AEG magnetophon 300
(ajándékba kaptam)

Ezt a magnót ajándékba kaptam az amúgy Vaterán vásárolt Philips N4504 mellé,
mondván ha már egyszer én vagyok a szétszedős ember, akkor ugyan szedjem
már szét ezt is. Az apró magnó mellé kapott hibaleírás mindössze annyi volt,
hogy nem csak, hogy bödönül szól, de ráadásul még makacsul ellen is áll
a mindenféle irányú javítási kísérleteknek. Majd mindjárt meglátjuk,
hogy mire jutok vele én. Mondjuk ez a "majd mindjárt", ez azért
még tőlem is egy kissé erős volt. Mindjárt kiderül, hogy miért.

A felső polcon díszelgő szürke doboz egy Nintendo, alatta az aranyszín valami egy
Terta 811-es hangszórója, míg tőle jobbra a most bemutatásra kerülő magnót
láthatjuk. Így ültek ezek hárman a polcon, békés egyetértésben, hosszú
éveken át. Mondjuk azt, hogy ők miben értettek egyet, azt nem tudom.
Ellenben azt, hogy én egyetértek magammal, illetve bárki mással is abban
a ténymegállapításban, miszerint ez így azért nem olyan jó, azt biztosan tudom.

Nekiugrottam és egy csomó mindent lerámoltam a polcról, hogy legyen végre helye
az UHER variocord magnónak. Ez persze nem megy olyan gyorsan, mint azt elsőre
gondolná az ember, ugyanis ilyenkor szoktam nekiállni elmerengeni azon a fontos
kérdésen, hogy vajon mindent szétszedtem-e, ami a polcokon látszik. A Selena,
a bőrtokos rádió, a Riga 103, a Samsung fényképező, a Konica Minolta Z10,
a Metrix műszer, a mini rádió, meg a fogyasztásmérő, az AKAI 4000DS,
a rózsaszín óra, az apukám építette műszer, és a Sonata rádió már
biztosan megvolt, a többit pedig szerintem valószínűleg nem
is fogom felboncolni. Ez alól csak a sétáló macibelsők
képeznek kivételt, melyekből nem csak ennyi van.

Na most az, hogy fogok egy magnót, és csak úgy egyszerűen felrakom a polcra
dísznek, vagy a jelen UHER variocord esetében egy bármikor hadra fogható
magnónak, az nálam nem úgy van. Mert ugye most is mi volt? Illetve mi
nem volt? Gumilába a magnónak. Mondjuk azt a négy fekete pöttyöt
odanyomni, azt azért igazán nem volt nagy kunszt,
de hátráltatni azért hátráltatott.

Jó lesz ez így! Mondta a szerző, majd néhány nap múlva kénytelen volt átrendezni
a sorokat, mert ha egy kicsit előrébb ültem, akkor az UHER magnó plexijéről
tükröződött a szemembe a csillár fénye, mikor meg hátradőltem,
akkor az AKAI plexije játszotta velem ugyanezt.

Ezek meg ugye kimaradtak. Balra egy gyári UNITRA M531-es, míg jobbra
a zacskóban egy átépített, illetve nagyon koszos változat. Mindeközben
a medve a háttérben azon röhög (illetve konkrétan rajtam), hogy már
vagy úgy egy órája tologatom a lomokat a polcokon, mely áldásos
tevékenységem következményeképp egyre csak magasabb
fokozatra kapcsol a szobámban a rendetlenség.

Erről a két orsóról például kiderült, hogy egyáltalán nem vesztek el!
Persze nem most akartam őket megtalálni, hanem még múltkor...

Szerintem simán felvennének az amőba alakú palacsintát sütők klubjába. No persze
ilyenkor még a szerzőben is felmerül a kérdés, hogy ez a kép meg mégis, hogy
a csudába került ide? Nos úgy, hogy a féktelen pakolászás közben egyszer
csak megéheztem, sütöttem egy rakat palacsintát, hogy majd utána nekiesek
a magnónak, csak miután a konyhából visszatértem, egy meglepő látvány fogadott.

Mégpedig ez. Na most láttam már ezt-azt, de olyan élményben eddig
még sosem volt részem (megjegyzem nem is vágytam rá), hogy
pirosra váltott Windows homokórában gyönyörködhessek.

Miközben álmélkodva csodáltam a piros homokórát, erre a csúfságra váltott
a kép a monitoron. Ahogy ezt megláttam, mindjárt megéreztem,
hogy a mára tervezet magnószerelés elhalasztódik.

Ugyan ennyi idő távlatából már elfeledtem, hogy mit kapcsolt ez a kapcsoló, de arra
még élénken emlékszem, hogy első feltételezéseimmel ellentétben nem ő a bűnös.

Na most mikor a számítógépet kell b*asztatni, olyankor egyből fel szokott bennem
támadni a vágy, miszerint: Magnót akarok szerelni! Magnót akarok szerelni!

Nem pedig ilyen kis undok púpos elkókat cserélgetni az alaplapban.

Miután a cserélt elkó a videokártya mellett volt, azt a rendszert kezdtem terhelni.
Miközben a gép két ablakában is futott a film, én újra a magnó felé fordultam.

Na jó. Bevallom. Közben eltelt három év, minek okán már arra sem emlékeztem,
hogy az eddig látott képek egyáltalán elkészültek! Mondjuk az eltelt három év
alatt nem sok minden változott. Talán csak annyi, hogy ez a polc már rég
nem az a polc, illetve most már közvetlenül a magnón ül a Nintendo.

Mint a fenti képen, csak most már az AEG kismagnó nélkül. Ez ugyan nem volt egy
igazán látványos haladás, de ha befejezem végre a ferde tetejű SANYO magnóról
szóló cikket, valamint a szintén jórészt megírt Nintendo cikkével is elkészülnék
végre, akkor azért márt lenne egy kis hely a polcon. Aztán jöhet a faládika rádió,
az UHER 4000, a CCD videókamera, az átépített joystick, az át nem épített joystick,
az érintőgombos joystick, a külső UHF tuner, a napelemes kerti lámpa, meg persze
a GM számláló. Na most a többi polcomat talán nem is mutatnám, mert már így
is lement a negyede cikk, miközben az aktuális boncalanyt még nem is láttuk!

Tessék! Egy kissé talán szokatlan a formája, de amúgy kifejezetten szép.

Ugyan érzésre jó helyen van, vagyis hordozás közben kényelmes megnyomni,
illetve nyomva tartani, de attól még azt kell mondjam, hogy ezt a pillanat
állj gombot, ezt bizony szokatlanul lehetetlen helyre sikerült eldugni.

Amúgy készült belőle ilyen bordó színű változat is,
csak nem AEG, hanem Telefunken felirattal.

A mikrofonon az a műszernek látszó képződmény, az egy műszer.
Na ilyet se nagyon láttam még senki mástól!

Piros, zöld, fehér és fekete. Most már legalább tudom, hogy honnan szedte
a BRG azt az ötletet, miszerint az MK-21-es és az MK-25-ös
magnókat mindenféle lehetetlen színekben gyártsa.

Ezt a reklámot mondjuk nem értem. Vajon mi köze lehet az autós kesztyűnek,
a térképnek, meg a kulcsoknak egy magnóhoz? Talán az, hogy magunkkal
vihetjük a magnót a hétvégi házba. No de minek magnó egy kerti lakba?
Oda nem azért megy az ember, hogy elszabaduljon végre a város zajától?

Ez a műszer nem lett a magnó dísze. Még a mellőle látványosan
hiányzó díszlemezekkel együtt sem lehetett ráfogni, hogy az.

Mondjuk ezen a Telefunken változaton (kooperáltak nyugaton
is rendesen) sokkal nagyobb, pláne szebb a műszer.

Ez a gombelrendezés gondolom csak mifelénk tűnik szokatlannak.
Például a Philips N 4308-asnak is ilyen széles stop gombja volt.

A nyomógombok alatt kétnyelvű a felirat, illetve a magnón
csak ez az egy szem forgatógomb található.

Az ablakon keresztül csak a leeresztő orsó látszik teljes szélességében.
Mondjuk felvételkor az a lényeg, hogy mennyi szalagunk van még.

Íme a magnó bal oldala.

Balra a tápfesz (tápegység, vagy kocsi akku), jobbra a póthangszóró csatlakozója.

A magnó füle ugyan fix, de ebbe az oldalsó résbe bele lehet akasztani a vállszíjat.

Íme a magnó jobb oldala.

Mikrofon, rádió, fejhallgató.
Ugorjunk!

Ez a gumiláb fénykorában biztosan nem így nézett ki!

Ennek a másiknak pedig szinte már teljesen kisimultak a ráncai.
Remélem a magnó belső gumialkatrészei nem így néznek ki.

A teleptartóban első ránézésre semmi érdekes sem látható.

Azonban ha oldalról nézzük, akkor mindjárt kiderül a turpisság, miszerint nem négy,
hanem egyenesen öt elem kell bele! Ugyan a magnó a leírása szerint 5,5 és 7,5 volt
közötti feszültségről üzemképes, csakhogy ha nem elemekről járatjuk, hanem
akkukról, akkor a négy akkucellában már csak 4,8 volt lenne. Öt Ni-Cd
cellával viszont már 6 voltot kap a magnó, ami egy számára
már tökéletesen megfelelő feszültségérték.

Milyen fura, hogy úgy szűntek meg országok, hogy közben nem is volt háború...

Az már egyszer biztos, hogy ez sokkal csinosabb, mint az URAN vagy a Geloso.

A fejek és a szalagpálya is sokkal pöpecebb, mint az a kismagnóknál megszokott.
Na ja. Ez kérem precíz német technika, nem holmi csehszlovák vagy olasz
tákolmány. A SANYO-ról, vagy a KOMETA-ról nem is beszélve!

Ez a lemez is milyen szép már...

A magnó mechanikája alumínium ötvény. Ami a képen úgy néz ki, mintha ebben
a magnóban két lendkerék lenne, az nem optikai csalódás, hanem a valóságban
is úgy van! Na ez a magnó nem is nyávog úgy, mint a Geloso meg az URAN!

No persze jelen állapotában még sehogyan sem forog, merthogy jelenleg nincs fent
a motoron a szíj. Szerencsére nem mállott szét, mint az a Philips gépek
esetében szokás, hanem egyszerűen csak leugrott a helyéről.

Íme a motor metszeti ábrája. Ez nekem egy kicsit már sok. Az addig tiszta, hogy
ez egy egyenáramú kommutátoros motor, csak azt nem értem, hogy mit keres
ott a regulátor mellett a tőle kissé balra látható hármas tekercskomplexum.

A balra fent látható trafót kezdetben (már csak a mérete okán is) hálózati trafónak
néztem, de ez végül is csak a fázisfordító. Mit ne mondjak, szép nagy darab!

Ez itt a teleptartó hátulnézetből.

Ez pedig egy a teleptartóról egyszerűen lehúzható csatlakozó. Azt kell
mondjam, hogy vannak ebben a magnóban szerethető részletek.

No persze az, hogy ennyire tömör, na az mondjuk nem tartozik közéjük.

Ez itt a kimenőtrafó, ami akkorára sikeredett, hogy rá sem merték tenni a panelra!

Mivel ebben a magnóban végül is nincs hálózati trafó, így ezen biztosíték
érintése - a szokásostól eltérően - semmiféle veszélyt sem jelent.

A sok szép műszaki részlet között mindig akad valami csúnya. Mert ugye,
ahogy ez a kupac alkatrész ide lett hányva, na az azért nem semmi!

Az elektronika panelja, ha ki azért nem is szerelhető, de legalább kihajtható.

Ennél közelebb nem tudtam menni a kamerával.

Mint ahogy minden kapcsolási rajznak megvan a maga szépsége, úgy ebben is akad
néznivaló bőven! Például az első két tranzisztor számára egy harmadik szűri meg
a tápfeszültséget. Az előerősítő negyedik tranzisztora (T104) már közvetlenül
a fázisfordító trafóra dolgozik. A magnófej meghajtása felvételkor az átkapcsolt
fázisfordítón keresztül történik. Felvétel állásban a push-pull végfok átvarázsolódik
törlő oszcillátorrá. A törlő oszcillátor visszadolgozik a fázisfordító trafóra, így hozva
létre az előmágnesező áramot. A motor fordulatszám szabályzó áramköre meg aztán
pláne egy varázslat! Utóbbi amúgy gyorspörgetés állásban teljes sebességre kapcsol.

Az elektronika panelja csak azután billenthető ki a helyéről, hogy a piros négyzettel
jelölt részen megnyomjuk a forgatógomb végét a gomb felé. Ha ezt nem tesszük,
vagy a forgatógomb műanyag tengelye bánja, vagy kiszakad a panelből a poti.

Nem csak úgy egyszerűen egy (amúgy két) csavar tartja a panelt,
hanem a sima alátéten kívül került oda egy rugós is.

A matricáról pontosan tudom, hogy honnan esett ki,
ellenben a sárga szigetelőcsövecskéről nem.

Eddig még sosem látott, mondhatni szokatlan, de egyben üdvözlendő
megoldás, hogy a szíj feszessége egy mozgatható görgővel állítható.

Eredeti táp (illetve egy rakat elem) hiányában a tápegységemről
járatom a magnót. Amúgy meg színre színt!

Na most azt ott valaki nagyon elgörbítette! Ez amúgy a pillanat állj funkcióhoz
tartozó fék, ami várakozás közben a felcsévélő orsót hivatott megállítani.

Onnan meg hiányzik egy filc, ami azt a célt szolgálná, hogy gyorspörgetés
közben adjon némi fékezőerőt a jobb oldali szalagcsévélő tüskének.

Ez az a kapcsoló, ami gyorspörgetés állásban teljes sebességre kapcsolja a motort.

Ezt az amúgy még soha sehol másutt sem látott szíjbiztosító karikát be kellene
állítani, mégpedig úgy, hogy pontosan a közepén, vagy a jelen kép szerint
nézve kissé jobbra fusson a lyukban a szíj. Mindezt azért, mert jelen
állapotában a szíj a centrifugális erő hatására neki-neki verődik
a gyűrűnek, ami ettől igencsak furcsa tingelő hangot hallat.

Ezt a részt egyáltalán nem azért vettem le, mintha olyan nagyon kíváncsi lettem
volna rá, hogy hogyan is néz ki a másik oldaláról, vagyis innen szemlélve.

És még csak nem is azért, hogy egyben átlássam felülről a mechanikát, hanem arra
voltam kíváncsi, hogy mégis mi a csuda zörög a hangszóróban. Sajnos nagyon úgy
néz ki, hogy a lengőcsévéről elszabadult menetek okozzák azt a furcsa jelenséget,
hogy időnként zizegve szól a hangszóró, máskor meg egy-egy pillanatra tisztára
olyan, mintha felhangosítottam volna a magnót. Szerintem hol zizegnek,
hol meg mégiscsak hajtják a membránt az elszabadult menetek.

Na most ez nem azért lett ilyen bonyolult, mert a konstrukció kifejlesztése közben
be voltak tépve a mérnökök (bár ki tudja), hanem azért, mert ez a magnó olyan,
hogy a létező összes szükséges funkciót szerették volna benne megvalósítani.
Hogy mennyi mindent ki lehet hagyni egy mechanikából, s az még mindig
működik (vagy legalábbis megvásárláskor még igen), arra bár kazettás
viszonylatban, de ékes példa mondjuk szegény München magnó.

A piros pöttyel jelzett csavart kitekerve, a keresztben átvonuló vaslemezhez képest
elmozdítható, az abból kilógó háromszög forma valami, aminek a balról belógó
laprugó támaszkodik. Ezzel a mechanikai részlettel lehet beállítani a szalagot
felcsévélő orsó húzónyomatékát. Most így hirtelen nem is tudnék rá példát
mondani, hogy láttam-e már más magnóban ezen erő állítási lehetőségét.

Ugyan a magnó semelyik része sem látszott koszosnak, csak mivel egy kissé azért
már csúsznak a fékek, gondoltam csak odatolok már nekik egy kis alkoholba
mártott fültisztító pálcikát. Na most már elsőre sem volt könnyű feltenni
a helyére a pusztán csak leesett szíjat, de most másodikra (bár most
én magam löktem le a helyéről) szavaimban kevéske hálával
emlékeztem meg a konstruktőr családjáról, külön
kiemelve az ő jó édes anyukáját.

Eddigi tapasztalataim alapján azt kell mondjam, hogy ha egy magnófejen szabad
szemmel nézve ennyire látványosan előtűnik a rés, akkor az vagy elkopott,
vagy már eleve pocsék. Ezen a fejen látszik ugyan némi kopásnyom,
de én a Telefunken felirat ellenére arra szavazok,
hogy ez a fej egy gyári selejt.

Ami számomra egy kissé fura ebben a magnóban, az a látható kopásnyomok szinte
teljes hiánya. Alig valami csík látszik a szalagtovábbító nyomógörgőn. Nincs fél
kiló vasoxid behullva a szalagpálya mögé. Épek a görgők és a szíjak. Ugyan
a fékgumik már elkezdték megadni magukat, de aminek nekimennek, az a
felület mintha gyári új lenne. Na most ehhez képest a hangszórót takaró
műanyag fedél már annyiszor volt leszerelve, hogy kikopott az anyag.
Szerintem ez a magnó többet volt szerelgetve, mint amennyit futott.

A hangszóró sajnos nem attól zizeg (de csak azért, mert az javítható),
hogy valaki óvatlanul belebökött az ujjával a membrán szélébe.

Mint az a képen látható, gondoltak rám, vagyis a szerelő emberre, hiszen a
műszer vezetékei sarukkal lehúzhatóak erről a vékonyka szerelőlapról.

Ellenben ezt a csavart csak csavarfogós csavarhúzóval lehet visszatenni a helyére.
No persze meg lehet próbálni e nélkül is, de úgyse a lyukba fog esni, hanem mellé.

Tudom, hogy mutattam már, de ez a részlet annyira
csúnya, hogy egyszerűen nem tudok vele beletelni!

Hogy a magnó immáron összeszerelt állapotában is legyen hová kötnöm
a tápegységet (bár van neki tuchel), kilógattam a tápcsatlakozót
a teleptartó alján található szögletes lyukon keresztül.

Egyik fej, másik fej, szalagpálya egyéb elemei, görgők, szíjak. Így mentem
rajtuk végig sorban, de csak ennyi koszt sikerült róluk összekotornom.

Na most eddig is próbálgattam szalaggal a magnót,
csak azokat a próbákat nem örökítettem meg.

A tompa hang a pocsék minőségű fej, míg a zizegős
tónus a beteg hangszóró számlájára írandó.

Az utóbbi időkben boncolt kismagnókhoz képest (például Geloso vagy URAN)
ennek a masinának bármilyen szalagpozícióból olyan stabilan indul
a gyorspörgetése, hogy emelem kalapom a konstruktőr előtt!

Mindeközben ez sem fogyaszt több áramot mint a többi.

A videofelvételek közben tanúsított önzetlen magatartásáért (ugyanis vele volt
feltámasztva a magnó) Töcsök mackó tulajdonosi elismerésben részesült.

Kezdetben még úgy volt, miszerint a szalag nem marad a magnón,
hanem megy a pincei dobozomba a többi közé, csak aztán egy
komoly ütközetben újfent alulmaradtam. Győzött a lustaság!

Kiraktam a magnót az előszobába, majd azon kezdtem el siránkozni, hogy ugyan
miért voltam akkora marha, hogy megígértem magamnak, miszerint ha a fene
fenét eszik, idén akkor is befejezem a Terta 811-ről szóló cikket. Mondjuk
most már csak arra kell vigyáznom, nehogy a leviendő magnó helyett
felhozzak a pincéből egy másikat, ahogy az a múltkor is történt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.