Sonata 201 táskarádió
(épp ott volt a polcon)

	Hogy ez milyen szép kis rádió... Jó, akkor nem is olyan kicsi. Persze ez nem zseb, hanem táskarádió. Mivel épp ott volt a polcon, mint ahová a papírdobozos táskarádiót tettem, gondoltam essen túl ez is a szétszedésen.
	Azt kell mondjam, ez a rádió egyszerűen túl szép ahhoz, hogy orosz legyen! Pedig orosz...
	A neve nemcsak, hogy szép, de ráadásul még érthető is.
	Van neki egy ilyen aprócska hangszínszabályozó gombocskája is, ami szokás szerint csak a magas hangokat vágja. No nem mintha ezek az AM vételben olyan sokan lennének, hogy lenne miből vágni...
	A skálaüveg (műanyag) is szokatlanul szép. Hosszú, közép, valamint négy rövidhullámú sávot vesz a rádió.
	A sávváltó gombok talán (amúgy biztosan) egy kissé szögletesek, de a matt ezüst alapon króm feliratok, na az a látvány bizony nagyon ott van! Mivel csak nem szidhatok már mindig mindent amit szétszedek, ezért ma egy ilyen ömlengős napot tartok.
	Oldalról nézve nincs rajta semmi különös, talán csak a hordfül krómbetétje. Ez persze nem krómból van, hanem csak krómozott. Cserébe viszont nem holmi betét, hanem tömör fém. Hogy ennek következtében lett-e a rádió súlya két kiló, azt mondjuk nem tudom, de hogy ez is beleszámít, az biztos!
	Szépek a hátlapon ezek a csíkok, cserébe viszont minden kosz beléjük ragad. Ezt persze csak azért írtam, mert gondoltam csak belekötök már valamibe.
	A teleptartó fedele egy kissé púpos. Merem remélni, hogy nem az elem nőtt ki belőle.
	Ez a szép nagy csavar tartja a rádió hátulját.
	Valamint ez a másik is, ami míg csak ki nem piszkáltam belőle, le volt plombálva. Na most ha ez le volt öntve viasszal, hogy még csak ne is lássuk, akkor a másik mivégre olyan szép?
	Még a gyártó vállalat jele is szép.
	Mint az a teleptartó méretéből egyértelműen kiderül, ez a rádió két darab zsebtelepről üzemel.
	Illetve az elemtartónak a rádió felé 9 voltos elem csatlakozója van. Ha ezt kivesszük a helyéről, akkor betehetünk a két zsebtelep helyett egy 9 voltosat.
	De mi lehetett az eredeti koncepció? Ha elrohad nagy elemtartó, attól még használható maradjon a rádió?

Recseg ropog az egész! Azt kell mondjam, hogy az orosz potméter
és az Isostat nyomógombsor nem a legsikeresebb párosítás.

	Nem akart lejönni a helyéről a hátlap. Még mielőtt nagyobb kárt okoztam volna, szerencsére eszembe jutott, hogy az antennáról le kell tekerni a gombját. Ezt a trükköt onnan tudom, hogy évekig ilyen rádiónk volt a konyhában. Előtte pedig egy Orionton, amiből mikor majd kerül egy alkalmas példány, akkor szintén készül majd egy bemutató.
	Első ránézésre azt hittem róla, hogy a gomb van elferdülve, de végül is az derült ki, hogy a potméter tengelye a ferde.
	Ez egy ritka példás felépítésű rádió! Manapság különös érzés belenézni valamibe, ami normálisan meg van csinálva.
	A teljes készüléket végigérő, 20 centi hosszúságú ferritrúd van benne.
	Biztos volt rá valami okom, hogy ezt a részletet külön is lefényképeztem. No de ki emlékszik már erre...
	Ez a modulátor és a keverő panel.

Megmasszírozom a gombokat, miután kaptak egy kis kontaktsprayt.

	No de nézzük csak tovább a részleteket. Ha rákattintasz a képre, akkor láthatod, hogy a tekercsek csévetestei be vannak számozva.
	Valamint egy ilyen gyönyörű légforgója van a rádiónak.
	Tetszetős formájú a porcelán trimmer. No de nem ez a lényeg, hanem az, ami a trimmer alatt van. A rádió ezen panelja ugyanis üvegszálas! Ócska, könnyen törő bakelit a szokás, nem masszív üvegszálas!
	A kis tekercs a rövidhullámoké, merthogy ott is használja a rádió a ferritantennát. Érdekes adalék, hogy ez a középső tekercs sem a kapcsolási, sem a hangolóelemeket bemutató rajzon nem szerepel.
	A KF és a HF fokozatok egy külön panelen kaptak helyet.
	Hogy pontosan miért is jó, ha az elkókon műanyag szoknya van, arra még nem jöttem rá.
	A hangszóró szép nagy. No nem mintha mások spórolnának a hangszóró méretével, bár láttam már rá példát.
	A rádió - az előlapban maradt hangszórótól eltekintve - szerkezetileg teljesen egyben marad, hiába vettem ki a dobozából.
	Mégpedig azért marad egyben, mert a panelek egy kerethez vannak erősítve.
	Most kapaszkodj meg. Ennek a táskarádiónak belül alumínium öntvény váza van!
	A hangszóró testének lába, egy csavaron keresztül hozzá van kötve az előlaphoz. Felmerül a kérdés, hogy ezt mégis minek?
	Nos azért, mert az előlap fémből van. Ráadásul csavarok tartják!
	A rádiót a műanyag kávához ez a négy darab csavar rögzíti.
	Levettem róla azt a díszlapot, ami eddig a skálát tartotta.
	Akár hiszed, akár nem, még ez is alumínium öntvényből van!
	Mint azt az előbb láthattuk, az egész rádiót mindössze négy csavar tartotta a dobozban. Ezek a csavarok így kilencen viszont azért vannak, hogy a skálaüveget tartó alumínium öntvény keretet rögzítsék.
	A díszrács nem egy darabból van, hanem kettőből. Külön a rács, és külön az őt rögzítő keret.
	A hangszórót rögzítő egyik csavart sajnos már csak így sikerült kinyitnom. Túl erősen tartott a csavart kiforgás ellen rögzítő festék, ellenben a csavart a készülékházba süllyesztett hatlap feje nem tartotta meg.
	A membrán felől érkező hajlékony kábelnek gumírozott felfüggesztése van.
	Íme a hangszóró előtti díszrács, valamint az őt rögzítő keret.
	A díszrácson még hangszóróselyem is van. Ez utóbbin ugyanis - a díszrács lyukaival ellentétben - nem megy át a fröccsenő víz.
	Ez a másik díszrács mindössze díszrács szerepet tölt be. Amúgy nem is rács, hanem csak úgy néz ki, merthogy csíkos. Volt mögötte egy műanyag lap, aminek viszont már semmi szerepét sem találtam. Mondjuk távtartó még lehet.
	Ez a láthatóan orosz csavar esett ki a rádióból. Kettes. Sehol a gépben nem lötyög semmi, így nem tudtam hová visszatekerni.
	A KF panelen mérőpontok lettek kialakítva.
	A KF tekercsek árnyékoló serlegei ezüstözött dróttal össze vannak kötve. A KF tekercsek vasmagjai vastagon le vannak öntve méhviasszal. A ferrit mellett látszik egy fekete rúd. Az bizony egy darabka árnyékolt kábel! Az viszi az antennajelet innen 10 centivel odébb, az ott található rádiórészhez.
	A meghajtó és a kimenőtrafó szokatlanul nagy, a végtranyókról már nem is beszélve! Nem különösebben hangos a rádió, hiszen mindössze 0,3 wattos a végfok.
	A hosszúhullámú tekercset úgy szokták elkészíteni, hogy több sorban van tekercselve. Itt teljes hosszában egy sorban van.
	Hoppáré! Mi az a trehányság, hogy nincs árnyékoló serleg alatt a demodulátor diódája?
	A rádióban ugyan alig van némi drót, az viszont kivarrott kábelkorbács formájában található.
	Cérnával oda van varrva a drót az öntvény vázhoz.
	Két pluszban kifeszített skálahúr is van benne, pusztán azért, hogy a skálamutató másik vége ne tudjon lötyögni.
	A skálamutató mögött található csillogó valami fémből van, mint ahogy a skálahúrozást eltakaró keret is.
	A potméter tengelye el volt ferdülve. Nem nagyon, de azért jól láthatóan kóválygott rajta a gomb. Gondoltam kiegyenesítem. Erre fel tőből letörött a tengely. Hogy mondják azt kultúráltan, hogy a jó k*rv* anyádat? Őőő, izé, kultúráltan sehogy...
	A mutató szépen össze van dolgozva a skálahúrral.
	Kell keresnem egy 10k b típusú, azaz logaritmikus orosz kapcsolós potmétert.
	Addig is míg kedvem támad leszedni a potis dobozt a polcról, gondoltam elmosogatom a rádió alkatrészeit. A rádió kipróbálása közben meghallottam, hogy éppen kabaré műsor van. A jobbról belógó kombinált fogóval fogattam oda a csúszkát a szénpályához, hogy szóljon a rádió míg én nagyban mosogatok.

Szól ez kérem így is!

	Ezeket már el is mostam.
	Jöjjön akkor a potis doboz.
	Ritkán fordul elő, hogy amit keresek, az a dobozban felül van. Most sem így történt.
	Ügyes voltam, hiszen a megtalált potmétert nem szórtam vissza a dobozba. Ezt persze csak azért mondom, mert nem mindig így történik.
	Ez egy éppen ugyanolyan potméter, mint ami a rádióban van. Persze nem pontosan olyan, hiszen ami a rádióban van annak le van törve a tengelye. Cserébe viszont ennek meg nem működik a kapcsolója.
	No de sebaj, hiszen csináltam a két beteg potiból egy működőt.

Most már nem üt a potméter tengelye.

	Ezek az alkatrészek megmaradtak. A használható részeket természetesen elteszem.
	Visszaraktam a dobozba a díszrácsokat, a skálát, valamint a hangszórót.
	A hangszóró korábban elvágott csavarját kicseréltem. Sajnos nem találtam hármas hatlap fejűbe csaknem végig menetest, de a lényeg, hogy találtam a csavaros dobozban hozzáillő hosszúságú anyát.
	A gombok tekerős része ugyan műanyag, azonban a díszkupak és maga a gomb már fémből van.
	A hangszínszabályozó gombja eltűnt. Részemről merem remélni, hogy nem a potméteres dobozomban rejtőzött el.
	Szerencsére nem, hanem ide a fürdőszobába bújt. Éppen úgy néz ki, mint a csap dugója, csak kisebb. Ez milyen ügyes álcázás...
	Akárhonnan is nézem ezt a rádiót, ez bizony szép! Ráadásul belülről nézve sem akármi. Hogy mi lehetett a gyártó célja a felhasznált rengeteg fémmel, arra nem jöttem rá. Nem szokás ennyi fémet beépíteni egy táskarádióba. Mondjuk legyen háborús helyzetben akár katonai célokra is megfelelő rövidhullámú vevő. Stabilnak stabil, de az a kontaktos Isostat nyomógombsor, csak azt tudnám feledni...

A töméntelen zavaró adó közel van, mert a számítógépem az. Az egér, a billentyűzet,
a monitor, a sok kis saját órajelen ketyegő processzorával, mind-mind zavarforrás.

Tekintsük meg a rádió kapcsolási rajzát, hogy találunk-e benne valami érdekeset.
A sávváltó felépítése példásan rendezett, jól átlátható. A tuner résznek külön
keverő és oszcillátor tranzisztora van. Az RF részek részben stabilizált
tápfeszültségről járnak. Ami innentől következik, az viszont már
egy kissé szokatlan. Olybá tűnik, hogy a rádiónak két sorba
kötött KF fokozata van. Egyrészt a keverő tranzisztor után
egy négykörös koncentrált sávszűrő következik, majd ezután jön az
"egy tranyó egy KF", mindez háromszor felépítésű KF fokozat. 7 hangolt
körös KF? Ez azért már egy kicsit talán túlzás egy kommersz táskarádióban.
 

Mint említettem, ezen a rajzon nem szerepel a ferritrúd közepén található tekercs.
Persze ki is szokták írni, hogy a gyártó a változtatás jogát fenntartja.
Viszont a gyári orosz rajzon még ott az ötödik tekercs!

	Nem szeretem ezt a hosszúkás képbeállítást, de másképp nem látszik, hogy milyen hosszú a készülék antennája. Nagyon hosszú! Betolom a botantennát és megy vissza a készülék a polcra a többi szépség közé.
	Legközelebb megnézzük mi az a szürke szögletes valami az immáron kipofozott rádió mellett. A zöld mackó egy mobiltelefonhoz való, valószínűtlenül bóvli kihangosítón ül. A csirkém pedig egy ZIP meghajtón. Idővel természetesen ezeket is szét fogom szedni. No persze nem a macit meg a csirkét...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.