Hunor 88 asztali számológép
(idővel csak került belőle egy példány)

Na mim van nekem? (kérdi büszkén a szerző az előszobában felhalmozott újabb
kupac kincsecske kapcsán) A rövid válasz az, hogy leginkább elmaradásom.

Na most a hosszabb meg az, hogy gerjesztett hangszóróm, saját építésű index relém,
Sokol 404-es táskarádióm, Grundig autórádióm, Harkov villanyborotvám, kertbe
való napelemes lámpásom, mini dekopír fűrészem, valamint két félkész állapotú
építési projectem, úgymint az univerzális jelgenerátor, és a monitor célú erősítő.

Mondjuk néhány nappal ezelőtt még így nézett ki az előbb látott helyszín, csak
aztán meglátogattam egy kiváló barátomat, s jó szokásomhoz híven, képtelen
voltam ellenállni a felkínált dolgok által a lelkemben ébresztett kísértésnek.

Még egy köteg yaxley kapcsolót is kaptam, ami akár még jól is jöhet a monitor
célú erősítő építéséhez. Ez van a számológépre helyezett zacskóban.

Ebben az állapotában mondjuk még igen lehetetlenül mutat, illetve hiányoznak
belőle az összekötő elemek, de azokat ha pótolom, akkor használhatóvá válik.

Ennek a konstrukciónak az a lényege, hogy a kapcsolótárcsák közé (esetleg alá,
vagy fölé) szerelt elektronika jó messze lehet az előlaptól. Hogy aztán lesz-e
valaha is ilyen fura kapcsolóra szükségem, azt majd a jövő dönti el.
A jövő egyáltalán bekövetkeztét pedig az, hogy leszek-e szíves
normálisan viselkedni. (nem) Mert ugye az előbb is mi történ?

Rátettem a székre a kék ülőpárnát, hogy ne stabilan üljek. Erre azért van szükség,
hogy ne nyomódhasson el a derekam egy kényelmes, amolyan "ki nem mozdulok
belőle" típusú pozícióban történő, akár hosszú órákig való mozdulatlan ülés alatt.

Mivel ezek a rücskök kicsinálják ami az emberben alul van (legalábbis így nyáron,
vastagabb nadrág nélkül biztosan), ezért kénytelen voltam valamivel leteríteni.

Na így meg ugye már nem látszik, hogy nem szabad fellépni a székre. No de miért
lépnék fel? Ha csak nem azért, mert a yaxley kapcsolós doboz a széktől jobbra
látható polc legtetején van. Szóval elég egyetlen rossz mozdulat, és
máris nem fognak kelleni azok a kapcsolók...

Ez a kis aranyos viszont igenis kellett! Néhányszor már említettem, hogy valaha
szétszedtem belőle vagy úgy egy köbméterre valót, valamint azt is, hogy ezekből
egy darabot meghagytam. Ez a számológép aztán évekig a hátam mögötti szekrény
egyik papírdobozának tetején hányódott, mígnem egyszer csak úgy eltűnt, hogy
még azóta sem sikerült rájönnöm, hogy hova lett. Most, hogy adódott ez a
nagyszerű alkalom, mert ahonnan a többi is származott, ott maradt
még belőle egy utolsó példány, mondhatni örömmel vettem
be a szétszedendők sorába, mert ez is egy olyan tétel
volt, amit többször is megemlítettem, csak
ugye már nem volt neki alanya.

Szorzás osztás, összeadás kivonás, valamint utóbbi műveletek végzése a memória
tartalmával is. Szóval ez a számológép bizony csak a négy alapműveletet tudja.

A gép nevében a 88-as szám nem a gyártás évére utal, mert ez
a masina úgy valamikor 1978 táján készülhetett.
Forrás: Virtuális számítógép múzeum

Az alakja alapján egyértelműen megállapítható, hogy mikor meg lett álmodva,
aznap a formatervezője a vonalzóját igen, a körzőjét azonban nem találta.
A számológép házának színe onnan ered, hogy nem különösebben kalandos
élete kezdetén nyitásképp egy irodában húzott le vagy úgy tíz évet, aztán egy
pince mélyén hányódott, majd hol egy polc tetején, máskor a szekrény mélyén.
Ez eddig még csak a koszra vonatkozott, mert a lehetetlen halványkék színt
már sokkal nehezebb lenne megindokolni. Talán az lehetett az ok, hogy
a Hunor számológépeket szovjet piacra is szállítottuk, és ők ugye
valami eddig számomra még rejtve maradt okból hírhedten
betegesen álltak az egyértelmű nevű színekhez.

A készülék hátlapja, illetve az abba betoldott, a hálózati kapcsolót és a borotvazsinór
aljzatot hordozó panel, a mintájából következtetve, illetve az egyszerűség jegyében,
nyomtatott áramköri lapból, vagyis üvegszálas lemezből készült. Hogy aztán volt-e
a gyárban valakinek annyi esze, hogy leeső darabokból, vagy a selejtből, azt így
utólag már képtelenség megállapítani. Ha csak valamelyik olvasó
nem emlékszik erre az apró részletre.

Ebből a gyári számból ugyan ki nem derül a gyártás dátuma.
Legalábbis a kódolását nem ismerő földi halandó számára nem.

Mint megannyi más cég, úgy a rendszerváltást követően ez is odalett.
Hogy aztán ez mennyire sajnálatos, vagy nem, azt inkább hagyjuk.

Az alján nincs semmi érdekes.

Ha csak azt nem vesszük annak, hogy ez a valami már csak így magában
is elmegy lábnak, de ha kap a lyukba egy gumidugót, akkor még
a masina asztalon történő csúszkálása is rögvest abbamarad.

Na most az milyen dolog már, hogy egy káros környezeti hatásoknak ki sem tett
irodagép esetében, szóval csak úgy egyszerűen magától, lemállik az egyik
összetartó csavar fejéről a króm? Szerintem nagyon csúnya! Hiába
adtunk bele a termékeinkbe apait anyait (már ha ez így volt egyáltalán),
ha egyszer a végtermék ilyen kishibás alkatrészek tömegéből lett összeállítva.

Miután a borotvazsinór dugójának csatlakoztatása közben kis híján összetörtem
a dobozt, sikerült puszta szemrevételezéssel megállapítanom, hogy az aljzat
amibe beleerőltettem, na az még nem a mai szabványok szerinti. Mivel
épp itt volt a polcon a Harkov villanyborotva, gondoltam egy életem
egy halálom, márpedig én belepróbálom a zsinórját a számológépbe.
Na az meg annyira kicsi hozzá, hogy azt meg azért nem lehet beledugni!
Ez egy olyan kor (kór) volt itt keleten, mikor (melynek hatására) mindenki
azt hitte magáról, hogy márpedig neki mindenképp fel kell
találnia valami egyedi méretű csatlakozót.

Milyen szép ez a nulla...

M, mint mondom, hogy szép!

És még ezek az egyedileg megmunkált csavarok is szépek,
bár a levált krómozás egy kissé azért belerondít a képbe.

Bár nehéz feladatnak tűnt, de nekem azért sikerült beleálmodnom a számológép
lapos és kissé formátlan dobozába egy kisebb keverőpultot. Ezt most nem azért
írtam, hogy újra és újra elmesélhessem a mindenféle újrahasznosíthatónak tűnő
dobozok iránti vágyódásom, hanem azért, hogy jelezzem, az ebéd utáni kóma
hatására a számológép minden egyes alkatrészét alaposan megbámultam.
No nem mintha ez amúgy nem lenne az egyik kedvenc szokásom...

Íme a számológép, a doboz felső része nélkül.

Ebben a masinában már alig van valami. Már úgy értem, hogy a Hunor 131-es asztali
számológéphez képest, amiben még nixie csöves számkijelzőket hajtottak az egyedi
tranzisztorokból felépített billenő áramkörök. A Hunor 131-es még a 60-as évek
terméke volt. Miután leváltotta őket az integrált áramkörös technika, szóval
úgy valamikor a 70-es évek végén, tele volt az Ezermester bolt a 131-es
számológépekkel. Ilyen régi gépet sajnos már nem tudok mutatni,
mert akkor valamiért nem vettem, most meg már nincs.

A panel mögötti részeket én ugyan már láttam, hiszen a régebben szétbontott
számológépek ezen részét is tovább aprítottam, de ezt most nem fogom
megismételni, mert nincs kedvem a kapcsolókat a kismillió
alkatrészeikből újra összeállítani.

Ez a masina az egy szem Texas IC-nek köszönhetően lett ennyire egyszerű. Na most
amit még a Texas IC-nek, illetve a távol-keletről érkező kijelzőnek köszönhetünk,
az a korabeli rettenetesnek számító 4970 forintos ár. Ez 1978-ban az átlagember
kéthavi fizetése volt! A Tesla B100-as magnó került 4.900 forintba, vagy egy
Verhovina moped leértékeléskor. Szóval ez a számológép nem
magánembereknek, hanem cégeknek készült.

Íme az előbb már említett kijelző. Mivel a Texas IC-ben szinte minden alkatrész
benne van, még a kijelzők meghajtása is, így a számológép hátsó traktusában
alig található néhány alkatrész, amik leginkább a tápegységhez tartoznak.

Az integrált, pláne az ennyire integrált áramkörök megszületése
előtt, egy bonyolultabb elektronikai berendezés - a jelen példánál
maradva mondjuk egy számológép - valóságos alkatrésztemető volt!

Ebből a ferritgyűrűből, ha eddigi életem folyamán még csak
egyet is, de sikerült a labortápomban újrahasznosítanom.

Ezeket a kapcsolókat is szeretem, mert nemcsak, hogy
üzembiztosak, de még könnyű is őket beszerelni.

Alulról nézve nem sok érdekeset látni rajta.

Ez itt a nyomtatott áramköri lap azonosító száma.

Ez pedig az a különös jel, amit figyelve egyértelműen
eldönthető, hogy befejeződött-e a panel maratása.

Mivel az eredeti célra alkalmatlannak bizonyult, a számológép billentyűzetét
a monitor tisztító flakon tartalmával fújtam le. Ahhoz képest, hogy ez a
rész nem is látszott koszosnak, olyan színe lett tőle a porrongynak,
hogy azt már csak a készülék házának mosogatóvize múlta felül.

Pedig ránézésre nem is tűnt soknak az a néhány ujjlenyomat...

Mivel rengeteg szétszedtem cikket írtam meg előre, melyeknek kifutása
évekre elhúzódott, így azt kell mondjam, hogy sajnos nem ma,
hanem még valamikor 3 évvel ezelőtt voltam 55 éves.

Míg a család a konyhában a tortát zabálta fel, a számológép alkatrészei a szobában
száradtak. Mivel alig szedtem szét, így nem okozott problémát az összeszerelése.
Ez mondjuk nem mindig van így. Erre példának most így hirtelenjében a több
mint tíz évig szétszedve dobozban pihentetett lapozós órás rádiót tudnám
megemlíteni, amit mondjuk nem lesz annyira egyszerű összeszerelni.
Az eredeti mondatban a "lesz" helyett még "volt" szerepelt, azt
azonban kénytelen voltam lecserélni, mert az órás rádió még
mind a mai napig nem lett összeszerelve, ami minimum szégyen!

Ez a tápegység olyan szépen egy helyre lett építve, hogy szinte kínálja magát
az innen történő kifűrészelése. Ha ezt a galádságot nem is tettem meg, de
a kigyűjtött trafók közül sikerült egyet újrahasznosítanom, mégpedig
a Panasonic M7-es videokamerám akkujához készült töltőben.

Ezekből a diódákból lehetne építeni mondjuk egy detektoros rádiót. Mivel annyi
diódám van, hogy azokból akár ezer rádió is kitelne, így semmi okom sincs rá,
hogy ezeket innen kilopjam. Vagyis meg ne kérdezd minek,
de ezt a számológépet meghagyom.

Most már legalább tudom, hogy honnan van az rengeteg különös formájú lemez az
"apróvas" feliratú dobozomban. No nem mintha kutattam volna az eredetüket...

Mivel csavart én csak a legritkább esetben dobok ki, valamint rendben is tartom
a készletet, és nemcsak a fenti, de a pincei készletet is, így most egyszerűen
csak odanyúltam, kihúztam az általam korábban furafejűnek elkeresztelt
csavarokat tartalmazó fiókocskát, majd kivettem belőle két,
a számológépével megegyező típusú csavart.

Olyan szépek ezek a számok...

Sejtésem szerint ez is egy olyan valami, amit mindjárt elteszek,
majd valószínűleg már soha többé nem veszek elő...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.