Trafós doboz
(220 / 110 voltos átalakító)

Ide vannak a dolgok kikészítve, mint ahogy magamról is elmondhatnám, hogy ki
vagyok készítve. Persze nem szólhatok egy szót sem, hiszen én magam voltam
az elkövető. Már úgy értem, hogy én fogadtam el ezeket az amúgy kidobásra
váró lomokat Laci szomszédtól. Ezek így öten, épp kitesznek egy hónapnyi
szétszedtem alanyt. A ventilátor jó lesz a pincében szellőztetni, vagy mondjuk
forszírozottan szárítani valamit, ha épp lefestettem. A piros doboz egy akkutöltő,
amihez már épp csak egy autót kéne vennem. A piros doboz tetején az a valami, az
egy C64 tápegysége, amihez már csak egy C64-es hiányzik. El ne hidd! Van az is,
csak még nem találtam meg. A sort egy fél (nem tőlem, hanem csak a fele van
meg) orosz lemezjátszó zárja, aminek épp csak a lemezjátszó része hiányzik.
Hogy mi lesz belőle, azt még nem döntöttem el. Lehet akár alapja a készülő
(még ezt a túlzás) monitor célú erősítőmnek, de felhasználhatom valamely
készülő (ez is erős volt) rádióhoz is. Persze most csak annyi a lényeg,
hogy ezeknek innen el kell fogyniuk. Konkrétan nem mehetnek
be a pincébe úgy, hogy előtte nem lettek szétszedve.

Hogy minek nekem egy trafós doboz, amiről azt sem tudom, hogy pontosan mire jó?
Mondjuk ütközőnek ajtóhoz épp megteszi. Valamint feltehetnénk a kérdést,
miszerint mit keres egy BRG MK43-as a papucsokon? Persze ezen
az alapon akár még arra is rákérdezhetnénk, hogy mit keres
az előszobában egy Terta 811-es, vagy akár a lábpumpa.

A pumpát meg tudom magyarázni, hiszen az kell a biciklibelső megragasztásához.
Ellenben azt, hogy a nem különösebben bonyolult ragasztási feladatot mégis
mi okból halogatom már hetek óta, azt pont úgy nem tudom megokolni,
mint ahogy azt sem, hogy a lyukas belső miért épp a szekrénysoron
lóg. Gondolom itt volt hely, vagy itt van szem előtt. Te! Hogy
ezek micsoda egy eszementen erőltetett megfejtések...

Amúgy most sem a trafós doboz következett volna, hanem biciklizés, csak még
idejében kinéztem az ablakon. A fehér hab eredete, hogy zárt rendszer ide
vagy oda, időnként azért csak kikerül valami mosószer az autómosóból.

Én meg úgy kerültem ki a konyhába, hogy leterítettem az asztalra a fehér
papírt, rátettem a trafós dobozt, majd kimentem egy krigli kávéért.

Ha meg már ott voltam, míg a kávéhoz a víz melegedett, szépen kisakkoztam, hogy
milyen hosszúságú cérnára lesz szükségem az erős paprikák füzérré alakításához.
Amúgy az előző képen látott megkezdett darabot én nyitottam meg, illetve én
kóstoltam bele. Gondoltam bekapok pár karikát a szalonnás kenyérhez.
A paprikák erejéről legyen elég annyi, hogy nem gondoltam volna,
hogy a puszta hörgésemmel képes vagyok begyújtani a gázsütőt.

Olyan paprikás lettem, hogy gondoltam nem hagyom félbe a feladatot,
s miközben elhalóan hörögtem, füzérré fűződtek a paprikák.

Ha meg már amúgy is elővettem a varrós dobozt, megkerestem benne a merkelőtűt,
és egy füst alatt megvarrtam a szélénél kiszakadt rekamiét is. A múltkor meg apró
fadarabkákat toldottam bele. Nincs rajta mit megmorogni, hogy mindig szétesik
valami, hiszen a használati tárgyak már csak ilyenek. Persze ha nem hagynám
felgyűlni a feladatokat, hanem minden egyes széteső, elszakadó, kilazuló,
vagy épp elrepedő bigyót még akkor és ott helyben megigazítanék,
akkor bár feladatból szemernyivel sem lenne kevesebb,
azonban legalább nem gyűlnének fel. De
persze felgyűlnek...

Az idei nyarat (ez konkrétan 2016-ot jelent) sikerült olyan szinten átlazítanom, hogy
még a tavaszt és az őszt hozzáadva sem igazán tudnék számot adni róla, hogy
pontosan mit is csináltam. Már úgy értem, hogy egyszerűen nem volna mit
sorolnom. Mondjuk a kertet rendbe tettem hátul, meg persze elől is, a vízóra
is felkerült végre a kerti csapra, de itt aztán el is akadt a szavam. Azt találtam ki,
hogy innentől fogva márpedig minden héten szét kell szednem valamit! A naptárra
nézve megállapítottam az évből hátralévő hetek számát, majd elkészítettem
ezt az apró táblázatot, amibe majd az ikszek kerülnek.

Persze végrehajtás nélkül mit sem ér a terv. Amint az a képen látható, még
az előző (megjegyzem évekkel ezelőtt rajzolt) táblázat is erősen foghíjas.

Bárhogyan is nézem, minden irányból úgy néz ki, hogy hiába beszélek
annyit mellé, ez még így sem lesz valami hosszú szétszedtem cikk.
A doboz kissé leharcolt, de amúgy még teljesen egyben van.

Mondjuk ez a sarka egy kicsit be van konyulva.

A dugó egy kissé problémás, de egyrészt semmiből sem tart újrakötni benne
a kábelt, másrészt pedig nekem még van hová bedugnom. Még a pincébe
is felszereltem egy ilyen dugóhoz való régiféle aljzatot, hogy ne legyen
gond a csatlakoztatással, ha esetleg valami ósdi gép akad a kezembe.

Egy hálózati kábel esetében az ilyen "apró" sérülés halálos tud lenni.

A doboz hátlapján található kezelőszervek mennyisége konkrétan nulla.

Mondjuk az előlapon sincs igazán mit bizgerálni, hiszen sem
a lámpácska, sem a biztosíték nem igazán igényel törődést.

Mikor egy dobozt meglátok, olyankor mindig megdobban a szívem, s ha
a valóságban nem is, de gondolatban azért még építek bele valamit.
Ez a doboz viszont sem elölről, sem hátulról, de még csak
alulról sem indította be a fantáziámat.

Csak nem a gumilábbal együtt lett feketére festve a doboz?

A gumiláb szélét a doboztól egy kissé elhúzva, az derült ki, hogy de!

Nem is tudom, hogy itt mit kellett volna találnom, hogy meglepődjek.

Balra egy glimmlámpás visszajelző, míg jobbra egy biztosítékház popsija.

Amennyiben - a várakozásaimmal ellentétben - mégsem egy trafót találtam volna
a dobozban, akkor valószínűleg komolyan meglepődtem volna. Azt már meséltem?
Tudod, hogy úgysem úszod meg! Hogy ki volt az elkövető, az már elveszett az idők
ködében, de valószínűleg Birher Bandi kollégám. Egy kocsmáros kérdezte tőle az
éppen ott ivás alkalmából, hogy mi kellhet ahhoz, hogy a korábban valószínűleg
néhány sörért cserébe beszerzett telefonkészülék is működjön a vonalon, csak
nem elől a pultnál, hanem valahol hátul a irodában. Na az nagyon bonyolult!
Hogy mégse a semmi legyen becserélve helyben leiható alkoholra, egy néhai
ikerjelfogó vasdobozába került egy tégla (a súly végett) és egy rongy (hogy ne
zörögjön a tégla), majd a nagy bonyolultságú szerkezet a megfelelő mennyiségű
alkoholért cserébe felszerelésre került a falra. Nem is lett volna baj, ha rendesen fel
lett volna csavarozva, csakhogy a pusztán két szöggel történő rögzítés idővel sajnos
elengedett, a doboz a falról lesett, a dobozból a tégla meg ki. Mögötte a falon meg
persze ott volt a megszakítás nélküli vezeték, ami ugye látványosan még csak
nem is érintette a dobozt. Na ebbe a kocsmába Bandink egy darabig nem
járt inni, pedig amúgy hazafelé mindig útba esett. (vagy ha nem, akkor
útba lett ejtve) De ez már nagyon régen volt, én meg most nem haladok.

Leszedegettem a trafóról dobozt. Azt kell mondjam, hogy ügyes konstrukció!
Már úgy értem, hogy a doboz. Mondjuk maga a szerkezet is, mert pöpecül
ki lett számolva, és a dobozba az egyáltalán beférő legnagyobb trafó
lett beépítve. Mondjuk lényegtelen, hogy nincs benne több hely,
hiszen nem igazán akarok én ide pluszban beépíteni semmit.

Az osztott csévetestű trafó egy kissé megdobbantotta a szívem. Persze annyira azért
nem, hogy nekiálljak áttekercselni 42 voltosra. Már úgy értem, hogy egy 42 voltos
trafó tekercselése, esetleg csak a felkutatása és bedobozolása, az nálam
egy létező, csak már hosszú évtizedek óta halogatott feladat.

Kék alapon sárga pettyes hátulnézetű villanykonnektor?
Eddig a percig még a létezését is tagadtam volna!

A tekercskivezetéseket elnézve, azt kellett megállapítanom, hogy nem igazán értem
a konstrukciót megszülő logikát. Majd egy kicsit később megmutatom, hogy miért.

A hálózati kábel olyan régi, hogy ugyan már műanyagból van a szigetelése,
azonban még nem sárga-zöld színű benne a földelés, hanem piros.

Mely piros vezeték a csatlakozó dugóban egyáltalán nem a helyére lett bekötve!
Mondjuk konkrétan sehová sem kellett, illetve lehetett volna bekötni,
hiszen ez egy egyáltalán nem ide való, földelés nélküli dugó.

A vezeték újrakötése után - az összetartó csavar meghúzásakor - elengedett az anyag.
Mondjuk sosem szerettem ezt a fajta dugót. Az utálat gondolom most már kölcsönös.

Nekem aztán hiába mutogatod, hogy kibicsaklott a lábad, mert akkor is be
foglak dugni! (szólt oda a szerző infantilis hanglejtéssel a sérült dugónak)

Úgy néz ki, hogy működik. Mondjuk azt még nem lehet tudni, hogy
mit csinál a doboz pontosan. Mert ugye vagy 220 / 110 voltos
átalakító, vagy egyszerűen csak egy leválasztó trafó.

Mivel a hálózati kábel burkolata sérült volt, no meg az ébredező életkedvem okán,
az esetleges áramütést elkerülendő, kivágtam a francba a régi kábelt. Miután már
biztonsággal fogdoshatónak ítéltem a konstrukciót, lemértem benne a trafót.
Érdekes elgondolás, annyi szent! 220 / 110 voltos. A szekunder, vagyis
a trafó kimenete, az egy szem 110 voltos tekercs. Ellenben a primer,
vagyis a bemenet, az két darab párhuzamosan kapcsolt tekercsből
van. Erre semmiféle értelmes magyarázatot sem találtam, ha csak
azt nem, hogy épp egy ilyen trafó akadt a konstruktőr kezébe. Ráadásul
a primer oldalon mindkét tekercsnek van egy-egy megcsapolása 30 voltnál,
melyek amúgy nincsenek összeközösítve. Persze a lényeg az, hogy működik.

Vagyis ezentúl mikor kell, csak odanyúlok a polcra, és leveszem a 220 / 110 voltos
átalakító trafót. Hogy aztán kelleni fog-e valaha valamire, az egy
jó kérdés. A lényeg az, hogy van, és tudok is róla.

Amilyen kis tömzsi, nem is foglal sok helyet.
De hogy mindig megmagyarázom...

Kíváncsiságból belenéztem a foglalatba, mert ugye akadnak olyan galád emberek,
akik nem átallanak négyes hernyócsavart sunnyasztani a biztosíték helyére.

Ráírtam, hogy mi ez, hogy később is tudjam.

Kiszabadítottam a színes vezetékeket a foszladozó kábel belsejéből.

Természetesen akad a fiókban számukra rendszeresített hely.

Összebandázsoltam a hálózati kábelt, hogy ne henteregjen a pincében a polcon.

Búcsúzóul pedig berajzoltam az első ikszet a táblázatba. Mert ugye mikor áll neki
a hülyegyerek heti egy biztosan bekövetkező szétszedést beígérni magának?
Természetesen vasárnap délután. Vagyis ha nem szedtem volna szét ezt
a trafós dobozt, vagy akármi mást a felhalmozott készletből, persze
még a mai napon, akkor a hétfő reggel azonnal egy lemaradással
indult volna, az meg azért mégsem járja! Most már csak így tovább!

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.