Orosz digitális ébresztőóra
(a szép színe miatt vettem meg)

	Ugye milyen szép! És ha nem? Ha szép akkor azért veszem meg, ha nem szép akkor meg azért! A lényeg úgyis csak az, hogy minden szart összevásárolok. Elég ha csak egy picit is érdekes, már nyílik is a tárcám. Nehéz ellenállni a kísértésnek. Pláne ha olcsón is adják a lomot. Márpedig a Verseny utcai piacon olcsón adják a lomot! Ma például vettem egy olyan masinát, amivel a némák szoktak beszélni.
	Ez egy rács. Ezen vagy meleg jön ki, vagy hang.

Hang jön belőle, amivel csipogva ébreszt.

	Nem is tudom megmondani milyen színű a doboz. Valószínű alkoholos befolyásoltság alatt álló, magukba fröccsöt öntő munkások szórták találomra a különböző színű alapanyagokat a fröccsöntő gépbe.
	- villamos óra - műszaki bizonylat száma (THX Király Gyula) - energetikai igény
	Kilóg a trafó az óra hátuljából. Milyen ügyes! Meg ott vannak azok a hűtőlyukak is, biztosan azért nehogy túlmelegedjen. Persze nem így van. Nem melegszik túl, hiszen nem fogyaszt ez az óra annyit. A trafó tulajdonképpen azért lóg ki, merthogy ettől a kilógó résztől nem borul fel a doboz.
	Van itt két kapcsoló. Mindkettő funkciója meglehetősen poénos. Az egyiket lássuk most, a másikat meg majd megnézzük a végén.

Kézi vezérlésű éjszakai üzemmód.
Vagy tudnia kéne hány az óra és mikor van sötét,
vagy ha már úgyis elektronikával van tele a doboz, hát akár láthatna is.

	Ezekkel a gombokkal lehet beállítani az órát. Volt nekem egy orosz LCD kijelzős karórám. Két hatalmas gombelem hajtotta. Úgy egy centi vastag volt. Egy pöcke volt. Ha azt megnyomtam, akkor idő helyett a dátumot írta ki. Volt három süllyesztett pöcke, azokkal lehetett beállítani. Ha átpörgettem a perceket, akkor átfordult benne az óra is! Külön trükk volt beállítani rajta az időt. A naptárja pedig idővel 42-ig számolta a napokat.
	Ezt jobb helyeken úgy szokták, hogy nem látszik át a kijelzőt takaró plexi. A szovjetunió nem számított a jobb helyek közé, így náluk átlátszik.
	Ide be lehet tenni valamit.
	Ide viszont nem lehet betenni semmit.
	A kerek barna valami egy mindössze egyetlen lábú csatlakozó. A kerek lyukon lehet beállítani (gondoltam én) az óra pontosságát. Balra pedig a már megszokott betűjelzéses méhviaszos plomba látható.
	A hálózati zsinórját valaki levágta, majd egy csoki szorítóval belekötött egy másik zsinórt, majd azt is levágta.
	Én is leszoktam vágni a hulladék masinákról a hálózati zsinórokat, majd ebbe a kézközeli sarokba dobálom őket.
	Működik az óra. Ez persze teljesen lényegtelen, hiszen belenézni mindenképpen belenézünk, merthogy direkt azért vettem. Így, hogy működik, már meg is találta az új gazdáját.
	Az előlap belülről. Mondhatni semmi érdekes.
	Ez viszont már sokkal érdekesebb! Az egész óra három darab céláramkörből lett felépítve. No de nézzük csak meg közelebbről az egyes részleteket.
	A kijelzők között a két villogó pötty LED-je látszik.
	Biztosíték, ami bele van forrasztva a panelba. Épp a minap láttunk ilyet a Geloso kismagnónál. Szóval nem csak az olaszok követtek el ilyet. De miért csak egy biztosíték van benne, mikor ott a helye a másiknak is?
	Ugyanez a részlet a panel túloldaláról. A másik biztosíték gyárilag át van kötve.
	Az óra beállítására szolgáló nyomógombok belülről. Igen spórolós megoldás, hogy a nyomógombon nincsen külön gomb. A 90-es években ilyen egyszerű jegyek alapján lehetett megállapítani egy távol-keleti dologról, hogy az mennyire bóvli. Ha volt a potméter végén gomb, akkor az nem volt annyira bóvli, ha meg nem volt külön gomb, akkor nagyon bóvli.
	A felül látható koporsóforma fényes valami az óra időalapjául szolgáló kvarc. Nem! Nem a rezgési frekvencia van ráírva, hanem a gyártás dátuma! Balra lent az a kis tekergető a finomhangoló. Ez utóbbival lehet beállítani az óra pontosságát. Nem! Még véletlenül sem ott van a trimmerkondi, ahol az óra hátulján a lyuk!
	A hűtőbordán egy 8 voltos feszültségszabályozó IC található. Az oroszok valamiért kedvelik a 8 voltot. Az ég felé mutató imádkozó érintkezők közé való az akkumulátor. Ez arra való, hogy az óra ne felejtse el az időt, ha mondjuk kimarad a hálózati feszültség.
	Olyan fonnyadt lábuk van az orosz kondiknak, hogy nem bírják el a saját súlyukat, ezért külön dróttal oda vannak kötözve (forrasztva) a panelhez.
	Ebből a valamiből jön az ébresztés célját szolgáló csipogás. Kicsit talán túl van lihegve a felfüggesztése. Az a három darab csavar ugyanis akár még egy nagyobb darab embert is simán elbírna!
	A valószínűtlen zöld diódákon a lehetetlen árnyalatú pötty a dióda pozitív lábát jelöli. Legalább valami szabványos, a diódákon ugyanis a pozitív lábat szokás jelölni. A panelra oda van írva a diódák mellé oroszul, hogy diódák 1-től 4-ig.
	Az egylábú csatlakozó hátulnézetből. Arra azért kíváncsi lennék, hogy mégis mi a csudát lehet kezdeni egy 1 lábú csatlakozón található jellel. Mondjuk egy érzékenyebb frekvenciamérő talán elboldogul vele.
	A csatlakozóról jövő vezeték ide van beforrasztva.
	A csatlakozó ügyes kis darab. Mint az látható, apróra szétszerelhető. Szerintem ez egy értelmetlenül túlspirázott részlet.
	Egy darabka nyomtatott panel tartja a helyén a hálózati trafót.
	Ugye mondtam!
	Hát... Ez bizony kissé rozsdás.
	Nem dobom ki, hiszen már elígértem. Vagyis megy a külseje a mosodába.
	Ugye mondtam!
	Száradnak az alkatrészek ablakban. Ügyes voltam, mert nem rúgtam ki őket az utcára.
	Szárad amúgy itt más is.
	Közelebbről megnézve ezt a romhalmazt, szerintem ez az Ács Gabinak beígért lapozós óra. Illetve ez csak lesz egy lapozós órás rádió, ha egyszer méltóztatok összerakni.
	No de térjünk csak vissza az orosz órához.
	A hálózati zsinór és a törésgátló.
	Ráhúzom a hálózati zsinórra a törésgátlót.
	Aztán lehúzom róla, mert először ezen a lyukon kell átdugni a zsinórt.
	Visszahúzom a zsinórra a törésgátlót.
	Felhasználom ezt a tehermentesítő lapocskát is.
	Beforrasztom az új hálózati kábelt.
	Aztán szétszedem az egészet, mert a törésgátló nem fér ki a lyukon. Ha kihúzom belőle a kábelt, akkor sem fér ki! Nem arról van szó, hogy bedagadt, hanem arról, hogy két két milliméterrel kisebb a lyuk mint kellene. Ez bár hihetetlen, azonban igaz! A harmadik fotón ugyanis tisztán látszik, hogy ez a bigyula eredetileg kifért a lyukon.
	Most, hogy reszeltem a lyukon, most már újra kifér. Vannak ilyen ezoterikus jelenségek. Egyszer bedöglött egy saját készítésű műszerem. Kimértem, hogy azért leng a mutató magától, mert nincs elég tápfeszültség. Természetesen a tápegység összes alkatrésze jó volt. Ott volt a hiba, hogy nem jött le elég feszültség a trafóról. A trafó nem melegedett, a többi feszültség szintje stimmelt, csak az egyik tekercs 5 volttal kevesebb feszültséget adott le mint eredetileg.
	Bár volt bennem némi félsz, de a trafó végül is simán visszafért a helyére.
	Mivel az óra túlélte a műtétet, így nem a kukában végzi.
	Forgattam a szemem mint a reklámmacska, de nem lettek meg a hiányzó gombok. Pedig az előbb ide tettem le őket valahova! Az asztal pultjának teteje felül esik a látómezőmön, így csak a nagyobb tárgyak látszanak "le" hozzám.
	Az egyik bentebb van, a másik pedig kintebb.
	Cserébe mindkettő egyformán van elcsavarodva.
	Tulajdonképpen nem is olyan csúnya. De! Ez az óra csúnya. Sem a szín, sem a forma alapján nem tudom elképzelni a vele harmonizáló világot. Persze meglehet, hogy el tudom képzelni, csak az tart vissza, hogy tudat alatt még messze vagyok az öngyilkosságtól.
	Facsavarok tartották össze az órát. Ha eddig jó volt, akkor ezután is jó lesz.

Jöjjön aminek jönnie kell! Íme a másik kapcsoló funkcióját bemutató videó.
Bizony bizony. Jól hallod. Ha akarom, akkor ketyeg! A megszokás ugye...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.