Villanyóra

	Íme egy szép nagy krumpli villanyóra. Ma ezt fogom felboncolni. Azért vettem előre a sorban, mert nagyon útban volt a szobámban. No meg kicsit furán is mutatott az éjjeliszekrényemnek támasztva, ahonnan időnként kidőlt a szoba közepére.
	Így néz ki az ablakocskája. Mindössze ennyit enged láttatni magából az egyszeri földi halandók számára. Egy építkezésen találtam, s amint megláttam, egyből megéreztem, hogy ez bizony még jó lesz valamire, minek okán bevágtam az autóm hátuljába. A következő két évet a raktérben történő hányódással töltötte. Illetve csak az első évet, mert időközben kocsi csere volt. No de az új kocsi hátuljában is megvolt a helye, bár ahányszor csak megláttam, láttam, hogy nem való a ruháskosárba. Ruháskosárban tartom ugyanis a felesleges holmikat a kocsiban, úgymint: tartalék kürt, Tesla rádiósmagnó, törött ablaktörlőlapát, fél méter gerenda, egy bézs színű női szoknya, valamint immáron három éves is elmúlt bontatlan ásványvíz.
	Megy bele drót rendesen, de ez érthető is, hiszen háromfázisú. Maga az óra valami cégé lehetett a néhai nagyvásártelepen, ami most éppen bontás alatt áll. Szép lassan dolgoznak, hiszen már több mint két éve bontják a telepet.
	Még a plomba is rajta van! No persze már nem sokáig.
	Ugye megmondtam!
	Jó darabig nézegettem, mire végül rájöttem, hogy ez tulajdonképpen egy potenciométer. Ezzel lehet hitelesíteni.
	Mivel háromfázisú, ezért három "motor" van benne. Kettő az alaplapra van szerelve, egy pedig egy külön lapon kissé megdöntve.
	Ez a döntött "motor" a másik kettő fölé szerelve. Nincs benne semmi különös okosság, csak azért lett ilyen furán felépítve, hogy kisebb lehessen az óra.
	Így néz ki egy "motor" ami az alumínium kereket hajtja. A sárga a feszültség tekercs, a barna pedig az áram tekercs.
	Ez a számlálómű, immáron kiszerelve a helyéről. Nem kell találgatni, mert elárulom. Az a két piros valami, ami mindkét oldalt kilóg, az a fényképezés idejére támasztéknak használt csípőfogóm szára.
	Kiszerelve a dobozból. Nincs benne semmi különösebben érdekes megoldás. Rakás csavar, drót meg miegymás, szép rendben. Sehol egy memória chip, sehol egy mikroprocesszor. Még pár év, és már el sem fogják hinni az emberek, hogy ezek nélkül is üzemelt a világ.
	Alulnézetben.
	Ez a három alumínium forgórész kiszerelve. Nézegettem, hogy mégis mire lehetne ezeket felhasználni, majd hirtelen elhatározással bevágtam őket a szemétbe.
	Bár biztosan megvolt a trükkje összeszereléskor, de én egyszerűen elvágtam a drótokat, hogy szét tudjam szedni. Ugyanis nem igazán lehetett mozgatni az áram tekercseket. Nincs nekik lábuk, illetve saját anyagukból van, ami ugye hármas rézdrót, mégpedig összevissza bújtatva.
	Íme egy leválasztott "motor" a háromból. Itt pedig meg lehet tekinteni hogyan működik a villanyóra.
	Három külön áram tekercs van a három fázisnak.
	Ezek pedig itt a feszültség tekercsek.
	A számlálómű darabokban. Talán számlálóműnek lehetne használni. Sajnos van itthon rendes becsületes számláló. Ha a gyereknek nem kell játszani, akkor megy ez is a kukába.
	Ennyi maradt meg a villanyórából. A csavarok és a két feszültségtekercs. A csavarok mindig jók valamire, és a rézdrótot is újra lehet hasznosítani.
	Ebbe a dobozba szórtam a maradványokat. Meglehet, hogy a doboz tartalmát egy morcosabb pillanatomban a szemetesbe fogom szórni. Pedig mennyi érdekes csavar van benne...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.