Háromfázisú transzformátor
(már miért ne szedném szét ezt is)

Íme a szokásos előkészületek. Kiszedtem az asztalból a középső fiókot, hogy beférjen
a helyére a lábam. A székem háttámlájáról levettem az apró barna díszpárnát, hogy
rendesen tudjak ülni. Töcsök maci pedig át lett ültetve a kupac tetejére, hogy ne
pofázzon bele a munkába. Amúgy most épp azt a projectet futtatom, hogy
még a néhai melóhelyről hazahordott apróbb kacatokat pusztítom.

Már persze csak akkor, ha egy kétökölnyi háromfázisú transzformátor még apróbb
kacatnak minősíthető. Mondjuk az orsós magnóimhoz, meg a csöves rádióimhoz
képest tulajdonképpen az. Felmerül a kérdés, miszerint honnak került hozzám.

Meglátni és megszeretni csupán egy pillanat műve volt. Még szerencse, hogy sokkal
lustább (illetve megfontoltabb) vagyok annál, hogy csak úgy elsőre magamévá
tegyek minden lomot. Ezt is csak nézegettem hónapokig, mire eljött az idő.

A trafó (jobbra fent) látható az eredeti helyén. Ráadásul mindjárt kettő is volt belőle.
Nézegettem, nézegettem, de akkora csavarok tartották, melyekhez nem volt
illeszkedő csavarhúzó a zsebeimben. Gondoltam ennyi. Megúsztam
a trafószétszedést. Illetve nem én, hanem a trafó ússza meg.

Erre fel valaki kiszerelte a helyéről, s bedobta a szemétkupac aljába.
Gondolom miután kiszerelte rájött, hogy nem jó ez semmire.
Mondjuk szétszedtem alanynak megteszi. Aj jaj jaj!

Míg a trafó árnyéka balra, magára a trafóra a szomorú vég árnyéka vetül.

Juj! Hogy ennek mennyi lába van? Lapozzunk, mert ezt a részt úgysem értem.
Már úgy értem, mivel nem sok fogalmam van az óriás szünetmentes
(abból származik) működéséről, így e trafó szerepéről se.

Háromfázisú, három egyforma méretű csévével. A nem háromfázisú trafók
arányaiban nem így néznek ki, mert eleve csak a középső oszlopukra
szokás tekercselni. Ezt most hagyjuk. Majd egyszer tekercselek
egy trafót, és akkor majd megmutatom, hogy miről beszélek.

Túl sok lába van. Szóval nem jó ez nekem itthon semmire.
Mondjuk nem is azért hoztam haza, mintha kellene.

Első ránézésre jó kis trafóvasnak tűnik. Meglehet, szétszedés után nem is dobom ki.
Eltehetem üresen a többi közé. Mondhatni, innen már épp csak ő hiányzott!

Kimentem a szorítókból a csavarokat. Az a plexi kübli balra, az egy régebben
szétszedett óra maradéka. Illetve a "minden jó még valami másra is"
filozófia gyakorlatba való konkrét átültetése. Ezermester sej!

Egyelőre jól haladok. Mondjuk a csavarok már csak ilyen népek.
Tekerem őket, s ők ettől szépen sorjában szétforognak.

Ez a műanyag lapocskára szerelt csoki például épp jó lesz, mikor egy műanyag
lapocskára szerelt csokira lesz szükségem. Hát nem is tudom...
Most mit mondjak? De jó lesz! Vagy ég ne adja?

Gondoltam ripsz-ropsz, szemvillanásnyi idő alatt lepörgetem a bakelit lapocskákat
feltámasztó anyákat a négy csavarokról. Anyádat fogod ripsz-ropsz lepörgetni!
(gondolták az anyák) Márpedig itt minden anya az enyém! (gondoltam én)

Úgyis én vagyok az erősebb! (gondoltam elhamarkodottan)

Mi meg oda vagyunk lakkozva. (gondolták a csavarok)

Mikor majd szembe jő velem ama hősi feladat, miszerint a valamit a valamitől el kell
emelnem vagy egy centire, máris tudni fogom a megoldást. Már persze csak
akkor, ha hajlandó leszek addigra áttenni ezt a vasdarabot a vegyes
dobozból a "nagyvas" feliratú fiókomba. Mindenképp kétesélyes.
Mert ugye vagy átteszem, vagy nem. Mielőtt megtörténik, még
be kell fejeznem a szétszedtem projectet. Ahogy így elnézem
a felhalmozott bontanivalók mennyiségét, ez se holnap lesz!
Már persze csakis akkor, ha valaha egyáltalán befejezem...

A trafólemezeket összefogó csavarokat eredetileg varnish csőbe bujtatták.
De nem ez az érdekes...

Hanem az, hogy mivel a lakk légmentesen zárt helyen volt, még mindig
nem száradt meg. Persze hová is párolgott volna ki belőle a hígító?

A másik csavarra úgy rá volt ragadva, hogy mire lejött, mindent összemaszatoltam vele.
Amúgy a lakk egy ilyen műfaj. Valami borzasztóan sokáig eláll! Van a pincében
néhány dobozzal, amit még Reginától kaptam. Regina volt a raktárosunk.
Épp a múltkoriban gondoltam bele, hogy Regina már több mint tíz éve,
hogy elment nyugdíjba. Én meg még mindig azokat a lakkokat kenem!

Előszedtem a fiókból a trafóvas szétszedéséhez való szerszámokat.

Először ki kell szedni az "I" lemezeket. Ez egy un. "EI" vasú transzformátor.
Ez szó szerint azt jelenti, hogy "E", illetve "I" betű alakú vasakból lett összerakva.

Az első "E" vasat, illetve kettőt, merthogy ennél a trafónál kettesével vannak
berakva, a piros nyilakkal jelölt résznél fogva lehet kiütni a másik oldalra.

Pár apróbbat odakoppintottam, mire fel rögtön el is indult.

Jól látható, ahogy elcsúszott a lyuk a többihez képest a felső trafólemezen.
Fog ez menni kérem! (bíztam el magam tőlem telhetően rutinosan)

Kicsit klopfoltam még, kijött a vaslemez vagy egy jó centit, aztán megállt.

Próbáltam feszíteni a lyuknál fogva csavarhúzóval, erre elkezdett szétnyílni a lemez.
Ekkor fogtam egy harapófogót (jó, akkor homlokcsípő), s azzal húztam, illetve
feszítettem a lemezt a többi vastömeghez képest. Eredmény persze semmi.

Visszatértem a megszokott csavarhúzómhoz, amitől végül teljesen szétnyílt a lemez.
De innen már meg sem moccant! Akkor jöjjön egy ennél is brutálisabb módszer.

A kilógó trafólemezre ráfogtam a satuval, majd
nekifogtam kalapálni magát a trafót.

Ez egészen egyszerűen nem akarja, hogy szétszedjem!

Eddig csak úgy gondoltam, hogy háromfázisú,
de most már, hogy oda is van írva, biztos.

Kiütöttem az összes "I" vasat, majd megpróbáltam egyszerre több "E" vasat kihúzni.
Ez kérem egészen egyszerűen nem akarja nekünk megmutatni a belsejét!

Fel is adtam. Elég volt mára a rumliból!

Ha nem akarja, akkor nem akarja...

Rám nem lehet panasz! Én kérem igazán odaadóan püföltem!

Szereztem egy kisebb marék, két lyukkal ellátott vaslemezt.

Telik, egyre csak telik az újabb vegyes lomos doboz.

Ez mondjuk egy elég hülye vicc volt. Anyukám át szokott bújni a hátam mögött,
mégpedig a "maradj kisfiam, odaférek" szókombinációt használva. Aztán elszalad
a konyha irányába a szemetes kisvödörrel. Na kérem! Ez most nem jött neki össze!
Illetve de. Azonban kevésbé serényen, s igencsak két kézzel hurcolta a kisvödröt.

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.