Mini faeszterga
(illetve inkább barkácsgép)
Конструкция станка Умелые руки К-1.

Anyám már készül a telekre. Egyszerűen nem bír magával! A telki kerti állapotokhoz
képest itthon annyira nincs dolog, hogy kínjában nekiállt ablakot pucolni, pedig nem
is volt koszos. Nekem meg bezzeg annyi dolgom lenne, hogy azt sem tudnám hová
kapjak, ha csinálnom támadna kedvem valamit. Mivel egyik elodázott feladathoz
sem volt kedvem, gondoltam lemegyek a pincébe, és előtúrok néhány dolgot,
melyek meglétében, fellelhetőségi helyében, nem voltam egészen biztos.

Persze hajthatnám én is a tyúkokat, mint a többi ötvenes, csak mint
az látható, korán kezdtem, így még fiatalon kiéltem magam.

Az nem ér, hogy amit keresek az ott van épp velem szemben!
Hát hol marad így a felhőtlen turkálás öröme?

Ez egy olyan bútor maradványa, melynek funkciójáról a szétszedés pillanatában sem
voltam 100 százalékig meggyőződve, nemhogy most. Egy telefonközpontban hevert
ez a valami a folyosón, és leginkább egy olyan alkalmatosságra emlékeztetett, amit
virágok tárolására találtak ki. Körben volt egy fa pereme, miközben a belsejében
egy kettétört, vagy úgy jó tíz centi mély műanyag tepsi lakott. Mivel egyrészt
törött volt, másrészt pedig útban, no meg amúgy sem kellett semmire, ezért
szétszedtem, összefogattam szigetelőszalaggal, majd hazahoztam és bevágtam
a pince legtávolabbi sarkába, mondván ez egyszer még biztosan jó lesz valamire.
 Nos azt találtam ki, hogy a röpke húsz év elteltével, legyen az a "majd egyszer" most.

Még az egyik rögzítő is benne van a lábban, amivel a néhai (azért néhai, mert
azt azóta már biztosan rég elhasználtam) bútorlap volt odafogatva.

Azért csak három van belőle, mert az egyik lábat a megkaparintása
óta már munkára fogtam, mint szinte elpusztíthatatlan vonalzót.

Amennyiben a képen látható módon betolok a résbe egy nyolcas csavart,
annak a feje igencsak sajnálatos módon lötyög, illetve elforgatható.

A tízes csavaron azonban csak egy egészen kicsinykét kell igazítani, s az utána úgy
fog passzolni az alumínium profilba, mintha ide találták volna ki! Hogy mivégre
mindez? Esztergában gondolkodom. Pontosabban szólva eszterga építésén
töröm a fejem. Ugyan még életemben nem esztergáltam, de már annyi
képet és videót láttam a folyamatról, hogy szinte már tudok! Persze
nem fémek megmunkálásához való gépről lenne szó, hanem csak egy
nagyon alapszintű faeszterga összelegózásáról, amit aztán természetesen
az egyes alkatrészek előkerülésekor azonnal neki is álltam túlbonyolítani.

Ez a rettenet például lehetne az esztergacsúcs állítócsavarja, vagy feszítője.
Amúgy eredetileg álpadló alátámasztására, illetve beállítására szolgált.

Magát az esztergát, illetve a forgatandó fadarabot hajthatná mondjuk ez a fúrógép.
Erősnek erős, tartósnak tartós, fordulatszám szabályozós, szóval nagyon pöpec.
Ami ellene szól, az a hangja. Hogy a lakók megsüketülnek tőle? Az még csak
hagyján! No de mi lesz velem? Illetve a géppel, miután hangszigetelem.

Tudom én azt, hogy faesztergára nem szokás forgócsúcsot tenni, de ha egyszer itt
van ez a ratyi fúrógép, amit épp csak oda kell fogatni a másikkal szembe, akkor
ugyan miért ne? Ráadásul ez a gép nem egy hegyben végződik, hanem egy
tokmányban, amibe azt fogok bele, amit csak akarok! Hegyet, körmös
izét, nagyobb tokmányt, kúpot csőhöz, csigafúrót központozáshoz.

Ez a kissé rozzant (valahol eltörött) fúrógép állvány, így ahogy letettem ide magam
elé (valójában persze éppen fordítva), már majdnem egy faeszterga, csak oda kell
fogatni a munkapadhoz, belefogni a fúrógépet, majd (ahogy most nézzük) balról
valami kihegyezett végű csavart, mindezek elé egy késtartó támaszt, és már
készen is van a faeszterga. Mondjuk ez azért így még annyira esetlen,
hogy szerintem épp csak arra lenne jó, hogy kipróbáljam, hogy
tudok-e egyáltalán, illetve van-e érzékem esztergálni.

Na most ha nem tetszik ez a bilincs, akkor fúrok egy épp ekkora átmérőjű lyukat
egy alkalmas vastagságú fadarabba, aztán pont mint a képen látható, befűrészelem.
A rést csavarral összehúzatom, minek okán megszorul a lyukban a fúrógép direkt
erre a célra kialakított pereme. Ezt aztán tényleg nem igazán lenne
sokkal bonyolultabb megcsinálni, mint ide leírni.

Ha akarom, tarthatja a fúrógépet akár ez is.

Ez pedig egy tokmány, amit ha akarok odafogathatok a fúrógéppel szembe, és ha
ugyan nem is lesz forgatható, de legalább olyan hegyet fogok bele, amilyet csak
akarok. Mondjuk ennek a szembe tokmánynak nem annyira a hegyes valamik
(esztergacsúcsok), hanem inkább csigafúrók esetében lenne értelme. Aztán
ahogy egyre mélyebben gondoltam bele a dologba, egyszer csak hirtelen
ráéreztem, hogy szerszámcserekor is mennyivel kényelmesebb lenne
ki-be fogni valamit ebbe az akár álló, akár forgó tokmányba, mint
beszerelni valami lyukba egy hegyes csavart. Na most meglehet,
hogy ez a leírás egy kissé zavaros, no de az elképzeléseim is azok!

Bár ez a markolat elsőre egyáltalán nem illik bele a képbe, azonban végszükség
esetén felhasználható, mint a fúrógépet az eszterga alapjához rögzítő valami.

Itt van ez a döglött flex! Mi lenne, ha forgócsúcsot varázsolnék belőle? Kész csoda,
hiszen még odáig sem jutottam el, hogy bemutassam. Amúgy csinálhatok belőle
bármit, nem kár érte, hiszen évekkel ezelőtt leégett, mikor a fürdőszobában
martam vele a falat. Persze úgy is lehetne, hogy csak a csapágyházát
használnám fel, aminek az itt látható végére kerülne fel a tokmány,
mögé pedig egy változtatható áttételi arányú meghajtás. Figyeled?
Még életemben nem esztergáltam, de már olyan szinten elszálltam
a próbagép fejlesztésével, hogy már nem is értem amiről beszélek!

Mondjuk ha ezt a BIT tartó valamit ki tudtam faragni fából, akkor
ugyan miért ne tudnám megtenni ugyanezt egy esztergapaddal?
Sajnos már tapasztalatból tudom, hogy a szakértelmet
nem lehet elbizakodottsággal pótolni.

Annyira elbíztam magam, hogy még évekkel ezelőtt félretettem
néhány jól megforgathatónak látszó fadarabot, csak mikor
beállt a hátam, édesanyám felhozta őket tüzelőnek.

Pedig milyen szép fadurungot lehetne belőle esztergálni...
Vagy reszelőnyelet. Ha meg túltolom? Fogpiszkálót!

Teljesen mindegy, hogy mi az amit éppen szétszedek, mert akár forgástest, akár nem,
azonnal esztergálandót, vagy valami eszterga alkatrészt vélek benne felfedezni.
Aztán egyszer csak beütött a krach. Laci szomszéd odaszólt, hogy nézd mit
adok neked Géza? Kicsit féltem a dologtól, hiszen a múltkor esélyem
sem volt ellenállni a kísértésnek, minek okán hozzám került egy
aprócska rozzant ventilátor, egy C64-hez való tápegység,
egy autóakkuhoz való töltő, illetve egy trafós doboz.

Bár elsőre magam is azt mondtam volna róla, hogy ez egy félipari
kávédaráló, azonban kétség sem férhet hozzá, hogy ez itt
vágyaim netovábbja, vagyis egy apró faeszterga,
illetve esztergának is használható izé.

Ha csak azt vesszük, hogy a fúrógépes meghajtással ellentétben
ez a gép mennyire csendben van, már megérte elfogadni!

Mekkora mákom van, hogy nem kell legyártanom...

A képek szerint ez egy többfunkciós barkácsgép, amivel lehet köszörülni,
polírozni, esztergálni, és még mint mini fűrészgép is használható.

Конструкция станка Умелые руки К-1
Gondolom az lehet neki a neve, ami ide fentebb van írva, merthogy erre a rettenetes
cirill betűkombinációra kerültek róla elő releváns képek. Mondjuk a fotón látható
piros színű porvédő izé az speciel nincs meg hozzá, no de annyi baj legyen...

Ez nem gyári tartozék, hanem ezt a képet csak azért tettem ide, mert egy ilyen
csiszoló feltétet majd én is szeretnék hozzá építeni. Valami megforgatható
tárcsába nyolcas menet, arra smirgli, elé három darabból összeszabott
támaszték, és már készen is van! Arra azért mondjuk kíváncsi leszek,
hogy mikorra fogok vele a valóságban is elkészülni. Mondjuk olyan
nagyon azért nem sietős, hiszen tegnapig még esztergám sem volt.

Ez is tetszik, csak ezt feleslegesnek vélem, hiszen van itthon körfűrészem.

Ez egy olyan irányú bővítése a gépnek, mely azt tűzte ki célul, hogy a körfűrész
tárcsája messzire kerüljön a villanymotort tartalmazó doboztól, minek okán
nagyobb (szélesebb) anyagokat is vághatunk vele. Ha mást nem is, de
a jobb alsó sarokban látható csapágyházat lehet, hogy hasznosítani
fogom mint nagyszerű ötletet. Mielőtt rákérdeznél elárulom, hogy
azért gondoltam odatenni, mert a motorból jelenleg kilógó nyolcas
tengelyt valahogy nem érzem igazán masszívnak. Persze amíg csak
apró fadarabokat fog be az ember a gépbe, addig úgyis megfelel ahogy
most van. Azonban mikor már egy öklömnyi tokmány van odaálmodva
a tengely végére, vagy egy hatalmas fa tárcsa, négy oldalról megfogató
pofákkal, akkor már egészen biztos jobb lenne a tengely kitámasztva.

Elsőnek - mivel ez volt benne - mint körfűrészt próbáltam ki.
Meglepően jól vitte a nekitolt fadarabokat!

Ami még nagyszerű ebben a gépben, hogy kicsire összecsukható, eltehető.
Persze én már nagyban tervezem, hogy átépítem ennél sokkal nagyobbra.

Akad a feladathoz néhány hatos tőcsavarom.

Mindenféle spéci anyákat is találtam, pedig még alig álltam
neki a vegyes csavaros dobozaim szétválogatásának.

Úgy megindult a fantáziám, hogy bármit látok,
gondolatban már építem is be az esztergába!

Ezzel a hosszú csavarral gondoltam megoldani a csúcs tokmányhoz képesti
pozíciójának állítását. Vagy ha nem? Akkor lehetne belőle mondjuk...

Persze mielőtt még teljesen elszállnék, nem ártana, ha esztergálnék egyet.
Az alkalmasnak ítélt fadarabok már ide is vannak készítve a polcra.

Ez a rekeszes lehetne mondjuk a készülő esztergapad alatt, mint szerszámos fiók.

Gondoltam mielőtt még nagyon el találnám magam kombinálni az esztergaként
történő összeszerelésével, felírtam a nevét, majd utánanéztem az interneten.
Persze a képek azóta már egy kissé összekeveredtek, de ezen nincs mit
csodálkozni, hiszen a szerzővel ez máskor is elő szokott fordulni.

Íme életem első műve, melyet esztergályozás címszóval követtem el.
Természetesen semmi konkrét célom sem volt, hanem egyszerűen
csak toltam mindent az anyagnak, próbáltam a lehetőségeket.

Megpróbáltam visszaalakítani körfűrésznek, majd
mivel nem értettem, inkább újra eltettem.

Nézegettem a képeket az interneten, majd újra elővettem a gépet.

Ennek a gépnek valaki kettévágta a körfűrészhez szükséges asztalkáját, majd készített
hozzá két lemezt, egyenként négy-négy lyukkal, amivel mégiscsak vissza lehet rá
csavarozni. Vagy a négy-négy csavart kényelmetlen betekerni, vagy ha nem ott
szedem szét, illetve rakom össze, akkor elölről hátulról a két hatlapfejű csavarhoz
kell kerítenem valahonnan egy csőkulcsot, azonban nem simát, hanem vékonyfalút.

A motorház tetejéből kihúzható egy fiók, melyben a géphez tartozó apróságok
vannak. Részemről azt mondanám, hogy jobb lett volna, ha ezzel a két
centivel inkább feljebb kerül a motor, hogy vastagabb dolgok
is elférjenek a tengely és az alaplemez között.

A gép jobb oldala, mint egy ajtó lenyitható. Itt kapott helyet a köszörű
és a polírozó korog, illetve ide voltak betéve az esztergakések.

Mindent kihúztam, ki illetve felnyitottam, valamint szét is húztam a gépet.
Bár látom a hibáit, de azt kell mondjam, hogy nagyon tetszik!

Az egyik hibája az, hogy a jobb oldala túl tömör, amitől
egy kissé kényelmetlen benne állítani az állócsúcsot.

Mondjuk így még nem, de ha van ott valami fadarab, ami megvan vagy öt centi
vastag, akkor már kényelmetlen odaférni. Kiállhatna ez az izé jobban,
vagy legalább ne folytatódna tovább felfelé az őt tartó anyag.

Ez annyira nem tokmány, ráadásul annyira nem központos, hogy már mindenféle
furmányos terveket eszeltem ki, hogy mégis hogy a csudába tudnék házilagos
eszközökkel felvarázsolni egy tokmányt a motor tengelyén található,
szerencsére legalább szabványos nyolcas menetre.

No meg az is baja ennek a konstrukciónak, hogy a két felének, vagyis a befogandó
anyagszélességnek megfelelő távolságot nem nevezném könnyen állíthatónak.

Így néz ki a masina alulról. A vájatban futó két rúdnál
fogva lehet ki-be lehet tologatni a jobb oldali részt.

Ez a valami fogja oda a két rudat a motoros részhez. Mondjuk fához persze elmegy,
csak valahogy lötyögős, pontatlan, kétszer ugyanoda be nem álló hangulata van.

Először erre a névre keresve próbáltam utánanézni,
megjegyzem teljesen sikertelenül.

Az addig rendben van, hogy gyárilag nem így volt. No de vajon mi lehetett
a konstruktőr terve ezzel az átalakítással? Miért kellett ezt az asztalkát
kettévágni? Én a részemről inkább úgy oldottam volna meg, hogy
meghagyom a fűrészasztalt egyben, és ha már annyira kell
valamire, akkor hajlítok egy-egy "L" alakú
lemezt előre és hátra is.

Most ezt vagy fixre összecsavarozom a róla levágott két darabbal...

...vagy mivel nem áll szándékomban körfűrésznek
használni, hagyom a csudába az egészet.

Ha csak fadarabokat akarok vele megdolgozni, ez még akkor is kevés. Amit már
megálmodtam, az fogantyúk készítése papírdobozokra. Valami körte alakú
gomb, amibe bele lehet tekerni egy csavart. A vázolt gombot például
képtelenség lenne ezzel az izével kitámasztani. Vagy ha képtelenség
azért nem is, de hogy ritka csúnya nyomot hagyna rajta, az biztos!

A késtámaszt - ha csak ideiglenes jelleggel is -
az előtérben látható csavarral pótoltam.

Ez a porvédő valami, ez engem annyira idegesített, hogy mérgemben leszereltem.

Tessék! Már jöhet is bele a fa!

Működni ugyan működik mint faeszterga, de valahogy annyira esetlen az egész, hogy
mindenképpen kezdeni kell vele valamit. Mondjuk mivel faeszterga, nem ébrednek
benne túlzott erők, ezért minden különösebb engedmény nélkül legyárthatók hozzá
az alkatrészek fadarabokból. Nagyobb igények eseték keményfából. Szerintem még
a bútorlap is megteszi, ha a kopásnak kitett felületekre teszek egy darabka vaslemezt.

A másik szívfájdalmam az anyagszélesség beállító csavarjának elhelyezése.
No nem csak azért, mert hülye helyen van, hanem azért is, mert ahhoz,
hogy rendesen meg tudjam húzni a csavart, be kell nyúlni a gép alá
egy 13-as villáskulccsal. Mondjuk ha valamivel rögzíteném azt
az anyát ami a kereszttartón van, legalább elforgás ellen...

Bevallom őszintén, hogy a fúrógépes meghajtáson kívül gondolkodtam mosógép,
vagy centrifuga motorosban is, csak ugye ahhoz, hogy egy motor tengelyére
tokmány, vagy legalább egy használható menet kerüljön, ahhoz leginkább
egy esztergapad kell, ami ugye éppen, hogy nincs. Szóval ez a motor már
így magában is egy kész áldás! Aztán persze mindjárt elkezdtem mindenféle
továbbfejlesztésben gondolkodni. Mivel ha korlátozásokkal is, de ez azért már
mégiscsak egy esztergapad, gyárthatnék vele ékszíjtárcsákat sebességváltóhoz.
Ahogy így visszagondoltam, már épp kezdtem volna sajnálni, hogy kidobtam
a Balkan kismotorom tartalék motorblokkját, amiben ugye benne lakott egy
háromsebességes váltó, mikor is leesett, hogy azt onnan kifűrészelni, az egyik
végét a villanymotorhoz, a másikat meg tokmányhoz illeszteni, gépészt próbáló
feladat lenne. Én meg ugye milyen messze vagyok már akár csak egy mechanikai
műszerésztől is, a pusztán szegek beverésére jogosító telefon hálózat szerelői
képesítésemmel? Elmondanám, hogy nagyon messze! Ehhez a feladathoz
már édeskevés lennék. A hozzáértést egy darabig ugyan lehet pótolni
a lelkesedéssel, de ez a project egy pont után biztos bukás lenne.

Ha már úgyis erre jártam, beállítottam a motor tengelyét hátulról kitámasztó csavart,
mert volt a tengelynek némi kotyogása. Aztán ahogy elnézegettem ezt a motort,
egyszer csak beugrott, hogy mindössze néhány távtartó beiktatásával feljebb
tudnám emelni, és akkor vastagabb dolgokat is bele tudnék fogni a gépbe.

Ki szedte ki, illetve ki nem tette vissza már megint a helyére a nyolcas kulcsot?

Valamint mégis hova a csudába tűnhettek ebből a papírdobozból azok
a bútorlábak, melyeket még valamikor a cikk elején mutattam?

Ha nem én lennék az elkövető, hanem tegyük fel járna erre valaki más is, részemről
egészen biztos vagyok benne, hogy kegyetlenül ráfognám ezeket a dolgokat.
Lelki békém okán már el is gondolkodtam rajta, hogy adok az asszonynak
egy kulcsot a pincéhez, aztán mindjárt lehetne is kire fognom a dolgokat.
A szekrény tetején található alumínium profilok mindeközben azért lettek
többen, mert összehoztam őket azokkal a lábakkal, melyek valaha Gyöngyi
kolléganőm íróasztalaiból estek ki. Na ennyi sín már annyi esztergára elég,
hogy annyit már életem végéig sem lennék képes megépíteni! Már úgy
értem, hogy ha így, ebben a semmilyen tempóban haladok...

Fogtam két bútorlábat, rátettem a munkapadra, majd rájuk tettem a barkácsgépet.
Gondolom nem szükséges különösebben ecsetelnem a konstrukció előnyeit.
Persze nem pontosan így lenne, mert a két sín egy deszkához lenne
fixen hozzácsavarozva. Bár akár még így is megállná a helyét,
amennyiben több ponton kitámasztanám a síneket valamivel.
Aztán leesett, hogy még ez sem kell, hiszen ezt a feladatot épp
elvégzik azok a részek, amiket a sínnek használt idomokra rögzítek.
Persze ha mindent leszedek, szétesik az egész, de azt meg mégis minek?

Mi lenne, ha tegyük fel leszabnék a sínek közé ugyanebből az anyagból egyforma
hosszúságú darabokat, melyeket aztán egy-egy átmenő csavarral rögzítenék?
Fűrészelni és lyukat fúrni azt tudok, menetes szár meg akad itthon, vagy
ha nincs megfelelő hosszú, akkor lehet kapni a boltban méterre. Aztán
rájöttem, hogy még alumíniumot sem kell fűrészelnem, mert a két idom
közé bőven megteszi távtartónak a konyhapultokhoz alkalmazott vastagságú
pozdorja. Magát a motort nem is kéne mozgathatóra kiképezni, az állhatna fixen.
A meghajtással szemben álló valami (rendes nevén szegnyereg) azonban csúsztatható
lenne az alu profilokon. Természetesen rögzíteni is lehetne valahol egy kézzel jól
megfogható fejű csavarral, ami tipikusan egy üléstámla állító gomb valamely
korábban szétbontott irodai székről. Aztán meg lehetne csinálni úgy is, hogy
a szegnyereg menetes orsóval legyen beállítható. Amennyiben a képen látható
műanyag zárókupakokat nem ütöm fel az alumínium profilra, akkor a szegnyereg
a fixálás oldása után lehúzható lesz a sínről. Mondjuk fel lehet tolni helyette
egy másikat, forgót, szemből késtámaszt, csiszolókoronghoz asztalt,
bábot, meg ki tudja még mit, amit csak összefantáziálok.

Íme a masina, illetve a szerző első komolyabb esztergályozási feladata.
A képen látható, amúgy Legafonból bontott panelből kell kifaragnom,
akarom mondani esztergályoznom három darab hatalmas alátétet.

Laci szomszédnak kell, hogy megfogják a csillárjához nem
kifejezetten passzoló burákat. (ezeket meg én sóztam rá)

Egy kissé elkalibráltam magam, hiszen ezzel a modellezéshez méretezett aprócska
fűrészgéppel nem lehet ott elvágni az anyagot, ahová a vonalakat berajzoltam.

A dekopír gépnek viszont ugyanez a feladat már semmiféle problémát sem okozott.

Nyolcas lyukat fúrtam a lemez közepébe a felfogatáshoz, majd lecsaptam az anyag
sarkait, hogy el tudjon forogni a gépben. Na most kéne az a szemből
késtámasz, amit kicsivel korábban álmodtam meg.

Ez persze még egyáltalán nem az, mert ezt csak odakrehácsoltam az épp a kezem
ügyébe kerülő alkatrészekből. Ha nem is egy életbiztosítás, de azért megteszi.

Favéső? Anyagnak nem megfelelő fordulatszám? Anyagminőség?
Úgy érzem lenne mit tanulnom egy esztergályos könyvből...

Mivel szemből nem igazán ment a dolog, gondoltam akkor majd innen támadom meg
az anyagot. Ezt persze nem csak gondoltam, de rögvest meg is tettem! Mindössze
néhány perc alatt sikerült kivégeznem egy csomó szerszámot. Csavarhúzó, véső
sarka, csigafúró, reszelő hegye, meg ami szerszám még csak a kezembe akadt,
mind elvérzett, akarom mondani kilágyult, majd búsan elkopott a feladaton.

Bármily meglepő, végül egy kidobásra váró, amúgy rozsdás és kopott fémfűrészlap
sarkával sikerült leszúrnom az anyagot. Mondjuk azt mindig is tudtam, hogy
az üvegszálas műanyag egy igen masszív anyag, de attól még meglepő
volt látni izzani rajta a fémeket. Mondjuk a súrlódás már csak ilyen.

A bal oldali karika azért hiányos, mert nem vettem észre, hogy a nyersanyagba két
helyen is bele volt vágva. Az üvegszálas lemez masszívságát dicséri,
hogy esze ágában sem volt szétrepülni a forgatás közben.

Meglehet, hogy nem a félretett seprűnyélből lesznek a papírdobozokra a gombok,
mert ennek az anyagnak egyáltalán nem tetszett, mikor nekiálltam esztergálni.

Mióta esztergám van, minden anyag forgástest, és minden anyag amin lyuk van,
vagy nincs, kerek, vagy nem, az alkatrész esztergához. Olyan ez, mint
mikor kalapáccsal a kézben mindent szögnek néz az ember.

Még egy darabig eltologattam  a csavart a nútban, majd kisvártatva felhagytam
az álmodozással. Természetesen amennyiben a felvázolt ötleteimből bármit
is megvalósítok, meg fogom örökíteni néhány jóízű farigcsálós cikkben.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.