ASUS VH242 monitor
(kismaréknyi elkó cseréje)

Ugyan feladhatnám rejtvénynek, hogy mi furcsa van ezen a képen, de se így első
ránézésre, se a cikk címéből nem nehéz kitalálni, hogy a komor sötéten reánk
meredő monitorról van szó. A mai nap reggelén már csak a sötétség fogadott.
(és ezzel jelen esetben sajnos nem arra utalok, amint megpillantottam magam
a tükörben) No persze nem most kezdődött a dolog, hanem mint ahogy az már
csak szokott, voltak komoly előjelek. Tényszerűen már hetekkel ezelőtt is azzal
szórakoztatott a monitor, hogy bekapcsoláskor néhány másodperc működés után
- vagyis mondhatni szinte azonnal - ki is kapcsolt. Kezdetben ha megnyomtam
a power gombját, akkor visszatért belé az élet. Néhány nap múlva már várni
kellett az újra történő bekapcsolással, hogy meg is maradjon a monitoron a
kép. Mert ugye ha nem? Na akkor újra kikapcsolt! Az újra bekapcsolás
sikerességéhez szükséges várakozási idő a napok múlásával egyre
csak növekedett. Ezzel jelezte felém a monitor, hogy előbb
vagy utóbb, de biztosan komoly dolgunk lesz egymással.

Mivel az LCD monitor lapos, a szoba meg kicsi, így a mögöttes helyet a tőlem
telhető módon hasznosítottam. Mondjuk azok az irattartók nem annyira ide,
mint inkább a szekrénysor felső polcára valók, és egy részüket már át is
hordtam, csak a többi még nem fér oda. Aztán ami még itt van, már
úgy értem, hogy megemlítendő, illetve számottevő mennyiségben, az
a por. Bevallom őszintén, hogy itt igencsak ritkán szoktam takarítani.
Na most az igazság az, hogy ez - mint már annyiszor - most is elmaradt.

Mivel nem találtam megfelelő méretű rongyot, ezért egy törölköző került a monitor
arca és az asztal lapja közé. Erre azért van szükség, mert bár az asztal lapja sík,
azonban a monitor pereme tükörfényes. Szerintem már azzal is kárt tennék
a szépségében, ha csak egyszerűen ráfektetném az asztalra. Átragadna
néhány forrasztáskor odakerült gyantapetty, melyeket aztán - mikor
épp feltűnnek - vakargathatnák le róla. Szóval kell oda az a rongy.

Mikor ezt a monitor magasságának és dőlésszögének átalakításához szükséges
fadarabot kifaragtam, meg is emlékeztem róla egy cikkben. Mivel az az eset
szinte napra pontosan 8 évvel ezelőtt történt, így semmiféle problémát sem
okozott a hiba nélkül eltöltött idő kiszámítása. Részemről úgy érzem, hogy
nincs okom panaszra. No persze ettől még nem örülök neki, hogy bedöglött,
de mivel ezt csak 8 év használat után tette, fogjuk rá, hogy meg van bocsátva.

Na most nemcsak ebből az adattáblából nem jöttem rá, hogy az LCD panel
háttérvilágítása fénycsöves-e, vagy LED-es, de még a google kereséseim
sem vezettek érdemi eredményre. Mivel sehol sem írták, hogy LED-es,
ezért valószínűleg fénycsöves. Ezt meg gondolom azért nem hangsúlyozták
ki, mert 2009-ben az LCD monitorok zöme még fénycsöves háttér világítású volt.

Bár az én monitorom, én tettem ide az asztalra, de komolyan mondom, hogy mind
a HDMI, mind pedig az audió bemenet léte meglepett. Mondjuk a hangja nem
érdekel, de annak kifejezetten örülök, hogy a DVB-T tuner tesztelését meg
fogom tudni ejteni itt az asztalon. Már úgy értem, hogy nem kell vele
átvonulnom a másik szobába a tévéhez, illetve nem kell
hozzá levennem a polcról a kistévét.

Ez a három csavar tartotta eredetileg a monitor talpát. A talpat ugyan már nem ezek
tartják, azonban a dobozt ettől még összefogják. Vagyis ki kell őket tekernem.
Ennek mondjuk örülök. Na most aminek viszont nem, az az, hogy nincs
több csavar, csak ez a három! Szóval - mint azt sejtettem - ennek
bizony feszegetés lesz a vége. Ez a peremnél körben történő
csavarhúzó bedöféses feszegetés, ez engem valahogy mindig
kellemetlen érzéssel tölt el. Pláne egy ilyen többtízezer forintos
monitor esetében! Az a tény, hogy ez a monitor az enyém, ráadásul
mindennapi használatban van, szóval nem elpusztítható, na az
még tovább fokozza a feszegetés elleni berzenkedésemet.

Mielőtt még valaki be találna nyúlni egy ilyen szimbólummal jelölt résen egy
csavarhúzóval, hogy kiakaszt valami pöcköt, gondoltam elárulom,
hogy ez egy Kensington lakat beakasztására szolgáló rés.

Már kismillió dolgot szétszedtem, minek okán lelkileg szinte teljesen érzéketlenné
váltam a pusztulás képeire. No de csavarhúzót döfni egy monitorba? Na az még
nekem is sok! Pláne úgy, hogy ez nem rombolás, hanem javítás akarna lenni.
Természetesen nem így kell bánni a csavarhúzóval a beakadó pöckök
nyitása közben, hiszen ez a kép csak egy illusztráció.

A monitor hátsó borítását csak a peremen teljesen körbefutó pöckök tartották.

A nyomógombok panelját is csak pöckök tartják. Ezt azért voltam kénytelen
kivenni, mert csak így lehet róla lehúzni a csatlakozót. Ez utóbbi mindenképp
szükséges, mert egyrészt szereléskor biztosan útban lesz a kábel végén lifegő
panel, másrészt összefogja a tulajdonképpeni monitort az előlappal,
illetve jelen felépítmény esetében csak a kerettel.

A keretet a monitoron nem tartotta semmi,
egyszerűen csak le kellett róla emelni.

Ezeket a kábeleket, illetve a csatlakozóikat mindenképp ki kell húzni,
mert ezek meg az elektronikát (konkrétan a tápegységet) kötik
össze a monitor elejében található fénycsövekkel.

A garancia érvényét veszti, ha megsértem ezt a cetlit. No de miért sértegetném?
(mondjuk próbaképp elküldtem az anyjába, de nem reagált rá semmit) Nos
azért áll itt ez a felirat, merthogy van alatta egy csavar. Mindeközben
a párja a monitor átellenes oldalán várja, hogy őt is kitekerjem.

Csak előtte még lehúzom innen ezt a csatlakozót, ami amúgy egy széles árnyékoló
fémfólia alá volt elrejtve. Ez a csatlakozó úgy működik, illetve csak működne,
hogy kihúzáskor be kell nyomni a mindkét szélén megtalálható pöcköt.
Mivel nem engedett, kénytelen voltam a monitor pereménél
már bevált csavarhúzós feszegetést alkalmazni.

Ugyan még csak néhány centire, de már sikerült elmozdítanom
az LCD panel hátuljáról a tulajdonképpeni elektronikát.

Mielőtt a képen látható módon kettévettem volna, alaposan ellenőriztem, hogy
minden csatlakozót kihúztam-e, és azok át is férnek a számukra vágott
lyukakon. Mert ugye ha nem fér át, mert mondjuk keresztbe állt,
én meg csak húzom és húzom, na az semmi jóra sem vezetne.

Amit itt látunk (illetve éppen, hogy nem), az az LCD panel elektronikája.
Ezzel egyrészt semmi dolgom, másrészt amúgy sem tudnék hozzászólni.

Ami viszont tapasztalatom szerint javítható, az a monitor tápegysége.

No nem ez, hiszen ez a bemeneti csatlakozók és az LCD panelt meghajtó
elektronika között található köztes fokozat, melynek ha bármi baja
van, házilagos eszközökkel szinte teljesen esélytelen a javítása.

Ezen tápegység megjavításához viszont mindössze egy ónszippantóra, egy
pákára, pótalkatrészekre, no meg némi kézügyességre van szükség.

A panel színeváltozásaiért nem az alkatrészek vetette árnyék a ludas, hanem
a melegedés. Vagyis azok a barna foltok, azok bizony égésnyomok! No persze
szó sincs lángokról, és még csak vörös izzásról se, azonban a panel az elmúlt 8 év
alatt igen látványosan szívta magába, hogy hol van rajta meleg. Mivel a panelen
található alkatrészek az elektrolitikus kondenzátorok kivétel mind jól bírják
a meleget, így igen nagy valószínűséggel az említettekben lesz a hiba.
Minél barnásabb egy elkó körül a panel, annál valószínűbb, hogy
az ott lévő alkatrész az idők folyamán egyszerűen kiszáradt.

Bár léteznek olyan műszerek, melyekkel akár még a beforrasztott
alkatrészek minősége is ellenőrizhető, de jelen esetben az
az igazi, ha kiszedegetem őket, és úgy mérem meg.

A frekvenciamérőmre dugott kondenzátor mérő előtétem szerint az éppen
mért elkó kapacitása 24 mikrofarád. Ha tegyük fel az lenne írva
az elkóra, hogy 22 mikró, akkor hibátlannak minősíteném.

No de hol van már a 24 a 680-tól?

Mivel a tápegység paneljából kibontott elkók gyanúsan
könnyűnek tűntek, ezért gondoltam lemérem őket.

Bár már alakul a rend, illetve itt már jórészt csak működőképes, és pláne hasznos
dolgok vannak, de ettől még korántsem látom át a készletet. Mert ugye ehhez
az kéne, hogy sokszor használjam őket, hogy beégjen, hogy mi merre van.

Lényeg a lényeg! Ha elsőre ugyan nem is, de idővel azért előkerült az ékszermérleg.
Na most a méréseimmel viszont már nem voltam ilyen sikeres. Ezt úgy kell
érteni, hogy bár mind érzésre, mind pedig mérésre igen könnyűek
voltak a betegeskedő elkók, csakhogy az egészségesek is!

Mivel már lefuttattam az alkatrészek szétválogatása című projectet, így már csak oda
kell lépnem a polchoz, és ki kell húznom a többi közül az elkókat tartalmazó dobozt.

Hát ja. Épp csak oda kell lépnem. Na most a kupacot el nem húzom onnan, mert ugye
az nagy, nehéz, és még csak kereke sincs. A széknek (rózsaszínnel letakart valami)
ugyan van kereke, csakhogy azt meg nincs hova elhúzni, mert onnan ahol állok,
na onnan is ki van támasztva egy csomó egymásra pakolt dobozzal. Végül, ha
nem is volt egyszerű, de azért csak sikerült kipiszkálnom a helyéről a dobozt.

Mivel tele volt, meg nehéz is, a jelen projecthez biztosan nem kellőket elkezdtem
átdobálni ebbe a fele akkora dobozba. Mivel ezen tevékenységemnek
semmi különösebb értelme sem volt, így egy rövidke idő,
illetve a doboz félig telte után felhagytam vele.

Ugyan erősen rezgett a léc, miszerint ebéd és alvás következik, de
ezeket jelen esetben - a rumli miatt - nem tudtam megcselekedni.

Mivel ekkor még nem voltam kész a lapozós órásrádió felújításával, ezért
az elrejtéséhez, illetve a rakosgatásához szükséges műanyag doboz még
itt, vagyis az ágyam végében található sarokban lakott. No persze nem
ez a lényeg, hanem az, hogy van rajta egy másik, mégpedig
szerencsés mód épp üres állapotú doboz is.

Ez utóbbira azért volt szükségem, hogy legyen mibe átpakolnom a már átnézett,
a jelen projecthez alkalmatlannak minősített alkatrészeket. Már csak azért,
hogyha egyszer már kiderült a kondiról, hogy az nem jó a monitorba
cserealkatrésznek, akkor ugyan ne fogjam már meg többször is.

A jobb oldali csavart azért voltam kénytelen lecserélni a bal oldali példányra, mert
túllógott a hűtőbordán, s így útban volt az új, a réginél egy kissé nagyobb elkónak.

Épp úgy néz ki, mint ahogy néhány perccel ezelőtt, csak most nem barna, hanem
fekete színű kondenzátorok vannak benne. Illetve mind kapacitásra, mind
pedig feszültségre nagyobb értékűeket szereltem be. A 470 és a 680
helyett 1.000 mikrós elkókat választottam, és ahol csak
odafért, a 25 voltosak helyett 35 voltosakat.

Az apró kefére azért van szükség, mert forrasztáskor olvadt fémgolyók
repkedhetnek szét, míg ónszippantáskor apró fémszőrök hullhatnak
a panelre. Ezeket meg jobb kívül tartani egy működő elektronikán.

Láttam már ilyen, illetve ehhez hasonló hangszórót a Creativ kishangfalban,
illetve a nálánál kissé nagyobb társában. Egyszer még szét is szedtem!

Ugyan a hátlap még nincs rajta, de mivel elektronikailag már teljesen egyben van,
így megejthetek, illetve mindenképp meg kell ejtenem vele egy próbát. Már csak
azért is ugye, nehogy összeszerelés után derüljön ki, hogy kihagytam belőle
valamit, vagy mondjuk nem lett jó. Mivel elindult (illetve csak annyira
ellenőriztem, hogy áram alá helyezve megjelent rajta valami
felirat), így elkezdhettem összeszerelni.

Mondjuk a képen látható két csavar közül a jobb oldalit, azt még a hátlap felrakása
előtt kellett volna behajtani a helyére, de ennyi szerelési hiba azért még belefér.

Az viszont már kevésbé, hogy kihagytam a monitorból azt a lyukacsos lemezt,
ami eredetileg a tápegység plusz árnyékolására szolgál. Mivel eszem ágában
sem volt újra kiszedni a helyéről a monitort, a hátlapját pedig pláne nem
szerettem volna róla újra lefeszegetni, így legyintettem rá egy nagyot,
mondván majd legközelebb beszerelem. Ez a legközelebb, ez remélem
nem a közeljövőben, hanem csak úgy valamikor újabb 8 év múlva lesz.

Ez természetesen már nem a monitor, hanem a szintén bolondozó egér.
Ennek az a trükkje, azzal szórakoztat, hogy míg fentről lefelé lehet
vele görgetni, addig lentről felfelé már kevésbé. Hadd ne
mondjam, ez mennyire idegesítő tud lenni.

Az előállt jelenségnek mindjárt két oka is van. Az egyik a görgő tengelyére
tekeredett apró szöszök tömege, míg a másik egy ennél sokkalta különlegesebb
jelenség. Na most ami fényt a fekete tengelyen a görgő helyén látunk, az ott nem
a műanyag csillogása, hanem valószínűleg az apró görgőből kioldódott (vagy ki
tudja hogyan került ki belőle) szilikon, amitől megcsúszik a görgő a tengelyen.

A szilikon (csúszós izé és kész) ugyan lejött a mosástól, a szöszöket
azonban nem hozta le a sikálás. Miután lepiszkáltam, majd
összeszereltem az egeret, olyan lett mint újkorában!

Na most ebben a Windows töltődését jelző képernyőben az az érdekes,
hogy én ezt már hónapok óta nem láttam! Szerintem mikor
ez futott, akkor már nagyban letiltott a monitor.

Ami mondjuk ennyi beteg elkó hatására nem is csoda! Amúgy nem minddel
volt gond, azonban nem mertem megkockáztatni, hogy visszarakjak
a helyére egy 1.000 helyett már csak 800 mikrós példányt.

Már csak annyi dolgom van, hogy visszavigyem a pincébe az elkós dobozt.

Meg persze az, hogy örüljek az újra tökéletesen működő monitornak. Mondjuk a
gép egy kissé mintha jobban zúgott volna, mint ahogy úgy általában szokott,
de ennek a problémának szerencsére nagyon egyszerű volt a megoldása.

Egyszerűen csak rá kellett csuknom az elejére ezt a nyitva felejtett ajtót...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.