Ami még szintén nagyon útban volt, az a képen látható laptop, amit a lakásból már csak azért is feltétlenül le kellett hoznom, mert a helyére kerültek a csokik. Ezt amúgy már csak azért sem fogom szétszedni, mert egyrészt működik, másrészt már fel is lett rá telepítve minden olyan, ami a pincei dobozok nyilvántartásának rendberakásához kell. Hogy az a projekt is mikor fog megtörténni...

   Jelen kép címe nemcsak azért lett "hatalmas", mert a magnó szétszedésének irányába a folyosóra végre kitett készülék "hatalmas" lépés, hanem azért is, mert ezt a mozzanatot egy "hatalmas" pincei rendrakás követte. Mármint azért, hogy a laptopot legalább egy próbanyomat erejéig odatehessem az asztalra.

   Íme a készülék kapcsolási rajza, ami egy csomó érdekességet tartalmaz. Például az URH tuner nemhogy varicap hangolású, de még három gombra programozható is. A készüléknek külön 9 voltos telepe van az FM hangolófeszültség számára. Mindeközben a rádiórészben egyáltalán nincs AM sáv. A hangszínszabályzó normális lepke, a hangerőszabályzó pedig fiziológiai. A kombináltfejnek meglepő módon külön tekercse van a lejátszáshoz és a felvételhez. A középfrekvenciás és a hangfrekvenciás erősítő is IC.

   Ez a kép csak annyiban különbözik a kettővel ezelőttitől, hogy időközben eltelt két hónap, lecseréltem a melóscipőmet, valamint szétszedtem az utcait. Bár úgy volt, hogy az előszobába a fényképezőgéppel a helyzetet megörökítendő mentem ki, csak aztán a már tőlem megszokott módon újra eltérültem.

   Harmadnap reggelén úgy döntöttem, hogy ha be akarom hozni az előszobából a magnót (márpedig ez feltett szándékom), akkor előbb meg kell javítanom anyám szemüvegét. Mármint úgy gondoltam, hogy a két úgy nagyjából egyforma méretű tárgyat dolgom végeztével majd nagy ügyesen megcserélem.

   Ehhez képest az előszobába kiérve, megláttam a papucstartó tetején két, még ki sem csomagolt fésűt, amit azért nem tudok a fürdőszobában felakasztani, mert nem kaptam a feladathoz ugyanolyan fazonú öntapadós akasztót, mint amilyenből már kettőt is felragasztottam. Komolyan mondom, totál szánalmas, hogy mikor nincs kedvem semmihez, akkor milyen apróságokon vagyok képes fennakadni. Mikor megláttam a vécébe való gurigapakkot, azt már nem is volt lelkierőm kicsomagolni.

   Anyám szemüvegének javítása amúgy mindössze annyiból állt, hogy egy csavart kitekertem innen, egyet meg onnan, orrtámasz bigyócska csere, csavarok vissza, s már készen is volt a szemüveget feltámasztó műtét.

   A dolgokat egy újabb nappal az csúsztatta el, hogy a rengetegben találtam egy olyan szemüveget, amivel mintha élesebben láttam volna, mint amelyikkel a laptopot nézve mozizni szoktam. Mármint a szemüveges fiókot a pincébe csak akkor viszem vissza, mikor kiderül, hogy a benne talált szemüveg fennmarad-e, vagy végül mégiscsak visszakerül a pincébe.

   Bár a szemüveg nem vált be, s még a fiókot is felkaptam és visszavittem a pincébe, csakhogy előző nap este egy hibásnak egyáltalán nem tűnő mozdulattól elkezdett nagyon fájni a derekam, így bármiféle hajolgatással járó projektnek még csak esélye sem volt! Márpedig a magnót fényképezni, szétszedni, valamint a házát elmosogatni is csak némi hajolgatás árán lehetséges.
   Ekkor úgy gondoltam, hogy ha mást nem is, de a székemben ülve, a hátamat mindvégig a szék támlájának támasztva, megírom a magnóhoz tartozó kedves kis 70-es évekbeli történetet. Mikor már majdnem nekiálltam, akkor menten kiderült, hogy az nem is ehhez, hanem a Tesla A3-as magnóhoz tartozik. Így dőlnek dugába a szerző nagyszerűbbnél nagyszerűbb tervei...

   Ezen cetli érkezése óta már több mint két hónap telt el. Amúgy nem nekünk, hanem Mártikának jött, csak mivel ő meghalt, a villanyórákat leolvasó ember pedig nem merte kinyitni a villanyórák kissé szoruló ajtajú lépcsőházi dobozát, így ezt is nekem kellett intézni. Mármint felhívtam az embert, s szóltam neki, hogy ne Mártát keresse, hanem engem, majd én beengedem a villanyórákhoz.
   Egy újabb apróbb érdekesség, hogy mivel a tetőtérben csak egyetlen lakás található, annak ajtószáma semmiképp sem lehet kettes. Nekünk meg időnként olyan levelet küld az e-on, ami szerint a "D" lépcsőházban lakunk, amilyen betűjelű ebben az utcában még csak soha nem is volt! Egyszer már megpróbáltam tisztázni az ügyfélszolgálattal ezt az eltérést, de nem igazán hatotta meg őket a panaszom.

   Hogy ez a magnó, pontosabban szólva rádiós magnó végre elém került, az egy valóságos csoda! Mármint azért, mert ez úgy történt meg, hogy előtte sikerült az összes, még a 2022-es lomtalanítás alkalmával begyűjtött apróságot az általam szabott határidő vége előtt bemutatnom.
   Rátérve végre a lényegre, ez a készülék nem annyira szép, nem annyira csúnya, mint inkább csak fura. Már eleve az összeállítása is mondhatni esetlen. Ez persze csak azért tűnik így, mert viszonylag ritkán látni fekvő helyzetben használandóra tervezett rádiós magnót. No de nézzük a részleteket.

   A magnóban már csak a gombok formájából, elhelyezkedéséből és funkciójából is visszakövetkeztethető, hogy a szintén Unitra M531-es magnóéval megegyező mechanika van, ami szerintem nem a legjobb jel. Mármint azzal nekem (gondolom nem csak nekem) valaha sokszor meggyűlt a bajom, ugyanis annyira szerencsétlen felépítésű volt a tolórúdjaival meg a görgőivel, hogy egy idő után inkább már eleve fel sem tettem a magnóra a tetejét. Ha mégis, a dobozt összetartó csavarokat nem tekertem be, mert tudtam, hogy úgyis mindjárt nyithatom ki megint. Mint kitűnő másik példa ott van mindjárt Karcsi barátom M531-es magnója, ami az eredeti pótlásául idővel BRG mechanikát kapott, mert a lengyelnél még az is jobb volt!

   Hogy egy szocialista országban készült kommersz készülékben a rádió fokozat programozható, az legalább annyira meglepő, mint az a másik szintén szokatlan tény, hogy ez a rádió csak URH sávot tudja.

   Ez a készülék vagy nem sokat volt használva, vagy annyira rendes gazdája volt, hogy a csatlakozókat fedő kupakokat mindig visszatette. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nem használta a különféle csatlakozókat.

   Bár az elemet nem lehet tölteni, hiszen a gyárilag beletöltött kémiai energia elfogyása külső behatással nem fordítható vissza, attól még néhány percnyi apukám tápegységéről történő töltés mégiscsak használt neki. Estére persze már csak három voltot mértem rajta, vagyis ment az elem a kukába, de addig azért még kitartott.

   Bár elsőre azt hittem, hogy a rádió panelját látom hátulnézetből, ez azonban a hangerőt és a hangszínt szabályzó potmétereket hordozó panel, a 90 fokkal elfordított, oldalról ráforrasztott programválasztó kapcsolók paneljával.

   Íme a magnó elektronikájának panelja, amit a másik oldaláról azért nem fogunk látni, mert nem tudtam a helyéről kiszedni. Valószínűleg úgy kellett volna, hogy a dobozból nem a panelt veszem ki, hanem a másik oldalról indulva a panelről veszem le a mechanikát.

   A kapcsolási rajz alapján ugyan megtaláltam, hogy ez a rászerelt rugóval nyomógombbá visszabutított kapcsoló melyik lehet, a pontos funkciója azonban nem derült ki. Mármint a magnó előerősítőjének süketítése funkciót még csak-csak sikerült felfognom, azt azonban már nem értettem, hogy a másik három érintkező mégis mi a csudát kapcsolhat a hangolófeszültséget előállító résznél.

   Ezek a hangolásra szolgáló fogaskerekek tisztára úgy néznek ki, mintha valami játékból kerültek volna ide. Mondjuk amilyen kis hegyes fogaik vannak, rengeteget kéne őket tekergetni, hogy elkopjanak.

   Bár sok értelme nincs, attól még meghagyom. Mármint nem hiányzott volna, ha porig rombolom. Az általa elfoglalt hely viszont amint leviszem a pincébe, nagyon is hiányozni fog! Mikor már nem lesz mit szétszednem, akkor lehet, hogy majd jól elcserélem egy általam még nem boncolt valamire. Már persze csak akkor, ha leszek még akkor egyáltalán...

   Annyira bosszantott, hogy a nagy fényes gomb funkciójára nem jövök rá, hogy a céljának kiderítésére többször is rámozdultam. Az biztos, hogy az antennához kell legyen valami köze, csak eddig még nem jöttem rá, hogy mi.

   Bár igazándiból alig csináltam vele valamit, még a gyorspörgetés is megjavult. Egy alapos szétszedés, majd tisztítás és kenés persze nem ártana neki, de mivel terveimben még véletlenül sem szerepel, hogy ezt a magnót használni szeretném, így a módszeres hibaelhárításnak már nem álltam neki.

   Mégis ki a fene lehetett a lengyeleknél, aki ezt az elvarázsolt funkciót kitalálta? Mármint ki lehetett akkora ember, aki nemhogy megoldotta a még soha sehol nem látott problémát, de mikor ezt a gyár mérnökseregével közölte, azonnal bevetették a megoldást! Mármint így van az antenna gombja kint.

   Bár komolyan rezgett a léc, hogy a Maja letudása után a pulton amolyan utolsó mohikánként ottmaradt dobgép paneljára is rámegyek, ehhez azonban - teljesen egyértelműen a közbejött ebéd okán - már nem volt elég erőm.