Szó se róla, még magam is látom, hogy ez bizony rettenetesen néz ki, de az az igazság, hogy valóban csak ennyire futja a tehetségemből. Már úgy értem, hogy a számítógépes szerkesztési tudásomból, ez a rettenet ugyanis úgy készült, hogy lefényképeztem az egyes összetevőket, majd berakosgattam a képeket egy Excel táblába, plusz feliratoztam. Innentől aztán egy hosszadalmas, ábrándozós, tétova (megjegyzem sikertelen) kísérlet következett a gombok és a többi bigyó legalább úgy nagyjából arányos méretre történő hangolására.
   Ezt a valamit aztán igen sokáig nézegettem. No persze nem közelről (annyira azért nem vagyok bátor), hanem úgy, hogy feküdtem az ágyon, miközben egyrészt az elalvással, másrészt pedig az ennél értelmesebb elrendezéssel kísérleteztem. (megjegyzem az elalvás az értelmesebb elrendezésnél sokkalta jobban ment)

   Bár a főbb vonalak már rég összeálltak, csakhogy már megint ott tartok, mint ahol eddig szinte mindig szoktam, vagyis a doboz kérdésénél. Hiába gondoltam ki, hogy fogok két fadarabot, összecsavarozom őket, s amíg nincs jobb, addig az lesz a doboz (jó, akkor csak egy puszta váz), ha egyszer nem tetszik az ötlet.
   Hogy miért nem? Azért nem, mert van egy olyan érzésem, hogy ha ezt a monitor célú erősítőt két egymáshoz csavarozott fadarab alapon összerakom, akkor nincs az rettenetes indíttatás, ami valamikor később képes volna rávenni a letisztázására.
   Mivel gombokat nyomkodni könnyű, vagy legalábbis kevésbé fárasztó mint fúrni és fűrészelni, így nekiestem az Internetnek. Mit lehet azt tudni? Hátha akad valami olyan, ami megindítja a fantáziámat. Pláne olcsón megvehető!
   Bár végül mind az 1163 darab felkínált dobozt megtekintettem, sajnos egyik sem nyerte meg tetszésemet. No nem mintha annyira finnyás lennék, hanem csak egyik forma esetében sem mondhattam ki: - Na ez az! Ez kell nekem!

   Mivel a hangszóró mérete fix (vagy legalábbis mikor itt tartottam, akkor épp azt gondoltam róla, hogy az), ezért nekiálltam az újra és újra történő újratervezésnek. Próbáltam úgy, hogy nem magasabb a doboz a hangszórónál, mint ahogy úgy is, hogy mégiscsak magasabb.
   Aztán volt egy olyan elképzelésem is, hogy a hangszóró nem a doboz elejére, hanem valamelyik oldalára kerül, és akkor bőven elférek a többi gombbal és kapcsolóval az előlapon.
   A harmadik elképzelésem szerint a hangszóró lett volna felül, míg a gombok alul. Ez egy nyúlánk doboz lett volna, ami amúgy nem nézett volna ki rosszul, csak valahogy úgy éreztem, hogy a hosszúkás formája miatt nem igazán állna valami stabilan a lábán.

   Mivel semmi értelmes eredményre sem jutottam (ez mondjuk nálam egy általános alapállapot), felmásztam a székre, majd újra levettem a polc tetejéről a yaxley kapcsolós dobozt.
   Innentől aztán már azzal a válogatós játékkal szórakoztattam magamat, hogy melyik kapcsoló használható, vagy épp kombinálható össze a másikkal. Sajnos az jött ki eredményül, hogy bár szerencsére vannak hasznosítható állagú kapcsolóim, ezek azonban egyrészt szerencsétlenül nagyok, másrészt pedig nem kombinálhatók össze.
   Már úgy értem, hogy volt egy olyan tervem, hogy a csőtengelyes yaxley mögé beteszek egy potmétert, vagy akár egy újabb kapcsolót. Na most a potméter még csak hagyján, az újabb kapcsoló ötletét azonban igen gyorsan elvetettem, mikor rájöttem, hogy a skáláját az előlapra képtelen lennék értelmesen felrajzolni.

   Hogy mi a csudát mérek a mérőszalaggal? Na jó, elárulom... A szobámban található könyvespolcokról vettem méretet. Hogy minek ez nekem? Nos azért kell, mert valahonnan csak el kell indulnom a doboz méreteinek meghatározásával.
   Mivel a polc 19 centi mély, így már meg is van a készülő erősítő dobozának egyik mérete. Mert ugye hova teszem az erősítőt, mikor épp nem használom? Igen, eltaláltad, természetesen fel a polcra. Na most ha azt szeretném, hogy ne lógjon le róla, akkor nem lehet a doboz mélysége a képen látható 19, hanem csak 18 centi. Ettől persze a gombok még ki fognak lógni a könyvespolc síkjából, de ezt egyrészt (legalábbis jelenleg) nem igazán éreztem problémának, másrészt ha úgy jön ki a tartalom, vagyis nem kell befelé ekkora hely, akkor még mindig vehetem kisebbre.

   Ez a másik mérés már a függőleges méretet határozza meg. Mert ugye ha be szeretném dugni a dobozt a polclapok közé, akkor nem lehet 21 centinél magasabb. Illetve 20-nál, hiszen kell legyen felül némi hely, hogy a doboz majd ne akadjon be.
   Na most az előbb említett 20, az már csak 19, hiszen kell egy centi hely a doboz gumilábainak is. Ha meg már 19, akkor miért ne lehetne az előző méret mintájára ez a dobozméret is éppen 18 centi?
   Azt kell mondjam, most, hogy végre nekiálltam, meglepően könnyen megy nekem ez a méretmeghatározás. Sajnos van egy (még ha csak egy lenne...) rossz tulajdonságom, mégpedig az, hogy folyton túlkombinálom a dolgokat.
   Most például az a kérdés merült fel bennem, hogy mi van akkor, ha bármiért kevés lesz az előlap magasságának az a 18 centi. Akkor nem erre az éppen mért polcra teszem a műszert, hanem valamelyik másikra, ahol nem lógnak egymásra a polclapok. Másutt a hely ugyanis 22 centi, abból kettőt levéve meg 20-at kapok eredményül, ami csak elég lesz már. Már ha a 18 valamiért tényleg kevés lenne.
   Na aztán itt mindjárt felmerült egy olyan dolog, amit aztán végképp nehéz, ha nem egyenesen képtelenség előre meghatározni. Ez a doboz szélessége. Ez sajnos nemcsak a gombok mennyiségétől, de még a méretüktől is függ! Pláne a gombok mögé szerelt forgatnivalótól! Mert ugye hiába kicsi a gomb, ha nagy mögötte a yaxley.

   Mivel a doboz harmadik méretét nem tudtam olyan egyszerűen meghatározni, mint ahogy az első kettőt sikerült, ezért nekiálltam inkább egy az első két mérethez hasonlóan kideríthető mérési feladatnak.
   Ez pusztán annyiból állt, hogy megmértem a centivel, miszerint kijön-e a laminált padlóból a készülő (tudom, a "készülő" azért túlzás, de akkor is folyton ezzel bíztatom magamat) erősítő doboza. Jelentem alássan igen, éppen kiadja!
   Hogy aztán ebből az anyagból készül-e a doboz, vagy sem, az egy jó kérdés. Megmunkálni ugyan könnyű, relatíve szép, azonban nem túl masszív, illetve a jelenlegi eszközeimmel az éleknél nem tudom szépen illeszteni. Mármint vagy az egyik, vagy a másik, de valamelyik lap vastagsága (ahol nincs laminálva) biztosan kilátszik. Erre persze vannak mindenféle csuda megoldások. Például lehet kapni olyan profillécet (20x20-as "L" alakú), ami épp az ilyen illesztések eltakarására készült. Aztán megcsinálhatom az előbbi fazont akár alumíniumból is, díszként felcsavarozva, esetleg műbőr burkolattal, ami egyben a készülék lábául is szolgál. No de hagyjuk ezt, mert ezek a részletek jelen pillanatban még nagyon a jövőbe mutatnak.

   Ami viszont igenis a jelen, az a doboz szélességének meghatározása. Ez a méret az aranymetszés szabályai szerint 29 centire adódik. Ennek az aránynak az a lényege, hogy a szem számára tetszetős.
   Az persze jó kérdés, hogy elférnek-e a gombok és a többiek egy 18x29 centis előlapon. Ezt persze semmiből sem tart kipróbálni, hiszen elég hozzá papírból kivágni az adott méretet, majd rápróbálgatni a gombokat.
   Mivel ehhez nem volt kedvem, ezért azt találtam ki, hogy átteszem az eddig elkészült képeket a kameráról a számítógépre, megszerkesztem, bekeretezem, meg a többi szokásos ilyenek.
   Na most mikor a képeket másoltam volna a kártyáról a megszokott "eredetiek" nevű könyvtárba, az meglepő módon nem volt üres, pedig amúgy az ilyesmiben (már feldolgozott képek valahová máshová mentése) rendes vagyok.
   Meglepő módon nem az előző fejezet képeibe futottam bele (azokat ugyanis korábban eltettem onnan a helyükre), hanem rettenetesen régiekbe. Szóval a következő néhány kép még valamikor 2012-ből származik, minek okán le sem tagadhatnám, hogy ez már egy igencsak régóta húzódó project.

   Akkoriban úgy terveztem, hogy fogom a papírt és a ceruzát, leülök velük valami kényelmes helyre, majd addig-addig firkálgatok, míg csak ki nem jön belőle valami. Igaz ami igaz, valóban így indult ez a project, csak becsúszott az elképzelés és a kivitelezés közé néhány, az erősítő megépítésének szempontjából haszontalan év.
   Bár tettem a felkutatására egy (sőt több) erőtlen próbát, de nem lett meg a képen látható mappa, pedig mondjuk ceruzával rajzolni jól lehetne bele. Már ha tudnék. Mármint rajzolni. Mondjuk egyenes vonalakat még csak-csak, no de köröket...

   Ez is egy évekkel ezelőtti kép. Mint ahogy a mappát, úgy ezt a hangszórót sem sikerült megtalálnom. Mondjuk arra már lusta voltam, hogy belenézzek a pincei hangszórós szekrénybe, illetve a rádióépítős dobozaimba.
   Ez a formájú hangszóró akkor jönne jól, ha egyrészt kívülre szerelném, másrészt kerekded formát adnék az egyes összetevőknek. Természetesen - mivel bőven volt rá időm - az idők folyamán született egy ilyen fazonú elképzelés is. A műszer is a hangszóróéhoz hasonló tokban lakott volna, valamint esetleg a hangerő potméter is. Persze hol vagyok én képes ilyen, mondhatni futurisztikus formákat előállítani? Természetesen elárulom, hogy sajnos csak gondolatban. Mondjuk van a pincében egy mini faeszterga, de mire én azzal megtanulok bánni...

   De persze ha nem megy a kör, akkor megmaradhatok a szögletes formáknál. Erről a hangszóróról momentán tudom, hogy a pincei fiókosban lakik a többi között. Ezt speciel direkt erre a célra vettem. Mármint a monitor erősítőhöz.
   Volt egy olyan elképzelésem is, miszerint fogok egy teljesen szabvány dobozt, mondjuk olyat, mint amilyenbe a frekvenciamérőt vagy a jelgenerátort szereltem, majd felcsavarozok a tetejére egy ilyen formájú hangszórót. Ez bármilyen hülyén is hangozzék, a próbák szerint egyáltalán nem nézett ki annyira rosszul!

   Aztán futott még egy olyan elképzelésem is, hogy kirántok a szekrényből egy rádiós magnót (ezeket azóta szerencsére már mind szétszedtem és bemutattam), majd a rádió részét kivágva, a felszabaduló gombokat felhasználva, a külalakot egyáltalán nem nézve, átberhelem valamelyiket monitor célú erősítőnek.
   Erről a hülye tervemről szerencsére (vagy épp sajnos) időközben lemondtam. Mondjuk az még mindig előfordulhat, hogy az MK-27-es, vagy az MK-29-es magnó erősítőjét fogom felhasználni.

   Mi sem bizonyítja jobban, hogy az anyaggyűjtés már 2012-ben elkezdődött, mint ez az akkoriban a melóhely folyosójára kihelyezett szünetmentes tápegység, amiről természetesen elkerülhetetlenül lecsentem ezt a csinos kis krómozott műszerfület. Emlékeim szerint ebből van a kisebbik táblaműszer is, meg a háromfázisú trafó is, meg ki tudja még mi minden. Hogy a képen látható fül hová lett, arról mára már szintén csak igen halovány emlékeim maradtak.

   Ez egy ikerjelfogó. Ezt is kifejezetten azért gyűjtöttem be, mert alkalmasnak láttam a készülő erősítő befogadására. Később sajnos kénytelen voltam róla lemondani, de csak mert egyrészt vasból van, amit nehéz megmunkálni, másrészt kicsi (vagy az igényeim szaladtak el), harmadsorban pedig annyira nem akart vele összeállni a kép, hogy utólag már nem is értettem a kezdeti lelkesedésemet.

   Ezek itt úgynevezett főnök-titkári kulcsos készülékekből kiberhelt foglalatok és lámpaburák. Mikor én ezekhez hozzáfértem, az még valamikor a 90-es évek előtt volt (később levált a Matávról a Comex, mint alközpontos üzletág), de nem dereng, hogy akkoriban ez a mai lett volna a cél.
   Ez persze nem jelenti azt, hogy a jelen cikk keretében elkészítendő műszer ne lett volna mindig is hasznos tagja a mérőparkomnak, mint inkább csak azt jelenti, hogy valamiért mindig is lusta voltam elkészíteni.

   A zöld lámpácska azt fogja visszajelezni, hogy üzemkész az erősítő (vagyis gyakorlatilag azt, hogy be lett kapcsolva), miközben a piros társa majd arra fog figyelmeztetni, hogy ki van kapcsolva a belső hangszóró.
   Ezek a terveim természetesen csak akkor lesznek valóra válthatók, ha sikerül megtalálnom azt a dobozt, melybe ezeket az alkatrészeket még valamikor 2012-ben elrejtettem.

   Mivel még látványosan nincs ott a bútor tetején az azóta már rég elkészült pult, illetve az oldalsó kiegészítés, így még ez a kép is 2012-ben készült. Körbenéztem a lakásban, de semerre sem láttam azt a diafilmes dobozt.
   Mivel semmi kedvem sem volt lemenni a pincébe, így valami más elfoglaltság után kellett nézzek. Egy darabig ugyan jól elvoltam a szokásos házimunkával (zoknik párosítása, hasonlók), de aztán csak vissze evett a fene az erősítőhöz.

   Szoktam volt mondani, hogy időnként előfordul, hogy az életem programját tartalmazó mágnesszalag menetei között áthallás keletkezik. Ezt persze lehet marhaságnak minősíteni (amúgy magam is belátom, hogy az), no de milyen dolog már, hogy a kockás füzet lapja pontosan 29 centi széles? Na ugye, hogy na ugye!
   Kivágtam egy oldalból a szükséges méretet, majd elkezdtem rajta immáron a gyakorlatban, mármint nem a számítógép képernyőjén tologatni az előlapra kerülő összetevőket. Azt kell mondanom, ha már készen lenne, semmi bajom sem lenne ezzel az elrendezéssel.
   Ez persze nem jelenti azt, hogy neki ne álltam volna összevissza tologatni a dolgokat a kockás füzetlapból képzett ideiglenes előlapon. Ez egy nagyon jó játék! Én legalábbis olyan jól elvoltam vele, hogy a vége felé már majdnem bele is aludtam!
   Mikor kimentem kávéért, akkor történt, hogy véletlenül majdnem felrúgtam a sarokban elhelyezett üres gázpalackot, amit már napok óta nem voltam képes levinni a pincébe. Magát a gázpalackot és az adódott nagyszerű alkalmat megragadva, már száguldottam is a lépcsőn lefelé!

   Aki esetleg nem találta volna ki, ez itt a lomos pincei asztal. A kamera doboza teljesen alkalmatlan a feladatra, mint ahogy az Orivohm és az Oripons műszerek doboza is. Miután ezeket ilyen sikeresen megállapítottam, menten rájöttem, hogy még véletlenül sem ezek miatt vagyok itt.
   Olyat kószáltam a polcok között, minden egyes zugba kíváncsian benézve, hogy a teljes sikertelenségem rettentően elkeserítő volt. Sem a keresett apró műanyag dobozt nem találtam meg, sem semmi olyasmit nem leltem, ami képes lenne befogadni a monitor célú erősítőt. Ekkor mérgemben nekiálltam rámolni.

   Mire fel egy percen belül előkerült a keresett doboz. Hogy ne kelljen keresgélni, épp a kép közepére szerkesztettem. Aztán ahogy itt álltam, és csak bámultam azokat a színes dobozokat, mindjárt beugrott róluk, hogy terveim szerint ezeknek már rég nem volna szabad ezen a helyen állomásozniuk. Pláne bemutatatlanul nem! Persze én, meg az én mindig nagyszerű terveim...
   Itt amúgy nemsokára akkora pakolászás lesz, hogy napokig nem leszek képes belőle kikeveredni. Már rendbetettem az alkatrészeket, a csavarokat, a kábeleket, és még a trafókat is. Az utolsó, a legnagyobb falat maradt a végére, ami az anyagok csoportját jelenti.

   Kinyitottam az apró dobozt, de abban igen sajnálatos módon csak ezt a felemás műszerfül párost találtam. Arról eddig mondjuk még szó sem volt, hogy ilyen kiegészítő is lesz rajta, de nekem az ilyesmi döntés (legalábbis az álmodozás szintjén) nagyon gyorsan megy.
   Ezek azért valók egy műszerre, hogy egyrészt legyen minél fogva megragadni, másrészt mivel szélről vannak, így a gombokat is védik. Hogy aztán találok-e két egyformát, illetve méretesetet, valamint felszerelem-e őket, az egy nagyon jó kérdés!

   Mielőtt elhagytam volna a lomos pincét, minden egyes szem előtt lévő tárgyat alaposan megszemléltem, mégpedig egyrészt a használhatónak tűnő gombok, másrészt az esetleg mégiscsak felhasználható doboz szempontjából. Mit ne mondjak, volt ám rettegés szegény masinák között! Ennek a távközlési műszernek például a gombjaival szemeztem. Persze a dobozába is jól beleférnék az erősítős projektemmel, ez azonban túl nagy, mármint magas lenne ahhoz, hogy a hallban normális módon el tudjam helyezni.
   Már majdnem ott tartottam, hogy kihúzom a polcból és megnézem, hogy vajon összébb fűrészelhető-e, de aztán inkább legyintettem rá egy nagyot, majd elmentem műszerfülekre vadászni.

   Mióta rendbetettem a fáspincében a lomokat, csináltam polcot a csavaroknak, aztán még egy polcot, majd egy harmadikat is, amire végre már tényleg a csavarok kerültek oda, azóta akkora itt a rend, hogy valóságos élvezet elővenni valamit!
   Most is egyszerűen csak kihúztam a polcból a bútorfülek és gombok feliratú dobozt, és már ott is volt előttem amit kerestem. Ráadásul még letennem is volt hova, bár ez itt az elektromos szerszám letevős polc sarka.

   Miután a pincéből végre feljöttem, egyszerűen nem volt meg a korábban kivágott papír. Még az ágy alá is benéztem, hátha levitte az asztalról a huzat, de végül itt lett meg. Hogy mit keres ott? Nos odapróbáltam, hogy valóban odafér-e. Jelentem igen!
   Itt aztán újra alaposan átgondoltam ezt a doboz dolgot. Mert ugye az még nem lett tisztázva, hogy az előlap elfedi-e a dobozt, vagy belecsusszan. Amennyiben az utóbbi, akkor körben a laminált padló vastagságával, vagyis úgy egy centivel kisebb lesz az előlap.

   Az előlap méretcsökkentésének részemről nem örülnék. Bár zsúfoltnak nem nevezném, de arról sincs szó, hogy kopasz volna. Itt aztán újabb hatalmas adag gombtologatás következett. Mert ugye szempont, ha annyi nincs is, mint égen a csillag, de attól még rengeteg van!
- A műszernek fent kell lennie, hogy majd mindig lássam.
- A kimenti szintszabályzó kapcsolónak távol kell lennie a bemenettől.
- A fejhallgató kimenetnek is távol kell lennie a bemenettől.
- A hangerőszabályzónak távol kell lennie a többi nagy gombtól. (láthatóság)
- A hangszín gomboknak a hangerő közelében kell lenniük. (logikailag)
- A zöld lámpácska a hálózati kapcsoló fölé kell kerüljön.
- A piros lámpa a fejhallgató csatlakozó fölé. (ennek aktivitását jelzi)
- A bemeneti osztó a kimenettől távol, a bemenethez közel legyen.
- A kapcsolók mellé oda kell férniük a felirataiknak.
- A forgatógombok köré pedig a skálának, vagy a feliratoknak kell odaférniük.
- Semmi sem lehet a doboz széléhez túl közel. (a mechanikai stabilitás miatt)
- A műszer fülei nem akadályozhatják a gombok kezelését.
- A gombok nem akadályozhatják a műszerfülekbe történő belekapaszkodást.
- Ha volnának színes gombjaim, a hangerő piros lenne. (mondjuk lefújhatom)
   Ha nem lennék lusta, ezeket a bármilyen okból, de nagyon fontosnak tartott szempontokat akár napestig sorolhatnám. Ez persze korántsem előlegezi meg azt, hogy a szempontok figyelembevételével készült konstrukció hibátlan lesz. Részemről ebben egészen biztos vagyok, bár nem elméleti, mint inkább csak tapasztalati úton szerezve az adott témáról élményeket. Mert ugye olyan nincs, hogy valami eszement hibát bele ne építsen az ember a konstrukciójába.
   Na most ha ez egy sorozatban gyártott termék lenne, akkor rá lehetne fogni, hogy csak egy próba, egy modell, egy béta verzió, mely kifogások egy pusztán egyetlen példányban előállított valaminél sajnos már nem állnak meg. Ezt ha elcseszem, akkor ez bizony már örökre úgy is marad! Lásd kiváló példának mondjuk a labortápomból áradó nagyfrekvenciás zavart, vagy a hangfrekvenciás feszültségmérőm esztétikailag kifogásolható előlapi elrendezését, valamint a kondenzátormérő ócska műanyag dobozát, a tekercsmérő rozsdás vasdobozát, valamint a wobler javíthatatlanul zsúfoltra történt összeszerelését.