Orosz órás tükör
(redna redna Zsiguliba kötelező darab volt)

   Még az asztalom sem szabadult fel, pláne nem az alja! Én meg ahelyett, hogy odafent tenném a dolgom, a valami érthetetlen okból a lomos pincében keringek... Persze akad itt is mindenféle érdekesség.

 

 

   A kamera döglött, de már van hozzá leírásom, a monitor viszont jó. A kamera esetleges javításához kell a monitor, tehát csak a kamerát vittem fel. Persze nem csináltam vele semmit, csak leraktam az előszobában. A benne lakó pókok biztosan örültek a környezetváltozásnak...

 

 

Jó. Legyen. Idővel majd szétszedek egy ilyen brutális bordó kézibeszélőt is.

 

 

De előbb most már mindenképp ez az orosz órás tükör jön!

 

 

Persze először csak az előszobapolcig jönnek fel a lomok, mert mielőtt még nekiállnék
szétbontani őket, egy kicsit szokniuk kell a klímát. Vagy valami hasonló marhaság...

 

 

Tulajdonképpen, ha olyan szögből nézem, akár azt is mondtatnám, hogy szép.
Persze ebből a szögből a szépségből (és magából a tükörből) semmi sem látszik.

 

 

Van rajta egy power gomb, csak nem az van odaírva.

 

 

Az oroszok, ha áram van benne, az "elektronika" nevet hajlamosak adományozni
a szerkezetnek a keresztségben, akarom mondani a vörös csillag jegyében.

 

 

A "korr" lenullázza a másodperceket, a "csász" az óra, a maradék három
betűvel (min) jelölt gombbal pedig a perceket tudjuk beállítani.

 

 

Van stopper, valamint ébresztőóra funkció is.

 

 

Ez pedig egy semmi másra sem hasonlító tápcsatlakozó.

 

 

   A jobb oldali rész merev, a bal oldali viszont rugózik. Vagyis egy könnyed mozdulattal fel lehet tenni ezt a tükröt a meglévőre. Valami ilyesmi állhat a tükör eredeti leírásában. Persze aki rakott már fel ilyen tükröt, az pontosan tudja, hogy ez nem így van...

 

 

Szép orosz logo, bár kicsit mintha kövérkés lenne. Az órástükör ára pedig 30 rubel.
Majd felteszem a Vaterára ötezerért, mert redna redna Zsiguliba kötelező darab!

 

 

1992 09 06-án készült, és ő az első darab.
Vagy nem...

 

 

Ezen a pici rácson jön ki a csipogó hangja. De minek egy autóba való
órába ébresztő funkció? Az oroszok szoktak a Zsiguliban aludni?

 

 

Szép nagy gubanc, de kell is a hosszú drót, hogy odaérjen az áramig.

 

 

   A jelen képen látható tápcsatlakozó dugó megtervezése úgy történt, hogy valaki erősen ittas állapotban állt neki. Nem tudok semmi rosszat mondani az illetőről, hiszen biztosan tudom, hogy tenmagam még csak hasonlót sem tudnék rajzolni az oroszoknál alapdózisnak számító fél liter vodka elfogyasztása után. Pontosabban szólva ennyi szesztől valószínűleg már a rajasztalig sem tudnék felkapaszkodni.

 

 

Van valami különös varázsa a tükrön átsejlő számoknak.

 

 

Kicsit látszik maga a kijelző is, de annyi baj legyen.

 

 

Ennél jobban nem igazán lehet szétszedni ezt az órát, hiszen csak a két szélső rész
burkolata jön le. Persze nincs is értelme tovább bontani, mert ennyi is éppen elég.

 

 

E itt a tápegység panelja.

 

 

Itt van a csipogó (a nagy kerek fém izé az), és a kijelzőnek szükséges
feszültséget előállító transzverter (kerek fekete izé).

 

 

Elkó dróttal odakötve a panelhez. De hát az oroszok már
csak tudták, hogy mennyit bír ki a kondijuk lába...

 

 

A fekete kocka nyerte el 1972-ben a világ legrandább diódája megtisztelő címet.
Külön érdemként kiemelendő, hogy a zsűri több tagja nemcsak eldobta
a pontozótáblát az ijedtségtől, de még rosszul is lett a látványtól!
A kanadai pontozóbíró - elismerése jeléül - még hányt is!

 

 

Ez itt már az óra rész panelja, amiről annyit biztosan
el tudok mondani, hogy legalább nem zöld...

 

 

Márpedig itt valakinek fehérfolyása van!

 

 

Érdekes egy IC, mert mintha egyes lábai gyárilag hiányoznának.

 

 

   Két szovjet bombaszakértőt látunk munka közben. Az izgalom tetőfokra hág! Visszaszámlálás erőst közelít a nullához. Melyik drótot vágjam el? (kérdez hátra az izzadó homlokú a kollégájához) A pirosat. (jön a gyors és korrekt válasz) Mond Vászka, anyádról beszéltünk ma már?

 

 

Jópofa áramkör az előbb látott nagydarab IC, mert szinte
minden az órához szükséges alkatrészt tartalmaz.

 

 

Hogy miért van az orosz kvarcnak koporsó formája, azt inkább hagyjuk...
Már azt is mondtam párszor, hogy a kvarcra nem a rezgési frekvencia
van ráírva, hanem a gyártás dátuma. De hogy ez a dátum annyira
 titkos, hogy olvashatatlanná kellett tenni, az azért nekem sok!

 

 

A kijelző szép, bár lehetne akár csúnya is.
Miért is ne? Ha a kvarcot lehet koporsóba tokozni...

 

 

Semmire sem emlékeztető, leszedhetetlen nyomógombsor.
Random kontakthibás, vagyis ha végre odajutok, hogy már 32-őt mutatnak a percek,
már csak egyet kell nyomni a gombon, hogy átugorjon 33-ra, mert annyi az idő,
akkor ezt a rohadt gomb megérzi, majd azonnal kettőt lök a percszámlálón!

 

 

   Bár több mint 12 évre volt hozzá szükségem (mit ne mondjak, nem kapkodtam el a dolgot), de végül azért csak sikerült ide beszúrnom az órástükör elektronikájának gyári dokumentációját. Ez itt a beültetési rajz.

 

 

Ez pedig a kapcsolási. A verzióazonosságra persze nincs garancia.

 

 

Önarckép órástükörben. Én ugyan nem látszom, ami valljuk be,
esetemben komoly enyhítő körülménynek számít.

 

 

 

Az óra nemcsak, hogy mutatja az időt, de a pontok még villognak is. Mondjuk
ha valami villog az autóban a középső tükrön, az nem biztos, hogy jó ötlet!

 

 

Gondoltam megmutatom milyen tükörnek. Nos vak a szentem...
Én tudom, hogy én látszom a tükörben, és ez azért nem egy akkora titok,
de a háttérben a Kontrax irodaházat még a tervezője sem lenne képes felismerni!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.