Monitor célú erősítő építése
(csak úgy egyszerűen gombok)

Ezekre kellenének szép, vagy ha azt esetleg nem is, de akkor legalább megfelelő
gombok. A megfelelőt úgy értem, hogy a kapcsolókhoz olyan gomb kell,
aminek van valami olyan része, aminél fogva rendesen bele lehet
kapaszkodni, mert a yaxley elfordításához kell némi erő.

Lehoztam a minap boncolt HP multiméter mérőcsúcsait, majd a műszerzsinóros
dobozomat nem találván, ideiglenesen itt helyeztem őket el. A színes hasábok
is képbe kerülhetnek, mikor majd valamikor később, de azért nem olyan
nagyon sokára az erősítő dobozát állítom össze, vagy
már a paneljait erősítem fel.

Bár az LCD tévé nem, de a kép közepén sötétlő autóhangszóró a project része,
hiszen azt sikerült kiválasztanom a tömegből a nemes feladatra. Mint az később
kiderült, alapvetően helyes volt a döntésem, hiszen egyrészt jól szól, másrészt
méretileg is megfelel. Persze választhatok helyette valami mást, csak ugye
az lenne a jó, ha minél több stabil pont kerülne meghatározásra
ezzel az erősítő építős projecttel kapcsolatban.

A dobozban a forgatógombok vannak, a rózsaszín zacsiban a már említett LCD tévé,
míg a másikban az antennaépítős projecthez végre előtúrt csatlakozók. A fehér rúd
és a spárga pedig a paprikák felkarózásához kell. Mit ne mondjak, rendesen
felpakoltam magam. Mikor ez tudatosult, akkor nekiugrottam, majd
szép sorjában letudtam az összes feladatot. Ilyen is van, csak
sajnos egyre ritkábban fordul elő, pedig ennek kellene lennie
az alapállapotnak. Csak ugye öregszik az ember, s egyre lustul.

Ha már lustaság, akkor elárulom, hogy természetesen közben aludtam is egyet. Mikor
felkeltem, akkor megláttam ezt a dobozt. Ez sajnos nem csak azért van idetéve,
merthogy ez a wobler rengeteg mindenre jó, valamint szép is, hanem azért
is, merthogy ez számomra egy amolyan mementó. Konkrétan arra az
igen fontos dologra emlékeztet, hogy ugyan szálljak már vissza
a földre. Már úgy értem akkor, mikor épp valami olyasmibe
készülök vágni a fejszét, ami meghaladja a képességeimet.

Láttunk már olyan telefont, mint ami a dobozon szerepel, így most
nem róla lesz szó, hanem a dobozban elrejtett gombokról.

Ahogy ezeket nem különösebb lelkesedéssel nézegettem, egyszer csak támadt egy
tőlem megszokott marhaság kaliberű ötletem. Mert ugye mi lenne, ha fognék egy
darabka anyagot, leszabnám méretre, aztán kilyuggatnám és rácsavaroznám az
eddig összegyűjtött hozzávalókat. Már úgy értem, hogy az egész mindenség
az előlap hátuljára lenne felépítve. Bár egyszerűbb műszereknél akár
még ez a szerelési mód is megteszi, de amit elterveztem,
na az azért már túl bonyolult lenne hozzá.

Ezért a rengeteg forgatógombért emlékeim szerint mindössze néhány százast adtam.
Hogy nem emlékszem pontosan, annak az az oka, hogy ez még valamikor
90-es, de akár még az is elképzelhető, hogy a 80-as években volt.

Ezek kiestek, mert egyrészt nem hatos, hanem négyes
tengelyre valók, másrészt amúgy is picik.

Pedig amúgy milyen jól mutatnak... A pirosaknak még szárnyacskájuk is van!

Ezek már a válaszható gombok kategóriájából kerültek ki. Ha csinálnék
belőlük egy ilyen dupla összeállítást, esetleg kettőt vagy hármat,
akkor mindjárt kevesebb helyre lenne szükség az előlapon.

Apróbb probléma, hogy a nagyobbik forgatógombban M10-es menet van.
Ez persze egy alkalmas méretű beragasztott közbetéttel orvosolható.

Hiába vannak sokan, nem lesz nehéz közülük kiválasztani a célnak megfelelőket.

Mert ugye a yaxley kapcsolóra mindenképp valami ilyesmi gomb illik.

A gombba pedig hernyócsavar, amikből szerencsére szintén akad készleten.

Választottam többféle feketét és pirosat is, hogy ha később valami nem tetszik, akkor
ne kelljen újra turkálnom, hanem egyből tudjak lépni. Olyan gyanúsan szépen
alakul a kép, hogy valahol itt kezdtem el úgy érezni, hogy az eddigi
tapasztalataim szerint ez egyszerűen nem lehet igaz.

Ami gondolat ahogy átfutott az agyamon, egyből be is jött! Mert ugye ez a yaxley,
na ez bizony szorul! Teszi ezt annak ellenére, hogy még egy perce sincs, hogy
kiszedtem a gyárilag lehegesztett zacskójából. Ezt amúgy csak azért
tettem, hogy érezhessem amint a szépséges vállas gomb
átlépteti a kapcsolót az egyes fokozatain.

Ez itt épp mint fent, csak immáron miszlikre szedve. Mivel már egészen kora
gyermekkoromban is ilyenekkel játszottam, így bőven van benne rutinom.

A tengely függőleges, míg a ráöntött szárny sajnos már nem az. Ez már maga a hiba.
Ez a kapcsoló még valamikor a hetvenes években került a szekrénybe, s az elmúlt
közel ötven év alatt egészen egyszerűen elgörbült. A tengelytől balra eső
részeknek is vízszintesen, illetve függőlegesen kellene
állniuk. Gondoltam visszagörbítem.

Hát ja. K*rva spiáter...

Ez már egy másik kapcsoló. Újabb ötletem szerint bezsírozom a súrlódó részeket.
Bár valamivel jobb lett mint volt, de ettől még nem egyértelmű az arretálás.

Mindeközben ráadásképp a kapcsoló minden egyes fém része oxidos.

Most meg azt találtam ki, hogy egy kissé elemelem egymástól az egyes részeket.
Mint az gondolom sejthető, ez az ötletem sem vált be. Bár valamivel jobb lett,
csak továbbra sincsenek a kapcsolónak határozott állásai. Akkor meg ugye...

Mi lenne ha kivenném a helyéről a golyót, a rugóval az ellenkező irányba feszíteném
az anyagot (mint amerre elgörbült), majd az újabb ötven év várakozás helyett inkább
rámennék a pincében rejtegetett hőlégfúvóval. Ennek eredményét sajnos nem fogjuk
megtudni, mert azt választottam helyette, hogy inkább lereszelem róla a jelen képen
nézve jobb oldalt felhajlott részt. Bár úgy nézett ki, hogy jó lesz, de végül ez az
ötletem sem vált be, amitől mondhatni igencsak nekiszomorodtam.

Bár sok értelme nem volt, de attól még összeszereltem a kapcsolót, majd szét, ezt
a karikát vissza, majd megint össze. Mivel szerettem volna magamat feldobni
valamivel, így egy olyan feladat után kellett nézzek, amit szeretek csinálni.

Ez itt a forgatógombos dobozom.

Minden egyes gombot kiszedtem belőle, s ami egyáltalán ráképzelhető volt egy
műszerre, azokat jobbra dobtam, ami meg nem, azokat viszont szerteszét.

Az újrasakkozási fázist kihagytam, mert ugye jelen pillanatban még nem tudni,
hogy mégis miféle yaxley akad még a dobozaimban, ami hajlandó is működni.

Ha ki azért nem is borítottam, de letúrtam a mélyéig.

A balra látható példány vadonat új, míg az őt követő egy azonos méretű, azonban
használt. Ez utóbbit abból a műszerből szereltem ki, ami eredetileg a wobler
dobozában lakott. A középső kettő a nyáklapon nem különösebben
bizalomgerjesztő, míg a kék tárcsásak valami távközlési
panelből (távolsági vonalerősítő) származnak.

Csak sajnos ez ugye már helyből sz*r. Mondjuk van belőle több is,
amit most valahogy nem egyértelműen érzek pozitívumnak.

Gondoltam szétszedem, majd átállítom a bütykeit a kapcsolási lehetőség szerinti
maximumra, vagyis ötre. Erre fel már eleve ott voltak! Ebben az az érdekes,
hogy bár csak kombinált fogóval fogtam rá a tengelyére, de nem
tudtam rajta kettőnél többet léptetni.

Amin mondjuk igazán nincs mit csodálkozni, ha tegyük fel, akarom
mondani sajnos a valóságban is összeakadnak a kapcsoló lábai.

Ahová a nyíl mutat, ott viszont egymás alá gyűrődtek.

Ez egy annyira gyenge anyagú kapcsoló, hogy konkrétan
kib*szás lenne magammal, ha ilyeneket építenék be.

Ezek azért már sokkal jobban néznek ki. Azt kell mondjam, hogy most sajnálom
csak igazán, hogy nem vásároltam be ezekből, mikor a rendszerváltást
követően mondhatni fillérekért árulták őket a boltokban.

Itt aztán - mint már annyiszor - az eddig elképzeltek újragondolása következett.
Mert ugye ha áttolok ezen a lyukon egy négyes tengelyű potmétert, akkor
mindjárt nem hét, hanem már csak hat gombnyi helyet foglalnak az
előlapon a forgatógombok. Mivel a tervekben három kapcsoló és négy
potméter szerepel, ezért ez a kombinálás maximum négy gombig kivitelezhető.

Ahhoz képest, hogy ez is vadonat új, egy kissé már szétáll.

Mármint igazándiból így kellene neki állnia.

Mint az a lemez és a bütykös akármi közötti nulla hézagból egyértelműen kiderül,
ezek is éppen úgy el vannak ferdülve, mint ahogy a hasonszőrű társaik tették.

Mivel képtelen voltam eldönteni, hogy hogyan tovább, ezért beraktam az
előszedett dolgokat a fiókba. Pedig olyan szépen indult ez a project...

A forgatógombos doboz a legfelső polcra került,
közvetlenül a kisebbik panelműszer alá.

Az időközben kitűnőre vizsgázott hangszóró pedig a polcra. Mint az a kép alsó széle
közepén uralkodó semmiből kiderül, legalább azon nagyszerű tervemet sikerült
megvalósítanom, miszerint a pincéből felhozott kacatokat mind letudom.

Szerintem most egy kicsit hanyagolni fogom ezt az erősítő építős projectet, míg csak
egyenesbe nem kerülnek az idei szétszedős terveim. Az mondjuk igaz, hogy a
monitor célú erősítő megépítése is idénre lett betervezve, mint ahogy
az is, hogy már előre tudom, hogy nem leszek meg mindennel.
Pláne a nagyobb lélegzetvételű építésekkel nem. Ezek
sajnos olyan sokan vannak, hogy már csak attól
is hajlamos vagyok őket kerülgetni. Sajnos...

Ez itt már a pincei kapcsolós dobozom tartalma. Ebbe a dobozba azért
néztem bele, hátha akad benne valami, ami megindítja a fantáziámat.

A pincéből végül mindössze ez a három forgatógomb került fel...