Akkumulátortöltő
(magam készítettem)

	Ez a nagy fekete hasáb egy akkumulátor, mégpedig a Panasonic M7-es kamerám akkuja. Majd egyszer talán eljutok oda, hogy maga a kamera is be lesz mutatva a szétszedtemben. Ugyan még van benne valamicske élet, de sajnos már nem viszi a kazettát. Illetve mivel már nincs a lakásban videomagnó, így okafogyottá is vált.
	Ez az akkun található felirat azt jelenti, hogy 10 évvel ezelőtt 50 percig bírta szuflával az akku. Ez igencsak szép teljesítmény volt tőle, ugyanis már 1998-ban is sok éves elmúlt. Ráadásul használva is volt rendesen, Máskor meg fél (vagy akár több) éveket állt egy szekrény mélyére bevágva.
	Kéz alatt vettem a kamerát, mondhatni erősen áron alul. Persze 40.000-ért töltő az nem járt hozzá. Bementem a boltba és kértem egy töltőt. Mikor letették elém, akkor nagyon örültem, csak aztán mondtak rá egy árat, ami öt számjegyű volt. Ekkor mondjuk már nem örültem annyira. Pontosabban szólva annyira nem, hogy nem is vettem meg. Félhavi bérem egy akkutöltőért? Akkor inkább legyártom! Na ezen gondolatmenetet követve készítettem el a ma bemutatásra kerülő akkutöltőt.
	Erről az oldalról nézve van rajta két LED. Ha a piros világít, akkor éppen tölt. Ha meg ha zöld, akkor pedig már fel is töltötte az akkut. (vagy mint most, épp nincs mit töltenie) A doboz eredetileg egy Extrafon nevű vivőfrekvenciás vonalduplázó berendezés tápegysége volt. Ez egy jópofa szünetmentes tápegység volt. A dobozban el volt rejtve egy hengeres Ni-Cd akkupakk, hogy akkor is legyen telefonvonal, mikor épp nincs áram.
	Az eredeti alkatrészek közül mindössze a dobozt használtam fel. A beépített trafó ehhez a feladathoz már kisteljesítményű volt, a töltőelektronika pedig nem azt csinálta, mint amit én szerettem volna tőle.
	Szóval maradt a doboz, ami méretileg épp megfelelt. Ez számomra valaha nagyon sokat számított! Házilagos eszközökkel ugyanis viszonylag nehéz egy kultúrált kinézetű dobozt összehozni. No persze nem lehetetlen, de szerintem nem éri meg a fáradtságot. Ilyenkor jön jól csak igazán a félretett töméntelen mennyiségű kacat. Pláne ha valamelyiknek épp alkalmas méretű a doboza. No meg legalább valamit újrahasznosítok, hiszen ezért volt eltéve.
	Ez egy ritka nagyon idióta formájú akkumulátor csatlakozó! Valaha bizony forgattam egy jó darabig, mire kialakult bennem egy helyes, akarom mondani még általam is legyártható kép az ellenpárjáról.
	Ilyen lett. Ezt a részletet peresze majd még megnézzük közelebbről is. Szokásom szóvá tenni a mások által elkövetett konstrukciós hibákat. Van olyan olvasó, akinek ez tetszik, de persze olyan is akad, aki szerint mutassak valamit amit én csináltam, s az hiba nélkül való.
	Na ez a doboz nem az!
	Ez a kockás papír a berendezés dokumentációja. Mióta néhányszor előfordult, hogy réveteg arccal bámultam a dobozba (amit amúgy magam készítettem), és nem értettem mi ott az a sok bizbasz elszórva szanaszéjjel, szóval azóta kötelező jelleggel begyűröm a rajzot a készülékbe.

Íme a töltő kapcsolási rajza. Ha már töltő, akkor 723-as IC volna bele való, hiszen az mégiscsak egy feszültségszabályozó. Én viszont úgy gondoltam, hogy valaminek kapcsolnia kell ha az akku elérte a megfelelő töltöttségi szintet. Tehát ide kifejezetten egy 710-es komparátor illik. Ezért én egy 555-ös időzítővel oldottam meg a feladatot. Trafó, négy dióda, puffer kondi. A stabkocka csak az 555-ös tápfeszültségét stabilizálja. A felső két tranyó kapcsolja rá a feszültséget az akkura. Az alsó két tranyó mindeközben áramgenerátor, melyek a maximum töltőáramot állítják be 200 milliamper környékére. A 100 kilós helipotival lehet pontosan beállítani, hogy hol, vagyis mekkora feszültségnél billenjen át az 555-ös IC. Az alkatrészértékek esetlegesek. Azért van annyi 1 kilós ellenállás mindenfelé, mert épp az a doboz volt előttem. Ha valami nem ment, akkor cseréltem kisebbre nagyobbra. Mivel nulla elektronikai képzettséggel rendelkezem, viszont időm volt mint a tenger, ezért tervezés helyett kísérletezés alapon készült e mű. Folyamatos 200 milliamperrel tölt, és egy tizedvolttal sem tol többet az akkuba, mint ami elő van írva!

A nyomtatott áramköri lap terve.
Kockás papíron, fekete és piros tollal komponálva.
A fekete a fóliás oldal, a piros szín pedig az alkatrész oldal mintáját jelöli.

	Szépségről mondjuk nem beszélhetünk, de mivel az én kölköm, ezért nekem akkor is tetszik ha csúnya!
	Ezek itt a LED-ek hátulnézetben.
	Érdemes rákattintani a képre, majd megtekinteni zsenialitásom csúcsát, vagyis az akkumulátorcsatlakozót. Az érintkezőket zsebtelep lábaiból készítettem. Ezüstözött rudacskák emelik el az akkut a paneltől. Odabiggyesztett paneldarabka akadályozza meg, hogy fordítva tegyük be a töltőbe az akkut. Ez amilyen hülyén néz ki, tíz évet szolgált mindenféle kontakthiba nélkül!
	Melegedett az áramgenerátor 3055-ös áteresztő tranzisztora, ezért építettem rá csavarból és alátétekből egy hűtőbordát.
	Az 555-ös időzítő IC egy igen sokoldalú eszköz, ezért rengeteg feladatot meg lehet vele oldani. Én például építettem vele tévéhez szinkronfokozatot.
	Ezzel a rengeteg fordulatú, amúgy TV hangoló-egységből származó helikális trimmer potenciométerrel lehet beállítani a pontos töltési feszültséget.
	Egy kissé talán el lett túlozva a tranzisztorsor. Tönkremenni biztosan nem fog egyik sem, merthogy sokszorosan túl van méretezve az egész. Mert ugye mégis mi a csudának tennék be kisebb teljesítményű tranzisztorokat, mikor akár kicsi, akár nagy, mind filléres alkatrész. Nem is döglött be a töltő soha!
	Az egyenirányító négy diódája.
	Bedugtam, működik.
	A trafócska egy asztali számológépből származik. Egy barátom lomtalanítani akart, de nem volt szíve hozzá. Rengeteg irodagép hevert a polcokon. Legalább a használható alkatrészeket ki kellett volna belőlük termelni. Mivel imádok dolgokat szétszedni, ezért bevállaltam. Körülbelül két köbméter számológépet szedtem szét!
	Üresjáratban 25 voltot nyomat ki magából, ez azonban lényegtelen. Illetve nem az, de a működést egyáltalán nem befolyásolja. Kicsit ugyan magas a feszültség, ezért rossz hatásfokkal dolgozik a töltő, hiszen a "maradékot" az áramgenerátor hővé alakítja.
	Az akkut a helyére téve természetesen azonnal leesik a feszültség, mégpedig az akku éppen aktuális feszültségére.
	Oda van krétázva a panelre színes tentával a polaritás.
	Beállítom a töltőt, illetve ellenőrzöm a beállítást. Ez nem valami egyszerű feladat, ugyanis a potenciométer nem közvetlenül szabályozza a töltőfeszültséget, hanem csak a töltés kikapcsolásának feszültségszintjét szabályozza. Kívülről "meg kell tolni" a labortáppal a töltő kimenetét, így már könnyű beállítani a kapcsolási szintet. Magyarul szimulálni kell neki beállításkor egy töltött akkut. Azt, hogy hová kell állítani a feszültséget, erről az ábrácskáról lestem le. Zárt ólom akkunál ugyanis mindenképp a gázképződési feszültség alatt kell maradni.
	No de minek ez nekem? Már úgy értem, hogy most. Mert ugye a lényeget azt még nem mondtam el. Kimerült a kocsiban az akku. Mivel nekem nincs kocsim, így értelemszerűen a céges borult meg. 10 hétig nem mentem a közelébe, merthogy el volt törve a lábam. Aztán mikor ránéztem, addigra már semmi áram sem volt az akkuban. Még az óra sem ment!
	Ha egy ilyen padlót fogott akkunak nekiesnék egy 6 amperes töltővel, az valószínűleg nem volna valami kedvező dolog szegénynek. Ennyire lemerült akkut ugyanis jobb lassú töltéssel megpróbálni visszahozni az életbe. Másrészt nincs is 6 amperes töltőm! Mint az a képen látható, ez maximum 226 milliamperrel képes tölteni. 0,226*24=5,4 vagyis naponta 5,4 amperórányi töltés folyik be az akkuba. Kell neki hozzá vagy úgy 10 nap, mire feltölti az akkut.
	Mégis mi a fene van ezen a képen? Valamiért csak magam elé fényképeztem!
	Végül az derült ki, hogy a fából készült kártyatartó dobozkában vannak a banánhüvelyek.
	Ez a szép piros épp megfelel a feladatra.
	A doboz fedelét még nem is mutattam belülről.
	Micsoda zseniális részlet ez a szépen kiképzett merevítés! Meg is veregettem a vállamat. Tudom, tudom, bár jutna a veregetésből máshová is...
	Erre az oldalra nem férnek oda a csatlakozók, mert nem férnek oda és kész.
	Ha fura alakú lyuk kell a panelra, akkor fura alakú lyukat készítek. Mit nekem hülye feladat? Egyszer különálló LED-ekből építettem spektrum-analizátort egy erősítőm elejére. Mondjuk mikor rájöttem, hogy 50 darab szögletes lyukat kell készítenem, akkor azért egy kicsit megakadtam. No de ekkor már készen állt a terv, így nem volt visszaút.
	Csak erre az oldalra fér oda a két csatlakozó.
	Ez rövidebb, vagyis jobban befér, azonban ebből a típusból nem találtam csak pirosat.
	Itten van a dolgoknak rejteke, vagyis apukám lomos szekrénye. Van itt minden! Az Orivohm és az Oripons műszerek mögött dobozkák sorakoznak, mindenféle avítt kinccsel. Fekete banánhüvelyt persze egyetlen darabot sem találtam.
	Itt ez a két lyuk. Épp csak ki kellene őket tágítani.
	A másik oldalról viszont ott a trafó, így nem úszom meg az új lukak fúrását.
	Megnéztem, s úgy láttam, hogy odafér.
	A kép neve mérés, csakhogy ez kamu! Mindössze egy függőleges vonalat húzok.
	El fognak férni egymás mellett.
	Itt vannak mindjárt jobb kézről a fúrós dobozaim. Én azt mondom, hogy itt a helyük! Mondjuk időnként lent felejtem őket a pincében. Olyankor persze mást szoktam mondani. Mivel a gyerek nem piszkál hozzá a cuccaimhoz, ezért elsőnek apukámra szoktam fogni a dolgokat.
	Ennek a szerszámnak meglehetősen érdekes formája van. A lényeg persze az, hogy éppen akkora lyukat csinál, mint amekkora nekem most kell. Illetve nem nekem kell a lyuk, hanem a banánhüvely lábának.
	Ez itt egy akkus fúrógép. Van nekem egy ennél sokkal aranyosabb picike is, amit még a Népszínház utcában vettem egy olyan boltban, amiről az ember nem is gondolta volna, hogy szerszám is van benne. Én is csak véletlenül estem be, mikor apukámnak kerestem villanyborotvát karácsonyra. Aztán önző módon vásároltam magamnak egy fúrógépet. Részemről a kicsit jobban szerettem mint ezt a nagyot, mert annak nem volt a markolata végén az a nagy krumpli akkuja, hanem magában a markolatban voltak az akkuk.
	Sajnos az akkuk teljesen megadták magukat, semmi élet nincs már bennük. Mondjuk belőlem is kiszaladt a vér, mikor meghallottam mibe kerül négy új bébi akku! Annyi pénzért vettem inkább egy új gépet.
	Ezt a kis piros nyelűt használom szúróárnak. Eredetileg csavarhúzó volt, de az volt a funkciója, hogy vele lögyböltem a vaskloridban az éppen maródó panelt. A vasklorid azonban (ha szépen lassan is) de megette a csavarhúzó elejét, úgyhogy funkcióváltás következett be szegényke életében.
	Nos ez a két lyuk, ez bizony egy kissé mellé ment.
	Újabb adag szemét került a középső fiókomba.
	Szép lett. A lyukak már csak ilyen szépek! Már persze akinek tetszenek a kerek dolgok...
	Nem tudom mi ez, én speciel sorjázni szoktam vele. Többek véleménye szerint, ez egy esztergagépekhez használatos un. központfúró. A helyes megfejtést beküldők között sorját és faforgácsot sorsolok ki.
	Már készen is van a két lyuk.
	Jó, akkor mégsem volt készen...
	Mivel ezek ketten egy kissé közel kerültek a banánhüvely lábához, ezért odébb nyomtam őket.
	Befért. A mechanika már csak ilyen...
	Természetesen akad itthon olyan dobozom, ami forrasztófülekkel van telve.
	Négyes lyukkal rendelkező is van.
	Kicsit megreszeltem, hogy jól befussa az ón. Aztán menten el is raktam, mert ehhez a típusú banánhüvelyhez nem kell forrszem, ugyanis egyszerűen csak rá kell forrasztani a drótot a végére.
	A beesett anyát a mágneses végű csipeszemmel sikerül visszanyernem a szemetes fiókból. Ez nem mindig van így, mert közelítőleg az esetek felében a fiók nyer. Ilyekor előveszek valamely dobozomból egy másik csavart, hiszen ezt sokkal egyszerűebb megtennem, mint mondjuk kitakarítani a fiókot.
	Ez kérlek tökéletes lett! Képes vagyok beszerelni egyetlen nap alatt akár még két egész banánhüvelyt is. No de mi lesz a következő lépcső? Vajon neki merjek állni valami komolyabb feladatnak? Vagy inkább az időeredményemből próbáljak meg lefaragni?
	A teteje is ráfért. No de miért is ne fért volna rá? Ettől persze még mindig meg kell nézni. Ez egészen biztos! Ugyanis volt már rá példa, hogy egy "kicsit" elkalibráltam magam.
	A rajzokat nézve kicsit elmerengtem. Milyen régen nem csináltam már semmi hasznosat...
	Meg azon is elmerengtem, hogy ez az alkatrész miért nincs rajta sem a beültetési, sem a kapcsolási rajzon. Ha jól dereng, akkor ezen keresztül kap az akku egy folyamatos csepptöltést, amire azért volt szükség, hogy ne villogjanak annyira a töltő szemei.
	Kiméregetem hová kell bedrótozni a banánhüvelyeket. Bár itt van előttem a rajz, de attól még a mérés a biztos! Valamint miért is ne, mikor tele az asztal műszerrel.
	Az a fekete doboz egy apukám építette mester és egyben pákatrafó. Majd egyszer ezt is szétszedem. Volt nekem sajátom is, amit apukámtól kaptam. Úgy nézett ki mint ez, csak nem banándugós volt a feszültségváltója, hanem körkapcsolós. Sajnos betörtek a pincénkbe és ellopták. Innen üzenem a szemétládának: Csak a májad hízzon, ne a bankszámlád!
	Gyanta és ón. Na ezek aztán mostanában nem nagyon fogynak.
	Piros és fekete drótocskák.
	Rátekertem, majd rá is forrasztottam.
	Szépen elvezetgettem a dobozban ahová kell.
	A fekete drótból mondjuk nem igazán kellett valami hosszú darab.
	Biztos ami biztos alapon ellenőrzöm a polaritást.
	Doboz becsuk, majd a project késznek nyilvánít.
	Természetesen van olyan dobozom, melyben krokodilcsipeszek laknak. Mondjuk akkora nagy, mint ami autóakkuhoz kéne, olyan speciel nincs, de majd csak megoldom valahogy.
	Banándugót is turiztam a projecthez.
	A vastag drótok a jobb alsó fiókban laknak. Aztán akad itt még spárga, meg tekercselőhuzalok spulnin. Meg ami még az utóbbi évtizedekben beesett a fiókba, s lusta voltam kivenni.
	Minden együttvan egy, pontosabban szólva két szál műszerzsinór elkészítéséhez. Régebben eleve voltak itthon kész műszerzsinórok a műszerekhez. Az íróasztal oldalába tekert csavarokról lógtak. Még most is akad belőlük néhány, be is lógnak az előbbi képbe jobbról. De ez már csak ízelítő. Valaha annyi volt belőlük, hogy végül kosárral hordtam le őket a pincébe. Bármit bármivel össze tudtam dugni, mert szinte mindenhez volt kábelem.
	Ez a krokodilcsipesz meglehetősen gagyi. Egyrészt nagyon puha anyagból van, másrészt pedig nem jól ér össze az eleje, illetve nem nyílik ki rendesen a pofája.
	Na! Kellett nekem beszólni... Hát nem megharapott a kis rohadék?
	Egy kicsit igazítottam a fazonján.
	Mindjárt nagyobbra tudja tátani a száját!
	Csinálhatok vele bármit, mert egy idő után úgyis kilazul a csavar, amitől kontakthibás lesz a zsinór végén a banándugó, és akkor lesz nagy káromkodás. Ezért régebben egyből eldobtam a csavart, majd beleforrasztottam a kábelt a banándugóba.
	Amíg nem volt itthon zsugorhüvely, addig természetesen sohasem használtam. (ez volt a mai nap csúcsmondata) Mióta van zsugorhüvely a fiókban, azóta nem is értem, hogyan lehettem meg eddig nélküle.
	Gyors satu, kombinált fogóból és befőttes gumiból.
	Beleforrasztottam a zsinórt a krokodilcsipeszbe. Mivel nem sokat lesz használva, valószínűleg nem fog elszakadni. Ahol sokat van használva, ott nem szoktam forrasztani, ugyanis szakadásnál egy forrasztás nehezebben javítható. Mert ugye biztosan nem lesz a közelben forrasztópáka. Ilyen helyekre úgy szoktam, hogy visszahajtom a réz belső eret a szigetelésre, majd rányomom a krokodilcsipeszt fogóval. Ha elszakad a vezeték, akkor csípőfogóval egy perc alatt újra lehet kötni.
	Jópofa dolog ez a zsugorhüvely.
	Spirális formában felvágtam.
	Majd rátekertem a másik krokodilcsipesz szárára, mert az meg nem lett szép.
	Már régóta ki szerettem volna próbálni ezt a dolgot. Már mint azt, hogy utólag fel lehet-e így rakni a zsugorhüvelyt. Most már tudom, hogy igen. Fel lehet rakni utólag is, csak randa lesz.
	Bevittem a melóhelyre a töltőt, majd rányomtam a nullára kisült akkura. Bevágtam az egészet a szekrényembe. Hagytam neki néhány napot, hadd töltődjön kedvére. Bár mérve már megvolt a feszültség az akkuban, terhelve azonban halottnak bizonyult.
	Közben előástam a kamerát. Sajnos valami elmállott a mechanikájában, mert már nem akarja kihúzni a kazettából a szalagot. Szép masina ez, csakhogy azóta már a fényképezőgépem is hasonló minőségű videót tud, az új Panasonic zsebkamerámról nem is beszélve!
	A mikrofonjáról lemállott a szélzajtól védő szivacs.
	Az akkuja pedig fel van púposodva. Elolvastam, hogy hogyan kell bánni az Ni-Cd akkukkal. A leírtak alapján készítettem el a töltőt. Évekig semmi baj sem volt, aztán idővel kifeküdtek az akkuk. Két akku volt. A másikat széttörtem, hogy bele tudjak nézni. Szóval ezek nem is Ni-Cd akkuk, hanem zselés ólom akkumulátorok. Kivettem a gumidugókat, feltöltöttem a kiszáradt cellákat vízzel, és láss csodát, újra képes volt működtetni az akku a kamerát!
	Csak a kocsi nem indul el. Kell egy erősebb töltő, amivel jó nagyot lehet lökni az aksin. Mert ugye ha a szép lassú töltéstől nem jött helyre... Felül az a valami egy nyomtató, amit már el is ajándékoztam, csak jár majd még hozzá néhány más egyéb szétszedni való holmi, azért áll itt a pincében félúton. De amiről most szó van, az az alul látható barna doboz a műszerfülekkel.
	Ezt a labortápot apukám építette, mégpedig ajándékba, nekem. Sajnos nem sikerült valami jól. Izzott a hátulján a hűtőborda, az egy szem 2N3055-ösről meg ne is beszéljünk! Kicsit átépítettem. Azóta van vagy hat áteresztő tranyó a háromszor akkora bordán. Így is tud izzani, de el már nem olvad. Azért hever a pincében, mert ezt a tápot igen ritkán szoktam használni. Ez utóbbi tény a rajta lévő porrétegből gondolom könnyedén kitalálható volt.
	Bekarikáztam a melóhelyre a böhöm nagy táppal, majd rányomtam az akkura. Pár napot finoman izzasztottam, aztán beraktam az akkut a kocsiba. Egy hétig ugyan rendben működött, de valami elkattant benne, mert végül teljesen kifeküdt. Szerviz, majd csere egy új akkura.
	A kocsi márkája Citroen, a típusa pedig Berlingo. Teljesen új a gép. A kéziműszerem szerint 55 milliampert eszik mikor minden ki van kapcsolva! Hogy rohadna rájuk az ég! 0,055*24=1,32 Ez azt jelenti, hogy a kocsi (illetve az ő elektronikája) magában megeszik az akkuból naponta 1,32 amperórát. Egy hónap állás, és már nem is indul el a kocsi. Szép új világ... Én visszasírom a régit, mikor ha valamit kikapcsoltam, akkor az ki volt kapcsolva!
	Feltettem a fényképezőgépet az állványra.

Majd felvettem vele, ahogy szikráznak a krokodilcsipeszek. Ez úgy fél éve volt, de
mára már fogalmam sincs róla, hogy mi a csudát akarhattam ezzel a felvétellel...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.