Trafós dobozom tartalma
(majdnem puszta felsorolás)

Ez mai project ez kérlek úgy kezdődött, hogy a szokásos mindennapi bevásárlás
alkalmával, mondhatni egészen véletlenül vettem a Tescoban egy csavarhúzót.
Bár nem tartozik szorosan a történethez, de én attól azért még elmesélem, hogy a
kasszánál derült ki, hogy lemaradt róla a vonalkód. Ilyenkor a kasszás általában azt
mondja, hogy sorry, majd elegánsan félredobja a vonalkód híján beárazhatatlan,
illetve csak úgy egyszerűen nem is azonosítható kacatot. Ez most esetemben
nem így történt, hanem úgy, hogy mire észbe kaptam, addigra a pénztáros
már hívta is telefonon a mit tudom én kit a kódért. Hogy legyen valami
támpont az azonosításra, menten rám is kérdezett, hogy mennyi volt rá
kiírva árnak. Mondtam valami 200, pontosabban szólva 199 forint. Két
percen belül meg is lett a kód. Két nap múlva, mikor újra arra jártam, már
csak pusztán kíváncsiságból is, hogy jól mondtam-e, megnéztem az árat. A kiírt
499 forintos ár hatására, bár kissé bűnösnek éreztem magam, de attól még jóleső
érzéssel töltött el annak a tények a tudata, miszerint sikerült végre némi
elégtételt vennem egy korábban kétszer is lehúzott tejföl miatt.

A kedvenc zöld színű kiscsavarhúzómat valami hangszóró boncolásakor törtem
ketté, míg az alul látható, már nyeletlen kéket az Orivohm piszkálásakor ette
meg egy csavar. Na most ami középen van, annak meg attól tört le a nyele,
hogy megnéztem, miszerint ez-e az a csavarhúzó, amiből a pincében már
több példányt is sikerült elroppantanom. Mint azt le sem tagadhatnám, ez.

Mikor visszadugtam a helyére, akkor vettem észre, hogy mennyire poros
a szerszámok tárolására kifurkált fadarab. Nagyon! Ezt a tartót amúgy
nem azért tettem fel ide a polcra, hogy valami normálisabb (már ha
a koszos fal az) háttér előtt tudjam fényképezni, hanem azért,
hogy ne legyen útban, mikor kiporszívózom a helyét.

Ahogy itt álltam határozatlanul, azon töprengve, hogy a képen látható hangfalból
a pincében található plusz példány az erősítős doboz-e, vagy a pusztán csak
hangszórót tartalmazó másik, egyszer csak kiszúrtam a hangfal mellett
csúfoskodó összegyűrt zacskót. Persze van rá tervem, hogy készítek egy
zacskótartót az előszobába, előtte valószínűleg bemelegítésképp egy másikat
is a pincébe, de az asztalom zacskók általi elfoglalásáról eddig még szó sem volt!

Rettenetes ez a por... Mivel a mostanában rajtam erőt vevő levertséghez képest
- csodák csodája - feltámadt bennem a lendület, nekiálltam és akkurátusan
körbeporszívóztam az asztal teljes felületét, valamint a pultjait is.

Miután végeztem, megmaradt előttem a frissen vásárolt csavarhúzót eredetileg az
akasztóján tartó valami. Ezt, ha a lyukainál fogva felcsavaroznám a falra, akkor
akár így ahogy látod, akár az ellenkező irányból beledugva a csipeszt, vagy
egy csavarhúzót, pontozót, vagy bármit ami belemegy, mondhatni igen
kiváló szerszámtartó válna belőle. Ahogy ezt így kigondoltam,
menten el is indultam vele az előszoba irányába.

Itt aztán betettem a melóskabátom zsebébe, hogy majd mikor legközelebb a pince
felé járok, ez is a helyére kerüljön. Bár rezgett a léc, de mégsem a taxióra
következett, pedig olyan szép lett volna, ha végre ő is elkerül innen.

Az mondjuk lehet, hogy kezdetben még jó ötletnek tűnt ez a szobám öreges barna
színeivel amúgy harmonizáló foltos barna futószőnyeg, csak mint az ebből
a képből kiderül, a barna árnyalatain kívül mindenféle kosz azonnal
és menthetetlenül feltűnően meglátszik rajta. Ezen az állapoton
persze könnyű volt segíteni, hiszen a porszívó még nagyban
a szobácskámban tartózkodott, valamint hajtott a lendület.

A csavarbehajtót tartalmazó fekete bőröndtől balra, az a világosabb színű
rész, na az is por. Ha meg már úgyis itt négykézláboltam, akkor
nekiálltam és lent is körbeporszívóztam az egész asztalt.

Miután megfordultam, na akkor jutottam el mai cikkem tárgyához. Mondjuk ekkor
még szó sem volt róla, hogy ma fogom megtekinteni, valamint körbefényképezni
a trafós doboz tartalmát, hanem ekkor még csak azt szerettem volna, ha a két
dobozon kívüli trafó is a helyére kerül. Mivel ennek a doboz telítettsége
okán semmi esélye, így gondoltam legyen. Ha már úgyis tervbe
volt véve, valamint megterhelő feladatnak sem igazán
nevezhető, akkor jöjjenek már azok a trafók!

Ha másért nem, hát akkor azért, mert a Harkov villanyborotva bemutatásához
szükséges kábel a dobozos szekrény mögött van bedugva a konnektorba,
minek okán a kiszedéséhez közelítőleg fél órányi pakolászásra lenne
szükség. Aztán ahogy épp itt tartottam a semmittevésben, egyszer
csak elbizonytalanodtam. Egyrészt azért, mert ugye Harkov vagy
Harkiv a borotva neve? Másrészt pedig azért, mert mintha emlékeim
szerint a bontásra beszerzett példányon is láttam volna zsinórt. Az internet
szerint a város neve Harkov, a borotvára Harkiv van írva, valamint eltaláltam
a hálózati zsinór meglétének tényét. Ahogy lehuppantam az ágyra, ahol azt állt
szándékomban némi tespedés közben megideologizálni, hogy miért is nem a
borotvával foglalkozok, na ekkor történt, hogy óvatlanul újra felnéztem.

Mégis mi a fenének van oda felakasztva a detektoros rádióhoz való fejhallgató?
Már persze azon túl, hogy a felakasztásának pillanatában valószínűleg máshol
aztán már tényleg nem fért el. Na ekkor került elő anyám a konyhából
a szokásosan lelkes "kisfiam kész az ebéd" felkiáltással.

Melynek hallatára azonnal félre is toltam az asztalról a trafókat, tudván úgysem
fogom őket az ebéd utáni kómában megtekinteni. Azt ellenben még az elalvás
előtti pillanatokban sikerült megígérnem magamnak, hogy ez a doboz
márpedig még ma visszakerül innen a szokásos a helyére.

Bemelegítésképp kihúztam a hangfal mellett csúfoskodó zacskót, majd betettem ide,
a Miniplex fúrót és tartozékait rejtő fiókba. Ez azért nem délelőtt történt, mert
olyan ritkán veszek ki innen bármit is, hogy már nem is emlékeztem rá,
hogy nálam ezen fiók elejében laknak a mindenféle tasakok.

Levettem a dobozról a fedelét, majd azon kezdtem el törni a fejem, hogy akkor
most hogyan is legyen. Mert ugye lehetne úgy, hogy egyenként szedegetem
ki a dobozból a trafókat, majd egyből el is döntöm, hogy
marad-e idefent, vagy lekerül a pincébe.

Kisvártatva úgy döntöttem, hogy kirakom az asztalra az összes trafót, majd ha
túlzásba nem is viszem a dolgot, de legalább egy kicsit rendszerezem őket.
Ez mindössze annyiból állt, hogy egymás mellé tettem
a nyilvánvalóan egyformákat.

Illetve kiemeltem a tömegből ami egyértelműen nem hálózati trafó. Bár a hálózati
kábel kötődik a hálózati trafóhoz, de az utóbbi idők rendezkedéseinek
következményeképp már ezeknek is lett egy saját helyük.

Jó. Akkor több helyük is lett, hiszen nemcsak idefent, hanem a pincei kábelrendezés
okán odalent is lett egy (vagy tán több) hálózati kábeles doboz. Ez itt mondjuk egy
fiók, de ez mindegy. Illetve nem mindegy, mert az úgy van, hogy az ilyen stílusú
fiókokból kétféle méretűt szereztem be. Már úgy értem, hogy az évtizedekkel
ezelőtti céges bútorselejtezések alkalmával. Na most ez a fiók a hosszabbik
változat, ami a pincei fiókos szekrénybe való. Ami viszont odalent van
a szekrényben, az a rövid, ami ha bentebb dugom, akkor egyrészt
hülyén néz ki, másrészt meg ugye rossz a helykitöltési tényezője.
Ez a fehér meg olyan széles, hogy épp csak be tudom tolni a jobbról
látható pákatrafós fiók, és a balról nem látható PC háza közé. Ez persze
csak egy amolyan szokásos ötpercesnek nevezett probléma, melynek
rendezéséhez valószínűleg még egy órára sem lenne szükségem.

Ezek a trafók igen nagy valószínűséggel Legafon vonalpótlókból származnak.
Mivel a pincében is van belőlük egy csomó, mennek ezek is a lenti társaikhoz.
Illetve meghagytam belőlük egy-egy példányt idefent is, és még azt is ideírtam,
hogy az egyik 2x15, míg a másik 2x24 voltos. Ez azért jó, azért csinálom, hogy
mikor majd kell egy trafó (még ezt az elbizakodottságot), na akkor majd ne
nagyon kelljen utána turkálnom. Csak belenézek ebbe a cikkbe, és már
látom is, hogy mi van a hátam mögötti dobozban. Gondolom már
csak ebből a gondolatmenetből is átérezhető, hogy
mennyire lusta is vagyok én.

Azt persze tudom, hogy ezek a pici trafók Hunor számológépekből
származnak, azt azonban nem tudom, hogy vajon hány voltosak.

Illetve most már tudom, hogy húsz.

Ezt amúgy mindegyikre rá is írtam. (bár a jobb oldali példányon nem nagyon látszik)
Kettő marad idefent, a többi megy a pincébe a többihez. Hogy mire jó egy ilyen
aprócska trafó? Nos épp megteszi valami kisebb műszerbe, amit mondjuk
az elemek drágasága okán jobb, akarom mondani olcsóbb a hálózati
feszültségről járatni. Mondjak egy példát? Most így hirtelen csak
a hangfrekvenciás feszültségmérőmet tudom megemlíteni, mert
a többi műszernek emlékeim szerint nagyobb a fogyasztása, mint
amit ezek az apró trafók tudnak. Mondjuk ha az említett műszerbe
nem is, de a kamera akkujához barkácsolt töltőbe épp egy ilyen trafót
építettem be. Mivel 20 voltos, ezért ha nem túlzott az áramfogyasztás, épp
kijön belőle egy 24 voltos tápegység. Itt aztán nekiálltam azon lamentálni, hogy
megemlítsem-e azt a jelgenerátort, melyet a középhullámú sáv átfogására terveztem,
és épp 24 voltos tápfeszültséget igényel. Mivel nem voltam benne biztos (mármint
nem abban, hogy megemlítsem-e, hanem a 24 voltban), megnéztem a rajzát. Ha
félig nem is, de úgy kb. negyedig már készen is van a cikk, illetve a műszer.
Mivel a környezetében találtam egy csomó más egyéb félbehagyott cikket is,
tőlem szokatlan sebességgel menekültem odébb az elektro elnevezésű mappától.

Amit a képen látunk, az a BRG MK-21-es magnó tápegysége.
Ez így ahogy van, beépíthető egy 9 vagy 12 voltot igénylő
rádióba. Hogy épp nincs rá igényem? Most mond már...

A 2x12, és a 2x24 voltos puskás trafók maradnak, azonban a 24 voltos
csengőreduktort leviszem a pincébe. Nemhogy szükségem
nincs rá, de még csak a létezéséről sem tudtam!

Ezt a kettőt - ha sorba kötném - akár használhatnám is. No de amennyi trafóm
nekem van, nem szorulok rá egy ilyen különös megoldásra. Ezeket
a trafókat amúgy már eleve így, vagyis feliratozva tettem el.

Ez a kettő szerintem - mint hálózati trafó - kakukktojás. A jobb oldali példánynak
így hirtelen nem tudom mi értelme van, míg a bal oldali primer mentszáma olyan
kevésnek tűnik, hogy arra a trafóra részemről rá nem mertem ereszteni a 230-at.

Ez itt egy BRG MK-27-es magnó dugasztápja. Ezt azért nem viszem
le a pincébe, mert most épp van hozzá a polcon egy magnóm.

Ez persze csak féligazság, merthogy kettő is van belőle, csak a
másik nem látszik, mert most épp eltakarja a filmszkenner.

A 46 voltos trafó egy ISDN NT-ből származik, míg a 6 voltos miniatűr
már ki tudja honnan. Bár így hirtelen meg nem tudnám mondani,
hogy ezek mégis mire fognak kelleni, de ettől még maradnak.

Milyen rendes csávó vagyok már, hogy ráírtam a primer feszültség értékét. Nagyon!
És azzal a rengeteg szekunder kivezetéssel mi lesz? Mivel épp kínálokozott rá egy
nagyszerű alkalom, illetve éppen azért csinálom ezt az egészet, hogy az ilyen
titkokra végre némi fény derüljön, márpedig ezt most fogom lemérni.

Miután már sokadjára rágtam be a szobámban minden próbálkozásom ellenére
folyton elharapódzó kábelrengetegre, a legutóbbi döntésem szerint a polcon
mindössze két, azaz kettő darab kábel maradhat. Egy PC-hez való dugós,
és egy úgynevezett borotva csatlakozós. Bár erről eddig még
szó sem volt, de most épp csak egy van.

No persze nem azért, mintha lejjebb mentem volna az igényeimmel, hanem csak
azért, mert a másik kábel valahogy átkeveredett ide, mégpedig a még sehol sem
tartó plafonra világító lámpa elnevezésű project keretében. Nos, nyilvánvalóan
felmerül a kérdés, hogy ha ezernyi szirszar projectem van ennyire látványosan
szem elé kitéve, természetesen félbehagyva, mint ahogy ezen a képen látható,
akkor miért nem azokkal foglalkozom? Erre a kérdésre azt kell válaszoljam,
hogy igenis azokkal foglalkozom! Bár a trafós doboz nem volt kint a polcon,
azonban a készülő (jaj már megint ez a túlzás) monitor célú erősítőm
tervezgetéséhez mindenképp szükséges tudnom róla, hogy
mégis miféle feszültségű trafóim vannak itthon.

Ez például egyáltalán nem látszik alkalmasnak a lehetetlen értékű feszültségeivel.
Ettől persze máshoz még jól jöhet, hogy felírtam rá a szekunderek voltértékeit.

Mivel az egy kissé idegesítő jelenség, hogy a multiméter a hatalmas belső ellenállása
okán két össze nem tartozó vezetékvég között is mutat feszültséget, ezért
mondhatni lebutítottam (lerontottam a belső ellenállását) egy
elsőnek kezembe akadó 62 kiloohmos ellenállással.

Ez a trafó 2x10 voltos, valamint van egy 6 és egy 45 voltos kivezetése is. Emlékeim
szerint egy videóból származik. Bár rezgett a léc, hogy lemegyek a pincébe és
felhozok egy tucatnyi hasonló trafót, természetesen pusztán a bemérésük
kedvéért, de erről végül sikerült magamat lebeszélnem. Gondolom
nem árulok el vele különösebb titkot, hogy nem volt nehéz.
Aztán ahogy szoktam, megtorpantam és azon kezdtem el
törni a fejem, hogy mégis mi a csudát lehetne kezdeni
egy ilyen trafóval. Monjuk ha a 6 voltos része elbírja az
ECL82-es cső fűtését, akkor megfelelne egy visszacsatolt
audion rendszerű rádióhoz. No de akarok én ilyet építeni?
Természetesen igen! Csak győzd kivárni, mire elkészül...

Ez a trafó szintén egy videomagnóból származik. Mint azt rá is írtam, van
egy 4,3 és egy 16 voltos tekercse. Bárhogyan is nézem, ez sem illik
bele a képbe. Már úgy értem, hogy a monitor célú erősítőmbe.

Ez egy 2x11 voltos apróság.

Ez pedig egy olyan trafó, amit magam tekercseltem.

A trafótekercseléshez szükséges huzalok mind a mai napig itt vannak a pákatrafó
feletti fiókban. Mivel évek, de inkább évtizedek óta nem történt semmiféle
trafótekercselés, így már többször is felmerült, hogy kiszedem a helyéről
a fiókot, majd faragok a helyére két szokásos méretű laposat. Mivel erre
eddig valahogy még sosem támadt igény (mármint a plusz két fiókra), így
ahogy annyi másból, valószínűleg ebből a projectből sem lesz soha semmi.
Mondjuk trafótekercselés viszont be van tervezve. Egyrészt szeretnék egy
olyat, hogy egy univerzális illesztő trafó van egy hangszóró előtt. A másik
nagyszerű ötletem pedig egy dobozba zárt illesztő trafó, melynek mind
a kimenete, mind pedig a bemenete mindenféle szokásos impedanciára
átkapcsolható. Ezek az apró szerkezetek a tervezett rádiós kísérletekhez
jönnének jól. Ez persze - mint ahogy annyi más is - még nagyon odébb van.

Ezt a fiókot azért vettem elő, mert ebben tartom a drótdarabkákat. Ezekre olyankor
lehet szükség, mint például a mostani eset. Mert ugye a magam tekerte
trafóra nem tudok rácsimpaszkodni a krokodilcsipeszekkel.

Mégis mihez kellhetett nekem 16, 25 és 29 volt? Ezt a trafót hiába magam
tekercseltem, a cél nemhogy nem dereng, de még az ezen cikk
írása óta eltelt mintegy 3 év alatt sem jutott eszembe.

Na most az egy dolog, hogy én nem írtam fel a trafómra a feszültségeket, de ez
a trehányság egy komoly gyártó részéről (már ha a Tesla az) már valahogy nem
tűnik elfogadhatónak. Pláne úgy nem, hogy vannak a trafón betűk és számok, de
azoknak semmi közük a trafó tekercsei által szolgáltatott feszültségekhez. Mondjuk
a rendelési szám, vagy a gyári szám se rossz dolog, de én úgy vagyok vele, hogy egy
esetleges leégés esetén többre megyek vele, ha inkább a feszültségek vannak ráírva.
Mivel ez a trafó kétszer 12 voltos, ráadásul eredetileg egy (sztereó lemezjátszó
esetében két) olyan erősítőt táplált, ami néhány watt körül teljesített,
így (ha csak ki nem találok valami lehetetlen igényt) megfelelne
a soha el nem készülő monitor célú erősítőmbe. Na most ennek
a valaminek a folyamatos emlegetése már annyira unalmas, már
úgy értem, hogy még számomra is, hogy előbb vagy utóbb, de ezt
tényleg meg fogom építeni. Vagy legalábbis ezzel bíztatom magam...

Részemről valahogy így szeretem. Bár első ránézésre kifejezetten lehetetlen
értékeknek tűnnek, azonban némi számolás után (6,6+9,6=16,2) mindjárt
kiderül, hogy ezzel a trafóval könnyedén összehozható egy 2x12 voltos
tápegység. Bár még csak nagyon határozatlan elképzeléseim vannak
a monitor célú erősítő felépítéséről, de az eddigi terveim eddig
még nem haladták meg a +/- 12 voltos feszültségigényt.

Ez egy EVA 66-os főnök titkári telefonközpont tápegységének trafója. Részemről
azt szeretem benne, hogy osztott csévés. Pláne úgy jön ez jól, hogy a primert
még csak meg sem bolygatva, a szekunder oldalra azt tekerek újra, amit
csak akarok. Mivel a tervezett erősítő áramigénye a csekély kimenő
teljesítmény okán alig valamicske, így ez az öklömnyi sincs trafó
is bőven megfelel. Már csak át kell tekercselni. Már ha ez lesz.

Mondjuk ha megfelezem műkapcsolással a 24 voltot, akkor még áttekercselni
sem kell. Amúgy azért ilyen fura értékűek a kimeneti feszültségei, hogy
mindenképp be lehessen állítani a 24 voltos kimeneti feszültséget.

Ez egy toroid trafó, ami tud kétszer 27 voltot, kétszer 12 voltot, egyszer 12 voltot,
és egyszer 7,5 voltot. Olyan nincs, hogy ennyi különböző értékű feszültségből
össze ne tudjak pofozni egy a tervezett erősítőhöz szükséges tápegységet.
Hogy akkor miért nem ez? Szóval mi bajom van vele? Nos az, hogy le
kellene valahogy mérnem az egyes tekercsek terhelhetőségét. Mert
ugye ennél a trafónál nem látszik a tekercselő huzal átmérője, így még
csak saccolnom sincs mi alapján. Mondjuk egy terheléses mérést azért még
talán össze tudnék hozni, csak most épp se okom, se hangulatom nincs hozzá.

Ez a komplett panel valaha az Extrafon vonalpótló mellé szerelt tápegységben
teljesített szolgálatot. Ha nagyon leszállítanám a tervezett erősítővel szemben
támasztott igényeket, akkor akár még ez is megfelelne. De ez persze inkább
csak azért lenne jó, mert ez ugye egy komplett modul, amivel a bekötésén,
és persze a használatán felül semmiféle dolgom sem lenne. Ráadásul ha
nagyon akarom, akkor egy a szorítókapcsokra kötött akkucsomaggal
egyből szünetmentessé is tehető. Ezt a szolgáltatását - már úgy
értem, hogy a magam számára - még nem igazán
sikerült megideologizálnom.

Részemről ebben az Unitra M531-es magnóból kitermelt trafóban bíztam, ugyanis
emlékeim szerint ez 2x12 voltos, vagyis épp megfelel. Ráadásul a teljesítményét
tekintve egyrészt bőven elvisz egy nem kifejezetten teremhangosításra szánt
végfokot, másrészt ennek még egy ilyen jópofa árnyékoló doboza is van.

Íme a szerző szokásos kétesélyes megoldása. Mert ugye vagy sikerül magam
kivégeznem a krokodilcsipeszekben végző mérőzsinórokon vezetett hálózati
feszültséggel, vagy nem. Eddig még mindig megúsztam, bár már többször
is sikerült vele magamat - mondhatni igencsak alaposan - felráznom.

A +/- 10 volt szorozva gyök kettővel kevésnek tűnik a 12 voltos stabilizátorok
táplálására. Vagy mondjuk inkább úgy, hogy határeset. Ezt így akár már egy
kisebb teljesítményű végfok is képes lenne annyira megrántani, hogy attól
annyira leessen, hogy ne legyen meg a tervezett műveleti erősítők +/-
12 voltja. Vagyis bármennyire is szerettem volna, ez a trafó
sajnos kiesett. Persze szomorúságra semmi ok,
hiszen akad még alany bőven.

Csak ugye azok már nem idefent, hanem a pincében vannak. Ha másnak nem is,
de annak azért legalább örülhetek, hogy immáron visszafér a dobozra a teteje.

A pince irányába tartó trafók oly kevesen vannak, hogy ennyi bőven oda fog férni
a trafós polcra. Pláne úgy, hogy nem is oly rég plusz polcokat szereltem rá.

Mikor ezt megláttam, elsőre azt hittem róla, hogy valamiért kimaradt, de ez csak az
akkus csavarbehajtó töltője, amit azért tettem ide (megjegyezem még valamikor
az ebéd előtt, hogy el ne felejtkezzek rá visszaforrasztani a vezetékeket. Már
úgy értem azért, mert ugye ha egyszer már úgyis elől lesz a páka, akkor
legyen már meg ez is. No de ez már nagyon egy másik project...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.