UHF VHF konverter
(szovjet gyártmány)

Mivel olyan szinten sikerült eldugítanom az asztalom feletti zugokat, hogy az már
szinte fájt, így kénytelen voltam innen választani valamit. Illetve az alternatíva
az volt, hogy lemegyek a pincébe megépíteni a polcba tolható fiókosokat,
csak mikor ebbe a már szintén régóta húzódó projectbe belegondoltam,
azonnal a lakásban végzendő tevékenység mellett tettem le a voksot.

 

 

Ennek a doboznak - mint ahogy az összes többinek is - története van. Szóval az úgy
volt, hogy nyitásképp megvettem a bolhapiacon. Innentől kezdve egy jó darabig
úgy élt az emlékezetemben, hogy valahol a heverőm ágyneműtartójában őrzöm.
Mivel az ágyneműtartó idővel kiürült, a pincei lomok pedig mind átforgatódtak,
de a doboz nem lett meg, ezért elkezdtem keresni. No persze ez nem olyan keresés
volt, hogy annak bármiféle intenzitása lett volna, hanem csak olyan, hogy többször is
feltettem magamnak a kérdést, miszerint: Hát ez meg vajon hova keveredhetett el?
Miután egyszer nem magam, hanem kiváló barátomat céloztam meg a rejtéllyel,
mindössze néhány másodperc múlva már a kezemben is tartottam. Na most a
meglepetést nem az okozta, hogy előkerült, hanem az a tény, hogy bár ennek
a valaminek egyértelműen én magam vagyok a forrása (magyarul tőlem van),
csak néztem rá bambán. De úgy ám, mint aki még sosem látta! Emlékeimben
ugyanis ez a valami még véletlenül sem így nézett ki. Ha nem az emlékezetem
csalt meg (ami mondjuk megeshet), akkor ez azt jelenti, hogy ebből a valamiből
nem egy, hanem két példányom is volt. Amire emlékszem, annak skálaüveg
mögött mozgott a mutatója, ennek meg ugye toló gombos hangolása van.

 

 

Ha nem az van odaírva, hogy Rosztov Don, akkor valószínűleg valami más.
Akarom mondani, az a daloló csirke formájú logó, az nagyon ott van!

 

 

Kanalja, azaz csatorna, mégpedig 21-től 41-ig.

 

 

Ez a gomb szerintem valamiféle jelszintet szabályoz.
Na most ha nem, akkor ez lehet a finomhangoló.

 

 

Az orosz betűk megfejtését talán most hagyjuk, hiszen a lényeg úgyis csak az,
hogy a bal oldali gombot nyomva bekapcsolódott az antennakörbe
a konverter, míg a jobb oldali gomb lenyomására ki.

 

 

A doboz lábai magából a doboz anyagából lettek kiképezve.
Gondolom már csak ebből is sejthető, hogy ez itt az alja.

 

 

A bal oldali gomb a konverter kimeneti frekvenciáját állítja, míg a jobb
oldali az AGC, vagyis az automatikus erősítésszabályozó áramkört.

 

 

A doboz hátlapján azért van három darab antenna csatlakozó aljzat, mert ehhez
a dobozhoz nemcsak az UHF antennát és a tévét lehet (illetve kell) hozzákötni,
hanem a VHF antennát is. A két vételi sáv között innentől a korábban
mutatott két gombbal lehetett, illetve kellett is váltani.

 

 

Balra a tévé, míg jobbra a VHF antenna csatlakozója.
Na most az a jel ott balra fent, az viszont számomra értelmezhetetlen.

 

 

Az addig tiszta, hogy 220 volt kell neki, no de a többi... Na most az nem úgy volt,
hogy elsőre feladtam, hanem úgy, hogy nyitásképp a Google fordítója nem akarta
megenni a képet, majd kisvártatva a gépemen található szövegfelismerő produkált
rá valami olyan eszement zagyvaságot, így inkább hagytam
a csudába az egészet. Nem hiszed?

 

 

Tessék!

 

 

Ez itt gondolom a pontos típusa lehet.

 

 

Ez pedig a 45 rubeles ára. Persze az eddigiek nem voltak különösebben
izgalmasak, és még csak látványosak se! No de a következő kép...

 

 

Elmondom amit látunk, mert ugye hátha nem jött át a lényeg. A fekete keret
a készülék doboza, melyen egy kivágásba ragasztott plexiablakon keresztül,
az apró elektronikát hordozó vasvázba ütött sorozatszám látszik. Komolyan
mondom, hogy ez az amúgy teljesen lényegtelen részlet olyan profi módon
lett megcsinálva, mintha csak a kommunizmus kapitalizmus
feletti ideológiai győzelme múlt volna rajta.

 

 

Az elemi ereire tépett hálózati kábel (mint az később kiderült) nem eredeti,
hanem igen nagy valószínűséggel egy karácsonyfa égősorról származik.
Legalábbis emlékeim szerint annak volt így kettétépve a kábele.

 

 

Ez a doboz értelemszerűen a tévé tetejére való. Na most ehhez képest egy kissé
esetlen, hogy nem elől vannak rajta a gombok, hanem felül. Vagyis szemből
nézve még az sem látszik, hogy be van-e kapcsolva. Mondjuk a lenyomott
gombból, abból talán igen, de a jelzőizzó fényéből, na abból biztosan nem.

 

 

Funkció szerint az a doboz a mi UE100-as konverterünk kibővített szovjet változata.
Azokhoz a tévékhez készült, melyekben még nem volt UHF tuner. Annyival tud
többet mint az UE-100-as, hogy ez nem fix UHF csatornára készült, hanem
ennek hangolható a bemenete. Vagyis ez egy olyan külső tuner, aminek
a bemenete az UHF sávban hangolható, míg a kimenete egy fix
(illetve alulról állítható) VHF sávi csatornán van.

 

 

Vas váz, hálózati trafó, szűrő elkó, kivarrt kábelborda, végül a tuner doboza.

 

 

Ez a panel intézi a hangoló feszültséget.

 

 

A trimmer potmétereken látható feliratokra azt mondanám, hogy azok az én betűim.
Vagyis ezzel a dobozzal egyszer már játszottam, illetve visszafejtettem a tartalmát.
A bal oldali két trimmer a hangoló feszültség maximum és minimum értékeit
szabályozza (vételi sávhatárok), míg a másik kettő az AGC
és a kimeneti csatorna beállítója.

 

 

Az antennacsatlakozókat beleszegecselték a vasvázba. Az persze kell, hogy ez
a valami egyben maradjon, de ezt részemről akkor is túlzásnak érzem.
Mondjuk jelen esetben biztosan a gyártónak volt igaza.
Mert ugye szétesett? Nem. Na ugye!

 

 

A fekete hasábok a varicap diódák, s mivel három is látható belőlük, ezért
ennek a konverternek valószínűleg dupla modulátor köre van. Korrekt!

 

 

Innen nézve nincs benne semmi érdekes. Már ha csak azt nem vesszük annak,
az UHF és a VHF jeleket teljesen mezei Isostat kapcsolókkal kapcsolják.

 

 

Miután kiderült, hogy működik, akkor következett volna az a rész, hogy mutatok
belőle valamit. Mármint a működéséből. Ültem itt előtte vagy fél órát, de semmi
értelmes, akarom mondani használható ötlet sem jutott az eszembe. No persze
rádughattam volna a polcon ücsörgő kistévére, csak ugye nem lett volna vele
mit megmutatnom, ugyanis kábeltévénk nem lévén, nincs a kezem ügyében
UHF sávi adás. Az mondjuk lehet, hogy akad még a pincében UHF sávi
kimenetű videomagnó, de mivel semmi kedvem sem volt nekiállni
felderíteni ezen feltételezésem igazságtartalmát, így ez a
nem különösebben értelmes próba elmaradt.

 

 

Mire fel nekiálltam összeszerelni a dobozt. A hálózati kábelét azért
gyűrtem be ide belülre, hogy ne lógicáljon a pincében a polcról.

 

 

Szétszedni azért nem szedtem szét (illetve raktam össze), mivel van benne némi
potenciál. Már úgy értem, hogy lehetne belőle eszkábálni egy UHF sávú rádiót.

 

 

Kitettem a konvertert az előszobába, hogy majd leviszem a pincébe a többi kincshez,
mikor is megláttam a már hetekkel ezelőtt odakészített taxiórát. Ahogy itt álltam
és próbáltam nem lefelé nézni, na akkor meg az előszobabútor tetejére szerelt
polc alatti szénmonoxid érzékelőt szúrtam ki. Márpedig idei terv (ez persze
még valamikor 2018-ban volt), hogy az összes ilyesmi zugot felszámoljam.
Mikorra végeztem velük, addigra egyszerűen nem maradhatnak ilyen eldugott
kincsek a lakásban. Illetve ami még talán a felszámolásuknál is lényegesebb,
hogy tilos lesz őket újratermelnem. Ez persze nem lesz egy könnyű feladat.

 

 

Mondjuk a felszámolás se, hiszen heti egy tétellel számolva, csak ezen a
két polcon több mint két hónapra való szétszednivalót halmoztam fel.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.