HF generátor
(sorrendben ez a harmadik)

A mai boncalany ott van elbújva az összefűrészelt tévé alatt.

Vettem egy PC házat, ami jobbra látható. Balra pedig mosott ruha van. Na most
ebben a kettőben az a közös, hogy mindketten egyformán puhák. Amúgy a
PC ház rezonanciavizsgálatához van szükségem a power HF generátorra.

Ez a műszerem természetesen nem működik. No persze szó sincs róla, hogy a fene
nagy használatban ment volna tönkre, hanem csak úgy egyszerűen a polcon
történő ücsörgés közben adta meg magát. Szerencsére tudom, hogy mi
baja van. Még valamikor néhány évvel ezelőtt belenéztem, csak
akkor valahogy nem volt kedvem megjavítani. Mondjuk most
sincs, csak most már kedv ide, kedv oda, meg kell csinálni!

Gondolom nem kell bizonygatnom, hogy ez nem egy gyári készülék.
Magam barkácsoltam az éppen rendelkezésemre álló anyagokból.

Közel egy órán át túrtam a szobát, mire végül megtaláltam a "gyári"
dokumentációt. Legalább addig sem a javításával foglalkoztam.

A bal oldali potméter a kimeneti szintet állítja, a jobb oldali pedig a frekvenciát.
Ez utóbbinak azért van két skálája, mert a belső a szokásos dekádonkénti,
a külső pedig 10 kHz - 24 kHz átfogású, mert kb. ennyit tud a műszer.

Balról sorolva először a bekapcsoló gomb látható, majd a kimeneti jelszint kapcsolója.
Ez csak arra szolgál, hogy egyforma szintre hozza a kimeneti jelszintet mind a három
jelalak esetében. Pontosabban szólva azt választhatjuk ki, hogy a kimenőjel szintje
maximálisan 5 volt effektív legyen (ez a mérőműszeres méréshez jó), vagy 5 volt
csúcstól csúcsig, ez meg az oszcilloszkópos ellenőrzéskor jön jól, mert így mind
a háromféle jelalak egyforma magas lesz az oszcilloszkóp ernyőjén. A piros
gombbal a háromféle jelalak között lehet átkapcsolni, a tőle jobbra lévő
kékkel pedig a generátor belső ellenállását lehet állítani 6 fokozatban.
A sárga gombbal a dekádonkénti frekvencia, az alsó kékkel pedig
a maximális kimeneti feszültség állítható be. Van RCA aljzatos
és banánhüvelyes kimenti csatlakozás is. Kb. ennyi, illetve
van egy aljzat a doboz hátulján a frekvenciamérőnek.

És ezek még nem is a legnagyobb pormacskáim!
Hogy honnan jön ez a rengeteg apró szösz...

A készülék alja. Mikor a műszer készült, akkor ilyen dobozt lehetett kapni a boltban.
Két fél darabból van. Az alja egyben az eleje és a háta is, a teteje is egyben
a két oldala. Nem rossz konstrukció, bár mivel nem lehet levenni az
elejét, szóval nem egyszerű vele dolgozni. Az alján meg nem
azért van annyi lyuk, mert másra is volt használva a
doboz, hanem azért, mert megszaladt a fúrógép.

A gumiláb telefonkészülékből van, mert ehhez fértem hozzá.

Ennek a lábnak érdekes az állaga. Telefonon nem szokott ennyire elgyengülni.

Mivel van itthon tartalék, ezért akár jó, akár nem, kicserélem mind a négy gumilábat.
Persze sokkal könnyebb kivenni a régit, mint betenni az újat.
Kellett nekem pontosan illeszteni...

A készülék belseje. Hogy miért nem olyan mint egy normális, bárki más által épített
HF generátor, annak az az oka, hogy nekem az elektronika egy olyan játék
volt, mint mondjuk más gyereknek a Merklin fémépítő. A rengeteg
általam összeszerelt, vagy mondjuk úgy majdnem összeszerelt
mindenféle elektronikából csak nagyon kevés maradt fenn,
hiszen szívfájdalom nélkül bontottam alkatrészeire bármit!
Akár a saját építésű készüléket is, ha kellett az alkatrészkészlet
a következő projecthez. Ez a műszer is csak azért úszta meg, mert jó.

Az alap kapcsolási rajz sok helyen megjelent, mindenütt közel ugyanúgy nézett ki.
Akár a Rádiótechnika, akár az Ezermester lapjairól lestem el, akkor sem volt jó.
Az eredeti kapcsolás egészen egyszerűen nem volt képes 50%-os kitöltésű jelet
produkálni! Hogy hogyan jöttem rá, hogy kell bele két két antiparallel kötött
dióda (balra fent) arra már nem emlékszem. A lényeg, hogy sikerült annyira
kipofozni a rajzot, hogy viszonylag normális (legalábbis az én igényeimnek
megfelelő) jelalakokat produkált az oszcilloszkóp ernyőjére. Ettől persze
még simán elhalálozhatott volna próbapanel szinten, de mint látjuk nem
ez történt. Gondolom ebben erősen közrejátszott az is, hogy milyen lett
az előző jelgenerátorom. Meglehet, hogy ki akartam köszörülni a csorbát.

Miközben ez a cikk készült, teljesen véletlenül megtaláltam az eredeti rajzot.

A kapcsolási rajz letisztázott és kibővített változata. Aki érti, annak nem kell hozzá
magyarázat, aki meg nem érti, annak úgy is hiába mondanám. Azért elmondjam?
A jelgenerátor alapja egy 4049-es CMOS IC. Az és kapukat egy 7400 adja, ők
hajtják meg a frekvenciamérőhöz való kimenetet. Innen jön a négyszögjel
is, valamint a 7490-es osztó IC is innen kap jelet. A leosztott frekvencia
vezérli a kimenettel sorba kötött CD4066-os IC-t, így áll elő a burst jel.
A CD4066-os másik három kapcsolója vált a kimeneti jelalakok között.
Aztán van még a rajz közepén egy FET-es szinuszosító áramkör, valamint
mindenféle szintbeállító fokozatok. A kimeneti erősítő pedig egy STK078-as
IC, aminek a párja végfokozat sajnos leégett. Készítettem helyette két
egyforma tranzisztorost, így ez megmaradt, és épp kapóra jött
(mint kész modul), mikor ezt a műszert készítettem.

A hálózati trafó egy UNITRA M531S magnóból lett kitermelve.

A hálózati zsinór rögzítve is van, meg nem is.

Évekig porosodott a Thököly úti tévés maszek kirakatában az STK078-as.
Nem kellett senkinek. Aztán egyszer valami érthetetlen okból vettem kettőt.
Azért érthetetlen okból, mert nekem sem kellett, csak csábított a 278 forintos ár.
Évekig állt dobozban, majd építettem alá, köré, vele, egy erősítőt. Ha majd egyszer
előkerül (vagyis ha megint bedöglik Karcsi barátomnál), akkor majd jól megnézzük,
hogy mi is van most a dobozban. Ez a fajta STK IC amúgy egy varázslat! Ez egy
hibrid IC, vagyis nem egy chip van benne, hanem összeválogatott alkatrészek.
A hangsúly az összeválogatáson van, melynek eredményeképpen
ez egy kifejezetten jó hangúra sikeredett erősítő IC.

Ez a generátor panelja. Mint az jól látható, az alkatrészkészlet szedett-vedett.
Az alkatrészek jórészt használtak. Abból származnak amit épp bontottam.

Megtaláltam a panelrajzot is. Egyértelműen kézzel lett megtervezve.
Illetve fejben tervezve, kézzel rajzolva. Géppel (programmal) még soha nem is
terveztem nyákot. Mondjuk ilyen egyszerű, mindössze néhány alkatrészt tartalmazó
kapcsoláshoz, tulajdonképpen felesleges is a szoftver, mert papíron előbb végzek.
Meg bevallom nem is értek a paneltervező programhoz. Persze van, illetve
végül sikerült találnom egy olyat, amivel az én szintemen is el lehet
boldogulni. Vagyis nem sokkal bonyolultabb a kezelése, mint
az eddig használt kockás papír / színes ceruza párosnak.
A program neve Sprint-Layout, illetve ebből is a 4-es.
Csak kéne valami, amihez panelt kellene terveznem.

Erre a lapra kerültek a frekvenciát meghatározó kondenzátorok.
Az alkatrészkészlet itt is vegyes. Bevetettem mindent,
ami csak előkerült az alkatrészes dobozból.

Ez itt a szintbeállító panel. Úgy látszik, hogy éppen 220 ohmos
trimmer potikkal volt tele az Ezermester egységcsomag.

A szintpanel dokumentációja is megvan. Mondjuk az egy jó kérdés,
hogy mégis miért lett ennyi felé törve ez a kapcsolás. Ez a pár
bogyóc ugyanis könnyedén elfért volna egyetlen panelen.

Balra a frekvencia beállítására szolgáló két potméter, jobbra a szintszabályozó.
A frekvencia beállítását a dekadikus részen a bal oldali potméter végzi.
A középső potméter értéke 10 MΩ, ezzel át lehet söpörni az
egész hangfrekvenciás sávot. Mondjuk nem volt
egyszerű összekötni a két potmétert.

Átfúrtam két forgatógombot, hogy át tudjon menni a közepükön a potméter tengelye.
A fogaskerekek elég egyértelműen a CB76-os készülék számtárcsájából
származnak. Mégiscsak telefonszerelő volnék, vagy mi!

Így működik az áttétel. No nem mintha nem tudnál
elképzelni két együtt forgó fogaskereket...

A körtárcsás kapcsolók hátulnézetből. Itt van a hiba! Majd mindjárt mutatom.

Az előlap dupla. Ez azért jó, mert így ügyesen megoldható, hogy az előlapon
semmiféle csavar se látszódjon. Ehhez képest én igen jól látható módon
átmenő csavarokat használtam. Akkor mivégre az egész procedúra?
Lehet, csak éppen volt itthon megfelelő méretű műanyag lap, ami
jelen esetben eredetileg Extrafon vonalduplázó alaplemeze volt.

Belülre is jutott a viszonylag masszívabb műanyag lemezből. Jól láthatóan még
a festéknyomokat (mindig lefestették szerencsétlen masinákat a fallal együtt)
sem tüntettem el. A potméterek belső tartólapját pedig kék színű hasábok
segedelmével rögzítettem. Ebből annyi van, száz életemre elég lenne!

Ezek úgy konkrétan nem tudom mit keresnek itt, de biztosan jó helyen vannak.

Bár első ránézésre semmi baja sincs, mégis ez a kapcsoló a beteg.

Onnan derül ki, hogy valami nem stimmel, ahová a piros nyilak mutatnak.
A bakelit lemezen vannak a kapcsoló lábai, ezek az álló érintkezők.
A mozgók pedig az átlátszó plexi valamiben foglalnak helyet.
Ennek a kettőnek össze kellene, hogy nyomódva legyen.

Vagyis ha kitekerem a kapcsoló hátulján a tárcsát tartó két csavart, akkor a tárcsának
úgy kellene lejönni a mechanikáról, hogy az a plexi izé masszívan rajta van. Ha
nincs rajta, akkor nincs rajta, így viszont nem érnek össze az érintkezők.
Vagyis nemhogy nem kapcsol a kapcsoló, de semmilyen irányból
sem vezeti az áramot. Mindenünnen nézve szakadás az egész.

Alaposabban megtekintve látszik, hogy mi tartotta volna a bakelit tárcsán
a plexi fedőt. Három darab plexi pöcök. Az a csoda, hogy eddig bírták!

Kettő letörött a háromból. Ezek a kis pöckök nem csak úgy egyszerűen odafognák
a plexi valamit a bakelithez, hanem itt forgó mozgás is van! Vagyis miközben
az érintkezőket tartó bakelit lemez áll, a mozgó érintkezőket tartalmazó
plexi búra forog, vagyis kapcsoláskor pont olyan, mintha direkt le
akarnánk törni a plexi pöcköket. Sikerült. A mechanika már
csak így működik. De aki ezt a felépítményt kitalálta...
Szerintem őt is el kéne törni!

Felesleges puffogni, mert jobban járok, előbb végzek, ha a megoldásra koncentrálok.
Ha az a baj, hogy nem ér oda a plexi valami a kapcsolótárcsához, akkor érjen oda.

Elsőre egy alátéttel próbáltam közelebb támasztani, de vékonynak találtatott.

Kettő viszont pont kiadta, jobban mondva kitöltötte a kialakult térközt. A lényeg
az, hogy már kapcsol a kapcsoló, és még csak elő sem kellett vennem a pákát!

Vagy az van, hogy mindent a fényképezőgép lencséin keresztül kell néznem,
vagy egyszerűen vennem kell egy új, a mostaninál erősebb szemüveget.

A szinusz jel alakja egész szép, bár csak addig az, amíg szét nem húzom. Persze
lehetne rajta állítani, de ahogy a szerszámkészítők mondják: Vidékre jó lesz!

Ez a négyszögjel - amatőr mérésekhez legalábbis - bőven megteszi!

Jól látszik a háromszögjel torzítása. Persze nem is csoda, hogy ilyen, ha egyszer
nem áramgenerátorral van töltve kisütve az a szerencsétlen kondenzátor.

Ez a sűrűbb ismétlődésű, vagy másképp szólva nagyobb csomagú burst jel.
Érdekes nézni mi marad ebből egy erősítő, pláne egy magnó kimenetén.

Ez meg akár feladvány is lehetett volna a Rádiótechnika fejtörő rovatában.
Hogyan lehet két dupla "w" betűt rajzolni az oszcilloszkóp ernyőjére?

Már minden fölös hangszórót lehordtam a pincébe, csak ez az egy úszta meg.
Ráadásul pont erre van szükségem, mert ennek a felfüggesztése
éppen megegyezik a PC ventilátorának méreteivel.

Tekergetem kicsit a gombokat. Időnként elkapom az üres kávésbögrémben heverő
kanál rezonanciáját, mikor is erősen belecsörög a kiskanál a hangzavarba.

A sárga foltok, azok bizony nikotinköd, csak nem tudom lemosni, mert akkor
lejönne az előlapról az alkoholos filccel történt feliratozás is.
Nem baj ha nem lesz szép, a lényeg, hogy már jó!

Ott fent azokat a nem is látszó mappákat mind áttúrtam, de nem
volt bennük a rajz. Viszont akkora port sikerült felvernem...

Ilyet is találtam a nagy turkálás közben. Ez egy NDK LF EVA66-os gépkönyv.
Ez már akkor is ritkaság volt, mikor még létezett ez a mini telefonközpont,
nemhogy most! Ez egy olyan telefonkészülék, ami kihangosítós volt.
Persze ma már nem kunszt, de az 1970-es években még az volt.

Beszkenneltem a rajzokat, majd megírtam ezt a cikket. Következő projectként jöhet
a PC ház rezonanciavizsgálata. Persze úgy illene, hogy most azonnal szedjem
szét a második HF generátorom, és előbb az a cikk jelenjen meg.
Szóval van bajom az időrenddel rendesen...

Utóirat:
Aki úgy érzi, hogy fel van iratkozva a hírlevélre, de nem kapja, az nézze meg a
Gmail (esetleg Freemail) fiókját webfelület alól. Ott leszek a spam mappában.