München kazettás kismagnó
(csak a vezérlése és az ára miatt vettem meg)

Mindig csak költöm azt a sok pénzt... Már megint elment 250 forint! A lombfűrészt
mondjuk már eleve kerestem a piacon, hogy legyen egy a pincében is. Ellenben
a magnó csak úgy jött. Illetve úgy történt, hogy nem tudtam neki ellenállni.
Pontosabban szólva nem a magnónak nem tudtam ellenállni, hanem az
árának. Gondoltam ennyi luxuskiadást azért még megengedhetek
magamnak. Egyszer élünk! Mit nekem az az 50 forint?

A lombfűrészbe tettem fűrészlapot. Mehet le a pincébe.
A lombfűrész beszerzési project ezennel letudva!

Ellenben ezzel a kismagnóval - mint a magnókkal általában - el leszek egy darabig.
Ilyenkor (kevés idővel vásárlás után) szoktam rádöbbenni, hogy mit is tettem.
Mennyi magnóm van nekem, melyek mind szétszedésre várnak? Rengeteg!
De az az 50 forintos ár... Annak egyszerűen képtelen vagyok ellenállni.
Azt találtam ki, hogy a vett lomot a következő beszerzésig szét kell
szednem, különben nem vehetek újat. Ebből kifolyólag az összes
régi project áll. A lomok meg csak gyűlnek. Ha már magnó, akkor
még véletlenül sem ez következne a sorban. Vagy a Terta811-et kéne
végre befejeznem (évek óta áll), vagy ha már kazettás, akkor a polcon évek
óta porosodó BRG MK-21-es kellene következzen. Utána meg az MK-25-ös. Jaj!

A németek valahogy nem bíztak a japán holmikban. Mondjuk igaz ami igaz, más se
nagyon. Eleinte ugyanis nem jelentett semmi jót, ha valami a távoli japánban
készült. Illetve alapból minden távol-keleti izé bóvlinak volt minősítve.
Ez annyira így volt, hogy az igencsak jól, illetve németesen hangzó
Fisher cég egy japán vállalat. Azért a furcsa (nem épp japánul
hangzó) névválasztás, hogy el tudják adni az áruikat az idegen
piacon. Ennek a magnónak a neve valószínűleg hasonló célból
lett München. Internet konkrétan nem dobott róla semmit.
A magnón nincs semmi jel, hogy mégis ki gyártotta.

A piros helyett narancssárga nyomógomb a felvétel funkcióhoz tartozik.
Ezt lenyomva, majd a mechanikát "PLAY" állásba állítva vesz fel a magnó.
A kazettafészek mindeközben jelen esetben az egyszerűbb megoldású változat.

Ez abból a szempontból jobb, mint az ajtóban a kazetta verzió, mert
mint a jelen esetben is hiányzó kazettaajtónál sincs semmi
gond, hiszen a kazettát nem tartja, csak védi az ajtó.

Ez annyira egyszerű vezérlési módja egy magnó mechanikájának, hogy az már-már
hihetetlen, hogy nem terjedt el! Persze voltak kivételek, például ZK140 és társai.
A középen díszelgő egy szem fényes gombbal lehet a mechanikai (és persze
elektromos) funkciókat váltani. Mivel nincsenek nyomógombok, ezért
konkrétan esélyünk sincs rá, hogy rossz gombot nyomjunk meg!

Az összes elektromos kezelőszerv (a REC gombtól eltekintve) a hangerőszabályzó.
Hangszínszabályozó gomb az nincs. Ennek a magnónak annyira silány hangja van,
hogy azon már semmi értelme sincs rontani egy magas hangokat vágó gombbal.
Konkrétan az van, hogyha volna is, akkor sem hallanánk meg amit csinál!

Felvételi szintszabályzó nincs, mert a szintbeállítás automatikus.

Valószínűleg a rengeteg gomb felhasználói oldalról történő szeretete miatt nem
terjedt el ez a megoldás, mint ahogy a másik, hasonlóan egyszerű tolókaros
vezérlés sem aratott üzleti sikert. Most, hogy így belegondolok, van is
valahol egy tolókaros mechanikájú kazettás kismagnóm.
Mondjuk ilyenforma tekerősből is van másik.

Oldalnézet. Itt láthatóak a csatlakozók.

Mikrofonbemenet, illetve távvezérlő kapcsoló aljzat. A hozzáadott
mikrofonba eleve be volt építve a távkapcsoló, s a mikrofon
zsinórjának végén egy épp ide illő dupla dugó volt.

Fülhallgató csatlakozó, illetve a hálózati kábel helye. A csavarok már
egy kissé rozsdásak, a borotvazsinór csatlakozója pedig pók lakta.

Valóságos csoda, hogy még megvan a teleptartó fedele! Ha kinagyítjuk a képet,
akkor a két rácsos rész között (alig) látható egy felirat: Made in Japan

A címkére azonban már nincs ráírva, hogy mégis ki a csuda gyártotta a készüléket.
Arra, hogy "Modell KC-500AC", az internet nem ad semmi használható találatot.
Ez persze nem csak azért lehet, mert a gyártó szégyellte a termékét, hanem
lehet az is, hogy áruházi csomagküldős darab. A filozófia a következő:

Például éppen ezen elv alapján működött a Neckermann csomagküldő áruház.
Nekem van is a pincében egy Neckermann feliratú magnóm. Ezekről a gépekről
műszaki berkekben az volt a vélemény, hogy a távol-keleti műszaki termékek
legalját képviselik. Majd meglátjuk, ha egyszer oda jutok és felboncolom.

Négy elem kell bele, azaz 6 voltos.

A magnó alsó fedelében nincs semmi.

No nem mintha a másik felében valami rengeteg dolog lenne...

Borotvacsatlakozó, hálózati trafó, tápegység "panel", hangszóró.

Az elektronika panelja. Mivel mindössze 5 tranzisztor van benne, így az automata
felvételi szintszabályzótól eltekintve, csak az alapfunkciókat tudja.
Magyarán szólva felvesz és lejátszik. Nem is kell több.

A képen az üzemmód-váltó alatti elektromos kapcsolótárcsát látjuk.

Ez pedig konkrétan a teljes mechanika.
Kész, slussz, passz! Ennyi az egész!

Innen nem hiányzik semmi, hanem ennyi az egész magnó. Valószínűleg a mechanika
kifejlesztésénél a minőségre nem, csakis  a működésre koncentráltak. Amennyiben
a két fehér tüske közötti fekete görgő balra tér ki, akkor vissza, ha meg jobbra,
akkor előre teker a szalag a kazettában. Lejátszáskor kevésbé megy neki a
fekete görgő a felcsévélő tüskének. Magnós szemmel nézve borzasztó!

A két rugó húzza vissza a fejeket és a gumigörgőt tartó szánt.
A szánt előretoló mechanika működése pedig valósággal lerí a képről.

Kicsit kevésnek látszik ez a meghajtás, hiszen a visszapörgetéshez ellenkező irányban
forgó görgő kell. Ezt más magnókon egy újabb görgő közbeiktatásával szokták
megoldani. Ennél a magnónál azonban egy végtelen egyszerű, amúgy igen
szellemes megoldást alkalmaztak. Visszatekeréskor nem mechanikával
váltanak forgásirányt, hanem elektromosan. Nemes egyszerűséggel,
visszapörgetéskor az ellenkező irányban forog a motor. Ötletes!

A pörgetés vezérlése valami egészen primitív. Cserébe viszont nagyszerűen működik.
A rugónál fogva az üzemmód váltó kapcsolókar alatti tárcsa hol
erre, hol meg arra húzza el a közlő görgőt.

Trafó mellett kis panelen két dióda, meg egy puffer kondenzátor.
Ez így kompletten a tápegység. Ugorjunk!

Hogy ilyen az alakja, az nem csoda, hiszen évek, de akár évtizedek óta nem haladt.
Persze nem az alakja a baja, hanem az, hogy megnyúlt.
Ugyan viszi a gépet, de gyengén.

A hangszóró - épp mint a magnó hangja - lapos.

Letörött a sarka. Én is letörtem. Persze nem azért, mert letörött,
hanem mert épp kifogyott az üvegcsémből a toluol.

A toluol magát az anyagot oldja. Valósággal összenő tőle a műanyag!
Ripsz ropsz leszaladtam a pincébe, hátha találok a vegyszeres polcon. Találtam.

Valamint találtam egy analóg (meg még két másik) analóg műszert is. Az úgy szokott
lenni, hogy valaki mindig megkérdi: Nincs valahol még egy analóg műszered? Én meg
persze mindig találok egy újabb elrejtett példányt. De most már tényleg nincs több.
Illetve valahol lennie kéne még egynek, mert egyáltalán nem UNIVO műszerért
mentem a pincébe. Persze a magam építette fordulatszámmérőt, mint ahogy
a Wartburg kombinált műszert sem kerestem. A két szélső már rég elkelt,
a középsőt pedig nem adom! Emlék. Illetve éppen, hogy nem emlékszem,
hogy mikor és vajon mivégre készítettem. Sajnos egyre jobban öregszem...

Találtam új szíjat a magnóba. Időnkét találok ám csuda dolgokat!
Például Tesla B4 mechanikába való teljesen új maghajtószíj.
Gyári lezárt tasakban! Jó lesz az még hidegebb napokra...

Ha már úgyis lent jártam a pincében, s feltúrtam a dobozokat az előbb látott műszert
keresve, hoztam egy próbakazettát is. Egyszer piac végén felvettem vagy tucatnyit
a földről. Az az óra meg? Az kérem egy csoda! LED kijelzős, számológépes, négy
elemes! Természetesen idővel majd őt is jól megmutatom. Az a baj a pincével (el
ne hidd, csak dicsekszem), hogy van olyan polcom, fiókom, sarkom, dobozom,
amelyben az ott lakó tárgyak bemutatása kitenne egy fél szétszedtem évadot.

Teker jobbra balra, s ráadásul még szól is. De mi ez a rettenet zene?

Hogy a Metál Ica játszik a kazettán? Ez a zene mondhatni nem
esete ennek a magnócskának. Mondjuk nekem se, de ez
most mindegy. Azért nem ölök meg mindenkit...

Ugyan viszi a szalagot, de hallhatóan hibás a kuplungja.
Nem csak szemre, hanem sajnos fülre is darabosan jár.

Ez volna a kuplung. Sajnos logikailag hibádzik. Lejátszáskor ezen a csúszó-kuplungon
keresztül kellene feltekernie a magnónak a szalagot. Egyrészt túl erősen fog, kicsit
húzza a szalagot. Másrészt persze, hogy túl erősen húz, hiszen gyorspörgetéskor
is ezen keresztül kell tekernie a szalagot. Mindössze annyi a különbség, hogy
lejátszáskor a vezérlőkar alatti tárcsa nem húzza rá annyira a tüske alatti
tárcsára a közlő görgőt. No de gumi / műanyag súrlódó áttételt tenni
egy magnóba? Egy darabig biztosan működik, no de akkor is!

Hogy a tüskét rögzítő zéger gyűrű el ne vesszen, rábíztam
a rögzítését a hangszóróra. A mágnes az mágnes!

Mikor már azt hiszem, hogy jó helyre tekertem a fejállító csavart,
azonnal elmegy az a kevéske magas hang is, ami még van!

Ennek a furcsa jelenségnek az az oka, hogy a kombináltfej résmerőlegesség beállító
csavarjából kikopott a kereszthorony. Hogy ez ilyen rongyos legyen, tekergették
rendesen! Csak úgy tudtam forgatni a csavart, ha rányomtam a csavarhúzóm
s akkor kicsit lentebb is nyomtam a fejet. Mikor azt hittam, hogy most jó,
akkor persze elengedtem. Erre fel a fej elmozdult felfelé. Csavarcsere.

A balra eső tüskék és a háttérben megbúvó szalaghúzó tengely láthatóan függőleges.
Ezek masszív dolgok, nem nagyon szoktak elmászni. Ellenben a fejet csak egy
vékony lemez tartja. Csak jelen esetben nem nagyon. Mint az jól látszik,
dől előre rendesen. Visszagörbítettem. Nem állítanám, hogy
így hallhatóan többen lettek a magas hangok.

Milyen ritka nagyon csúnya dolog már (még egy korai távol-keleti gyártótól is)
a piros vezetéken vinni a mínuszt? Nagyon csúnya! Be is ugrattak vele.
Először csak néztem, ahogy a mechanika tolja kifelé a kazettából
a szalagot. Még szerencse, hogy az elektronika megúszta...

Ez az egész elektronika. Slussz! Fordulatszám-stabilizátor nincs is a motorhoz.
Illetve van, de benne a motorban, és elektromechanikus, röpsúlyos.

Alkatrészkészlet a hatvanas évek távol-keletjéből...

Balra a lejátszás-felvétel kapcsolót mozgató mechanika látható, tőle jobbra pedig
egy a magnóval kapott falevél. Ötven forintért azért csak jár már valami extra!

Többféleképpen lehet értékelni a magnót. Ha tegyük fel úgy szemléjük, hogy az volt
a cél, hogy minden funkciója működjön, illetve legalább addig működjön míg el nem
adják, akkor ez egy nagyszerű mérnöki munka! Csak persze vásárlói (felhasználói)
szemszögből nézve ez konkrétan csalás. Persze még mindig jobb, mint a múltkor
boncolt Vital Center. Az ugyanis az első használatkor leégett. Ellenben ez
a magnó - ha kissé ugyan nyávogva is - de még mindig működik!

Gondoltam kipróbálom, hogy működik-e benne a hálózati trafó.
Működik. Már csak ez a része is megérte az 50 forintot!

A mechanikát (illetve az egész magnót) négy apró csavar tartotta a dobozban.
Csak éppen nem, mivel mind a négyen hiányoztak. Jelentem pótoltam őket.

Ugyan a kazettaajtó hiányzik, valamint a kosszal együtt kicsinység a feliratokat is
sikerült ledörgölnöm, de mindezektől függetlenül egész szép kis masina, ezért
úgy döntöttem, hogy nem dobom ki. Eldugom egy pincemélyi dobozba, s
majd csak akkor veszem elő, mikor már nem futja kalácsra. No nem
eladásra gondoltam, hanem csak arra, hogy majd
jól hátba vágom vele a péket.

Ugyan szó sem volt róla, hogy ki fogom pofozni, de ha egyszer így hozta az élet...

Már meg is találtam a szekrényben a párját, mégpedig ezen karos
vezérlésű kismagnó képében. Ennek speciel van neve,
mégpedig SANYO. No de nem ezért vettem elő.

Hanem a mikrofonja végett, mert derengett, hogy ő visel megfelelő véget.

Össze se lehet keverni! Már úgy értem, hogy az eltérő méretű jack dugók
miatt nem lehet fordítva bedugni a dupla dugót a magnóba.

A mikrofonon egy apró de büszke SANYO felirat,
valamint a távvezérlő kapcsolója található.

A mikrofonon elhelyezett távkapcsoló nem csak felvétel, hanem lejátszás állásban
is működik. Ennek diktafon üzemnél van haszna, mikor a titkárnő legépeli
amit a főnöke szalagra mondott. Ilyenkor persze a mikrofon helyett
lábkapcsolót szoktak rákötni a magnóra. Amúgy a magnó egy
mukk nem sok, annyit sem vett fel. Ez persze lényegtelen.

Addig addig farigcsálom a hálózati zsinórok másik végét, míg egyszer tényleg
agyoncsap az áram. Persze csak azért, mert átformálás közben
sosem szoktam kihúzni a dugót a konnektorból...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.