Sub basszus láda hangszórója
(zörög)

Ezt a hangszórót egy az utcán talált mélyládából szereltem ki.

Szép darab, csak sajnos kissé sérült. Mivel magában áll, illetve nem kell semmihez,
meg kapni is lehet, így nincs értelme javítgatni. Meg persze nem is nagyon lehet.

A hangszóró polaritása - mint az a nagyobb példányoknál szokás - jelölve van.
Ez persze csak akkor számít, ha több hangszóró is van a rendszerben. Mert
ugye, ha nem azonos fázisban dolgoznak a membránok, akkor
még képesek és kioltják egymás hangját.

Bár a hangszóró apró, de ettől függetlenül valószínűleg nem hazudik rajta a felirat.
Mondjuk a nagyobb kettes elé nyomott kisebb kettes, az nekem egy kissé gyanús.

Jópofa hangszóró. Azt mondanám, hogy kár érte. Persze ma már, hogy minden van
a boltokban, értelmetlen javítani. Az ember bemegy és egyszerűen levesz a polcról
egy másik hangszórót, vagy hangfalat. Mai szemmel nézve szinte el sem hiszi az
ember, hogy ez nem mindig volt így! Nemhogy választék, de akár még az is
előfordult, hogy a KERAVILL üzletben semmiféle hangszóró sem akadt
a polcon. A zsebpénzem mennysége pedig jóval alulmúlta a hangszóró
pusztítási képességemet. Minden lomtalanításkor mentem tankolni
régi tévékből, rádiókból. Én voltam a gyerek, akinél mindig volt
fogó és csavarhúzó. Úgy voltam vele, mint a nők a sminkkel.
Szerszám nélkül a szemetet sem voltam hajlandó levinni.

Ennél a membrán közepén található porvédő kupaknál kell elkezdeni
szétszedni a hangszórót. Ez persze nem kötelező. Mármint
a szétszedés. Engem persze a rovat címe kötelez.

Na most ha az ember meg szeretné javítani, akkor nem ilyen
durván, hanem ennél azért sokkal óvatosabban bánik vele.

Hiszen ezt az összegyűrődött izét nehéz lenne szépen visszaragasztani.
Persze a szükség sok mindenre ráviszi az embert. Például
volt olyan hangszóróm is, amit kényszerűségből
 áttekercseltem. Előtte persze leégettem.

Ennek a hangszórónak a lengőcsévéje nem papírból, hanem alumíniumból van.
Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy hozzáér a lengőcséve a belső vasmaghoz.

Nos ez sajnos nem csak úgy néz ki...

Nem igazán finomkodtam a membrán gumiperemével, mert úgyis megy a szemétbe.
Egyszer, még nagyon régen, egy házibuli alkalmával Bartusz Gabi osztálytársamnál,
egy óvatlan vendég letette a pálinkás poharát, egy házilag készített hangfal tetejére.
Ez igen veszélyes dolog! Egyrészt bárki behörpintheti a pálinkát. De nem ez történt.
Valaki a sötétben felrúgta a hangfalat, és a pohár tartalma a hangszóróban kötött ki.
Aznap a pálinkát sajnáltuk nagyon, egy hét múlva pedig már a szétesett hangszórót.
Alkohol és gumi? Szerintem nem hangzik gyilkos kombinációnak. De béke poraira.
Úgy értem egy hét elteltével, a hangszóró gumiból készült membránszéle elporlott.
A szétesett hangszórót megszereztem. Az elporlott membránszélt biciklibelsővel,
illetve biciklibelsőből kivágott darabokkal pótoltam. Jó lett, de később leégett.

Ez a membránszél már nem gumi, hanem valami habosított enyhén szivacs
állagú műanyag. Persze ez is el tud porladni. (lásd Videoton hangszórók)

Benyúltam egy zöld filctollal, majd húztam egy csíkot a lengőcséve belsejére. Adtam
a hangszórónak néhány volt egyenfeszültséget, miközben húztam egy újabb vonalat.
Majd megfordítottam a polaritást, és ismét húztam egy vonalat. A képen a három
csík látható. A hangszóró membránja ugyanakkora vezérlőfeszültség hatására
sokkal nagyobbat mozdul befelé, mint kifelé. Vagyis a lengőcséve (illetve
a tekercs) nincs a helyén, hanem kintebb van mint kéne. Ez inkább
gyári hiba, mint sérülés. Már csak azért gondolom, mert van
egy pontosan ugyanezt a jelenséget produkáló vadonat
új hangszóróm a pincei hangszórós fiókomban.

Ezen a videón egészen jól látszik, amint kifelé alig jön a
membrán, miközben befelé majd eltűnik a kosárban.

Szegényke...

Van a tápegységemen egy 24 voltos váltóáramú kimenet a Weller
pákának. Mondom a pákának! Nem holmi hangszórónak...

Ahogy pusztítom a membránt, úgy szól egyre kevésbé, hiszen a hangszóró egyik, ha
nem a legfontosabb eleme az a membránfelület, amivel megmozgatja a levegőt.

Ebből már nem lesz semmi. Mondjuk szó se róla, nem is akartam, hogy legyen.

A lengőcsévén jól látszik, illetve mutatom is,
hogy hol jönnek ki a tekercsből a drótok.

Az eddig látott, és persze tapasztalt hibákon túl, a lengőcséve vége egy kissé még
meg is van roggyanva. (bár lehet, hogy ezt én okoztam az előbbi váltóárammal)

Így néz ki a lengőcséve, ha elvágom ollóval, majd kiterítem.

Ezt bizony egyáltalán nem arra tervezték, hogy szétszedjem.

De mit nekem az a négy szegecs? A balra látható morzsa
még a hangfal faanyagából (pozdorja) származik.

Ha elolvastad a mélyláda szétszedős cikket, akkor talán még dereng, hogy odaveszett
két csavarhúzóm. Ez pedig már a harmadik. Ez a valami pusztítja a szerszámaimat!

Én meg mondjuk őt pusztítottam el.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.