SANYO MR-210 orsós kismagnó
(nem maradhat ki a sorból)

Jó ide nézni, mert mind a kis, mind a nagy bőrtokos rádiót szétszedtem, meg
a Sonatat is, a kis pirosat is, meg a Vega 404-et is. Most a SANYO orsós
kismagnó jön, mert kinéztem magamnak a helyét. Meg azért is, mert
régi adósság. Már ötszázas sorszámmal is vannak cikkek, ez meg
még csak a 86-os sorszámú. Jövő évi tervem az első száz
cikk befejezése. Gondoltam előre dolgozok kicsit.

Régi Rádiótechnikában, vagy Magnósok Évkönyvében lehet látni ilyesmi magnókról
képeket. Mikor ezek a hordozható tranzisztoros magnók a 60-as években nyugaton
és távol-keleten terjedni kezdtek, mi még nagyban csöves gépekkel nyomultunk.
Ha elemről nem is mentek, de vinni azért már lehetett őket. Mondjuk én nem
is sajnálom, hogy nem volt ilyenem. Szerintem a Terta811-nek azon túl,
hogy hangosabb, nagyságrenddel jobb hangja van. Mikor megláttam
a piacon, minőség ide, de olcsó ár oda, nem tudtam otthagyni.

Azért van az ablak, hogy lássuk hol tart a magnóban a szalag.

Ez egy mánia volt régebben. Mármint a matrica ragasztás. Járt nálam olyan magnó,
amit alig bírtam kiásni a tömegével ráragasztott matricák alól. Hogy hülyén néz ki,
az még csak hagyján, de hogy egy csavarhelyet nem lehetett rajta találni, az
 viszont már bosszantó volt. Végül leáztattam róla az összes matricát. Volt
ami nem is látszott, mert több réteg is volt a magnón. Mikor kipofozva
visszaadtam, a gazdája elsőre nem akarta benne felismerni a magnóját.

Ha előre tolom a gombot, ki tudom nyitni a szalagtakaró fedelet. Nem tudom,
hogy mondtam-e már, mennyire szeretem ezeket a műanyag saját anyagából
kialakított feliratokat. Ha nem mondtam, akkor most mondom. Útálom őket!
Mondjuk itt még éppen elmegy, de például egy plazmatévé hátulján minek?
Egyrészt olvashatatlan, hiszen mióta vannak olyan fényviszonyok egy tévé
mögött, hogy ott egy ilyen feliratot el lehessen olvasni? Ügyfél meg
mondja, hogy ha lehet, a kettes HDMI portba dugjam a dugót.

Így persze - mármint a betűket lekrómozva - azonnal megváltozik az olvashatóság.

A hátsó fele fekete, az első fele viszont fényes. Szerintem jól mutat.
A japánok valahogy egyszerű de szép gépeket tudtak készíteni.

A rácsot elnézve úgy gondolom, hogy ovális lehet mögötte a hangszóró.

A vezérlés nincs éppen túlbonyolítva. No de miért is kellene túlbonyolítani?
Nem kell ide semmi extra kezelőszerv, csak ami feltétlenül szükséges.

Ez például egy elég felesleges dolog.
Minek egy elemes készülékbe feleslegesen fogyasztó lámpácska?

Ha a hátára fektetem, akkor mondjuk ez lesz az eleje.
Itt is akadt egy matrica, bár ennek tartalma már a múltba vész.

Szokásos jack csatlakozók, bár a felül látható 6,3-as mintha utólagos beépítés lenne.

Oldalról nézve nincs rajta semmi érdekes.

Hacsak nem ez a kiálló fekete izé.

Hölgyeim és uraim! Jöjjenek, csak jöjjenek!
Íme az évszázad legrandább felvételgombja!

A készülék hátulja. A szalagorsókat takaró fedél zsanéros. Valahogy
biztosan le lehet venni ezt a fedelet, de én inkább nem erőltettem.

Ez még nem a mai szabványos borotvacsatlakozó, hanem egy annál régebbi
és kisebb valami. Nincs idevaló zsinórom. Szóval majd megint
jövök a krokodilcsipeszben végződő 230 volttal.

A készülék alja, melyen nem látható semmi érdekes.

Balra a feszültségváltó, jobbra egy eredetet jelölő díszlapocska.

Ezzel a csavarral lehet levenni az alját. Ez a cikk kicsit nagyra sikeredett. Szerintem
130 kép sok egy oldalra, ezért feldaraboltam a html fájlt. Ha érdekel hogy van
tovább a magnó története, akkor nyomd meg az alábbi széles gombot.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.