Szenzoros joystick
(magam barkácsoltam)

Vannak a szobámban olyan zugok, illetve tárgykombinációk, melyek hosszú évek
óta nem akarnak letisztulni. Mondjuk én persze akarom, hogy letisztuljanak,
csak úgy látszik, hogy nem eléggé. Az egyik ilyen góc ez, vagyis a kupacot
alkotó három joystick és a fénypisztoly. No persze meg tudom magyarázni
a bizonyítványom, hiszen egy joystick működés közbeni bemutatásához egy
olyan játékgépre lenne szükség, amire rá tudom dugni. Ez lenne tipikusan az
Amiga, de van nála sokkal kisebb izém is egy csokorral. Illetve akad itt egy
játékgépből bontott puszta panel is a polcon, emlékeim szerint direkt ebből
a nemes célból félretéve. Mindezek tükrében, valóban érthetetlen ezen
kacatok már közel egy évtizede történő folyamatos kerülgetése.

Miután az előző mondat vagy úgy kétszáztízenötödjére megfogalmazódott bennem,
menten el is döntöttem, hogy nincs mese, következzen közülük bármelyikük, de
most már aztán tényleg! Na ezen kijelentésem után mindössze néhány évnek
kellett eltelnie, hogy végre a boncasztalomra kerüljön ez a csoda. Hogy mi
is ez pontosan, annak elmesélését természetesen nem fogjátok megúszni.

Mint az nyilvánvaló, ez a joystick hiányos. Konkrétan annyira az, hogy épp az a
része hiányzik, amiről a nevét kapta, vagyis a tulajdonképpeni botkormány.
Szóval ez már csak a néhai joystick talpa. Hogy ennek ellenére mégis
működőképes, azt az általam beleépített speciális
elektronikának köszönheti.

Mint az már csak a dugó méretéből (szélességéből) is sejthető, ez nem analóg,
hanem úgynevezett kattogós joystick, ami nem IBM PC-hez való,
hanem direkt játékgéphez, vagy C64-hez, Amigához.

Ezeken a csatlakozó lábakon keresztül nem a kar aktuális pozíciója, hanem csak
a középpontból történő kitérés aktuális iránya érhető el. Le, fel, jobbra,
balra, valamint ezek köztes irányai, meg persze a tűzgomb jele.

Az alján azért vannak tapadókorongok, hogy
játék közben masszívan álljon az asztalon.

Mit ne mondjak, ennek bizony igen kihívó neve van.
(gyengébbek kedvéért, ezt jelenti a challenger)

Hiába ép a tapadókorong, ha egyszer nálam már olyan
egyenetlen az asztal, hogy esélye sincs rá letapadni.

Ezek a csavarfejek találhatók a néhai irányvezérlő kar és a tűzgomb helyén.
A használatuk a következő: Ujjal hozzá kell érni a középső fényes csavarhoz,
s egyben ahhoz a csavarfejhez is, amilyen irányban az elmozdulást szeretnénk.
A balra lent látható két csavarhoz egyszerre hozzáérve olyan, mintha megnyomtuk
volna a tűzgombot. Hogy ennek mi értelme? Nos az, hogy mivel ennek a joysticknak
már eleve hiányzik a karja, így azt nulla esélyük van róla letörni. Gondolom már
csak ebből a mondatból is sejthető, hogy ez a mind a botkormányra, mint
pedig a pénztárcára nézve igen hátrányos művelet a szerzőnek
- természetesen a játék hevében - többször is sikerült.

Sajnos az ezekhez a csavarfejekhez történő hozzáérés egyáltalán nem hozza
a tűzgomb nyomkodásának hangulatát. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen
olyan játékot sem találtam (pedig akadt itthon néhány doboznyi floppy), melyet
élvezettel lehetett volna kezelni a szerző által feltalált érintőszenzoros vezérléssel.

Pedig milyen nagyszerű elképzelés volt ez a nyolc iránynak megfelelő csavar...

Ez a kapcsoló megmaradt eredeti funkciójában. Ha bekapcsolom, akkor a gomb
megnyomására (illetve most már a szenzor érintésére) nem egyet,
hanem folyamatosan lő az éppen aktuális játék akármije.

Hogy valami teljesen lényegtelen részletet is mutassak, íme a kerek doboz alja.

Ez pedig a dobozba általam épített panel.

A készítés dátuma 1993-06-01. Mint az sejthető, akkoriban
még nem IBM PC, hanem egy Amiga volt az asztalon.

Bár ennek semmi értelme sem volt, hiszen tényleg semmiből sem tartott volna
ráforrasztanom a panel szélére a kábel ereit, ettől én még valami különös
indíttatásból kifolyólag megtartottam az eredeti csatlakozási módot.

A képen nemcsak az elektronika alkatrészeit látjuk, hanem annak eredményét is,
hogy a múltkor pofára esett a kamera. A kép közepe éles, míg a szélek felé
haladva egyre életlenebb a kép. Na most hiába az életlenség, ettől én
még egészen tisztán látom, hogy ebből mindenképp egy új kamera
vásárlása lesz. A 4066-os CMOS IC-ben amúgy négy darab kapcsoló
áramkör van. Ezek kapcsoló bemenete van annyira érzékeny, hogy az
emberi bőr vezette áramtól is kapcsol (pláne ha játék közben izzad az
ujj), míg a kimenete képes a game port lábainak vezérlésére. A jobb
sarokban látható 555-ös időzítő IC mindeközben az automata
tűzgomb funkcióját valósítja meg. Utóbbi áramkör már
eleve része volt a joysticknak, így azt egyszerűen
csak át kellett építenem az általam kreált panelra.

A panel mintázata nem igazán nevezhető bonyolultnak.

Mivel a 4066-os IC-ben csak négy darab kapcsolóelem van, ezért a tűzgomb
vezérlését külön kellett megoldanom. Erre a célra szolgál a képen látható
tranzisztor, ami a sárga és a zöld vezeték egyszerre történő
megérintésekor testre húzza a tűzlábat.

A hatalmas sárga alátétek szelénből kiszerelt
(vagy tán soha be sem szerelt) alkatrészek.

A köztes irányok (például egyszerre jobbra és fel) úgy állnak elő, hogy az
adott átlós iránynak megfelelő csavarok érintésekor egy-egy diódán
keresztül egyszerre kapcsolódik be a két (jobbra és fel) irány.

A kamera sajnos nem csak azt a hibát produkálja, hogy míg a kép közepe éles, addig
a szélei homályosak, hanem azzal is szórakoztat, hogy időnként ilyen furán borul
fel a fókusz. Már úgy értem, hogy míg ezen kép bal oldala rendben van, addig
a közepétől jobbra egyre homályosabb. Idővel persze rájöttem, hogy ez a
változatosság nem az optika sérülésétől van, hanem attól, hogy épp
hová fókuszált a kamera. Ez persze mindegy, mert ettől
függetlenül újat kell belőle venni.

Így tolódnak rá a saruk a panelra.

Van egy olyan fura érzésem, hogy ebben az életemben
már nem bontom ki azt az összekötegelt kábelt.

Valahogy olyan szomorú, hogy pont ez a halva született ötletem maradt meg. Már
úgy értem az általam játszásiból megépített tengernyinek éppen nem nevezhető
mennyiségű elektronika közül. Ennek mondjuk nyilvánvaló oka, hogy amit
építettem, az ugye jelen esetben egyből be is lett dobozolva. Épp ezért,
vagyis a "sosincs megfelelő doboz" kezdetű mániám okán lesz az
egyik következő projectem a postai ikerjelfogó bemutatása.
Már úgy értem azért, mert kinéztem magamnak a dobozát.

Eltettem a joystickot a többi, már bemutatott kincs közé. Egy újabb említésre méltó
project az ezzel azonos formátumú dobozaim tartalmának újrarendezése. Mint
ahogy annyi másiknak, úgy ennek is meg kell lennie még az idén. Erre azért
van feltétlenül szükség, mert megesik, hogy egy-egy manapság előforduló
nagyobb eső után feljön a pincében a víz, s bár a lomos pincébe eddig még
sosem tört be, de ettől még nonszensz, hogy a legdrágább műszert tartalmazó
doboz van legalul. Na most ha lepakolom róla a többi ilyet, mint ami ezen a képen
látható, akkor már igazán kiszedhetnék belőlük néhány manapság már külön
tárolandónak ítélt dolgot, mire fel reményeim szerint fel kell szabadulnia
néhány doboznak. Erre azért lenne szükség, mert ebből a méretűből
ez az utolsó. Elcsomagolandó lomok meg ugye mindig vannak.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.