Tokyo rádiós magnó
(taxis Laci szomszéd hagyatéka)

|
Ez
a kép egy amolyan előreugrás az időben, hiszen azt még el sem meséltem, mikor
itt, vagyis a
fáspincében (megjegyzem csak úgy egyszerűen a csupasz betonra)
laminált padlót
fektettem.
Most jönne az a fázis, hogy a
pincei elmaradások kettő elnevezésű project keretében, a
flex alatt átvonuló
alumínium elválasztótól balra, leterítem a kép felső szélébe lógó linóleumot.
Miután ezzel megvagyok,
elkészítem az innen nézve szemközti falra szánt le (vagy ha úgy adja ki jobban,
akkor fel) csukható
asztalt, hogy legyen min széthagyni a dolgaimat. Csak ugye
hogyan álljak neki az építéseknek, mikor az építési terület ennyire látványosan
el van foglalva szétszednivalókkal?
Az persze igaz, hogy a
sort a legnagyobb tétellel, vagyis a balról belógó Orion
Pacsirta rádióval kellett
volna kezdenem, csak ugye mostanában (még ha csak mostanában...) egyre ritkábban
találkozunk. Már úgy értem, hogy én, és persze a megfelelő logikai sorrend.
|

|
Mint
az már csak ennek a cikknek a címéből is nyilvánvaló, most is az építési
helyszínről - a szatyorban találhatósága okán - a legkönnyebben eltehető tárgyat
választottam. A sorrend azért nem mindegy, mert a nagyobb méretű tárgyaknak
valamiért sokkal nehezebben állok neki, mint mondjuk a kisebbeknek.
Ráadásul ha már csak
néhány apróság lenne útban, akkor azokat azért mégiscsak könnyebb volna elrakni az
útból, mint egy sehová sem férő Pacsirta rádiót. A sok kicsi viszont már csak
azért is terhel (lelkileg), mert ugye már az is lefáraszt, hogy pusztán csak
belegondolok a szétszedések mennyiségébe.
Hogy akkor minek
fogadom be őket? Nos azért mert egyszerűen nem volt pofám veszni hagyni Laci
szomszédom hagyatékát. Míg élt is kaptam tőle egy csomó mindent, például
ventilátort, fél
szovjet lemezjátszót,
trafós dobozt, és még egy mini
esztergapadot is.
Miután Laci meghalt,
már a párjától kaptam meg azokat a dolgokat, melyekkel egy nénike nem igen tud mit
kezdeni. Például formátlan kék elemlámpa, két pár
autóhangszóró, rozzant
taxióra, meg ki tudja még mi minden.
Mivel ezek a dolgok
nemcsak nálam, de már Lacinál is évek (de inkább évtizedek) óta porosodtak,
ezért kiraktam a magnós rádiót és a hangszóróit a munkapadra, majd kaptak
a porecsettel rendesen.
|

|
Nem
ma szedem szét, mert először a gőztisztítóhoz való flexicső jön, aztán pedig az
esernyőtartóról lógó
BEAG mikrofonos füles. Bár nem mutattam, de a pincében a
Pacsirta rádiótól balra ott hever a csupasz betonon két másik fejhallgató.
Az egyiket egyszerűen
csak hatalmas sárgának hívom, míg a másik egy
labda formájú Grundig, melyet
szintén taxis Lacitól örököltem. Ezek ketten (mármint a fejhallgatók) olyan
szinten penészedtek be, hogy fel sem mertem őket hozni!
Mivel jobb ötletem nem
volt, lefújtam őket ecettel. Bár ez az ecetes lefújás még csak egy napja volt,
de úgy néz ki, hogy használt. Tartósnak mondjuk nem tartós, hiszen a nagy sárga
fejhallgatót most fújom le ecettel másodjára. Az persze igaz, hogy az előző
akció még évekkel ezelőtt volt...
|

Épp mint ahogy az említett fejhallgatók, úgy ez a magnós
rádió is koszos.

A képen látható valami, az kérlek nem elektromos kötés,
hanem érintkezési hiba.

Ez a Levis, na ez nem az a Levis aki a farmereket
gyártja.

15 watt? Hát persze... Én meg tudok balettozni.

|
A
hangszórók membránjainak innen nézve tetején azok a sötétebb foltok, azok úgy
keletkeztek, hogy ott a dobozkákon található feliratok árnyékoló hatásának
köszönhetően nem sütötte a membránokat a nap.
A bal oldali hangszóró
membránszélén öt óránál látható feketedés pedig valószínűleg idegen befolyás
eredménye. Hogy mi folyt bele a hangszóróba azt mondjuk nem tudom, de az
biztos, hogy mára már rég beszáradt.
|

Ez egy annyira átlagos külsejű távol-keleti
magnós rádió, hogy alig találni rajta
említésre méltó részletet. Az egyik ilyen részlet a közel / távol átkapcsoló.

Míg a másik a rádió skálájának megoldása.

Már úgy értem azért, mert ez egyben a
kazettabedobó nyílás ajtaja is.

Nyitásképp az előlapját szereltem le, majd
egyből be is vágtam a csapba.

|
További
érdekesség, hogy bár az előbbi képen látható előlap furatai fixek, azonban a
készüléken a gombokhoz (más nézőpontból a potméterekhez) vezető tengelyek
pozíciója állítható. Erre azért volt szükség, mert az autókban a rádiónak
kihagyott helyre többféle szabvány is létezett.
|

|
Ebben
a rádióban - a később divatba jött bóvlikkal ellentétben - még rendesen van anyag. Ez
tulajdonképpen egy komplett sztereó rádió, valamint egy csak lejátszásra
alkalmas
sztereó magnó, ami körben bele lett zsúfolva a dobozba.
|

A magnó motorjának különleges színe van. No nem
mintha számítana...

Az viszont igenis számít, hogy begyűrte a magnó
a szalagot.

|
A
képen az AM + FM tuner fokozatot látjuk, némi pókfészek társaságában.
Tulajdonképpen ezért, vagyis a pókok valószínűsíthető jelenléte miatt álltam
neki ezt a három valamit még a pincében letakarítani. Belülre mondjuk nem
mentem, és még csak a pincei porszívót sem vetettem be ellenük (mármint a pókok
ellen), de legalább a nagyja koszt még odalent lesöpörtem róla.
A lakásban található apró, valamint a hússzú lábú kaszás pókokkal is jól elvagyok (vagy
fogalmazzunk inkább úgy, hogy már nem sikítok (legfeljebb csak magamban) mikor
meglátom őket), azonban a pincében mostanában látott óriási feketéktől még félek.
|

Ez itt a komplett AM + FM KF fokozat, plusz a
sztereo dekóder. Már csak a KF
trafók számából is látszik, hogy ebből még nem spórolták ki az anyagot.

A µPC1026C IC egy PLL rendszerű
sztereó dekóder.

Ez itt a hangfrekvenciás erősítő panelja.

Bár tranzisztorosnak néz ki, azonban az
alkatrészek és a színes
vezetékköteg alatt két hatalmas méretű IC rejtőzködik.

|
Ez
a mikrokapcsoló kapcsol át a magnó és a rádió között. Egyrészt a magnóba betolt
kazetta működteti, másrészt pedig a kazettában a lejátszás végén megszoruló
szalag, mikor is visszakapcsol a készülék a rádióra.
|

|
Na
ott van bent az az IC, amiről az előbb beszéltem. Bár a szétszedtem rovat
alapvetően arról szól, hogy mindent megmutatok, de ezt most (a mélyre
építettsége okán) valahogy nem volt kedvem.
|

Mondjuk mosogatni se nagyon, csak ugye az
alkatrészek állaga miatt kellett.

|
Lekaptam
a polcról a sokat látott próbahangszórót, bedugtam a műszerzsinórokat a
tápegységbe, majd
miután minden krokodilcsipeszt sikerült a helyére csíptetnem, szomorúan vettem tudomásul
a süket csendet.
|

Bár épp az előbb említettem, hogy ezt a panelt
nem szeretném kiszedni, mégis megtettem.

A 9H1 felirat előtt látszó valami, az bizony
egy lyuk.

Ez itt már a másik végfok IC, ami szintén
ugyanott lyukadt ki.

A rádió FM részét egy-egy a modulátor és az
oszcillátor tekercsébe
helyezett ferritmag segítségével hangolták át a keleti normára.

|
Mivel
a készülék hangfrekvenciás erősítője - a kétoldali végfok kiégés okán - nem működik,
a monitor célú erősítőm pedig még nincs kész, ezért nem fogjuk megtudni, hogy a
többi rész működik-e.
Ahogy ültem előtte, s
révetegen bámultam ezt a roncsot, egyszer csak beugrott, hogy az URH vételt (az
áthangoltsága okán) legfeljebb csak sistergés ügyileg tudnám tesztelni, míg a
kazettás részt azért nem sikerülne, mert nincs annyira ócska kazettám, amit
lenne szívem beletolni a rozsdás mechanikába.
A középhullámú vételt
mondjuk ellenőrizhetném, ha tegyük fel odafognám a fejhallgatóm jack dugóját a
hangerőszabályzó potméter lábaihoz. Csak ugye minek? Nem jó ez a valami már
semmire...
Mondjuk ha nem lenne
benne kiégve a két végfok, valamint visszahangolnám az FM részt a nyugati
normára, akkor lehetne használni rádiónak, illetve lejátszásra magnónak.
Meséljek? Na jó...
A következő történet
egy Gelka szervizes kolléga gyűjtése, aki már rég felhagyott az iparral, csak
egy falubeli szomszéd megkérte, hogy ugyan nézzen már rá a nagypapa rádiós
magnójára, mert azt senki sem akarja megjavítani. Az öreg meg nagyon szomorú,
mióta nem hallgathatja esténként a nagymamával a régi rádiókabarékról készült
felvételeket.
Azt ugyan mondta az
ember, hogy ez a valami nagy, meg azt is, hogy Grundig, arról azonban nem volt
szó, hogy bele lett berhelve a belsejébe. Ráadásul nem is kicsit, hanem
nagyon!
A méret két kézzel
történő mutogatásából elsőre az jött át, hogy egy nagydarab hordozható
készülékről lehet szó, esetleg egy valaha divatos lapos kivitelű rádió + magnó +
lemezjátszó kombinációról.
Na most ehhez képest
másnapra, a bevásárlásból hazaérve, az asszony által átvéve, ott állt a műhely
közepén egy hatalmas méretű zeneszekrény. A szekrényt úgy kell érteni, hogy
fából, az ált szót pedig úgy, hogy a saját lábain.
A zeneszekrény valaha
egy sztereó rádió, és szintén sztereó lemezjátszó kombinációja volt, csakhogy
azóta valaki lecserélte a lemezjátszót egy orsós magnóra. No de milyen magnóra?
Első (és még sokadik)
ránézésre is ismerős volt, azonban ennek ellenére nem volt beazonosítható. Mint
az később (már úgy étem a készülék szétszedése során) kiderült, alapjaiban véve
egy Terta 922-es volt, azonban apróra fűrészelve, majd egy centis vastagságú
textilbakelit lapra újraépítve.
Természetesen idegen
alkatrészek, valamint házilag gyártott mechanikai elemek közbeiktatásával. Csak
távtartóból volt benne vagy száz! Az átépítés célja valószínűleg az lehetett,
hogy ráférjenek a magnóra a 18 centis orsók.
A zeneszekrény
hátlapját levéve, elsőre úgy nézett ki, hogy nincs rajta mit csodálkozni, hogy
senki sem vállalta el a javítását. Mondjuk másodikra is. Mert ugye az már elsőre
is látszott, hogy valaki kiszedte a vázból (chassis) az összes csövet és KF-et.
Másodikra viszont feltűnt, hogy a hangszóróktól jövő vezetékek mégiscsak futnak
valahova. Akkor úgy nagy vonalakban a készülékről:
A gyárinál sokkalta
kisebb hálózati trafó egy Tesla magnóból származott, mint ahogy a két végfok
panel is. Az AM és az FM KF egység valami ahhoz hasonló volt, mint amit a jelen
cikk keretében bemutatott magnóban látunk.
Az AM hangoló fokozat
is autórádióból származott, azonban a forgókondenzátora helyére be volt drótozva
a valaha csöves rádió eredeti forgója. Az FM hangoló egység is autórádióból
származott, ami mechanikailag össze volt illesztve a rádió URH hangoló
gombjával.
A magnó mindeközben
csak lejátszani tudott. A fejről jövő gyenge jel erősítését, illetve a
frekvenciamenet korrekcióját egy autómagnóból származó apró panel látta el, ami
fura, de amúgy érthető módon a fejszerelvényre volt csavarozva. A rádió eredeti
hangerő és hangszín gombjai, valamint a kapcsolói is össze voltak drótozva a
főképp a sasszi alá szerelt panelekkel.
További igen érdekes
részlet volt a varázsszem pótlásának megoldása. Az eredeti EM84-es helyén két
sor szögletes zöld LED állt lapjával, középen egy pirossal, ami a sztereo jelző
volt. A LED-ek meghajtásáról egy magnóból bontott kivezérlésjelző panel
gondoskodott. Az mondjuk igaz, hogy a kijelző nem a hangolás pontosságát,
illetve a térerőt mutatta, hanem a hangfrekvenciás jel szintjét, de ettől
eltekintve szépen működött. Mármint javítás után.
Ami talán a
legmeglepőbb volt a készülékben, az az a tény, hogy a villásdugó tövében szakadt
hálózati kábel cseréje után, minden egyes része hibátlanul működött! Már persze
csak azok, amik megmaradtak, hiszen sem hosszú, sem rövidhullámú vétel nem volt,
miközben a magnó csak lejátszásra volt alkalmas.
|

Míg az elmosogatott alkatrészeik száradnak,
félretettem a hangszórókat és a rádiót.

|
Mikor
a szobába reggel beléptem, már csak a látvány hatására is menten eszembe jutott,
hogy van itt valami dolgom. Ez egyrészt a magnós rádió alkatrészeinek
virágállványról történő elhordása volt, másrészt pedig az ősz okán a növények
balkonról történő behozása. Még a magam számára is meglepő módon (mert ugye így
volt logikus), nyitásképp a magnós rádió alkatrészeit hordtam el.
|

Szokásos adatok. 10 tranzisztor, 3 IC. A kimenő
teljesítményt viszont nem írták rá.
Cserébe a készülék nem csak egyszerűen távol-keleti, hanem egyenesen japán!

Szerintem nem volt jó ötlet ezüst alapra
pirossal írni. Mert ugye
ez nemcsak, hogy nem látszik, de még lefényképezhetetlen is!

|
Mivel
a tartalom, vagyis magnós rádió működésképtelen, valamint amúgy sincs rá
szükségem, ezért elgondolkodtam az újrahasznosításán. Ebből a dobozfélből
például lehetne egy próba sasszi.
A hiányzó oldalát
megtoldanám felfelé, és az lenne az előlap. Persze előtte fejjel lefelé lenne
fordítva (legalábbis a mostani nézethez képest), és akkor a képen látható
részben elférnének a kisebb alkatrészek, míg mondjuk a legnagyobb lemez másik
oldalán a trafó, a forgókondi, meg mondjuk egy elektroncső. Ez egy tök jó
elképzelés, csak nem lesz belőle semmi. Mi az, hogy miért nem?
Nos azért, mert már
van
egy ilyenem a pincében, és még azzal sem nagyon kezdtem semmit, pedig már több
mint harminc éves! Mondjuk van rá építve valami, és még a cső is benne van a
foglalatban, azonban arra, hogy mi lehet az a megépített valami, arra sajnos már
nem emlékszem.
|

Mivel két hangszóró van, azonban egyik sem
szól,
azonnal a jelgenerátorom kezdtem gyanúsítani.

Pedig nem kellett volna, ugyanis mindkét
hangszóró szakadt!

Az egyiknek csak úgy egyszerűen félrecsúszott a
lengője.

Míg a másiknak (valószínűleg a felizzó
tekercselőhuzal okán) el is égett!
(lásd a tekercselés alatt majdnem körbefutó fekete szélű rést)

Ezekre a hangszóróikkal együtt sem volt
igényem, de így magukban pláne nincs!

Talán még így összefordítva foglalják a
legkevesebb helyet.

Ezek a gombok vannak olyan szépek, hogy ezeket
már vissza sem teszem!

Bekerülnek inkább a
forgatógombos dobozomba.

|
Komolyan
rezgett a léc, miszerint bekapcsolom a pákát, majd eme rozzant szerkezetet apró
elemeire bontom, csak aztán beugrott, hogy a doboza akkor is éppen ugyanakkora
helyet foglal, ha nem teszem vissza alá a tartalmat. Azt a szép nagydarab
vaslemezt meg ugye csak nem dobom már ki!
|

Íme a szalagpálya. A görgő feltükrösödött, a
mechanika
egy kissé rozsdás, a fej viszont még nincs szétkopva.

|
Ezt
a KF panelt (természetesen a vezetékeinek feltérképezése után) újra tudnám
hasznosítani, mint egy már rengetegszer elképzelt, ellenben még soha meg nem
valósított műszer alapját. Hogy mi lenne belőle?
Nos egy amolyan ötletes
kis segédeszköz, mégpedig rádiók javításához. Lenne egy doboz, benne ez a panel, meg egy
tápegység (bár akár elemes is lehetne), meg persze egy végfok, plusz hangszóró.
Ez akár úgyis nézhetne
ki, hogy ezen készülék doboza, a magnómechanika helyére szerelt trafóval, a
kazettabedobó nyílás és a skála helyére szerelt apró hangszóróval. Lenne egy
(esetleg két) bemenete, ahol az RF, pontosabban szólva a KF jelet fogadja.
Vagyis tuner fokozat nem is lenne benne.
Ezzel a műszerrel
ellenőrizni lehetne a 455 kHz középfrekvenciájú AM, valamint a 10,7 MHz
középfrekvenciájú FM hangoló egységek működését. Már úgy értem, hogy az
eredetileg hozzájuk tartozó körítés nélkül, vagyis a helyükről kiszerelve.
Bár a megépítését már
többször is megígértem magamnak, illetve azoknak a valamiknek, melyekből meg
lehetne építeni, csak ugye a kivitelezés, az szerintem nem ebben az életemben
lesz...
|

|
Pedig
már el is képzeltem, amint beszerelek egy hangszórót az előlapon látható résbe.
Ha kicsi kereket, akkor simán melléférne egy apró műszer is, ami a KF jel
szintjét mutatná. Hogy nézzen is ki valahogy, kapna egy rétegelt lemezből
készült borítást. Hát persze...
|

|
A
doboz alján látható kitüremkedés (megjegyzem számomra is meglepő módon) nem
leszerelhető, hanem az csak azért lett oda, illetve onnan kipréselve, hogy
beférjen a dobozba a magnó mechanikája.
|

Már csak a doboz tetejét tartó csavarok
kevertségéből is
sejthető, hogy volt ez a szerkezet piszkálva rendesen.

Már majdnem elfelejtettem megmutatni, az amúgy
nem szakadt biztosíték állagát.

De aztán mégsem.

|
Arra
a kérdésre, hogy volt-e értelme összetekergetni a hangszóróvezetékként használt
240 ohmos szalagkábelt, valamint a valaha az antenna felől érkező dugós
kábelcsonkot, arra csak a jövő fogja megadni a választ.
|

Bár fájt értük a szívem, de ezeket a
vezetékeket végül kidobtam.

Szegény készülék még annyit sem ér, mint a
védelmül rátekert folpack...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a
hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg
a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.