Napelemes kerti lámpás
(ufó formájú)

Hiába minden... Ugyanis ha nem foglalkozom velük, akkor ezeknek a tárgyaknak
eszük ágában sincs innen elfogyniuk! Na most az nálam úgy van, hogy nemcsak
olyankor fényképezek, mikor szétszedek valamit, hanem úgy általában mindig,
mikor valami számomra érdekeset látok. Ezeket a sehova sem illő képeket
aztán szépen elnevezett mappákba gyűjtöm. A "szépen elnevezett" úgy
értendő, hogy a mappa címe a tartalmára utal. Mikor egy szétszedtem
cikkel megvagyok (ha csak el nem felejtem, és akkor majd valamikor
később), átfutok a mappák nevén, mégpedig azon az alapon, hogy mi
illik, vagy épp hiányzik, esetleg lett előre odatervezve az éppen megírni
szándékozott szétszedés történetéből. Most például az jött ki eredményül,
hogy egy olyan témájú kép, amin éppen többen is nézik a feladatot.
Mert ugye én egyedül állok a felboncolandó kincseim előtt.

Miközben ezek az emberek sokkal tapasztaltabbak, mert ők már tudják, hogy egy
elvégzendő feladatot (ami jelen esetben a kátyú aszfaltozása) csapatban
érdemes megtekinteni, hiszen úgy (megjegyzem a munka helyett)
sokkal jobban esik a beszélgetés. Én meg csak motyogok itt
magamban a kacatjaim előtt, mert még a mai napi témát
eldönteni sem voltam képes. Ekkor megvilágosodtam.

Gondoltam legyen a kerti lámpás! Majd abban a szent pillanatban már indultam is
a közértbe kenyérért. Mivel működik a kerti lámpás? (nem működik, de ennyire
ne szaladjunk előre) Napfény kell neki az akkumulátora feltöltéséhez. Na most
az, hogy nekem nem volt kedvem szétszedni a lámpást már vagy egy évtizede,
az még valami sületlenséggel megmagyarázható. No de az ég miért nem akarja?
Neki aztán nem sok dolga van vele, hiszen épp csak rá kellene egy kissé világítania
a napelemre, hogy méregethessek rajta valamiket a szép sárga multiméteremmel.

Persze idővel - épp mint ahogy az ég is - minden kiderül. Ezzel a képpel csak
az a baj, hogy mint az az árnyékokból látszik, már rég nem süt ide a nap.
Mármint az ablakunkba. Na így dőlt el, hogy az esetleges méréseket
a triplázott körtéjű asztali lámpám fényénél fogom megejteni.

Leültem a székbe, majd mikor fel szerettem volna tenni a lábam a lábtartóként
használt sámlira, akkor az nem volt ott. Mikor meg rájöttem, hogy hol van, na
akkor meg már én nem voltam ott! Már úgy értem, hogy a székemben. Ha meg
már itt voltam, menten neki is álltam azon törni a fejem, hogy egyrészt mégis hogy
a csudába került a sámli a szék alá, másrészt hogyan nézzen ki az a valami, amit
a sámli helyett lábtartónak épp most képzelek el. Míg az utóbbi kérdésre nem
került válasz, a sámli elmászásának rejtélyét sikerült megfejtenem. Szóval az
úgy volt, hogy hátratoltam a széket, hátrahúztam a sámlit, aztán felálltam rá,
lefényképeztem az asztalom felső pultját, majd rátoltam a széket a sámlira.
Az ilyen és ehhez hasonló apró trükkökkel az idők folyamán már
annyi, de annyi mindent sikerült eltűntetnem...

Aztán persze vannak ellenkező irányú csodák is. Ezzel arra célzok, mikor előkerül
valami, ami nem illik a képbe. Ez jelen esetben az egyik cső, ami, bár egyértelműen
kerti lámpáshoz való, az azonban biztos, hogy nem ehhez! Az persze lehet, illetve
biztos, hogy volt belőle több is. No de hova lettek? Kidobtam volna egy olyan
holmit, amiben napelem van? Ez azért fura, mert épp az lenne a szétszedés,
illetve a kapcsolódó kísérlet lényege, hogy mit tud egy ekkorka napelem.

A formája alapján engem egy UFO-ra emlékeztet.
No nem mintha már láttam volna olyat...

Valamiért úgy gondoltam (megjegyzem mindenféle számításokat mellőzve), hogy ha
egy ekkora napelem egy nap alatt annyira feltölt egy ceruzaakkumulátort, hogy
aztán arról egész éjjel világít egy LED, akkor képesnek kell lennie akár egy
kisrádió megszólaltatására is. Az persze igaz, hogy lehet kapni (ráadásul
nem is túl drágán) mindenféle teljesítményű napelemeket, épp mint
ahogy az is igaz, hogy minek vennék, ha egyszer van itthon.
No de van itthon? Már úgy értem, hogy működő.

Az előbb látotton túl nincs, mert ezt a készletet a gyerek kapta.

A bal oldali rajzokon látható mindenféléket lehet összeállítani a jobb felé látható
mindenfélékből. Bár rezgett a léc, hogy veszek egyet magamnak is, de aztán
úgy döntöttem, hogy nem emelem tovább a polcaimon őrizgetett kacatok
számát. No meg nem vagyok én már gyerek! Mondjuk ahogy a kedvenc
hobbimat, mármint a szétszedéseket elnézem, lehet, hogy már újra igen.

Ez nem a kerti lámpás, hanem még a napelemes játék panelja. Az általa termelt
áram erősségét mondjuk nem mértem meg, az azonban már így is látszik,
hogy vagy transzverter kell hozzá, vagy több darab kell belőle
egy átlagos tranzisztoros rádió megszólaltatásához.

Ezt mondjuk még fel lehetne használni valamire.

Mivel a bura közepébe bele van építve egy ilyen spéci
fényvisszaverő, ezért ez leginkább lámpának való.

Ha valami belevilágít, akkor ugyanis nagyon szépen szórja a fényt.

Ez az egy szem LED világít bele az előbb látott burába.

Azt mondjuk nem értem, hogy a balkonunkra helyezett virágládában ülve
mitől lett karcos a LED oldala. Ez szerintem egy örök rejtély marad...

Ez a valami annyira rendes, hogy még meg is mondja, hogy hogyan szedjem szét.

No nem mintha rászorultam volna a segítségére...
A csavarok amúgy már rég ki voltak tekerve.

Fent egy akkutartó, alatta egy panel, valamint az elmaradhatatlan LED.

A panel felületén a koszt valószínűleg egy beázás okozta. Ebben az a furcsa, hogy
ez a lámpa, ha nem is vízálló, de ettől még úgy van megkonstruálva, hogy csak
akkor ázik be, ha alulról felfelé esik az eső, és még akkor sem itt,
hanem a lámpabura aljában gyűlik össze a víz.

Nyitásképp azt az öreg akkut tettem bele, ami eleve mellette volt.
Mivel ezzel nem csinált semmit, átettem az akkut a töltőbe.

A töltő (megjegyzem őszinte meglepetésemre) azt mondta, hogy az akku
már majdnem fel van töltve. Ez szerintem - egy évek óta a sarokban
porosodó cella esetében - egyértelműen az akku hibájára utal.

Ez annyira így van, hogy a lámpácska egy másik
akkuval azonnal heves világításba kezdett.

Bár úgy néz ki, hogy időnként működik, de a próbák többségében inkább nem.

Valaha úgy volt, hogy visszafejtem az elektronika kapcsolási rajzát, csak aztán
odalett az ifjonti hév. Akarom mondani ennek manapság már semmi értelme
sem lenne (no nem mintha ez engem bármiben is akadályozni szokott
volna), hiszen ezt már megtették helyettem mások.

A jelen napelem által leadott feszültség konkrétan nulla.
Na most ha nulla, akkor mitől működött az előbb?

Fura egy tájolású kép, annyi szent, azonban ha elmondom, akkor az derül ki belőle,
hogy pusztán az ujjaim izmainak megfeszítésével annyira meghajlítottam a lámpás
házát, hogy elkezdjen belőle kikéredzkedni a napelem. Ezt aztán még többször is
megcselekedtem, miközben 90 fokkal elforgattam a lámpát. Idővel, ha csak úgy
egyszerűen magától ki nem is jött a helyéről a napelem, azonban némi csavarhúzós
rásegítés után már igen. A mögöttes gumiragasztót, illetve annak épségét
és mennyiségét elnézve, arról sem lehetett szó, hogy a napelem
melletti réseken keresztül ázott volna be a lámpa.

A kiszedett napelem most épp majdnem két voltot produkál.

Majd mindenféle ráhatás nélkül leesik a feszültsége 1 volt alá.
Kisvártatva már csak 0,5 voltot ad, majd újra kettőt. Micsoda
furcsa fintora a sorsnak, a fényre kontakthibásodó napelem...

A rövidzárási csúcsáram mindössze 0,5 milliamper. Ez még egy
Sokol rádiónak is kevés, pedig az nagyon keveset fogyaszt.

A minap boncolt hangszórót azért szedtem le a polcról, hogy a napelemet rákötve
meghallgathassam egyrészt azt, hogy mekkorát kattan, másrészt pedig azt, hogy
vajon hallhatóvá teszi-e a fény modulációját. Hallani ugyan hallottam egy halk
kattanást, az azonban épp csak elérte a hallhatóság határát. Ellenpróbaképp
az akkut is rákötöttem egy pillanatra a hangfalacskára, aminek az lett
a következménye, hogy ijedtemben majdnem eldobtam őket.

Kétfelé választottam a termelt kupacot. A lámpa (meg persze a csövei) lemennek
a pincébe, míg a LED-et a napelemmel és a miniatűr transzverterrel
a hátam mögött található fiókos sorban fogom elhelyezni.

Szó sincs róla, hogy szándékosan hagytam volna utolsó kiikszelendőnek a 63-as
számot (akkor születtem), hanem ez csak az élet apró csodájaként alakult így.
A 2018-as tervem mindeközben úgy alakult, hogy bár már százféle dolgot is
szétszedtem, azonban a tervezett 72-ből még csak 30-at. Vagyis nagyjából
harmadnyi az átfedés. Ez azt jelenti, hogy a 2018-as terveimből hátralévő
42 tételt (ne ez a szám meg az élet értelme, meg minden) az év végéig (az
eddigi szétszórt viselkedésemmel) csak úgy fogom tudni összehozni, ha
megszorzom hárommal, majd év végéig annyi mindent szedek szét. Ez
konkrétan 126 tételt jelent. Na erre még én magam is kíváncsi vagyok!

Az SL gondolom a solar rövidítése, míg az 55x55 a napelem fizikai méretére utal.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.