Pedig ez a fejhallgató annyira szép... Konkrétan annyira, hogy bár volt itthon jobb, szebb, és még hangosabb is, de egyszerűen képtelen voltam neki ellenállni. Már úgy értem, hogy még valamikor két, vagy tán három is megvan már évtizede vettem a néhai Petőfi csarnok zsibvásárában.
   Ez a példány mondjuk már nem az, mert azt leégettem, majd szétszedtem és kidobtam. (esetleg felújítottam majd elajándékoztam) Mivel valamelyik régebbi szétszedtem cikkben megemlítettem (valamint természetesen azért is, mert nagyon szép), egyszerűen képtelen voltan neki ellenálli, és ezt a példányt is befogadtam, mégpedig taxis Laci szomszédom hagyatékából. Mint az sejthető, azóta is csak mondogatom neki, hogy egyszer majd úgyis jól szétszedlek.

   Nos azért, mert a sárga társával egyetemben, a beázástól párás pincében úgy bepenészedett, hogy mielőtt felhoztam volna, mindenképp rá kellett eresztenem egy ecettel történő lefújást, ami ugyan a látványos penészfoltokat eltűntette, de attól még a penész maradványai megmaradtak.

   Majd átkerült a füles arra a polcra, melyet azért szabadítottam fel, hogy legyen hová letennem (illetve jelen esetben fel) amivel épp foglalkozok, csak valamiért félbehagytam. Eredeti elképzeléseimben természetesen még szó sem volt róla, hogy itt ekkora szemétkupac lesz, csak az utóbbi időben egy kissé elfajultak a dolgok.
   Hogy aztán sikerül-e innen karácsonyig (ami már csak egy hónap) eltakarítanom ezt a rengeteg kincset, az egy nagyon jó kérdés! Remélem igen, és persze még ezen kívül is vannak az év végéig összehozandó terveim. Ezeket most nem sorolnám fel, mert ugye kinek van kedve annyit írni?

   Bár most épp nincs rajta a fülpárna, de ez a fejhallgató még anélkül is letagadhatatlanul szép. Ez egy alapvető különbség volt a szocialista és a kapitalista termékek között. Elég csak ránézni a minap boncolt BEAG mikrofonos fülesre, vagy a korábban bemutatott Videoton fejhallgatóra, hogy kiderüljön a különbség.

   Hanem azért, mert ez egy dugó, ami kihúzható a fejhallgatóból. Hogy aztán ennek volt-e valami értelme, vagy sem? Erre a kérdésre mindössze annyit tudok reflektálni, hogy nekem még soha eszembe nem jutott kihúzni. Már úgy értem, hogy a sajátomból, mikor még működött, és persze használatban is volt. Mivel a kábel másik végén dominó tuchel van, ami ugye nem passzol a 6,3-as jack aljzatba, ezért a Grundig mérnökei kitaláltak hozzá egy speciális átalakítót.

   Ebben a két fiókban őrizgetem az átalakítókat. Na most ha benne van amit keresek, akkor az én fülesem nagy valószínűséggel a kukában végezte. Ezt úgy kell érteni, hogy ha nem, mert az én ilyen fülesem volt az, melyet a leégetése után felújítottam, akkor azt valószínűleg az átalakítóval együtt ajándékoztam el.
   Ez általában úgy történt, hogy Karcsi barátom hozott egy szatyornyi bontásra váró elektronikát, mert ugye az nekem kincs, mire fel cserébe én meg rásóztam a polcról valami olyat, aminek meg ő örült. Például fejhallgató, lámpa, ekvalizer.

   Mivel megvan a dugó, az én Grundig fülesem valószínűleg a kukában végezte. Általában azzal nyírtam ki őket, hogy túlhajtottam. Mostanában mondjuk már nem, de régen nagyon odavoltam a hangos zenéért, aminek idővel az lett a vége, hogy még a nagyon hangosnak nevezett fejhallgatóm is megadta magát.

   Amin mondjuk egyáltalán nincs mit csodálkozni, ha az ember egy után épített QUAD 405-ösbe dugdossa őket. A jelen fejhallgató amúgy nem szólalt meg, pedig ennek a végfoknak a bal oldali volume kapcsolóval akár direktbe is lehet kapcsolni a fejhallgató kimenetét.

   Ez a műszaki részlet viszont nagyon barkácsoltnak néz ki. Mára már homályos emlékeim szerint ebben a fülesben eredetileg egy olyan fejhallgatóbetét volt, ami egybe volt építve (vagy tán csak bele volt ragasztva) a nagy fekete kerek lemezbe.

   Ahogy haladok beljebb, egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez én voltam. Ez a lapos fejhallgató betét ugyanis annyira ismerős, hogy meg mernék rá esküdni, hogy a HOK55-ös fejhallgatómban is ilyen volt, amit azért csaptam szét, mert bár le nem égett, azonban a fülpárnái idővel egyszerűen elporladtak.

   Itt aztán azon kezdtem el lamentálni, hogy akkor most vége van, vagy tán újra feltámasszam? Mivel nincs rá szükségem, azonban a külseje szép, ezért rezgett a léc, hogy az utóbbi mellett döntök.

   Mivel a fejhallgatóból kiszedett két filckarika harmadik társa a fiókomban lapul, ezért nem férhet hozzá kétség, hogy ez a fejhallgató (illetve természetesen csak az átalakítása) az én művem.
   No de hogy a csudába kerülhetett ez a füles taxis Lacihoz? Már csak azért kérdem, mert bár agyon nem csaptuk egymást, de az utóbbi időkig nem voltunk jóban, épp csak a köszönésig jutottunk. Ez a füles viszont már legalább 10 éve nincs ott a polcomon! Szóval érthetetlen...

   Úgy van (illetve most már csak volt) összeállítva, hogy lapos lyukacsos mágnes, távtartó, membrán, távtartó (plusz a külső gyűrű kivezetése), majd újabb távtartó, aztán egy másik lyukacsos mágnes zárja a sort.
   A hang az apró lyukakon tör magának utat, míg a tekercs a balra látható rézszínű (amúgy műanyag) membrán síkjára van tekercselve, illetve felgőzölve. Mivel ez a megoldás egyszerre mozgatja az egész membránt, állítólag nagyon jó hangja van, amit én mondjuk (a könnyűzenei ízlésemnek hála) nem igazán tapasztaltam.

   Ez annyira így van, hogy a betétet provizórikusan összeállítva, a fekete (vagyis a középső kivezetéshez csatlakozó) krokodilcsipeszt a membránnak nekinyomva, az megszólal. No persze nem azt mondja, hogy ugyan menjek a francba a nyilvánvaló halála utáni csesztetésével, hanem csak sípol, mert meghajtásként zene helyett a jelgenerátoromat vetettem be.

   Amennyiben az összeállítás szétfúráskor nem törtem volna ketté a mágnest, némi minőségromlás árán egy nagyobb átmérőjű középső kivezetést pótló alátéttel javítható lenne az érintkezés.

   Ilyen különlegesen egyenletes peremű lyukat úgy tudsz szakítani a bőrödbe, ha ráfogsz vele egy élesre hagyott szélű szegecsre, amit aztán a másik oldaláról is megpróbálsz lefúrni. Ez mondjuk erősen ellenjavalt, csak gondoltam elmesélem az előállításának történetét.

   Miközben a sebemet nyalogattam, a kitermelt alkatrészeket nézegetve, de csak míg nagyon folyt belőlem a vér, azon kezdtem el töprengeni, hogy helyreállítsam-e ezt a szép Grundig fülest, vagy ne.

   Már csak azért kérdem, mert ugye a minap a széthullott külseje miatt lerombolt BEAG mikrofonos füles hallgatóbetétei még mindig itt hevertek az asztalon. Ebben persze éppúgy volt némi célzatosság, mint ahogy egy nagy adag lustaság is.

   Gondoltam kihalászom a szemetesből azt az apró fekete műanyag darabkát, melyet mindössze öt perccel ezelőtt hajítottam bele. Szó sincs róla, hogy erőltettem volna, hanem egyszerűen csak kettétört a kezemben!
   Ez persze még nem lett volna akkora baj, csakhogy elérett az anyag. Mondjuk még ez sem lett volna baj, hiszen ez a valami csak a fekete előlap labdában történő pozícionálása okán volt itt.

   Innentől viszont már nem volt kérdéses, hogy alkatrész megszerzős üzemmódba váltok. Mert ugye egy ilyen hatalmas fejű sárgaréz csavar, rápattintható fekete kupakkal, az bármikor kellhet!

   Ezek az alkatrészek megmaradtak, míg a többi apró részlet a szemetesbe került. Egy ilyen kép amúgy arra is jó, hogy mikor majd keresek valamit a fejhallgató alkatrészei közül, akkor ez alapján el fogom tudni dönteni, hogy érdemes-e egyáltalán keresnem, vagy már reménytelen, mert kidobtam.

   Szerintem ennek a gyűjtögetésnek előbb vagy utóbb, de egyszer biztosan egy újabb alkatrész válogatás lesz a vége, csak mire erre a feladatra rámozdulok (már úgy értem, hogy érdemes lesz rámozdulnom), addigra szeretnék elbontani egy csomó minden mást is, mely kincseimet (még a magam számára is meglepő módon) most eszem ágában sincs felsorolni!

   Bár a korábbi ugyanezt a helyszínt ábrázoló képhez képest úgy néz ki, hogy egy újabb tétellel lett kevesebb, ez azonban nem igaz, ugyanis kettővel! Ez mondjuk egy cikk keretén belül csak úgy jöhetett össze, hogy mivel már nem kell, a BEAG füles mikrofonbetétjét betettem a dinamikus mikrofonokat tartalmazó fiókrekeszbe.