Oda ehhez a polchoz, majd tekintsük meg ezt az adott feladatra teljesen alkalmatlan lámpát. Ebben kérlek az a szép, hogy meg mertem volna rá esküdni, hogy ezt a lámpát a múltkor egyszer már felszereltem.

   Az ott jobbra, az egy újabb alkalmatlan alany. Ez a cikk amúgy olyan régi, vagy mondom inkább úgy, hogy régen megkezdett, hogy a jelen helyszínen azóta már rég rendet vágtam. Konkrétan a fadarabjaim kerültek ide.

   Ezt a lámpát egy a ház mögött elhelyezett szemétrakásból mentettem ki. Amúgy a szomszéd lakásból szerelték le. Azóta se találja szegénykém a helyét, pedig már több alkalmasnak tűnő helyre is odapróbáltam.

   Na most amit szintén nem találok, az a jelen képen látható iszonyú mennyiségű lom új helye. Vagy legalábbis akkor még így volt. Azóta persze már kirámoltam, s ide kerültek a biciklis cuccok. Az innen elvitt kábeleimet már szét is válogattam, míg az apró anyagok rendezésével még mind a mai napig adósom vagyok.

   Ezt a burát (mint ahogy az előbb látott hármat is) a szemétben találtam. Mivel az adott feladatra csak nagyon bonyolult módon lenne alkalmassá tehető, ezért ezt is elvetettem. Na jó, ha már előkerült, akkor elmondom... Először is így, vagyis fejjel lefelé kellene állnia. Ekkor persze egyből előjön az a hibája, hogy ez a bura ugye átlátszó. Hogy ez ne így legyen, először le kellene festenem a belsejét fehérre, aztán feketére, aztán megint fehérre. Ha ezt megtenném, akkor alulról nézve nem látszana rajta semmi változás, valamint felülről nézve is ugyanúgy tükrözné a fényt, mint ahogy eddig is tette, de lefelé, vagyis a burán keresztül már nem világítana.

   Az előzők és ez a kép készítése között eltelt két és fél év. Már csak ez az egy adat is nagyszerűen rávilágít, hogy micsoda csúszást képesek szenvedni az építési projectjeim. Illetve ha már szenvedésről van szó, akkor inkább én, hiszen az én szememet szúrja a feltükrösödött gombokon megcsillanó fény. Jelen szögből az "A" betű például nem is látszik. Hogy ez engem miért zavar? Nos azért, mert bár már évtizedek óta klopfolom a gombokat, még mind a mai napig nem tanultam meg vakon írni. Ez ráadásul annyira így van, hogy ha nem látom őket, akkor (talán az enteren kívül) egyetlen gomb helyét sem találom el.

   Ez itt egy amolyan átkötés az IKEA falilámpáról szóló cikkből, amit ott hagytam félbe, hogy lehozom a pincébe a ki tudja miért belülről is zöld színt kapott lámpát, majd legalább a belsejét kifehérítem.
   Hogy minek csavaroztam fel a lámpa innen nézve bal oldalára azt a rettenetes állagú fadarabot? (ami természetesen egy festőállvány) Nos azért, mert ha tegyük fel mégsem sikerülne a lámpának csak a belsejét lefestenem, akkor így ahogy van, fogom az egész konstrukciót, majd elfordítom 90 fokkal balra, mire fel megáll a fa talpán, és akkor a külsejét is átfesthetem.

   Bár magamat is sikerült vele meglepnem, de egy cseppnyi festék nem sok, annyi sem került a lámpa külsejére. Amúgy azért kellett átfesteni (természetesen csak a belsejét), mert a feketébe hajló zöld szín valósággal nyelte a fényt, ami szerintem egy rettenetesen durva konstrukciós hiba.

   Na most az építési projectjeim nemcsak elcsúsznak az időben, de még alaposan egymásra is! A jelen képen például azt látjuk (mármint a háttérben száradó átfestett belsejű lámpán felül), amint szárad a lakk az esztergához épített csiszolópadon, valamint a forgócsúcs (vagy bármi más) alá készített platformon is. A többieket, melyek ezen a képen mondjuk nem látszanak, de attól még itt vannak körülöttem széjjelrakva, most inkább nem sorolnám fel. Mert ugye kinek van (illetve lesz) kedve idővel visszajönni és beszúrni a linket a nyeles tokmányra, az esztergához készült apró kiegészítőkre, a tapintókörzőre, az esztergakésekre, vagy épp egy darabka fából készülő tűreszelő tartóra.

   Mikor időnként ráunok a pincében történő rendetlenkedésre, csak egy egészen kicsit kell szemügyre vennem ami a lakásban van, és már megyek is vissza a főkép fadarabok megmunkálására alkalmas szerszámaimhoz.
   Amúgy nem olyan vészes a helyzet (á dehogy...), hiszen itt már csak a CB24-es telefon a Harkov villanyborotvák, a sárga füles, a mágnescsík ellenőrző, és egy porszívóból kiszedett teljesítmény szabályzó elektronika van. No meg a jelen cikk alanya, jobbra bent hátul, mint fél IKEA lámpa.

   Mivel időközben két újabb hét telt el, így bőven volt rá időm, hogy vegyek a piacon egy másik foglalatot. No nem azért vettem meg, mert rövidebb (ami amúgy nem igaz, hiszen csak a külseje az), hanem két teljesen másik okból.
   Míg az egyik egyértelműen az volt, hogy mindössze 100 forintom bánta, addig a másik az, hogy ebben nem rugós a vezetékek bekötése, hanem csavaros, ezért egy az egyben stimmel bele a lámpa eredeti kábele. Ez mondjuk még szerintem is egy kifejezetten erőltetett magyarázat volt, no de mit tegyek, ha egyszer ez az igazság?

   Mikor kirakom a paprika palántákat a balkonra napozni, mivel olyankor útban van, egy kicsit a lámpa háza is mindig odébb kerül. Mivel a palánták minden szebb napon ki vannak téve, így legalább (mármint úgy, hogy a lámpa mindig útban van) őt is mindig látom. Ez persze engem egyáltalán nem hatott meg, mert én már bármilyen félbehagyott projectet olyan rutinosan kerülök ki, hogy azt akár már taníthatnám is! Már ha lenne valamelyik az egyetemen halogatás szak...

   Ezért szétválasztottam, majd még sorba is rendeztem őket. A felső sor nem kell, illetve most nem kell, ezért mehet vissza a pincébe. Az alsó sor pedig így ahogy látod, szép sorjában mehet bele a lámpába.

   Aki már megtapasztalta, hogy milyen érzés újra szétforrasztani a kötéseket élete legszebben beforrasztott tuchel csatlakozóján, az soha többé nem felejti el ráhúzni a kábelre azokat az apró szerelvényeket, amiket a bekötés után már nem lehet.

   Ez az E27-es foglalat, ez annyira sprőd, hogy azt már-már képtelenség szavakba önteni! A csavarjai korrodáltak. Az eresztékei lötyögnek. A lábai (amik az izzóhoz érnek) ferdék. Ahogy itt fogdostam, pergett le a széléről az anyag. (lásd a fekete csíkot mellette jobbra lent) Na ennyit mára a piacon 100 forintért vett foglalatról, mint tuti vételről.

   Mivel ebben nem volt, a menetes részt átszereltem a lámpa eredeti foglalatából. Ez amúgy nem szerelési hiba (mármint az a hézag amit a képen látunk), mert a két másik ilyen lámpám is ugyanilyen trehányul néz ki.

   Beszaladtam a szobába egy izzóért, majd rájöttem, hogy amit keresek az még véletlenül sem itt van. Pedig Apukám szalagjainak meghallgatása közben olyan szépen összekoncentráltam őket (mármint a lakásban egészen addig szanaszéjjel heverő összes tartalék izzót), hogy mára már tényleg mindnek itt kellene lennie.

   Egy kicsivel odébb viszont már megtaláltam. Ebben az izzóban (tudom, LED-es fényforrás) az a pláne, hogy ez bizony dimmelhető. Az persze igaz, hogy a fényerő szabályozás megvalósításáról, illetve a direkt erre a célra beszerzett lengő (vagyis nem falba építhető) teljesítmény szabályzóról egy másik cikk fog szólni, de az most mindegy. Illetve annyira azért nem, mert ugye mikor majd odajutok, hogy már csak rá kell dugnom a kábelre a szabályzót, akkor ugyan ne kelljen már keresgetnem ezt az izzót. Arról már nem is beszélve, hogy felszabadult a helye a polcon.

   A valóságban persze nem közelíteni, hanem épp ellenkezőleg, vagyis távolítani kell. Mármint a lámpát a faltól. Ezt úgy lehet a legegyszerűbben kivitelezni, hogy rászerelem a lámpát valami olyanra, amitől aztán eláll a polctól. Mivel úgy lenne jó, ha minél jobban elállna, azért a hosszabb anyag volt a befutó, ami amúgy már vagy 10 éve szolgál a középső asztalfiókomban, mint barkácsolás közbeni alátét.

   Mivel az akkus fúrógépben épp kimerült az akku (amúgy mindig ezt teszi, mikor dolgoztatni szeretném), a lyukat a tőle balra látható miniatűr fúrógép segítségével fúrtam ki.

   Így persze már nem a polcot világítja meg alulról, hanem magát a plafont. Mivel tulajdonképpen ez volt az eredeti cél, ezért ezt a projectet ezennel befejezettnek nyilvánítottam. Hogy ez nem igaz? De! Tényleg azt mondtam rá, hogy kész!
   Az persze igaz, hogy a fél szál laminált padlót a polchoz még csak a fal felőli végén elhelyezett mintegy öt centi magas papírkupac fogja oda, mint ahogy az is, hogy lehetne a helyzet ennél rosszabb is. És akkor a fényerő szabályozhatóságának hiányáról még nem is beszéltem! (amúgy de, hiszen az imént már említettem)
   Hogy akkor (vagyis tulajdonképpen éppen most) miért mondtam rá, hogy kész? Nos azért tettem, mert az utóbbi időben annyi barkácsolós projectbe kezdtem bele, ami aztán úgy maradt félbe (már ha eljutottam vele egyáltalán félútig), mintha mondjuk kötelező lenne!

   Ezzel meg ugye tulajdonképpen már elértem a még évekkel ezelőtt kitűzött célt, vagyis azt, hogy a szobában egyrészt még bőven világos legyen, de ennek ellenére ne csillogjanak a gombok a billentyűzeten.

   Ha nem is egyszerű (hiszen fel kell hozzá nyúlnom jó magasra), de azért lehet a lámpán állítani. Amennyiben azt szeretném, hogy a jelenlegi pozíciójánál kintebb legyen, akkor majd szerelek alá egy hosszabb, akár teljes hosszúságú laminált padlócsíkot, amit - hogy le ne hajoljon - megerősítek egy (vagy két) léccel. A végét pedig nem csak úgy egyszerűen betolom valami alá, hanem oda is csavarozom.

   A project csicsásításához van egy szovjet, egy falba szerelhető sárga, valamint egy szabadvezetéken csüngő fényerőszabályzóm is, csak utóbbi most még valahol nagyon a pincében.
   Szerintem úgy lesz, hogy majd mikor valamelyiket egésszé kerekítem, és persze kedvem is van hozzá, akkor majd egyszerűen csak sorba kötöm a lámpával. Hogy aztán ez a szabályzó hol lesz elhelyezve? Na azt még nem találtam ki!
   Gondoltam kész, ez a project ennyi volt, majd nekiugrottam és leszedtem a képeket a kártyáról. Miután ezzel megvoltam, még fél óra sem kellett hozzá, hogy módosítsak egy aprót a lámpa elhelyezésén.

   Míg a lámpát tartó anyag csak egy, addig a hálózati kábele már egyenesen két polccal került lejjebb! Míg az előbbi módosításra azért volt szükség, hogy a lámpa fénye a plafon nagyobb felületét szórja be, addig az utóbbira azért, hogy legalább egy kicsivel könnyebb legyen elérnem a kapcsolót. Hogy aztán így marad-e örökre, vagy idővel lesz belőle egy kettes verzió, azt most még meg nem tudom mondani...