A tartalmát szerencsére nem szedtem szét. Már úgy értem azért szerencsére, mert még valamikor nagyon régen megígértem magamnak, hogy akkor vetek véget a szétszedtem projectnek, ha egyszer véletlenül valamit másodjára is szétszedek. Természetesen nem azon van a hangsúly, hogy másodjára, hanem azon, hogy véletlenül, vagyis nem emlékeznék rá, hogy a szétszedés egyszer már megtörtént.

   Majd kitettem a pince előtti linóleumra a munkapadot, arra a gépágyat, arra meg az esztergát. Mivel már megint nem sikerült megálmodnom a két utóbbi közé a kapcsolatot, ezek idővel szégyenszemre visszakerültek a helyükre.

   Mikor idővel az útszóró sós pincébe beléptem, menten szemem elé került a ma bemutatásra kerülő Samsung nyomtató, valamint a már elbontott Compaq monitor, a monokróm monitor, a spektrumanalizátoros mélyláda, és még egy öreg PC is.

   Ez a lézernyomtató valaha úgy került a birtokomba, hogy az egyik szomszéd kitette a lépcsőházban található kicsi asztalra, ami meg úgy, hogy lomtalanításkor behoztam a szomszéd ház elől (mármint a még ép kisasztalt), én meg ugye amilyen befogadó hajlamú vagyok, idővel magamévá tettem. Mindössze annyi maradt meg róla az egyre szitább állapotú emlékezetemben, hogy mikor próbaképp áram alá helyeztem, akkor egyrészt szomorú piros fénnyel adta tudtomra, hogy valami baja van, másrészt büdös műanyag szagot árasztott.

   Ez a két hibajelenség az elmúlt ki tudja hány év alatt szemernyit sem változott. Ahogy itt álltam előtte, s épp nagyban azon törtem a fejem, hogy vajon mi baja lehet, egyszer csak beugrott, hogy talán a papírt hiányolja.

   Ezt a tesztoldalt már ez a nyomtató köpte ki magából, mégpedig egy általam óvatlanul kettétépett A3-as méretű franciakockás papírra. Amennyiben nem azért nyomtat ferdén, mert csálén futott benne a papír, hanem tegyük fel ez hibája, akkor megette a fene az egészet. Amúgy már eleve, ugyanis az volt vele a tervem, hogy mivel nem működik, mindenféle teketória nélkül elbontom. No de így, hogy épp csak ferde amit rajzol? Miközben az enyém a lap bal oldalát összekoszolja? Na így azért már nagyon rosszul esne, ha ártanék neki.
   Ez persze egyrészt előny, hiszen lehet, hogy mindjárt lesz egy működőképes, az én régi HP4L-nél sokkalta újabb lézernyomtatóm, másrészt viszont dupla hátrány. Már úgy értem az, hogy egyrészt nem bontódik el a pincéből, másrészt pedig ugyanezen okból kifolyólag tennem is kell valahova, miközben épp nagyban azon töröm magam, hogy legalább a teljesen felesleges, pláne nagydarab holmijaimat elbontsam. A minap például simán kivégeztem egy fénymásolót.

   Ennek a tonernek az internet szerint úgy 6.000 forint magasságában van az ára. Na most ha amúgy jó a gép, csak már fogyóban a dobozban a festék, akkor ennyi beruházást azért még megér egy működőképessé tehető lézernyomtató.

   Az egyetlen általam felfedezett komolyabb hibája, az a papírkijárat fedelének hullámossága, amit egyértelműen az épp alatta húzódó fűtőhengerből áradó meleg okozott. Hogy aztán ez hiba-e (már úgy értem, hogy valamiért túlfűt a henger), vagy az anyag csak az évtizednyi melengetés hatására ereszkedett meg, azt pusztán a nyomtató szagát szimatolva képtelen vagyok eldönteni. Már úgy értem a szagot, hogy ez a masina valami egészen szokatlan bűzt áraszt magából, mely okból kifolyólag nem is mertem hosszabban tesztelni.
   Szerintem most az lesz, hogy félreteszem, aztán mikor majd úgy tartja kedvem, akkor felviszem a lakásba, és ott is megejtek vele egy próbát. Mert ugye hiába szép a tesztoldala, ha egyszer tegyük fel halott rajta az USB port.

   Tulajdonképpen nem is a nyomtatóért evett ide a fene (az előző kép készülte óta már eltelt több mint fél év), hanem valami olyasmiért, amit nyugodtan elbonthatok, vagy biztosan meg tudok javítani. Erre az akcióra azért lenne szükség, mert nagyon lemaradtam a szétszedésekkel. Mármint a laptopon történő filmnézésekhez képest, így most nincsenek olyan ikszek a táblázatomban, amiket bekarikázhatnék. (az iksz a szétszedést, a karika a filmnézést jelenti) Bár több jelentkező is akadt, de ahogy azt mostanában szoktam, egyszerűen képtelen voltam közülük választani.

   A nyomtató egyben van, és még tiszta is, ami azért fontos, mert elképzelhető, hogy holnap fel kell vinnem a lakásba, mert a párom ki szeretne nyomtatni valamit. Mármint a HP4L nyomtatóm szokásos rút csíkozása nélkül.
   Az előző képen balra látható nagy kerek lámpára valószínűleg az útszóró sós pincében lesz szükség, hogy legyen esélyem átlátni a pince belső végébe rendezett meglehetős mennyiségű bútorlap készletemet. Vagy ha nem, akkor megoldható lenne ugyanez a hajólámpával is.

   Miután végre meguntam, hogy képtelen vagyok dönteni, hirtelen felindulásból előszedtem a képen látható mérleget. Na ez ha rossz, akkor rövid úton a kukában fogja végezni. Amúgy onnan van. Mármint a kukából vettem ki.
   Ott azért még nem tartok, hogy onnan kelljen beszereznem a bemutatnivalókat, hanem csak mikor egy adag kertből kiszedett szemetet borítottam be a ház előtti szemetesbe, ez valahogy közben abból kikerült.

   Most pedig újra le a földre, mert végül nem hoztam fel semmit, hanem levettem inkább odafent a polcról egy vekkert, melynek hangjával (mármint a ketyegéssel) az éjjelente hallható fura huhogó hangot fogom megpróbálni elnyomni. Már ha jár az az óra egyáltalán...

   Amennyiben a nyomtató működik, akkor lecserélhetném rá a mostanit, csakhogy ez nem fér oda a régi helyére, mire fel nekiálltam számára mindenféle érdekes elhelyezéseket megálmodni. Mindeközben a párom érdeklődéssel figyelte, hogy kinyomtatom-e végre amit szeretne.

   A papír a HP4L nyomtatóból lett kölcsön csenve, de mivel annak a tálcájában is kevés volt, elkezdtem pótlás után kutatni. Aztán ahogy itt álltam, hirtelen eszembe, jutott, hogy mivel a Samsung nyomtatón nemcsak USB, hanem soros port is van, így mégiscsak oda tudnám tenni a régi helyére. Kisvártatva pedig az is beugrott, hogy bár az új nyomtató papírkijáratával nem lenne baj, csakhogy mivel a Samsung nem ilyen tálcás típus, ezért a bemeneti oldallal már igen. Mondjuk amennyit én nyomtatok, igazán nem halnék bele, ha olyankor el kellene húznom a helyéről az éjjeliszekrényt.

   Amennyit én nyomtatni szoktam, a legutóbbi töltés óta simán kiment a fejemből, hogy hol tartom a géphez szükséges papírt. Végül persze beugrott, hogy az IKEA lámpa felhasználásával készített plafonra világító lámpa tartólapja van a súlyával ellenpontozva. Mármint azzal a dobozzal, amiben az üres A4-es lapokat tartom. Majdnem le is repült a helyéről a lámpa, mikor kivettem a dobozból egy úgy valahol centinyi vastagságú papírköteget.

   Most jött volna az a rész, hogy mivel már tudom, hogy a nyomtató működik, nekiállok és kiderítem, hogy mégis mitől olvadozik a teteje. Gyanús nekem, hogy bekapcsolt állapotban folyamatos zaj hallatszik a dobozból.
   Hogy miért nem álltam neki szétszedni? Erre mindjárt több nyomós okom is volt. Elsőnek például az, hogy rezgett a léc, hogy elviszi a párom. Mármint ahogy van, az egész nyomtatót a fiamnak. Aztán ott van még akadálynak az is, hogy mégis minek kockáztatnám a nyomtató tönkretételét, mikor a jelen beteges állapotában is használható, épp csak ki kell kapcsolni, mikor nem nyomtatok vele. Ez egyrészt a másik nyomtatóra is igaz, másrészt ennek még van is a hátulján egy áramtalanító kapcsoló. Aztán ott van még az is, hogy egyrészt leginkább címkéket szoktam nyomtatni a pincei dobozokra, másrészt mivel erre a lehetőségre a pincében van szükség (mármint a címkékre), így tervezek összerakni odalentre egy gépet.
   Ez utóbbi mondjuk csak annyiból állna, hogy megnézném, működik-e az amúgy is már eleve odalent heverő Compaq PC. Persze kéne hozzá egy monitor is, de abból is akad két bizonytalan működésű LCD kijelzős. Na most ami viszont most még biztosan nincs, az a PC számára szükséges hely. Hej, ha én egyszer értelmes sorrendben végezném el a különféle, de attól még összefüggő feladataimat...

   Az előző kép készítése óta már több mint két év telt el, mire újra szükségem támadt a Samsung nyomtatóra. Erre amúgy az volt az aktuális ok, hogy a gépem új alaplapjának hátuljára nem volt kivezetve az LPT port, kábelt meg nem találtam hozzá. Gondoltam lemegyek a pincébe, ahol is felírom végre a nyomtató méreteit, majd körbemérem a szobát, hátha mégis odafér valahova.

   A nyomtató hiába férne ide, ha egyszer a wobler sehová máshová nem fér. Valahol ekkor éreztem meg, hogy az a cikk tényleg nem annyira a nyomtató szétszedéséről, mint inkább csak az elhelyezéséről fog szólni.

   Mivel a nyomtatóhoz lemenni nem volt kedvem, felhozni pedig pláne nem volt, gondoltam inkább ezzel a kupival kezdek valamit. A szétszórtság és mellébeszélés amúgy nem azért van, mert szétszórt vagyok, valamint folyamatosan mellébeszélek (á dehogy...), hanem mert bár a kamerával elindultam a lakást körbefényképezni, tudni azonban - a szokásos teljes határozatlanságom okán - nem tudtam, hogy a végén mi sül ki belőle.
   Ez a kép például tisztára úgy néz ki, mintha még az amúgy tegnap délután egyszer már befejezettnek minősített kamerás cikkbe lenne való. Mármint ha beletehetném, akkor a rend kedvéért beletenném az alkatrészeket a kamera táskájába.

   Csakhogy nem tehetem, mert a virágállványra lógatott táska egyetlen nap alatt nem száradt meg. Mindeközben mivel az is szerepel a képen, akár a fura talpas monitorra is rámehetnék. Természetesen ez is összefügg azzal, hogy csak akkor állhatok neki, ha végre elkerülnének a pultról a kamera alkatrészei. Vagy ha azok még nem is, de akkor legalább a kamera összetevőit körbevevő cukorkák.

   Ezen a részen annyira kéne egy olyan polc, amire szabadon pakolhatok, jelen esetben akár csak a csokikat és a cukorkákat is, hogy azt nem győzöm eleget hangsúlyozni! Gondolom átjön a dolog kettőssége, miszerint miközben a hallban amolyan sztenderd állapotként annyira nincs hely, hogy néhány tábla csokit egy fasza helyre letegyek, a háttérben folyamatosan azon töröm a fejem, hogy hová hozhatnám fel a nyomtatót.

   Aztán ahogy ebben a sarokban álltam, s a fejem épp nagyban letörten lógattam, egyszer csak kiszúrtam az egyik polcon azt a laptopot, amivel bár internetezni már nem igazán lehet (lassú hozzá a szentem), egy öregecske office futtatására azonban még bőven megteszi. Amennyiben feltelepítem rá a szükséges programokat, majd leviszem a pincébe, rádugom a nyomtatót, akkor ugye lesz odalent egy olyan PC, ami egyrészt csak kevés helyet foglal (a laptop pont elfér a nyomtató tetején, s így a por ellen közösen letakarhatók), másrészt újraírhatom rajta az STB dobozok tartalmának nyilvántartását. Valamint ha épp kell, akkor nyomtathatok címkéket a lenti dobozokra. Ehhez persze az kell, hogy legyen a laptopon USB port.

   Ami meglepő módon szintén van, az a gépre telepített MS office. Ennek oka valószínűleg az, hogy mikor ezt a gépet néhány hónapja újratelepítettem (de csak mert az eredeti XP-je javíthatatlannak bizonyult), akkor épp nem volt bennem kedv a szétszedésekhez, a gombok nyomkodásához viszont nagyon is lehetett, így ami csak kellhet rá, azt mind feltelepítettem. Mondhatni végre egy örvendetes tény, ami ráadásul valahol még össze is függ egyrészt a mai téma nyomtatóval, másrészt a pincei rendcsinálással, s amolyan koronaként még a hallban történő helyteremtéssel is.

   Néha úgy esnek ki a fejemből a mindenféle dolgok, hogy nem győzök rájuk csodálkozni! Most például az esett ki, hogy ezt a laptopot használtam képforrásul ahhoz, hogy a pince mélyén a csehszlovák légpisztollyal egy LCD monitorra lövöldözzek. Valamint az is kiesett, hogy mégis mi a csudát kereshetett a laptop tetején egy PS2-es egér, mikor a laptopon nincs is hozzá megfelelő csatlakozó.

   Még nincs teljesen kész a PC (benne a régi hangkártya), még nincs elrakva a kamera, még nem rakhatom ide a fura talpas monitort. Azt kell mondjam, bár abban lennék ennyire eredményes, hogy a már csinálható dolgokat látom meg, pláne nekik is állok! Mivel az ottléte szúrta a szememet, ezért a merevlemezt áttettem a számítógép tetejére, ami - mivel az asztal mögött van - nem látszik.

   Mivel az USB csatolófelületű telefonvonali modemről el nem tudom képzelni, hogy mikor kéne (már ha van még egyáltalán betárcsázási lehetőség), addig a túlzott helyfoglalása okán a fiókból a DELL PC-hez való egér is kikerült.

   Az ugyan igaz, hogy teljesen egyértelmű, hogy úgy lenne jó, ha az átlátszó dobozt most azonnal megdupláznám, ez azonban csak most, jelen sorok írásakor jutott eszembe. Ahogy a napjaim manapság telnek, a dobozduplázással hamarost megleszek. Mármint azért, mert majd akár a fura talpas monitor bemutatásához szükséges kábelt teszem ide vissza, akár a pincéből felhozandó Compaq PC-hez szükséges kiegészítőket szedem elő, ezt a zugot hamarost újra meg kell látogassam.

   A kábelek közé berakott kártyát hosszasan bámulva (mármint a szokásos módon rengeteg időm ment el puszta bambulással), felmerült bennem a kérdés, hogy vajon hol lehet a tartalék videokártya, a szintén PCI buszos, de nem IDE, hanem SATA portos bővítő, meg a belülre való WLAN kártya, amihez nem találtam antennát. Merthogy ezek idefent semerre sincsenek, az biztos! Ha csak már megint el nem felejtkeztem valami tuti rejtekhelyről...

   Ami viszont idefent még mindig van, az egy rakat olyan kiegészítő (főképp merevlemezek), melyekhez már nemhogy évek óta nem nyúltam, de már eleve nem is tudom, hogy mi lehet rajtuk. Ezekből ráadásul (mármint merevlemezből) a pincében is van egy igencsak szép adag. Hogy ebből végül olyan, de tényleg olyan selejtezés lesz, hogy a merevlemezekből csak a csapágyaik maradhatnak meg, az tuti! Hogy ez pontosan mikor lesz, azt a kérdést viszont inkább ne feszegessük...

   Miután a laptopot és a tápját az előszobába nagy boldogan kiraktam, mindjárt megéreztem, hogy innen bizony valami még nagyon hiányzik! Az, hogy nincs bennem a lemenetelhez elég lendület, az még csak hagyján, de összeszedett sem vagyok. Mármint lemaradt az előtúrt USB kábel. Aztán lemaradt egy pendrive, amin a pincei dobozokra való matricák mintája van. Arról már nem is beszélve, hogy a pendrájvról lemaradt a nyomtató drájvere!
   Miután kipihentem magam, s a mosógép is végzett, majd a teregetés volt szíves annyira átmozgatni, hogy visszatérjen az elmeműködésem, még az USB WLAN adaptert is a csomaghoz csaptam. Hogy nem egyből indultam el, hanem előbb megírtam ezeket a sorokat, az már csak azért is jó volt, mert így a WLAN adapter drájverét sem felejtettem idefent. Hogy a WLAN adapter működőképességét a laptopon akár fent is ellenőrizhettem volna? Hogy az adatok a pendrájvról idefent is átmásolhatók? Gondolom nem árulok el vele titkot, hogy ezek a dolgok is csak utólag jutottak eszembe...

   A balra látható kupac hiába ér már majdnem a plafonig, most akkor is az jön, hogy ami az asztalon van, az jórészt átkerül oda. Hogy ezt a kupit mégis mikorra fogom tudni visszaalakítani valamiféle elfogadható színvonalú renddé, azt már csak azért sem tudom megmondani, mert ez a projekt egyrészt épp most folyik, másrészt két hete még úgy volt, hogy a hónap végére ezen a téren már lesznek látható eredményeim. Hát ja, pont a látványos eredményeimről vagyok híres...

   Mikor rájöttem, hogy az asztallal szembeni kupac egyik alkotó eleme már üres, mert a hatalmas papírdobozból kiszórtam a már semmire sem jó VHS kazettákat, viszont az üres dobozra durván rá volt pakolva, a füles zenedobozt a polcra tettem fel, az ekkor még bemutatásra váró Maja kazettás rádiós magnót viszont kiraktam a pincei folyosóra, a lakásban található kupi szintjét hamarost azzal az apró tétellel is megemelendő. Amit az asztalról elpakoltam, annak szerencsére szinte már mind megvolt a helye, épp csak nem fértem oda hozzájuk. Az apróműszeres dobozt például már eleve meg sem találtam!

   Lényeg a lényeg, idővel egyszer csak lett annyi hely az asztalon, hogy végre odatehettem a nyomtató mellé a laptopot. Hogy bedugni nincs őket hova? Na erre eddig még csak nem is gondoltam!

   Mivel úgy voltam vele, hogy biztosan nem ez az első alkalom, hogy kell egy elosztó, csak kell már lennie valahol egy, pontosabban szólva legalább két üres lyuknak, amit idővel jelen helyszínen meg is találtam. Hogy nem látszik belőle szinte semmi? Már meg is van az ok, hogy miért kerestem olyan sokáig...

   Amúgy van hálózati kábeles dobozból szerintem már kettő is, melyekben lehet, hogy hármas elosztó is akad, épp csak nem férek oda hozzájuk. Mármint a képen felül látható dobozokról van szó, amit az alattuk láthatóktól nem érek el.

   Miután a nagyja vackot az elosztóról elrámoltam, kiderült, hogy van két szabad lyuk. A nyomtató kábele amúgy csak nagyon nehezen ért oda, de végül anélkül sikerült a helyére bedugnom, hogy további kacatokat kelljen elrámolnom. Már úgy értem, hogy mikor az elosztó kábelét nekiálltam húzni, ami csak innen jobbra volt, az mind mozgott!

   Hogy a WIFI routerem térereje a pincébe nem ér le, azt mondjuk sejtettem, azt azonban már csak fent a lakásban szúrtam ki, hogy az elérhető négy közül az egyik hálózaton nincs védelem. Legalább lesz rá valami ok, hogy a laptopot legközelebb is bekapcsoljam.

   Bár a káosz még jelen, de attól ez még egy nagyon is hangulatosra sikeredett kép. Hogy az asztal elé odaülni még nem tudtam, mert a három középmechanikás videó ekkor még nagyban a székemen hevert, az ugyan kissé elszomorított, de ha minden igaz, akkor mire a cikkek megjelenési sorrendjében ideérek, már be fogom tudni szúrni a videomagnókra mutató linkeket.

   Bár az első tesztnyomtatás nem sikerült, másodikra viszont már kijött a gépből egy címkés papír, melynek első feliratát azért cseréltem le Zsebszámológépekre, mert azok most még nagyban a polcok szélein hevernek. Ha meg nem, akkor buktam egy A4-es lapot.
   A nyomtató amúgy rendben működik, épp csak durván olvadó műanyag szaga van, ami azt vetíti előre, hogy lehet, hogy egyszer tényleg apróra szétszedem. Ha ez még a jelen cikk megjelenése előtt történik meg, akkor a további történet valószínűleg ebbe a cikkbe lesz beszúrva.

   Mivel a pincei nyomtatás lehetősége helyett inkább a kacatok által elfoglalt hely kellett, az elosztót korábban elbarikádozó apróságok mind visszakerültek. A két HDD amúgy a Compaq PC tartozéka, amire nagyon úgy néz ki, hogy néhány napon belül szintén rákerül a sor. Én legalábbis már voltam olyan elbizakodott, hogy beszámoztam a cikkét.

   A PC elpusztítása már csak azért is aktuális, mert ha tényleg elbontom, meg mondjuk az alul középen barna csíkként kilógó rádiót is, akkor a hiányuk okán végre keletkezik egy kevéske hely, amire itt akkora, de már tényleg akkora igényem van, hogy azt nemcsak tudnám, de szoktam is hosszan ragozni...