Creative SBS20

Creative SBS20 PC hangfal
(épp csak belekukkantok, meg rámérek, mert épp ráérek)

Hozok a meglévők mellé egy újabb pár hangfalat, miközben az asszony flakonokból
kisebb nagyobb (hülyén néző) nyulakat készít. (később kacsát is) Zsák a foltját...
Szóval a minap boncolt Maxxtro hangfalpárt becseréltem erre a Creativ típusra,
ami amúgy nekem is van. (nyulaktól jobbra látható) Persze az enyémen van pár
plusz kapcsoló, ami utólagos beépítés. Az egyik a power kapcsoló, mert nekem
nem tetszett, hogy a hangerő gombot kell tekergetnem bekapcsoláshoz. A másik
pedig azt a lámpácskát kapcsolja, ami a hangfal feletti spirálrugó végén található.

Porrongy, hangfal. A kép címe: Megmaradjon
Mit ne mondjak... Fel tudom adni magamnak a leckét!
Persze mire kész a cikk, s már harmadszorra olvasom át, beugrik.
Azért a cím, mert a rongy azért van a hangfal alá rakva,
hogy az előlapi fényezés megmaradjon. Ahr...

A kivitelezése azonban már kínai. Amúgy ez egy meglepően jó hangú hangfal. Szó szerint meglepődtem a hangján, mikor először meghallottam. Egy viszonylag nagy irodám volt, a faltól elhúzott számítógépasztallal. A két kis hangfal mindentől távol állt az asztal szélén, még a monitortól is viszonylag messze. Mindeközben a terem egy kicsit visszhangos volt. Lényeg a lényeg, ez a pici izé, mert egy ekkorka műanyag dobozra hangfalat mondani azért túlzás lenne, szóval olyan sztereó teret varázsolt elém, amit otthon még sohasem sikerült produkálnom. Egyik nap haza is hoztam a dobozkákat egy próba erejéig, hogy vajon bennük lakik-e a varázslat. Persze nem. A hely varázsa volt...

Nem lehet csalni, hiszen ennél nagyobb hangszóró nem fér be a dobozba.
Persze lehet az a hangszóró akár ovális is, és akkor nagyobb lesz a membránfelület.

Azért nem semmi, hogy csak most vetem észre (pedig néhányszor már szétszedtem),
hogy nem zárt doboz, hanem reflex. Persze meglehet, a reflex nyílás csak azért
van, hogy a hangszóró keltette légmozgás ki tudja szellőztetni
az erősítő termelte meleget.

Ügyes ötlet, hogy a csatlakozókat hordozó apró panelt nem közvetlenül tarják
a csavarok, hanem a képen látható félretolt vaslemezek által. Gondoltam
majd milyen könnyű lesz visszaszerelni a helyére. Mondom gondoltam!

Most erre mégis mit mondjak? Ahhoz képest, hogy egyszerű, egy IC, girbegurba alkatrészek, szóval ennyiből ez jön ki. Legalább harmonikus a felépítése. Már úgy értem, hogy semmi sem lóg ki a képből. Ez sajnos azt jelenti, hogy szinte lehetetlen javítani a minőségén. Műanyag dobozban ekkora hangszóró nem fog jobban szólni, hiába tolom meg bármi erősítővel. Erre az erősítőre meg hiába is kötnék rá egy nagyobb hangfalat, mert akkor meg az erősítő lenne a gyenge láncszem. Komoly harmónia ez ha mondom!

Ez a panel a mintázata alapján akár még emberkéz
(persze tudom, hogy agy) által tervezett is lehet.

A hangszóró és az erősítő közötti DC-t leválasztó kondenzátort látjuk. Nem volna
értelme az 1000 mikrós kondinak, mert úgysem megy a rendszer olyan mélyre.
Vagyis hiába is adnék vezérlést bármiből egy műanyag dobozba zárt 5 centis
hangszóróra, nem fognak dübörögni a mély hangok. Akkor meg minek?

Oda kell bemásznom, hogy hozzáférjek a hangkártya kimenetéhez. Nagyon régóta
tervezem, hogy fogok valami formás dobozt, pár csatlakozót, kábeleket, és hozok
(húzok) az előerősítőmből egy tartalék ki és bemenetet az asztalomra. Mennyivel
könnyebb lenne kipróbálni egy magnót, ha kéznél (pontosabban szólva közel)
volnának a lehetőségek. Például a múltkor bementem a raktárba és az összes
előforduló eszközünk dobozát jó alaposan megszemléltem. Valami csak illik
méretre, vagy fazonra, kialakításra, ehhez a viszonylag egyszerű feladathoz.
De persze nem. Ráadásul ezen akciómnak (mint azt már megszokhattuk) újfent
az lett a vége, hogy összeszedtem egy egész szatyor szemetet.
De erről majd egy elkövetkező alkalommal...

A fehér kábel hozza a jelet a hangkártyától. Mi az, hogy 10 nanós
csatolókondenzátorok? Lehet, hogy ezek miatt nincs elég mély hang?
Rátettem párhuzamosan egy 1 mikrós kondit. Előkerültek a mély hangok.
Gondoltam meg van oldva a probléma. Ja. Már megint csak gondoltam...

Innen meg egy tápszűrő kondi hibádzik. Lehet, hogy ettől van az a kis zúgás?
Meg a nagy túróst! Ha berakom a hiányzó kondit, jobban zúg.
Szóval nem véletlenül lett az a kondi kihagyva.

Kicseréltem a két 10 nanós kondit 1 mikrósra. Gondoltam itt nagyobb sikerem lesz.
Ja. Már megint csak gondoltam...

Aztán gyorsan visszacseréltem a kondikat az eredetiekre. Már persze csak azért, mert
a lepkehangszín mély részének felső kondenzátorába trafáltam bele. Igaz ugyan, hogy
a mély hangok ettől megjöttek, de egyből hatástalanná is vált a hangszínszabályzó.
Ellenben piszkálódás közben megtaláltam a zúgás okát. A megoldást a képen
átvonuló csupasz drót jelentette, amivel testre kötöttem a potméterek
hiányzó árnyékolását. Ha nem is nagy, de mégiscsak haladás.

A magas hangszín gombja hallható változást idéz elő, a mély hangokat szabályzó gomb ellenben sajnos nem. Ez nem azért van, mert nem mennek át a mély hangok a kamerán, hanem a valóságban is így van. Nem mondom, hogy nem csinál semmit a mély hangszín gombja, de komolyan fülelni kell hozzá. És ez nem ám az elrontott, hanem a már helyreállított (eredeti) állapot! Az alig hallható változás oka az, hogy a mély hangszín gombja mindössze +/- 6 dB-t szabályoz, miközben a magas gomb +/- 15-öt. Lehetne azt mondani, hogy ez hiba, de egyszerűen nincs annyi szusz ebben a dobozban, hogy tudjon mit kezdeni 15 dB plusz basszussal.

Menjetek szépen az új gazdátokhoz.
Persze nem mentek, hiszen hallgatnak is ezek rám...

Szóval teljesen hiába beszéltem nekik, nem mentek ezek sehova.
Nekem meg nem volt kedvem, így csak az előszobáig jutottak.

Olyanok ezek a hangszórók! Én kiviszem őket, mikor nem látom visszasomfordálnak.
Persze az úgy van, hogy én voltam a tettes. Gondoltam mielőtt eljutnak az új
állomáshelyükre, rámérek műszerrel az átvitelre. Vajon azt mérem-e,
amit hallottam? No! Ez kétszeresen is értelmetlen. Egyrészt már
miért mérnék mást? Másrészt minek hoztam be a hangfalakat
az előszobából, mikor van két pont ugyanilyen az asztalon.
Mondjuk az enyém kicsit sárgább, de az csak az idő vasfoga.
Ez is egy hülyeség... Ezek a dobozok ugyanis éppen egykorúak.

Ezek a csatlékok meg olyan sűrűn vannak, hogy egy kicsit teríteni kéne őket szét fele, mert már nem tudom betolni tőlük a helyére a fiókot. Már ki is ürítettem egy másik rekeszt, hogy legyen hová szétrendezni, csak most meg ugye rendszerezni kéne őket.

Bonyolult dolog csatlakozókat felépítés szerint válogatni. Akkor inkább méregetek.
A piros ellenállás lesz a műterhelés. No nem azért, hogy a hangszóró változó
impedanciája ne hamisítsa meg a mérést, hanem csak azért, hogy ne
sípoljon a fülembe a mérőjel. Hogy ezt így kigondoltam, azonnal
el is ment a kedvem a feladattól. Félre is toltam a hangfalakat.

Először erre az amúgy borzasztó hangminőségű fülesre hergeltem egy új dugót.
Szerencséjére nem az enyém, mert tényleg olyan hangja van, hogy kár volt.
Mikor ezzel végeztem, nekiindultam a szobának újabb feladatot keresni.

Hát az meg mi? Persze tudom én azt... Már csak azért is, mert éjszaka
sikerült lerúgnom a szatyrot az M8 magnóról, s akkor meglestem.

Ez egy mozdony. Vagy azért tettem az ágy végébe, mert rosszul éreztem magam
a hiányától, vagy mert Norbi kollégám a kezembe nyomta, hogy javítanám meg.
Az is hülyén hangzik, hogy mozdonyhiányos az ágy vége, de úgy érzem, hogy az
is, hogy meg fogom javítani. Ez utóbbi azért lehet, mert Norbi botkormányba
épített videojátéka hosszú évek óta hever a polcomon javításra várva.
Most, hogy már felnőttek a gyerekek, minek azt elkapkodni?

Na jó. Kipofoztam. De tényleg csak azért, mert útban volt. Először úgy volt,
hogy külön cikk lesz belőle, de végül megúsztam (és a mozdony is)
elemcserével. Hát nem pont a lényeg maradt ki a videóból?

Mikor én voltam gyerek, még nem ment magától a mozdony, pláne nem sín
nélkül. Ráadásul még a hangját is nekünk magunknak (sanyarú gyermekkor)
kellett utánozni. (si hu hu) Ez meg megy magától, közben adja az élethű
hangokat. Hát mégis hogy fog így kinőni a gyerekben a fantázia?

Életemben most először van akkora körmöm (leszoktam a rágásáról), hogy az óra
állítóját ki tudtam vele húzni. Különös érzés, hogy van körmöm, és azt lehet is
használni valamire. Aztán pár nap múlva gyorsan meg is szabadultam tőle.
Nem szoktam én ehhez hozzá... Már úgy értem, hogy megvakartam
a fejem ahogy szoktam, aztán már vérzett is.

Na még ebbe a bicskába pótlok egy csavart, aztán jöhet a mérés.
Ekkor iszonyú zajt hallottam a fürdőszobából.
Ellenzi az ég, hogy készüljön e cikk?

A zaj forrása a mosógépünk volt, aki azt játszotta, hogy lerázza láncait.
Amúgy nem szokott ilyen hangos lenni, csak most...

...beleszorult egy medve, akit zajongás miatt büntetésből egyből fel is akasztottam.

Andi mindeközben a nagyszoba (csak egy van) rejtekében komoly fejlődésnek indult
a "hogyan készítsünk hülye állatokat" vonalon. Ha nem térítem el tevékenységétől,
még a végén eljut a vegyszeres polcomig, és akkor agyő benzin felirat, pá alkohol.
Jegyezhetem meg, melyik állat hasában mi lakik. Hogy ezt elkerüljem,
gondoltam főzök valami ebédet. Attól legalább elálmosodunk.
Ez azért jó, mert alvás közben nem készülnek újabb állatkák.
Persze az is igaz, én sem haladok alvás közben ezzel a cikkel...

Ilyenkor következik az, mint ami az előbb történt a fürdőszobában. A pár képpel
fentebbi videón látszik, hogy a kád tele van piszkos vízzel. Eldugult a lefolyó.
Kénytelen voltam bedugni a kádat, amíg ki nem tisztítom. A kézihajtányos
csőgörényem nem leltem, ezért azzal dolgoztam amit találtam. Ez jelen
esetben egy villanyszerelők által alkalmazott behúzó szalag volt. Tényleg
csak néhány perc, és már le is folyik a víz, indulhat a következő adag mosás.
Érdekes, de mintha még mindig vizes volna a fürdőszoba. A változatosság kedvéért
megfordult a víz iránya. Most nem a padlóösszefolyóból tart a mosógép felé, hanem
a mosógépből folyik. Úgy néz ki, hogy ma nem lesz ebéd. Szerencsére megúsztam
annyival, hogy visszavágtam egy csövet. Ellenben a konyhában nem megy
az elszívó. Mondom én, hogy ma nem lesz ebéd! Ha szerinted
ez mocskos, akkor nézd meg mit szedtem ki belőle!

Hiába minden kertelés, egyszer csak lemértem amit szerettem volna.
Az eredmény ez az Excel táblázat lett. Nem állítom, hogy látványos.

Így azért sokkal szemléletesebb, hogy milyen szépen (?)
esnek a mély hangok.

És az előbbi nem különösebben szép átvitelen még rontani
is lehet, ha letekerem a mély hangszín gombot.

Ha feltekerem, akkor persze javul a helyzet, de nem sokat.
Pont ezt hallottam fülre is. Vagyis hiába tekerem fel a mély
hangszín gombot, nem történik semmi. Illetve csak annyi,
hogy 100 hertz környékén megemelkedik a torzítás.
Ez nem hiba, hanem a mérőrendszer (szoftver)
túlvezérlődésétől (hibás kalibráció) van.
Annyi érdekes van itthon, hagyjam
már abba ezt a hangfalat...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.