Táskarádió
(meglátni és megszeretni, akarom mondani megszerezni, egy pillanat és 200 forint műve volt)

Távolról nézve azt hittem róla, hogy ez egy VEF. Mentségemre szolgáljon, hogy
meglehetősen vaksi vagyok. Közelebb menve persze már láttam, hogy ez egy
különösen szép rádió. No persze a VEF sem csúnya! Gondoltam elhozom,
ha sikerül lealkudnom az árát 500 forintra. De eleve 200-ért adták!
Na most őszintén! Ott lehetett hagyni? Na ugye, hogy nem!

 

 

Vagy ez a rádió neve, vagy talált a tulaj valahol egy ilyen szép matricát. Egyszer
az egyik ipari tanuló azt mondta, van egy orosz kisrádiója, ami sztereó.
Persze mi nem igazán hittük el neki, ezért behozta megmutatni.
Egy Selga zsebrádió volt, a Selga helyén "STEREO" felirattal.

 

 

Ez itt egy kifejezetten szép arc egy rádiónak.
A piros gombocska pedig valahogy még külön feldobja az előlapot.

 

 

A skála gyönyörű. A szivárvány minden színében pompázik!
Szokásos hosszú és középhullám, három rövidhullám, nyugati URH,
légiforgalmi sáv, közcélú szolgáltatások (yard, mentők, tűzoltók, taxi...) sávja.

 

 

A hullámváltó nyomógombjai felett ugyan csak két rövidhullámot
jelöl, de az MB, vagyis a halászsáv is rövidhullám.

 

 

Megszokott hangszín és hangerő gombok, körülöttük a szintúgy szokásos kosszal.

 

 

A piros gombocska a skálavilágítást kapcsolja be.

 

 

A készülék füle mára már egy kissé ferde. Valószínűleg azért dőlt el, mert valami
nehezet tároltak a rádión. Ezek a rádiók lomtalanításkor, vagy épp családi
örökségként kerülnek elő. A fiatalok nem tudják értékelni az ilyesmit,
ezért fogják és kidobják. Így kerül a papa szeme fénye a kukáspiacra.

 

 

Az antennának már csak a csonkja van meg.

 

 

Oldalnézet. A varrás azt jelenti, hogy a rádió doboza műbőrből van. Persze a
műbőr magában nem állna meg, ezért a doboz alapjaiban véve farostlemez.

 

 

A fejhallgató és az antennacsatlakozó. Az AFC-t ki-be lehet
kapcsolni. De vajon minek van ott az AC-DC átkapcsoló?

 

 

Pont olyan az alja, mint a minap bemutatott másik bőrtokos táskarádiónak.
A készülék lába egyben a hátlapot tartó fülecske bőrszíját is rögzíti.
De vajon mi a csudának van odaírva matricán hogy KB10?
Mi az hogy KB? Miért nem mondják meg pontosan?

 

 

Íme a készülék hátulja.

 

 

Ez pedig itt a rádióval vehető hullámsávok leírása.

 

 

Ne piszkálj bele, hanem vidd el inkább egy hozzáértő szakemberhez.
Most akkor vagy jó helyen van, vagy kit érdekelnek a hülye feliratok?

 

 

A fehér felirat azt mondja, hogy megy ez 220 voltról is. Az alig látható felirat pedig
azt, hogy ez a rádió Japánban készült. Semmi SONY vagy AKAI, hanem
csak egyszerűen MADE IN JAPAN. Mint az évekkel később
kiderült, az 508-as szám a Watson nevű céget takarja.

 

 

A hátlapot, illetve elemtartó fedelét hétköznapi ruha patent rögzíti.
A balra látható lyukon jött ki eredetileg a készülék hálózati zsinórja.

 

 

Homályos homályos...
Azért se szedem le megint a polcról!
Az itt nem látható csavar tartaná a hátlap felső felét.

 

 

Azért lenne ott a csavar, hogy a hátlapnak csak az alsó része nyíljon ki.
Gondolom itt lehetett a hatszögletű távtartókra csavarozva a teleptartó, meg
a tápegység. De most nincs itt semmi. Sebaj! Hiszen úgy is csak dísznek vettem.

 

 

Alumínium keretre csavarozott, valószínűtlenül nagy méretű nyomtatott áramköri
panel van benne. Nem lacafacáztak a japcsik, mindent rászórtak egyetlen lapra.

 

 

A nyomógombos hullámváltó hátulról.
Az URH sávok jók, a többi merő egy recsegés ropogás.
A kontaktspray pedig épp annyit ért, mint döglött macskának a ráolvasás.

 

 

A Sonata rádióban ugyan 20 centis a ferritrúd, de az semmi...
Ebben a rádióban ugyanis mindjárt kettő is van!

 

 

Balra a hangerő, jobbra a hangszín, fent középen pedig az egyik forgókondi.
Mégpedig azért az egyik, mert nézzük csak meg a következő képet!

 

 

Ebben a rádióban két teljesen különálló forgókondenzátor van.
Na ilyen cifraságot se nagyon láttam még!

 

 

Az AM és az FM KF-ek tömbje nem mutat semmi érdekeset.

 

 

A hangfrekvenciás végfokozat is hagyományos push-pull felépítésű.

 

 

Ez pedig egy egészen jól sikerült kép az antenna csonkjáról.

 

 

A csatlakozók a műanyag díszlapocskára vannak csavarozva.
A kapcsolók viszont közvetlenül a farostlemezre.

 

 

Vastag barna kábel csokival.
Talán póthangszóró csatlakozás lehet?

 

 

Mivel a gombok egy kissé koszosak, gondoltam megfürdetem őket.
Mondom csak gondoltam, hogy megfürdetem őket!

 

 

Leforrasztottam a kék kábelt. Jó dolog ez a fényképezés!
Már többször is "visszalapoztam" összeszereléskor, hogy mi hol volt.

 

 

Gondoltam kiveszem a rádiót a dobozból, de ezt nem engedték a vezetékek.
Ha csak eddig jön szét, akkor csak ennyire nézünk bele.
A rádió hangszórója viszonylag pici.
No de mi az ott jobbra?

 

 

Csak nem magassugárzó? Egy frászt! Az a hálózati trafó! Ott a rádió oldalán az
átkapcsoló, hátul a felirat, belül a vastag kábel, én meg csak nézek hülyén...

 

 

Néhány alkatrésznek már csak itt jutott hely.
Ez amúgy bevett szokás. Persze minősíti a konstruktőr munkáját.
Egyes gépekben mondhatni tökéletes rend van, míg másokban eluralkodott a káosz.

 

 

Lőttem vagy tíz képet a kivilágított skáláról. Még ez lett a legjobb!
De még ezzel is csaltam kicsit. Kellett neki egy kis sötétítés.
Így is inkább becsillanásnak látszik, mint világításnak.

 

 

Ezek itt a falról lógó mindenféle műszerzsinórjaim. Hogy ezekből még mindig mennyi
van, pedig nem is oly rég kosárszám hordtam le őket a pincébe. Most épp a minap
kivégzett számológép hálózati kábele kell, amit lazán behajítottam a sarokba.

 

 

Mint az látható, a megtalálása felett érzett fene
nagy örömömben azonnal be is kötöttem.

 

 

 

Szól a rádió...
Meglepően jó az URH vétele, pedig nincs is rajta antenna, csak az a kis csonk.

 

 

A hálózati zsinórt belehajtogattam a rádióba.

 

 

Eddig a cserépkályha előtt ült, csak ugye onnan mindenképp
el kell tennem, hiszen nemsokára itt a fűtési szezon.

 

 

Ha azt a műszert megjavítanám, majd vissza is adnám a gazdájának, lenne helye
a rádiónak. Persze ez úgy van, hogy most a műszer ül a cserépkályha előtt.

 

 

Felraktam a polcra a ma bemutatott rádiót, majd levettem helyette a szonátát.
Hogy a szonáta tegnap volt? Akkor ennyit mára a helyes időrendi sorrendről.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.