Geloso G.651 orsós kismagnó
(roncs)

Lesétáltam a pincébe, kinyitottam a magnósnak keresztelt szekrényem, majd
hamis meglepetéssel vettem tudomásul, hogy senki sem rabolta el a ma
bemutatásra kerülő, jelenleg a polc bal szélén állomásozó magnót.

Majd arra a jelenségre csodálkoztam rá, miszerint nem fér ki a magnó a szekrényből.
Konkrétan vagy úgy egy jó centivel magasabb, mint maga a rés. Akkor kipakolok!

Elsőnek ezt az UNITRA MDS 411 D mini decket vettem ki. Aztán csak néztem és
néztem, de nem jöttem rá az eredetére. A mostani pillanatig simán letagadtam
volna a létezését, mint ahogy a Duran Duran műsoros kazettának is.
Ezen gép helyett nekem egy NDK kompakt dereng.

Ami természetesen ott is van a polcon, mindjárt a Tesla B444 után, illetve
a Videoton tuner előtt. A következő valami egy lengyel tuner, csak
hátulról nézvést, Extrafon tápegység, hangszínszabályozó doboz,
számláló jelfogó vizsgáló, és egy antenna hangoló következik.

Most pedig az, hogy csak állok és nézek, mert egyszerűen nem lehet elfektetni
a polcon a magnót. Mondjuk bonyolult se volt, hiszen csak az ellenkező
irányba kellett dönteni, ahol le van törve az éle. Ami a sarokban van,
az egy ventilátoros légtisztító, amit alkalomadtán szintén bemutatok.

Ugyan első ránézésre mindössze a két forgatógomb hiányzik róla, de valami
okból mégis úgy él emlékeimben (ez is a cikk alcíme), hogy ez egy roncs.

Kitettem a magnót a folyosói szekrénykére, majd visszatértem a pincébe a szokásos
körútra, ami abból áll, hogy minden kacatomnak megígérem, hogy szétszedem,
majd a bemutatásra váró kacattömeg látványától kisvártatva összeomlok.
Ez most annyira jól sikerült, hogy lent felejtettem a magnót a pincében.

Persze úgyis le kellett vinnem a szemetet, s ha már egyszer lementem, egy füst alatt
felhoztam ezt is. No nem mintha rettegtem volna tőle, hogy ellopják a folyosóról...

Na most mikor meglátok egy orsós magnót, részemről mindig az jut eszembe, hogy
mi lett volna, ha nyitásképp nem egy Terta 811-est veszek, hanem mondjuk egy
ilyet. Belenézünk, és mindjárt meglátjuk, hogy milyen műszaki szinten áll ez
az olasz Geloso magnó egy magyarhoz, konkrétan a Terta 811-hez képest.

A gyári brossurából ollózott kép alapján, valaha 49.500 lírába került.
Mondjuk én jó ha néhányszáz forintot adtam érte.

Ez itt elég egyértelműen a sebességváltó, amit egyelőre
valami rejtélyes okból meg sem tudok mozdítani.

Ha esetleg nem értenék valamit (bár ez azért elég valószínűtlen), a magnó
minden egyes kezelőeleméhez némi magyarázattal szolgál ez
a rajz. Már persze csak annak, aki tud olaszul.

A magnó egy finommechanikai szerkezet, s annak nem barátja a rozsda.
Merem remélni, hogy belülről azért nem így néz ki. Mert ha igen?
Akkor magnós cikk létére, szokatlanul rövidre fog sikeredni!

Vajon miért épp szegény műszer ablakánál kellett rácsapni? Nem tetszett a varjúnak
a piros folt? Vagy épp, hogy igen, és bepróbálkozott? Az élet örök rejtélyei ezek.

A piros csík egy zár, ami arra szolgál, hogy mikor a fülénél
fogva visszük a magnót, akkor ne essen hanyatt a teteje.

A fül eredetileg a balra látható lyukba volt rögzítve, csak már nem.
A fület nem én szedtem le, hanem már eleve meg sem volt.

Bár balra lent nagyon úgy néz ki, de az nem sérülés,
hanem ott eredetileg egy felirat volt.

Ez a kép azért került ide, mert most épp a Konica Minolta Z10-essel fényképezek
(csak mert ezzel kezdtem, ezt vittem le magammal a pincébe), és valahogy úgy
éreztem, mintha ez a gép nem kerülne olyan egyértelműen sokkos állapotba
a csillogó felületektől, mint az amúgy leginkább használatos Fuji Finepix
S2100 nevű fotómasina. Szerintem majd teszek egy összehasonlító próbát,
mielőtt ennek a SONY TC-U5-ös gyönyörűségnek nekiállnék. Amúgy pedig
meg ne kérdezd, hogyha ilyen szépségek ülnek a polcaimon, akkor miért hozok
a pincéből egy roncsot. Mondjuk tudok rá válaszolni. Ezt már annyit láttam,
hogy egyszerűen semmi kedvem sem volt nekiállni szétszedni, mint ahogy
az UHER 4000, a Philips N4504, és az AEG 300 sem keltette fel igazán
az érdeklődésemet. A ferde SANYO magnóról már nem is beszélve!

Íme a magnó hátulnézetből.

Ezen eredeti ábra alapján nyilvánvaló, hogy hiányzik a hálózati
feszültségválasztó aprócska dugója, valamint a teleptartó fedél.
No persze ezeket a hiányosságokat ezen rajz nélkül is láttam...

A rengeteg apró barna pöttyöt elnézve, nem csak az elemtartó mélyére vetül árnyék.
Ha ez a masina belülről is úgy néz ki, mint ahogy innen kívülről nézve sejthető,
akkor az eredeti terveimet meglepő sebességgel feladva, nem az lesz, hogy
legalább annyira kipofozom, hogy rá merjek tenni egy tekercs próbaszalagot,
hanem az apróbb javítások elvégzését átlépve, rövid úton a kukában fogja végezni.

A tuchel szabványos, de a többibe nincs mit bedugnom.

Az alja első ránézésre épnek látszik.

Második odatekintésre azonban már kevésbé. Persze kell, hogy legyen
a magnóban vasoxid. De csak a szalagon, nem mindenütt máshol!

Nem sűrűn kerül a boncasztalomra olasz holmi.

A képen két forgatógomb hiánya, valamint egy büszke Geloso embléma látható.

Mondjuk nem egy szokásos gombelrendezés, de azért elmegy.
Figyeljük csak meg a jobb szélső felvételgomb piktogramját.

Valódi tollal írja a hanghullámokat. Ez azért nagyon ott van!

A szalagpálya fedele nem egy különálló darab, hanem az egész tető egyben van.
Ez nem csak úgy általában kényelmetlen, hanem azért is, mert a tetőt hat darab
csavar tartja. Vagyis kell dolgoznia rendesen a csavarhúzónak a fejpucoláshoz.

Már persze csak akkor, ha még megvannak azok a fránya csavarok.

Képtelen voltam eldönteni, hogy ez most kávézacc, rovarszar, vagy rozsda.
Állagra egyformák, megkóstolni meg valahogy nem volt ingerenciám.

Eddig tetszik. Olyan kis kompakt.

Íme a mechanika felülnézetből.

Ez itt a motor fordulatszám szabályzó áramköre.

A fejegység és a szalagpálya egy komplett egységet képez.
Azt nem tudom, hogy ez így jó-e, mindenesetre ügyes!

Ennek a szalagtovábbító görgőnek azért elég fura formája van. Amúgy a szalaghúzó
tengely nem rozsdás, bár vasoxid van rajta, de nem a vason, merthogy a tengelyen
- megjegyzem eddig általam még sosem látott módon - műanyag futófelület van.

Ennek a rugócsoportnak egészen biztosan nem így kell állnia.

Ez meg pláne nem fog kapcsolni!

Mint ahogy a sebességváltó beszorult emelőcsigája sem teszi a dolgát.

Balra a lendkerék, jobbra az őt megforgató görgő, kicsit lent
a fehér lépcsős tárcsa a motor tengelyének a végén, ami
a gumitárcsát hajtja a két sebességnek megfelelően.

Hogy ez a kerék miből van, arra nem jöttem rá. Bőrből nem lehet, a parafánál
ellenben keményebbnek éreztem. Erőltetésre mondhatni nem akart
meghajolni, én meg nem mertem tovább forszírozni a dolgot.
No nem mintha a görbítgetésből bármire is rájöttem volna...

Érdekesen rozsdás ez a magnó. Egyes részei mintha most jöttek volna le
a szalagról, míg mások a képen látható szánalmas módon néznek ki.

A szalagorsókat forgató tüskéket csak a gravitáció, illetve a magnó teteje tartja
a helyükön. Utóbbi természetesen csak akkor, mikor épp fent van a helyén.
Szóval ha leveszem a tetőt, majd fejjel lefelé fordítom a magnót, akkor
egy kissé széthullik. Mondjuk az igaz, hogy ez nem egy átlagos
üzemállapot, de akkor sem vagyok tőle lelkes.

A hangszóró a doboz aljához van csavarozva. Én inkább magához a mechanikához
rögzítettem volna, mint mondjuk a Tesla B4-ben van.
Persze én nem gyártok magnót.

Gondoltam teszek a magnóval egy próbát, hogy lássam, hogy majd mennyire kell
belemásznom, hogy biztonsággal rátehessem a próbaszalagot. Mivel a hálózati
csatlakozó, illetve a feszültségváltó összekötendő lábainak felderítése most
valahogy túl komoly feladatnak tűnt, ezért az egyszerűség
jegyében a tápegységemről járatom.

Nem, nem jár a háttérben a mosógép! Ezek a zajok mind ebből a szerencsétlen
magnóból származnak. És akkor azt még nem is mutattam, hogy milyen
szinten hallatszik a motor hangja a hangszóróból! Persze nem
úszod meg, merthogy azt is meg fogjuk hallgatni.

Balra a törlőfej, míg jobbra a kombinált. Ennyire pocsék valamit, magnófej címszóval
én még sosem láttam! A szalaggal semminek sem szabadna érintkeznie, ami akár
csak egy kicsit is így néz ki! A magnófejnek ívesnek kell lennie, hogy rá tudjon
simulni a szalag, ez meg teljesen síknak tűnik. Persze gyárilag biztosan működött,
de ha ez a fej új korában is így nézett ki, semmiképp sem nevezném szalagkímélőnek.

Azt majd én eldöntöm, hogy kenni fogom-e, vagy sem! A librettót
meg majd csak azután olvasom el, miután megtanultam olaszul.

Magnetofoni castelli...

Gondoltam alaposan megpucolom ezeket a gombokat, mert sejtésem szerint
rengeteget fogom őket nyomkodni. Ez a kép már az alapos tisztítás után
készült. No persze nem omlottam össze, hiszen már régóta
tudom, hogy nem sikerülhet minden.

Pont mint ahogy ez a rugó sem sikerült. Mondjuk ez nem nekem,
hanem még az előző mesternek haladta meg a képességeit.

Érdekes módon kerüli ki a sodrat a jobb oldali csévélő tüskét. Ez speciel nem
buhera, hanem gyári olasz megoldás. A szabályzópanel azért lett összekötve
az érintkezővel, hogy mikor lenyomjuk valamely gyorspörgetés gombot,
akkor a szabályozást kiiktatva, teljes sebességgel járjon a motor.

Ez a rugó csak úgy egyszerűen kiesett a magnóból. Itt és ekkor nem jöttem rá, hogy
honnan hiányzik, ami nem is csoda, mert a képeket utólag átböngészve
az derült ki, hogy egyáltalán nem a helyén volt! Helyesbítek.
Ez a rugó egyáltalán nem való ebbe a magnóba.

Alulról nézve annyira szellős, konkrétan kényelmesen szerelhető, hogy erről
az oldaláról nézve nem is kritizálom meg. A teleptartó felépítése is ötletes.

Jobbra a hálózati trafót, míg balra a tápegység szűrőtekercsét látjuk.

Íme az elektronika paneljának alkatrészoldala. Középen az a furcsa kis fekete
alkatrész, az a fejekről jövő kábelek csatlakozója. A kondenzátorok ugyan
hatalmasak, cserébe viszont időt állók. Az alumíniumlemez
az AC187/188 tranzisztorpáros hűtőbordája.

Ez itt a panel fóliás oldala, a szép hosszú felvétel / lejátszás átkapcsolóval.

A kapcsolási rajz, ha nem is megfejthetetlen, de azért bőven van annyira
elvarázsolt, mint mondjuk amit az oroszok szoktak volt elkövetni.

Ez itt a magnó motorja.

Egyrészt rozsdás, másrészt le van támaszkodva az alaplemezre, harmadrészt pedig
még jó alaposan össze is lett celluxozva. Úgy döntöttem, hogy nem nézegetem
egyenként az elért eredményeket, hanem nekiállok, és ami hibát csak találok,
azt rendre kijavítom. Mint azt már említettem volt, csak odáig szeretnék eljutni,
hogy feltehessek rá egy próbaszalagot, vagyis meghallgathassuk a készülék hangját.

A sebességváltó mozgatta kar nagyon nehezen adta meg magát.
Itt aztán menten felül is írtam a "non lubrificare" utasítást.

A sebváltó emelőcsigája egy kissé törött, de szerencsére
azért nem annyira, hogy ne tudná elvégezni a dolgát.

Ez nem a szalagtovábbító görgő, csak pont úgy néz ki. Amúgy a sebváltóból
szereltem ki, de nem forgott, hanem csak a gumi mivoltánál fogva
szorította egy kicsit a sebváltó gombjának tengelyét.

Ennek a rugónak egyáltalán nem így kell kinéznie!

Hanem sokkalta inkább így.

Gondoltam egyszerűen csak belefújok valamit a motorba, amitől ő majd
becsülettel elindul, illetve szépen elcsendesedik. Na persze...

A szörnyű kerregés nem mechanikai zajként hallatszik a magnó motorjából,
hanem az elektronikán keresztültörve a hangszóróból jön. Akkor ennyi
elég is lesz mára a szerző egyszerűnek látszó motorjavítási terveiről.

Szétszedtem project ide vagy oda, fene se akarta kiszedni a helyéről ezt a motort!

Meg ne kérdezd, hogy miért a csavaros szortimentben tartom
az injekciós tűket és fecskendőket, mert magam sem értem.

Telenyomtam a motort denaturált szesszel, majd a saját forgórészét
használva a lötyi keringetőjének, jó alaposan kimostam.

Sokkal jobb lett mint volt, de ettől persze még szarrá van kopva. Ebben az
az érdekes, hogy a magnó többi része (fejek, szalagpálya,
görgők) egyáltalán nem látszik kopottnak.

A motor lábainak bekötése számomra nem tiszta, de mivel mielőtt kivettem
volna is így volt, ezért én is így kötöttem őket vissza. Szűrő kondiból meg
kapott egy újat, mert az eredeti szerelés közben elhagyta az egyik lábát.

Egyáltalán nem azért szereltem ki a fejegységet, mert annyira lelkes vagyok.

Hanem azért, mert útban volt a lendkerék felé vezető úton. Amúgy a magnó
dicséretére legyen mondva, hogy pikk-pakk ki lehet belőle kapni bármit,
ami amúgy épp nincs beszorulva. No persze az esetlegesen összerohadt
alkatrészekről nem a gyártó tehet, hanem az a lüke, aki vizet csorgatott
szerencsétlen magnóba. Azok a lendkeréken látható apróbb mélyedések
valószínűleg egy stroboszkóp tárcsát formáznak, bár ezt nem próbáltam ki.

A lendkerék a műanyag burkolaton belül vasból van, illetve
számomra szokatlan módon két tüske között forog.

Nem, onnan nem hiányzik rugó. Ellenben valahonnan máshonnan igen.

Persze, hogy nem megy a gyorspörgetés, mikor folyamatosan fog a fék. Illetve
néha kiold, de egyáltalán nem úgy működik, mint ahogy logikailag kellene.

Ami persze nem is csoda, merthogy hiányzik innen egy rugó.

A nyomórúd mindkét végén felesleges az odatekert drót, illetve a balra látható
feltorlódott rugó sem úgy néz ki, mintha gyári megoldás lenne. Ez amúgy az a
részlet (tolórúd), ami a lejátszást kapcsolja, vagyis ez mozgatja a görgőhidat.

Ezt (meg persze a párját) azért voltam kénytelen kiszedni a helyéről, mert annyira
elkopott (vagy gyárilag pocsékul lett illesztve), hogy prellezett. Kapott
egy kevéske zsírt, amitől sajnos nem igazán hallgatott el.

Nem, ezeket nem fültisztítás közben koszoltam össze.

Félkör valami, rugócsoportot teljesen feleslegesen összehúzó cellux, illetve egy letört
lábú kondenzátor. Ők már nem jönnek velünk tovább. Mondjuk a cellux nem volt
szerves része a konstrukciónak. Vagy legalábbis eredetileg nem. Hogy akkor mit
keresett a magnóban? Elmondom. Ennek a típusú mechanikának, úgy az összes
többi magnó mechanikai működésével ellentétben, a stop gombja egyáltalán nem
azért, illetve nem csak azért van, hogy kiugrassza a többi gombot, hanem ez a magnó
úgy van stop állásban, ha lenyomtuk a stop gombját, és az lent is maradt! Persze fura,
hogy a stop gomb, pont mint a többi, épp úgy lent marad, de ez a magnómechanika
akkor is így működik helyesen. Na ez az a furcsaság, amit egyszerűen nem fogott
fel a magnót előttem javítgató ember. Akasztgatta a rugókat össze meg vissza,
tekergetett drótokat távtartónak, illetve rugócsoportot celluxozott össze, csak
mivel ezt a magnót nem erre találták ki, így nem igazán sikerült az átalakítás.

Miután úgy éreztem, hogy már mindent bezsíroztam amit csak szükséges lehetett,
akár el is tehettem volna a felszerelést. No persze mint az ezekből
a sorokból sejthető, ez kisvártatva nagyon nem így lett.

Ahhoz képest, hogy magnót szerelek, ráadásul meglehetősen
darabokra, ahhoz képest nem is lett nagy a rumli.

Mivel néhány részletkérdést (főleg rugók helye és pozíciója) nem volt mi alapján
eldöntenem, elpakoltam a szerszámokat, félretoltam a magnót, elővettem
a billentyűzetet, majd nekiálltam feltúrni a netet némi információért.
Mondjuk ha annyi eszem lenne, mint amennyi nincs, akkor
ezt még a magnó felboncolása előtt teszem meg.

Ez a kép nem a most boncolt szerkezetről készült, hanem egy ehhez meglehetősen
hasonló, szintén Geloso márkájú kismagnóról. Tudod mi a szép az egészben?
Nos az, hogy végül is a saját weblapomról töltöttem le. Már úgy értem,
hogy ez itt néhai Poór Pista bácsi magnója, amit nem sokkal halála
előtt pofoztam ki, hogy meg tudja rajta hallgatni a régi szalagjait.

Innen nézve egyből kiderült, hogy hova kell rugó, illetve hova nem.

Utólag persze már könnyű okosnak lenni, hogy benne van a mechanika felülnézeti
képe a gyári leírásban. Amúgy ez nem a 651-es, hanem a 650-es magnó látképe.
A két gép között az a lényegi eltérés, hogy míg a 651-es elemes, addig a 650-es
csak hálózati készülék. Utóbbiban egy sokkalta nagyobb, és persze a hálózati
feszültségről járó motor van. Meg egy a jobb alsó sarokban látható számláló.

Ha valakinek esetleg ez lett volna az álma, akkor legyen.
Ez egy a magnóról készült úgynevezett robbantott rajz.

Mint ahogy az előző képen láttuk, annyira nem szedem
szét, de egyes részeit sajnos kénytelen vagyok.

Az előző képen látható, amúgy természetesen az adott helyre
egyáltalán nem illő rugót egy kissé átfazoníroztam.

Majd beakasztottam ide. A lenyomott stop gomb kioldása után ez a rugó húzza
vissza a fékeket, hogy működni tudjon a többi funkció. Mondjuk működni
azt nem működik, de most már legalább nem ezen a rugón múlik.

Hanem például olyanokon, hogy a korábban már leszedett, de akkor még könnyedén
forgatható gumiperemű tárcsa, mostanra valósággal összenőtt a tengelyével.

Denszesz, rongycsücsök, forgatás, zsírzás, majd vissza a helyére az egész.

Ezt a barnát is kiszedtem, kipucoltam, bezsíroztam. Persze csak a tengelyét.

Amint hozzáértem a szalagot a fejre nyomó filclapocskához, az abban a szent
pillanatban levált a helyéről. Ez persze egyáltalán nem attól van, hogy
megpiszkáltam, hanem attól, hogy eddig se nagyon tartotta semmi.

Miután ellestem a mintát a másik Geloso magnóról szóló cikkből, s lejjebb nyomtam
mintegy három milliméterrel a motor tengelyén található lépcsős tárcsát,
mindjárt normálisan kezdett működni a sebességváltó.

Nézd, mutatom.

Miután ezt a két szűrő kondit beforrasztottam, szinte teljesen megszűnt
a motor kommutátorának hangszóróból hallható sercegése.

Mivel a régi filc felkeményedett, ezért újat kell helyette keresnem.

Na most nekem ne lenne itthon?
Még színválaszték is van!

A fültisztító pálcikát csak azért tettem oda, hogy lásd, micsoda
mennyiségben pazarlom erre az ócska kis magnóra a filcet.

Gondoltam jó lesz.
Nos nem lett az.

És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a motor is leállt. Valószínűleg
a korábban feloldott mocsok száradt rá a kommutátorra, mert miután
azt felpolíroztam, illetve ha már itt jártam, akkor be is kentem
a tengelyvégeket, rendben elindult a motor.

Mivel nem voltam kibékülve a motor lábaival, vágtam egy darabkát egy csíkocska
nyáklapból. Az apró satu méretét a motorvégi kupakhoz képest lehet megítélni.

Elismerem, hogy ez a megoldás kifejezetten ronda, de mivel a célnak tökéletesen
megfelel, egyáltalán nem érzem úgy, hogy szégyenkeznem kellene miatta.

Mivel a motor eredeti lábai hajlamosak voltak hozzáérni a réz kupakhoz, ezért
visszavágtam őket, majd mindketten kaptak egy-egy vezetékes toldást.

Mondjuk a hangszóró felé tartó vezetékeket eszem ágában sem volt újrakötni, csak
mivel a magnó egy pofára esést követően elszabadult, ezért kénytelen voltam.

Miután rájöttem, hogy a motor házát össze kell kötni a kék színű vezetékkel,
valamint felpolíroztam a kommutátort, szinte teljesen elhallgatott a motor.

A hangszóróból csak azért halljuk a motorzajt, mert a kamera mikrofonja
mondhatni "felérzékenyül" a csendben. Vagyis a valóságban már
egyáltalán nem hallani semmiféle kerregést a hangszóróból.

Úgy döntöttem (vagy csak ráuntam az egyre újabb és újabb hibáira), hogy
van már olyan állapotban, hogy feltehessem rá a próbaszalagot.

Azt kell mondjam, hogy tévedtem. Ez annyira bizonytalanul működik, hogy ha
lenne valami tétje a javításának, akkor most teljesen neki lennék keseredve.
A visszapörgetés javítására ötletem sincs! Minden görgő ki lett szedve, ki
lett pucolva, be lett kenve, le lett mosva. A szalagnyomó filcet vagy le
kellene cserélni egy olyan vékony darabra, ami csak a fej közepén
nyomja a szalagot, vagy át kéne nézni a lejátszás nyomógomb
környékét, hogy megnyom-e mindent rendesen. A potméterekre
ráférne egy alapos nagytakarítás. A sebességszabályzó panel is folyton
feladja a normális működést. Pont mint én a magnó további
reparálását. Láttuk, hallottuk, szerelem össze!

Illetve csak szerelném, ha nem kellene újrafúrni a gumilábakat, és persze egyben
a fenéklemezt is tartó hármas csavaroknak szánt meneteket. Mindössze néhány
órája tekertem ki belőlük a csavarokat. Mi történhetett velük ennyi idő alatt?

Először a hangszórót tettem vissza a magnó aljába,
majd a fenéklemez került fel a magnóra.

A ki tudja honnan kiesett rugót a magnó mechanikájának szélébe akasztottam be.
Ez amúgy valószínűleg a teleptartó egyik érintkezőjének rugója, csak ezt így
utólag nehéz eldönteni. Mivel a teleptartót nem szereltem ki, így nem
láthattuk a hasát. A magnó pedig ezen sorok írásakor már
rég a pincében pihen, rendre elcsomagolva.

Következzen egy újabb próba, immáron összeszerelt állapotban.

A hangjáról azt kell mondjam, hogy szerintem rendben van. A mélyek ugyan nem
dübörögnek különösebben, ellenben a magasak teljesen rendben vannak.
Hagytam szólni egy darabig, de egyáltalán nem volt zavaró a hangja.
Ugyan nem egy UHER Variocord, de az utóbbi időkben boncolt
kazettás apróságokat hangminőségre könnyedén állva hagyja.

Most, hogy már szinte minden porcikáját láttam, azt kell mondjam, hogyha választani
lehetne ez, meg bármi más magnó között, ennek nagyon kicsi lenne az esélye.
A hangja ugyan rendben van - már amikor éppen normálisan szól - de az
összes többi funkciója üzembizonytalan. Mondjuk ezen sokat lehetne
segíteni egy új motorral, csak ugye hol ér már meg annyi munkát
ez az apróság, hogy új motort varázsoljak bele? Szerintem sehol!

Már majdnem összecsavaroztam, csak aztán szerencsére még épp
idejében kiszúrtam, hogy kilógnak belőle a műszerzsinórjaim.

Szerintem még legközelebb sem a Terta 811-es fog következni, mert most meg azt
találtam ki, hogy előtúrom a pince mélyéről a Tesla URAN nevű szörnyeteget.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.