lámpácska se. A kerek lyukban volt egy foglalat, abban zseblámpaizzó, körülötte pedig egy műanyag kupak. Általában ez a kupak veszett el először, aztán már semmi sem védte a pici izzót.

Papírszigetelésű fém bilincs. Ez tartja össze a pákahegyhez vezető vezetéket.
Ez a vezeték amúgy maga a szekunder tekercs trafóból kilógó vége.

A pákát eredetileg még három egyforma méretű csavar tartotta össze, az idő azonban megváltoztatta a csavarfejek jellemét. Az egyikből nagyfejű lett, a másik berozsdásodott, a harmadik pedig kapott egy csillagot.

Nincs benne semmi meglepő. A meglepő inkább csak az, hogy ennek ellenére mennyire jól használható egy ilyen eszköz. Én a Minifor páka után tértem át erre, és nem bántam meg. Persze aki tud forrasztani, annak az eszköz mindegy. De itt persze nem erről van szó, hiszen ez egy jó páka.

A nyomógomb nincs túlbonyolítva. Mint az köztudott, az egyszerű
dolgok jól működnek, pláne nehezen romlanak el!

Az áramot a trafóra ez a méretes mikrokapcsoló kapcsolja rá. Volt néhány ilyen pákám, sosem romlott el a kapcsoló egyikben sem. A tehermentesítő is tökéletes, mert nyugodtan lehet a zsinórjánál fogva lóbázni a pákát. (bár ennek könnyen egy bokasérülés lehet a vége)

A trafó rögzítését sem bonyolították túl, hiszen
egyszerűen csak rá van rakva a felöntésekre.

Ez a két apró filcdarab már utólagos beépítés. Nem zizegés ellen kerültek beépítésre, hanem lötyögés ellen. Már úgy értem, hogy a trafó egy kicsit hajlamos volt lődörögni a dobozában.

Ennyi az egész. Mint azt már említettem volt, a trafó nincs odacsavarozva
semmihez, hanem egyszerűen csak beleszorul a dobozba.

A trafó amúgy egy igencsak szokatlan felépítésű darab. A belső része
(vasmagkeresztmetszet) a külső mérethez képest aránytalanul nagy.

Ezek itt a trafó primerjének kivezetései.
A szekunder kivezetés maga a téglalap keresztmetszetű tekercselő drót.

Innen hiányzik az izzófoglalat. Mondjuk a keménypapír felfüggesztés
nem valami bizalomgerjesztő, de ettől még tartja magát.

Ugyan ki van öntve az egész trafó, de azért a lemezeket
egy (illetve két) vasbilincs is összefogja.

Ugyan próbáltam lemosni a páka tokjáról az idők nyomát, de ez végül nem sikerült.

Míg a tok az ablakban szárad, gondoltam addig nekimegyek denaturált szesszel
a hálózati zsinórnak. Öt perc alatt jutottam el a tehermentesítőtől a fogóig.

Az mondjuk igaz, hogy az első 20 centi olyan lett, mint amilyen újkorában volt, de a zsinór többi része ha rajtam múlik (márpedig rajtam múlik), koszosan marad! Tulajdonképpen ki a fenét érdekel, hogy egy használaton kívüli, a pince sarkába dobott pákának, mégis milyen színű a hálózati zsinórja?

A mikrokapcsoló rögzítése példásan egyszerű, épp csak rá kell tenni a két pöcökre.

Ez a csavar igen veszélyesen kilóg a páka oldalából.
Kicseréltem egy rövidebbre, mielőtt még valami balesetet okoz.

A pákában eredeti olyan hegy van, ami ezüst színű, az utángyártott
viszont rézszínű. Milyen színe is lenne, hiszen rézdrótból van...

Az új hegy láthatóan vastagabb mint a régi, de ez semmi problémát sem okoz.
A vékonyabb drót előbb melegszik fel, melegebb is, cserébe előbb ég ki.
A pákahegyet bármilyen formára meghajlíthatjuk. Én például régen
fúrónak használtam műanyagokhoz. Tegyük fel kell egy 16-os
lyuk mondjuk egy tuchel aljzathoz. Hajtok egy karika végű
pákahegyet, átnyomom a műanyag lemezen, a keletkezett
sorját meg letolom a lemezről késsel. Mondjuk büdösnek büdös,
cserébe nem zörög a fúrógép, meg a magnóban (amibe a lyukat fúrtam)
található drótok sem tekeredtek fel a fúrószárra. (mert volt már erre precedens)

A pákahegyet amúgy nem szükséges ilyen szépen megformázni, bár nem tart semmiből. Úgy is meg lehet oldani a dolgot, hogy az ember fog úgy kb. 20 centi csupasz rézdrótot. Kettőbe hajtja, a visszahajtásnál összenyomja, kb. középtájon a csavarok alá illeszti, majd a kilógó drótvégeket ujjal rátekeri a csavarra. A kilógó felesleges drótot le kell vágni. Ez ugyan anyagpazarlás, cserébe viszont gyorsan megvan vele az ember.

Úgy látom a csehszlovákok is tudnak logókat rajzolni.
A jobb szélső valami különösen szépre sikeredett...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.