Szerintem ez is működik, ezért ezt a példányt sem lenne tanácsos bántanom. Amúgy a LED-eket természetesen magam barkácsoltam bele, bár a piros már hiányzik. a lyukból. Mikor épp fűtött akkor a piros világított, mikor meg nem, akkor a zöld. Vagy esetleg fordítva, mert ugye más megoldás már nincs.

   Íme egy gumi kábelkivezető, mint törésgátló. Amúgy a páka kábele általában itt szokott eltörni. Mikor eltörik, akkor az ember levág a kábelből néhány centit, majd mikor bele akarja forrasztani a pákába a kábelt, akkor egyből rájön, hogy valami baj van. Már úgy értem, hogy nincs kéznél másik működőképes páka. Velem ez többször is megesett. Ez pont ugyanaz az eset, mint mikor a szétesett fúrógépbe kell fúrnunk egy lyukat, vagy a flex valamelyik alkatrészéből kell levágnunk.

   Valóban ennyire könnyű kicserélni a hegyet a pákában. Ha be van kapcsolva, akkor persze vagy szerszámmal kell, vagy sokkal gyorsabban! Persze csak addig könnyű cserélni a Weller páka betétjét, míg újszerűnek mondható. A cikk elején bemutatott, általam régóta használt darabhoz hegycserekor már kombinált fogó dukál!

   Ennek pedig leesett a hátsó végéről a lényeg. Bal szélről hiányzik az a kis kupak, ami a megfelelő hőfok elérésénél elveszíti a mágnesességét, s ezzel kikapcsolja a páka fűtését, hiszen ennek a pákának tulajdonképpen ez a lényege.

   Ezen a pákahegyen (ami amúgy egy 6-os csavar) egyáltalán nincs a hőkapcsolót vezérlő mágnes, így ezt a fűtőbetét feltolja vörös izzásig! Hogy mégis mire jó egy ilyen rém krehácsolt pákahegy utánzat? Elmeséljem? Úgysem úszod meg...

   Szóval az úgy volt, hogy a Thököly úti tévés maszeknál épp volt a kirakatban néhány SANYO STK078-as IC. Részemről tudtam, hogy mire való, ugyanis láttam a Rádiótechnika újságban a leírását. Ez egy 30 wattos végfok IC, amiből szinte pillanatok alatt lehet igen jó minőségű erősítőt építeni. Mivel akkor épp semmire sem kellett, nem vettem belőle. Még legközelebb sem vettem. Aztán egyszer csak rávett valami, és vettem belőle mindjárt két darabot. Nem egész 300 forint volt darabja. Ez még a 80-as években is nagyon olcsónak számított!
   Aztán egyszer egy délután unatkoztam, mire fel kimartam az erősítők panelját, beültettem az alkatrészeket, megtekertem a trafót, felcsavaroztam a hűtőbordákat meg a csatlakozókat a doboz hátuljára, bekapcsoltam, szólt. Egy normális erősítő méretű dobozról volt szó, ami úgy 10 centi magas, 25 centi mély, 40 centi széles. Bal oldalt hátul volt a dobozban egy trafó, előtte két kondi a diódahíddal mint tápegység, jobb oldalt hátul a két gyufás skatulya méretű panel, elől középen a hangerő, jobb szélen a balansz, bal szélen meg a power gomb. Vagyis a doboz nagy része teljesen üres volt, ezért azt gondoltam ki, hogy építek bele még valamit, bár egy végfokba a felsoroltakon kívül nem kell semmi.
   Az előlap már készen volt. Sima műanyag lap. Egy hatalmas üres hely volt az egész! Nem nézett ki rosszul, de olyan üres volt mint maga a doboz. Az jutott eszembe, mi lenne, ha LED-ekből spektrum analizátort építenék. Rajzolgattam, tervezgettem, megszületett az elképzelés. A LED-eket már korábban megvettem, mert épp olcsón adták őket valamelyik boltban. A szocialista kereskedelem már csak ilyen volt. Mármint azt vettük amit éppen kapni lehetett, pláne ha olcsón is adták. Épp egy hosszú hétvége volt, boltok zárva.
   Mivel szokás LED sort vezérelni? UAA170-es IC-vel. Mondom boltok zárva! Akkor marad a diszkrét alkatrészekből felépített LED sor vezérlés. Aki kicsit is ért hozzá, az tudja, hogy ehhez kurva sok alkatrész kell! Mondom hétvége, boltok zárva! Nem is olyan régen bontottam egy szekrény méretű még tranzisztoros számítógépet, aminek a paneljaiból elképesztő mennyiségű OC1072-es tranzisztort termeltem ki. A tranzisztorok környezetében rengeteg azonos értékű alkatrész volt. Ezeket kiszórtam az asztalra, majd azt mondtam, hogy ezek fogják vezérelni a LED sorokat. (illetve oszlopokat, hiszen majd függőlegesen állnak)
   Ez persze nem igazán bonyolult dolog, megy / nem megy alapon is viszonylag gyorsan összeállt a kapcsolás. Egy oszlop öt LED-ből állt, oldalanként öt oszlop volt, azaz 50 LED-et vezéreltek az áramkörök. A doboz lényege - a végerősítő - két apró panel volt a doboz hátlapján. Ezzel szemben a LED-ek vezérlése csak négy darab tenyérnyi méretű panelre fért fel. Annyi alkatrész volt a paneleken, hogy fél éjszaka toltam a pákát!
   Nézegettem mivel tudnám a paneleket rögzíteni, milyen széles műanyag csík kell hozzájuk. Pont olyan széles, mint a normál irodai egyenes vonalzó. (ugyanis éppen azzal mértem) Így esett meg, hogy beépítettem a vonalzómat az erősítőbe.
   Már kezdtek összeállni a dolgok, mikor észbe kaptam. Ötven darab lapos szögletes LED, az pontosan ötven darab téglalap alakú lyuk készítését jelenti az előlapra. Egy ilyen lyukat még kireszelek tűreszelővel, és ha kell akár még tízet is! De ötven lyukat nem fogok kireszelni!
   A közbejött probléma gyors és egyszerű megoldására született a fenti képen látható lyukasztó szerszám. Befogtam a Weller pákába, megvártam míg rohadtul felmelegszik, majd az előlapra hátulról felrajzolt vonalas minta alapján cupp cupp cupp, és még ugyanez negyvenhétszer. A csavarformázással és a lyukasztással együtt alig volt néhány perc az egész. Kicsit ugyan még sorjázni kellett a lyukakat, de azt nem volt nehéz.
   Ugyan próbáltam elégedetten nézegetni a szitává lyuggatott előlapot, de nem tetszett. Olyan hülyén mutatott rajta a sok LED, hogy csak na! Ekkor fogtam és peremet készítettem az előlapnak. Tulajdonképpen körben felragasztottam rá egy újabb keskeny réteget. Az így kialakult hatalmas méretű de sekély lyukba pedig beleszabtam egy Csehszlovák lemezjátszó sötétszürke plexi tetejéből a szükséges méretű darabot. Az előlapot feketére festettem, a szegély körben matt alumínium tapétát kapott, a plexi meg ugye ránézésre fekete volt. A plexit rögzítő csavarok természetesen a forgatógomb alá kerültek. Amíg az erősítő ki volt kapcsolva, csak egy nagy fekete lap látszott néhány kósza gombbal. Mikor bekapcsoltam, csak a power LED pislákolt az előlap mögött. Viszont mikor megszólalt, akkor beindult a fényjáték a plexi előlap mögött. Haverjaim csodájára jártak! Karcsi barátom el is kunyerálta. Majd ha legközelebb bedöglik az erősítő, s javítani hozza, akkor majd kap egy alapos fotózást.

   Ugyan mikor mindössze 50 forintért megvettem, akkor még fogalmam sem volt róla, hogy végül mire lesz jó, de ugye, hogy most is mennyire kellett! Amúgy papírmaszkos üveges diák összeszorításához való. THX az infóért Bámer Balázs!

   Az asszony rákérdezett: Miért szedted szét a pákát? (mintha amúgy nem olvasná a szétszedtemet...) Ez olyan jól hangzott, gondoltam bevágom ide a cikk végére az amúgy természetesen újraforgatott jelenetet. Fogtam a kamerát, s ez lett belőle...