Akkutöltő élesztése
(akkus fúróhoz)

Ezek itt a párom akkus fúrójának alkatrészei. A hibajelenség az, hogy
egyrészt nem tölt, másrészt mikor még régebben feltöltött,
akkor is csak ványadtan tekergett a gép tokmánya.

Mivel elsőre azt sikerült megállapítanom, hogy semmiféle feszültség sem
érkezik a dugasztáp felől, így míg azzal bajlódom, gondoltam
megtolom egy kicsit az akkupakkot a labortápomról.

Gondoltam olyan fél amper körüli töltőáram elég lesz. Ami számomra
igencsak gyanús, az a feszültségmérő mutatta mindössze 7,4 volt.

Már úgy értem annak tükrében gyanús, hogy az akku 12 voltos.

Az akkuk esetleges betegségén túl, ez a dugasztáp mindenképp hibás.

Bár van a hülye fejű (más néven biztonsági) csavarfejekhez készletem, de mivel
erre a fazonra egyszer már ráreszeltem egy csavarhúzót, így ezt kaptam elő.

Mégis mi baja lehet egy ilyennek?

Mondjuk elszállhattak a diódák.

Ha mást nem is, de azt a csavarozható villásdugót mindenképp ki fogom
belőle menteni. Már persze csak akkor, ha nem tudom feltámasztani.

Ugyan miért is ne a trafó primerje lenne szakadt...

Ha szerencsém van, akkor innen esetleg hozzá fogok tudni férni a hőbiztosítékhoz,
vagy ha az nincs benne, akkor a tőben elszakadt tekercselőhuzal végéhez.

Igen óvatosan, mondhatni laponként haladtam előre, nehogy még véletlenül
elvágjam a tekercselőhuzalt. Mint az a már levegőben lógó kék színű
vezetékvégből sejthető, ennek ellenére sikerült. Szerencsére még
bőven kilóg belőle annyi, amekkorára rá fogok tudni forrasztani.

Újabb szerencsés momentum, hogy a hőbiztosíték sem volt mélyen.

Rámértem az immáron előkerített huzalvégekre, illetve a hőbiztosítékra.
Újabb szerencsés tény, hogy míg az előbbi ép, úgy az utóbbi szakadt.

Azért lesz szükség új bekötővezetékekre, mert az eredetiek olyan merevek,
hogy azzal a vékony tekercselőhuzalok okán nem merek dolgozni.

Már úgy értem azért, mert nem fogom tudni visszatekerni a trafóra
azt a szigetelőszalagot, ami gyárilag stabilan megtartotta a kötést.

Ezekhez a huzalvégekhez mindenképp valami olyan csatlakozásra van szükség,
ami mechanikailag masszív. Már úgy értem, hogy oda van fogatva a trafóhoz.

Azért tettem vissza a trafót a helyére, hogy
lássam, van-e hely. Jelentem alássan van.

Egyrészt a múltkor már mutattam belülről hőbiztosítékot, másrészt ez már aztán
tényleg olyan kicsi, hogy semmiféle ingerenciát sem érzek a bemutatására.

A tekercselőhuzalok végei és a hálózati dugó felől érkező vezetékek
közé a legegyszerűbb megoldás odatenni egy nyáklapból leeső
apró darabkát. Na most nekem ne lenne belőle készletem?

Bár épp a minap takarítottam ki a fiókot, de már megint beleszemetelek.
Most konkrétan a nyáklap széleiből levagdosott és lereszelt
morzsalékkal bővítettem a középső fiók tartalmát.

Ez itt egy kétkomponenses ragasztó csöveinek vége, ami bár beszáradtnak
tűnik, de azért akad még benne egy kevéske. Ha megköt, akkor jó.
Na most ha nem? Akkor kivágom a francba a dugasztápot!

A ragasztó esélyes döglöttségétől függetlenül, haladok tovább a megkezdett
úton. Ez itt már az újravezetékezett hálózati dugó, a régi, de gyárilag
valami különös okból rá nem melegített zsugorcső darabkákkal.

Ha nem szárad meg a ragasztó, szívfájdalom nélkül fogom áthelyezni a kukába.
Szerintem van annyi trafó a pincében, hogy lesz mivel pótolnom. Mondjuk
ha az akkuk is döglöttek, akkor még pótolni sem kell, mert ugye minek?

Éppen azért szeretnék sok szabad helyet a polcaimon (megjegyzem már évek óta),
mert így van hova félretenni, amit épp csinálok. Az mondjuk igaz, hogy a múltkor
felszabadítottam a papírok nyomása alól a legkézenfekvőbb helyet, mint ahogy
az is igaz, hogy készítettem ezen nemes célra két darab eltehető munkalapot.
A felszabadított helyen most épp két Orivohm, meg egy HT videókamera
terpeszkedik, miközben a munkalapok a pince legmélyén hányódnak.
Nem vagyok ezzel a helyfelszabadítós projecttel valami sikeres...

Mivel a töltőfeszültség masszívan stagnál, kénytelen vagyok ebbe is belenézni.

Azt kell mondjam, hogy legalább annyiban normálisnak tekinthető,
hogy a rendelkezésre álló helyet kis híján kitöltik az akkucellák.

Kiválasztottam egy döglöttnek látszó cellát, majd rajta hagytam
néhány percre a négy amperes értékre felcsavart töltőt.

Ha lecsavarom 1 amperre, akkor csak 0,17 voltot mutat a feszültségmérő. Na most
ezzel nem ám csak az a baj, hogy ez bizony nagyon kevés, hanem az is, hogy
még ez a majd kétszáz millivolt sem az akkura esik, hanem sajnos csak
a műszerzsinórokra. Konkrétan az akkucellák fele teljesen zárlatos.

A zöld színnel jelöltek jók, legalábbis azokban van feszültség,
míg a jelöletlenek sajnos mind merev rövidzárban vannak.

A töltő és a akkupakk közé ékelődött csatlakozó dobozkán látható meglehetős
mennyiségű hűtőlyuk okán arra következtettem, hogy ebben
akár még valami komolyabb elektronika is lehet.

Mindig csak az a k*rva csalódás...

Ez épp csak annyit csinál, hogy a diódán eső feszültség kinyitja
a tranzisztort, ami begyújtja a LED-et. Ez utóbbi jelzi, hogy
van töltés. Mondjuk most épp nem jelzi, de amúgy igen.

Ezt csak azért tettem ide, hátha valaki szeretné visszafejteni a kapcsolási rajzot.

Tessék. Természetesen sem a diódák, sem a tranzisztor polaritását és lábkiosztását
nem ellenőriztem, épp mint ahogy az ellenállások értékeit sem kódoltam vissza.

Mivel amúgy kutya baja, ezért a csatlakozódobozt is feltettem a polcra a többihez.

Mindeközben a háttérben továbbra is azzal kísérletezem,
hogy életet leheljek a rövidzárassá vált cellákba.

Ahogy nézem, az akkupakk felújításának árából simán
vehetnék egy új gépet. Vagyis ez a lehetőség kiesett.

Kár érte, mert amúgy szép kis masina. Kissé mondjuk csajos a piros színével.
Amennyit mondjuk a párom fúrt vele, meg ami még várt rá mint munka,
tán ezer év alatt sem kopna meg annyira, hogy meglátsszon rajta.

Ezt a fityiszt nem tudom, hogy miért kaptam, hiszen Andi már rég lemondott
(megjegyzem a javamra) a fúrógépéről. Szóval semmi oka nem volt ilyet
mutatni nekem, mikor kijelentettem, hogy a fúrógépét igen nagy
valószínűséggel nem fog sikerülni feltámasztani. Mindegy...

Illetve annyit azért még megtettem, hogy a pákatrafóval megpróbáltam lerobbantani
a cellákról a rövidzárat. Kaptak váltót, egyent, és még a fordított polaritással is
megpróbálkoztam. Eredmény persze a trafó némi zúgolódásán felül semmi.

Egyre inkább úgy néz ki, hogy ebből már semmi sem lesz...

Akkora meló lenne építeni hozzá egy több amperes tápegységet, hogy
a ráfordított idő és energia ellenértéke bőven kiadja egy új gép árát.

Az apró trafó az immáron megszáradt ragasztó okán került az asztalom lapjához
egy lépéssel közelebb. Az volt a terv, hogy majd ebéd után, mikor átnézem a
trafós doboz tartalmát, na majd akkor egy füst alatt ezt is megforrasztom.

Ez amúgy így is történt, bár le sem tagadhatnám, hogy
ez az akció az előbb említett project végére maradt.

A hőbiztosíték mondjuk hiányzik, de annyi baj legyen, hiszen bár
rendben működik a töltő, csakhogy nincs vele mit feltölteni.

Gondoltam kap helyette a párom hálózatit, ezt meg elrakom a pincébe, bár egyik
említett ötletnek sem látom igazán értelmét. Mert ugye amennyit Andi fúrni
szokott, illetve amennyi felesleges szerszámom nekem a pincében van...

Ezeket mondjuk egészen biztosan ki fogom innen csenni, ugyanis a pincében
használt biteket (az ócskaságuk okán) már mind sikerült tövig koptatnom.

A pince irányába készülődő szatyorban nemcsak a fúrógép van, hanem ott
vannak az alján a minapi trafóáttekintés alkalmával kiesett példányok is.
Illetve a BEAG mikrofonos fejhallgató is igazán szétszedődhetne már.

A polcon felszabadult hely valószínűleg nem marad meg, mert az utóbbi időben
azt tapasztaltam, hogy létrejött valamiféle lengés a hely és a rumli között.
Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy hiába csinálok rendet, illetve mint
az a képen látható, most némi helyet, idővel úgyis visszatér a rumli...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.