Tesla URAN kismagnó
(ezer sebből vérzik)

Ma erről az aprócska (vagy csak úgy egyszerűen ócska) magnóról lesz szó. Ez úgy
került hozzám, hogy mikor a szomszédjaim elköltöztek, Kása Marika egyszerűen
beadta hozzánk, hogy én úgyis mindig ilyesmivel bütykölök. Ő amúgy általános
iskolai tanár volt. A néhány évtized alatt (míg itt laktak a szomszédban) jó ha
egyszer hallottam nála szólni ezt a magnót. Mivel a felvételen épp gyerekek
énekeltek, ebből gondolom, hogy a suliban használhatta. Mivel Kása bácsi
emlékeim szerint irodagép, vagy tán mechanikai műszerész volt, ezért ez
a magnó valószínűleg normálisan karban volt tartva. Kása Zolinak (velem
egykorú szomszéd srác) saját magnója volt, ami amúgy szintén nálam végezte.
Egyszer csak itt hevert az asztalomon egy Tesla B90-es, amit valami múlt
ködébe vesző okból kifolyólag nem tartottam meg, hanem elbontottam,
pedig a B90 az uránnál egy sokkalta komolyabb magnó.
Lényeg a lényeg, ez a kicsi megmaradt.

A zöld bőrönd egy Terta 811, ami megjegyzem már rengeteg év óta hever a lakásban,
de én nem vele, hanem egy a pincei magnós szekrényből előtúrt Geloso magnóval
ütöm agyon az időt. A Geloso lemegy a pincébe, de még mindig nem a Terta
jön, hanem az URAN. Szóval tényleg nem vagyok normális. Mondjuk
ezen állításom eddig még senki sem vitatta, csak úgy mondtam.

Mikor nagyon berágok, hogy nincs hely a pincei asztalon (amúgy ez itt az), akkor
nekiugrok, s mindössze néhány perc alatt rendet vágok. Hogy miért nem tartok
eleve rendet? Nos azért, merthogy még mindig kevés a hely. A kiterjeszkedés
időszaka ugyan már véget ért, vagyis már nem jönnek a lomok, hanem most
már inkább fogynak, de még mindig annyi van belőlük, hogy
egyszerűen nem férnek fel a polcokra.

Amikor rendet csinálok, akkor meg mindjárt az van, hogy semmi sincs a megszokott
helyén. Az URAN magnó például eredetileg itt volt balra a polcon, aztán évekig a
földön. Természetesen most, hogy őt keresem, a pince másik végében található.

A lila színű Salgó oszloptól kissé jobbra, az a függőleges fényes csík az enyhe
csillanással, na az az URAN magnó füle. Hát csoda, hogy nem találtam?

Valamint belépni sem volt egyszerű érte, mert valaki idehordta a bicikli feletti
polcról a kábeleket. Megjegyzem ez is egy évtizede húzódó project volt.

A múltkorival ellentétben, ezt a magnót nem felejtettem kint az előtérben.

Ha valami hiányzik ebből a magnóból, akkor az a báj, mely hiányosságán az utólag
ráragasztott egér és kacsamatricák sem segítenek. Ez szegénykém annyira esetlenül
szögletes, mintha nem ismert volna a tervezője a 45 és a 90 fokon kívül más értéket.

A műszaki adataiban semmi említésre méltót sem találni.

Ha valakit érdekel a magnó elektronikájának beállítása, hát tessék.

Pont mint fent, plusz a készülékben található trafók és tekercsek adatai.

No nem azért nehezményeztem az előbb a szögletességet, mintha bármiféle
ellenérzést keltenének bennem a derékszögek, hanem azért, mert ez a
forma olyan sarkos és éles, hogy az már konkrétan fáj. Ez annyira
így van, hogy rakosgatás közben hol itt vágott, hol meg ott szúrt.

Egy magnetofon egyáltalán nem az a média, amit húsz évnyi állás után lekapunk
a polcról (kb. annyi időt heverhetett nálam ez a magnó), csak úgy egyszerűen
bekapcsoljuk, és minden zökkenő nélkül működik, pont mint mikor eltettük.
Pláne nem működik normálisan, ha már az elrakásakor sem tette! Na most
ehhez képest ez a magnó, ha kissé csiszatolva is, de azért nagyjából forog.

A fényes és fekete lemezen látható számok, a konstrukcióból
az olcsóság jegyében kispórolt számlálót hivatottak pótolni.

Na most Kása Marika vagy nagyon vigyázott erre a plexire, vagy
ez egy szokatlanul magas túlélőképességgel megáldott anyag,
merthogy egy repedés nem sok, annyi hiba sincs benne!

 A számára előlapon vágott résből félénken húzódik ki oldalra a műszer.

Vajon mit vétett ez a szerencsétlen gomb, hogy ennyire össze lett karcolva?
Ez amúgy a pillanat állj funkció meglehetősen szokatlan kezelésű gombja.

Konkrétan úgy működik, hogy lenyomjuk, majd ebben a helyzetben eltoljuk jobbra,
amitől szegénykém leginkább úgy néz ki, mint aki éppen készül beesni a dobozba.

Most így hirtelen nem jut eszembe másik magnó, aminek
ennyire szögletesre sikeredtek volna a gombjai.

Ez a recézett végű krómozott kar - mint a sebességváltó kapcsolója - szerintem
egyáltalán nem illik a készülék képi világába. Ez egyszerűen nem megy
a szürke, illetve mindenféle egyéb színű műanyagokhoz.

A szétszedés második lépéseként leakasztottam a készülék fülét.

A fül levételének az a trükkje, hogy a balról belógó lemezt
ujjal be kell nyomni, mert csak ezután ugrasztható le a fül.

A készüléket hátulról megtekintve újabb két gomb tűnik elő.

Ez a nagyon lehetetlen forma szerintem a trükk kapcsoló.

Ha kihúzom ide oldalra, akkor nem lehet tőle lecsukni a plexitetőt.
Hogy aztán ennek van-e valami szerepe, vagy csak így jött ki...

Míg az előlapi hangerőszabályozó gombbal lejátszás állásban a hangerőt, felvétel
állásban a felvételi szintet, ezzel a másik eldugott gombbal a felvételi együtt
hallgatási hangerőt lehet szabályozni. Ugyan nem sűrűn kell használni, de
attól még olyan érzést kelt az emberben az elhelyezés, mintha valakinek
csak utólag jutott volna eszébe, hogy szükség lehet egy ilyen gombra is.

Lám tévedtem, hiszen nem csak 90 és 45 fokos szögekből áll, de az előlap enyhe
megdöntése akkor sem javít sokat a doboz mondhatni látványos sarkosságán.

Mivel az aljzatokon alig látni kopásnyomot, ezért vagy az van, hogy Kása Marika
mindig ránézett, hogy pontosan milyen szögben is kell a dugót a helyére dugni,
vagy egyszerűen nem használta őket, bár utóbbinak ellentmond a mikrofon
tuchel aljzatán látható, már-már valószínűtlenül enyhe kopásnyom.
Hogy a jobb oldali, amúgy tápfeszültség bevezetésére szolgáló
aljzatba miféle dugó passzol, arra nem sikerült rájönnöm.

A hangszórórácsra ragasztott rózsaszín szívecske
hivatott enyhíteni az előlap szögletességét.

Ezeket a forgatógombokat azért nem szeretem, mert a belőlük kifelé álló
recék hajlamosak beleakadni a gomb számára vágott rés széleibe.

Kapcsolási rajz egyes változat.

Kettes változat.

Hármas változat. Aki szereti az ilyesmit, kedvére
kereshet a rajzok között apró eltérések után.

A fenéklemezen a mára elporladt gumilábakon kívül nincs semmi említésre méltó.

A magnó egyéb részeinek épségével szöges ellentétben áll az
orsózó tüskék már-már valószínűtlen mértékű lelakottsága.

Mert ugye szegénykémből mára már alig maradt meg valami.

Íme egy kevéske 45 fokos szög, illetve néhány álnokul mégiscsak beszökött ív.

Ahhoz képest, hogy a negyedsávosnak még az árára is emlékszem
(440 forintba került), még csak nem is dereng, hogy valaha
is láttam volna a boltokban félsávos Tesla fejet.

Miután megpucoltam a szalagpályát, voltam oly bátor, hogy feltettem rá az amúgy
nagy becsben tartott próbaszalagot. Előre pörget, de visszafelé már nem,
miközben lejátszáskor annyira nyávog, hogy az már szinte fáj!

Mivel nem volt hajlandó visszapörgetni a próbaszalagot,
ezért becsaptam, vagyis megfordítottam az orsókat.

Szegény MD-7-es mikrofonra is bőven ráférne már egy nagytakarítás.

Ebből a felvételi próbából mindjárt három dolog is kiderül. Egyrészt üzemel a törlő
oszcillátor, hiszen van törlés. Másrészt nincs előmágnesezés, amire az utal, hogy
rémesen torzít a magnó. Harmadrészt pedig nem jut a szerző kettőről háromra.

Lekaptam a magnóról a hangszóróvédő rácsot, ami egyben a készülék egész eleje is.

A magnó tetejét levéve, egy nem különösebben bonyolult mechanika látványa tárul
szemünk elé. Gondoltam megtörölgetem, ahol nem forog bezsírozom, bár belátom,
hogy ennek egy amúgy soha használni nem kívánt magnócska esetében nem sok
értelme van. Ugyanis ha kismagnóra lenne szükségem (bár fogalmam sincs,
hogy mégis mire kellhetne), akkor ül a polcon egy UHER 4000 report,
ami minőségileg fényévekre van ettől a Tesla faragványtól.

Ez az ábra arra szolgál, hogy megértsük, mi mikor mit forgat.

A teleptartó fedelét levéve, a fekete környezetbe
belesimuló, szintén fekete teleppótló tűnik elő.

A változatosság kedvéért ezt most nem fogom szétszedni.

Merthogy van róla egy ilyen szép kis alkatrész-elrendezési rajzom.

Ez meg itt a teleppótló kapcsolási rajza.

Íme a teleppótló adattáblája.

Illetve egy német nyelvű tájékoztató matrica.

Ez a készülék sokkalta tömörebb, mint mondjuk a múltkor boncolt Geloso.

Ez itt a magnó huzalozási vázlata, ami nagyon jól tud esni, mikor
leszakadt egy vezeték, melynek sehogyan sem leljük a helyét.

Bár valószínűleg soha többé nem fogom elővenni, de ettől még elmosogattam.
Ha másnak nem is, de a vajsárga előlapnak mondhatni visszajött a színe.

Ez itt a magnó elektronikáját hordozó panel.

Mely panelen valami rettentően kontakthibás. Egyszerű piszkálásos behatárolással
arra az eredményre jutottam, hogy a panel a videón látható ponton megnyomva
a legérzékenyebb. Kicsit később, mikor az összes kötéspontot átforrasztottam,
az jött ki eredményül, hogy a potmétereket tartó bádoglemezek forrasztása
engedett el, ami szokatlan módon egyben a potméterek középső lába is.

Ez itt a panel alkatrész beültetési oldala.

Ez pedig a nyomtatási oldal. Javításkor nagyon jól tud esni
néhány ilyen rajz. Amúgy épp ezért is tettem ki őket ide.

Ha nem lenne itt ez a csatlakozó, akkor nem lehetne kivenni a magnóból
a panelt. Ennek persze nem kell feltétlenül így lennie, csak ennél
a gépnél - számomra érthetetlen okból - így oldották meg.

Ez itt a magnó közepe alulnézetből. Balra két
nagydarab elkó, míg jobbra a motor látható.

Vajon mi lehet a rezgéscsillapító gumiban, amit szeret lebontani a penész?

Mivel a kazettás magnóimat (legalábbis a roncsokat) jórészt szétszedtem, ezért most
is felmerült az elbontás kérdése. Végül nem is tudom, hogy miért úszta meg. Talán
azért mert ez mégiscsak egy orsós magnó, ami köztudottan a szívem csücske.

A múltkori Geloso magnóéhoz képest, ezeket a rettenetesen szögletes gombokat
már-már kínszenvedés lenyomni. Na most egyáltalán nem azért, mintha annyira
be lennének szorulva, hanem ezek már eleve nehezen jártak. Egyszerűen túl
nagy erő kell a lenyomásukhoz. Újabb említésre méltó részlet, a finoman
szólva is gyenge minőségű érintkezők sora, melyeket igencsak esetlen
módon a nyomógombok alá sikerült elhelyezni. Ha valahol, akkor
itt aztán hullik beléjük a por! Ha alaposan megfigyeljük, akkor
észrevehetjük, hogy a kényes részek, tehát a tulajdonképpeni
érintkezők, pont a nyomógombok közötti rések alá kerültek.

Hogy ezek az érintkezők éppen kikapcsolt állapotban vannak, azt csak a rajtuk lévő
kopásból lehet megállapítani, mert amúgy nagyon is köztesnek tűnik ez az állapot.

Ez a kapcsoló annyira elvarázsolt, hogy valóban elvarázsolt. Csak bámultam rá,
miközben merengve tologattam. A trükk kapcsoló ugyanis, a nevével
ellentétben nem kapcsoló, hanem nyomógomb szokott lenni.

Ez a három rugó mozgatja (vagy húzza oda, vagy vissza) a fékeket.

Ezek a rajzok nagyon jól tudnak esni, mikor nem találjuk egy korábban kiszerelt
mechanikai alkatrész eredeti helyét. Amúgy a vázlatokon szereplő rengeteg
szám eredetileg arra szolgált, hogy egy hozzájuk illeszkedő táblázatból
kileshessük az adott alkatrész rendelési számát, valamint árát. Ezeket
az oldalakat okafogyottság miatt már eleve be sem szkenneltem, hiszen
manapság hol van már Csehszlovákia, ahonnan alkatrészt tudnánk rendelni.

Ez a rugó annyira látványosan nem illik ide, hogy ejnye-bejnye Kása bácsi!
Én meg persze, míg csak ezt meg nem láttam, erőst csodálkoztam,
hogy ugyan miért jár olyan nehezen a sebességváltó karja.

Ahogy egyre több és több részletébe látok bele ennek a magnónak, egyre inkább
érzem úgy, hogy jól jártam vele, hogy nem ez lett az első magnóm. Már több
száz forint össze volt spórolva zsebpénzből, húsvéti locsolópénzből, üres
üvegek visszaviteléből, papírgyűjtésből, és minden más egyéb mozgósítható
forrásból, mikor is jött a hír, hogy egy iskolatársam el szeretné adni a magnóját.
Konkrétan egy ilyet. Vagy persze az is lehet, hogy egy PLUTO volt, ami ettől csak
annyiban különbözik, hogy annak nem ilyenforma mechanikus, hanem elektronikus
a sebességváltója. Szóval már csak száz forint híja volt, de mire az is meg lett, már
nem volt eladó a magnó. Mondjuk az igaz, hogy apukám mindenképp le szeretett
volna beszélni a megvételéről, mondván ez olyan kis ócskaság, hogy ez szinte
már nem is magnó. Mit ne mondjak, hogy közelről láttam a belsejét,
egyre inkább érzem, hogy apukámnak mennyire igaza volt.

A szalagpálya - kivéve persze a bal alsó rugót - első ránézésre rendben van.

Úgy voltam vele, hogy ezt aztán tényleg semmiből sem fog tartani visszaakasztani.
Gondolom ebből a mondatból már eleve kisejlik, hogy ez nagyon nem így lett.

Nyitásképp ugyanis leesett róla a filc, amit vissza kellett rá ragasztanom.

Gondoltam csak túrok már helyette egy az adott pozícióba illő rugót.

Szerencsére van miből.

Mint ahogy a visszapörgetést intéző megnyúlt, s egyben
formára merevedett szíjból is akadt a dobozban másik.

A képen látható rögzítő gyűrűvel nagyon meggyűlt a bajom.

Legalább öt percem ráment, mire le tudtam piszkálni a helyéről. Természetesen
csak miután ezzel megvoltam, akkor derült ki, hogy amihez hozzá szeretnék
férni (konkrétan a bal orsózótüske magasságállító csavarjáról van szó),
az egyáltalán nem innen felülről, hanem sajnos alulról érhető el.

Csak persze nem, merthogy nem lehet hozzáférni a teleptartótól.

De még a teleptartót félrebillentve sem, ugyanis a keresett csavar a képen látható
panel alatt van. Egyre inkább úgy érzem, hogy ez nem egy szerethető magnó!

A felcsévélő orsót hajtó szíj kiugrott a vájatából. No nem
most, hanem még valamikor évtizedekkel ezelőtt.

A felboncolt magnótömeg után gondolom elmondhatom, hogy láttam már ezt azt.
Na de olyat, hogy a hangszórót a saját mágnese tartja a helyén, olyat még nem!
Na most itt nem arról van szó, mint teszem azt a Tesla B4 esetében, hogy
szegény hangszóró a mágnesénél fogva lett felfüggesztve, hanem
arról, hogy ez a hangszóró attól marad a helyén, hogy
a mágnese vonzódik a magnó vasvázához.
Ez szerintem nonszensz!

Miután befűztem a porrongyot az érintkezők alá, meglocsoltam denszesszel,
majd egy kiadós ide oda mozgatással alaposan lesúroltam róluk a koszt.

Tök jó, hogy ennyire kifordítható a magnóból a panel. Mondjuk még mindig tartja
négy szál vezeték a csatlakozók felé, illetve ilyenkor sajnos nem mérhető.

Mely problémát ezzel a mérősablonnal tudjuk enyhíteni.

Ezt látni a kiszerelt panel alatt.

Ez pedig itt a csatlakozósor hátulnézetből.

Apró trafók.

Melyekhez minden adatunk megvan. Már ha valami
érthetetlen okból újra szeretnénk őket tekercselni.

Ez a rugóállító szerszám - bár amúgy rugóállításra való - teljesen alkalmatlannak
bizonyult a panelcsatlakozó meglazult érintkezőinek visszaigazítására.

Annyira zavart, hogy a bal orsózó reszeli az alaplapot, hogy újra leszedtem
a teleptartót, majd félrebillentettem az alatta rejtőző panelt, hogy
hozzáférjek a képen látható csavarhoz. Mivel továbbra sem
fértem hozzá, ezért egyre erősebben húztam félre a panelt.

Aminek az lett a következménye, hogy tőből letörött egy tranzisztor lába.
Ebben a történetben az a különös, hogy tette ezt egyszerre mind a kettő.
Már úgy értem, hogy ennek a fekete drótdarabnak mind a két vége!
Először nem is értettem, hogy honnan esett ki, csak aztán
kiszúrtam az immáron kétlábúvá vált tranyót.

Még tiszta szerencse, hogy találtam pótlást a Ge tranyós dobozomban.

Amúgy ez a panel felel a motor fordulatszámáért.

Természetesen erről is van rajz, hogy tudjuk mi merre található.

Most, hogy kénytelen voltam kiforrasztani a helyéről azt a nyomorult teleptartót,
már közvetlenebbül szemlélhetjük meg a motort, illetve a kép közepén látható
filcpapucsos valamit, ami stop helyzetben állóra fékezi a lendkereket. A bal
alsó sarokban pedig a mágnesével a vasvázra tapadó hangszóró látható.

Mint azt már említettem volt, komolyan meggyűlt a bajom a törlőfej filcpapucsának
tartólemezével. Azt mondjuk nem gondoltam volna róla, hogy még ketté is törik!

Mivel bádog, ezért egyszerűen megforrasztottam.

Most nem a bordó színű kártyaolvasómat mutatom, hanem a pult szélére
ragasztott gumiláb készletem. Végül is nem kapott belőlük új lábakat
a magnó, mert úgy döntöttem, hogy egyszerűen nem érdemli meg!

A jobbra látható csavar az eredeti, míg a bal oldali példány már a pótlás.
Ilyenek tartották az előlapot. Amúgy csak azért cseréltem ki, mert
ezzel a kikopott sliccel még visszatekerni is nehéz lenne,
nemhogy a jövőben bármi okból újra szétszedni.

A meglehetős mennyiségű piszkálódás eredményeképp rendbejött a felvétel. Abból
a tényből, hogy a párom hangja éppen csak rögzítésre került, megállapítható,
hogy nem valami érzékeny a készülék. Ez persze teljesen érthető, hiszen
ebben a magnóban egyáltalán nincs felvételi szintszabályzó elektronika.

A gyorspörgetés, ha javult is valamit a tisztogatás és a szíjcsere következményeképp,
de nem igazán jött rendbe. Miután levettem az orsót a tüskéről, egyértelműen
kiderült, hogy a visszirányú pörgetés nem képes legyőzni a felcsévélő
orsón keltett, amúgy meglehetősen gyengécske nyomatékot.

Ráadásul ami funkció az egyik pillanatban még rendben működik,
az akár egy perc múlva feladja. Vagyis stabilitásról szó sincs!
Nyávogni is nyávog, épp mint mikor először bekapcsoltam.

Ugyan elképzeltem magam, amint épp apró darabjaira szedem a motort, csakhogy
mindeközben a valóságban már nagyban azzal voltam elfoglalva,
hogy begyűrjem a hálózati kábelt a plexitető alá.

Balra a Tesla, jobbra pedig a Geloso. Így azért már érthető,
hogy mitől lett annyira tömör az URAN belső felépítése.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.